Pesti Napló, 1932. március (83. évfolyam, 49–72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
2 Péntek PESTI NAPLÓ 193*2 március 4 nük, mint áramló vér az erekben. Mert ez a nagyszerű író értett ahoz a varázslathoz, amely a jelen részesévé avatja az elszállott éveket. Ambrus Zoltán kora ma is tart. Avagy annyira tele vagyunk-e duzzadó optimizmussal, hogy a századvég termékeny szkepticizmusát már nem valljuk magunkénak? Renan és Flaubert szelleme. — a szemlélődés szkepszise és a stílus tisztaságának tisztelete, ez a kettős Ambrus-örökség csakugyan elveszett kincs lenne számunkra? Aligha. Ezek a kiflisek rácsmaradnak s ő maga is tovább él bennük. És most., nincs tovább. Ambrus Zoltán meghalt. És halálával végleg lezárul egy egész korszak, amelynek ő legnemesebb, legtisztább és legsúlyosabb értéke volt az irodalom terén- A bölcs, szerény, megközelíthetetlen, intakt ember elment. Szegényen, de függetlenül, ahogy csak a nagyok, igazán nagyok mennek el. Várjon megkapott-e mindent korától és a mi korunktól, ami joggal kijárt volna neki! Ne kérdezzük, ő se kérdezte sohase. Akaratlanul a keserű Ady-vers jut eszünkbe: Mert úgy van, úgy lesz, nem kellem ide Valaki ember, igazán nagy, gazdag. Hagyjuk szabadon simán a teret... ő félreállt. S most már igazán szabadon hagyta De gondoljunk inkább arra a nagyon ritka, nagyon megnyugtató és vigasztaló jelenségre, hogy az ő ravatala körül nincs »kettészakadt« magyar irodalom. Ahogy hetvenedik születése napján a hódoló köszöntésben, őszinte megbecsülésben és szeretetben a mai magyar irodalom minden igaz értéke összetalálkozott, úgy most is együtt van a gyászban, a veszteség átérzésében mindenki. Az egész nemzet. S ez az egység az ő koporsóján a hozzá legméltóbb koszorú. Kárpáti Aurél Ambrus Zoltán élete, halála, temetése Ambrus Zoltán vasárnap éjjel 11 órakor influenzában halt meg. Ifát negyvenfokos láz gyötörte, áruskor szombaton korrigálta a Pesti Napló vasárnapi számába írt »Átértékelés« című cikkét. Február elejétől kezdve betegeskedett a kiváló író Üllői út 36. szám alatt lévő lakásában. Kis családja, leánya, Gizella és veje, Fallenbüchl Tivadar fővárosi iskolaigazgató és kis unokája volt körülötte. Éppen most egy hete töltötte be hetvenegyedik életévét. Múlt hét keddjén már rövid sétára engedte őt kezelőorvosa, dr. Kaposy Feren. De másnnap az ősz író újból beteg lett és pénteken, már nagyon súlyosra fordult az állapota. «"""Ambrus Zoltán 08&T-b€fl született Debrecenben. Jogásznak készült és jogi tanulmányai végeztével Párizsba ment, ahol éveken át francia irodalmi tanulmányokat folytatott. Ekkor lett a francia irodalom sírig hű szerelmese. 1879-ben kezdte meg irodalmi munkásságát irodalmi cikkeivel és színi kritikáival, amelyeket még a Budapesti Hírlap ba, majd a Pesti Napló-ba írt. Egymásután jelentek meg művei: öt regénykötete és sok-sok elbeszéléskötete, amelyek közül Szeptember című regénye franciául, A gyanú című regénye pedig németül is megjelent. A Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagjává választotta. 1917-ben Ambrus a Nemzeti Színház igazgatója lett, 1922 júniusáig volt igazgató. Mint a Batuiffaríni-alapítvány kuratóriumának tagja, a legutóbbi időkig részt vett a kuratórium munkájában és a díjak odaítélésében. Az utóbbi években a Pesti Napló munkatársa volt s főként vasárnapi és ünnepnapi számaiban jelentek meg nagy feltűnést keltő irodalmi, társadalmi és , történelmi cikkei. '•-'..-. . .-. -v \ * .••• • • ' A Magyar Újságírók Egyesülete a következő részvéttáviratot intézte a Pesti Napló szerkesztőségéhez: »Mély megdöbbenéssel értesültünk nagynevű kartársunk, Ambrus Zoltán haláláról. Ambrus Zoltán halálával nemcsak a Pesti Naplót éri súlyos veszteség, hanem az egész magyar író- és ujságírótársadalmat, melynek az elhunyt egyik legkiválóbb reprezentánsa volt. Őszinte részvétünket tolmácsoljuk a magyar újságíró rend és annak minden tagja nevében. Magyar Újságírók Egyesülete Márkus Miksa elnök Szirmay István titkárt . — -V: * VI . Ambrus Zoltán temetése szerda délután fél négy órakor lesz a Kerepesi úti temető halottasházából. Az Akadémia igazgatósága érintkezésbe lépett Sipőcz polgármesterrel, akinek intézkedésére a főváros díszsírhelyet adományozott az elhunytnak. A temetést a magyar újságírótestületek rendezik. Csúzoi és Edegfájjdaumáknál, fejfájásnál, valamint álmatlanság esetén a Togal tabletták jól hatnak. Kérdezze meg orvosát Minden gyógyszertárban kapható. Ára: P 1.80 Ambrus Zoltán írta: Lakatos László Ravatalán, amely nem lehet egyszerűbb, mint élete volt, íme Ambrus Zoltán búcsúzik a tavaszba boruló élettől, a naptól, a levegőtől, a fénytől, a világosságtól, de... De nem búcsúzhatik el a betűtől, melynek holtan is mestere marad. Az marad, a halottaknak abban a csodálatos második életében, amelyet ha halhatatlanságnak nevezünk, Ambrus Zoltán esetében nemcsak misztikum, hanem földi valóság is az utána következő kultúrnemzedékek — lesznek-e? lesznek! — emlékezetében és gyakorlatában Ambrus Zoltán, tudjuk hogy életében mily közömbös volt ez számára,_ Ambrus Zoltán meg fog maradni halála után Mért? Mért? Itt vannak kötetei, tanulmányai, újságcikkei — a Pesti Napló, melynek ünnepi írója és írói ünnepe volt, nem kell, hogy külön méltassa őket — itt vannak írásai és itt vannak a mások írásai, egy egész magyar írói nemzedéké, írások, amelyek az övéből lettek, a Magisteréből, aki azok közül a kevesek közül való volt, kik életüket, ihletettségüket mások kezén át is tudták kiteljesíteni. Mert földi szegénységében nagy adakozó volt, igazi Mester, inspiráló és megihlető egyéniség, akinek lénye belesugárzott a többi íróéba. Ambrus Zoltán nem emésztette meg magát teljesen tulajdon írásaiban, a gondolat és ízlés e remekeiben, kissé Kazinczy-szerű egyéniségéből mindig eltett valamit a többiek, a kor,a nemzedék számára is. Adott és táplált tanított és serkentett, kovász volt, só a magyar írás földjében- Mindenki tanult tőle. És míg betűkből ezt a koszorút fonjuk, szomorodott füvvel ezt a koszorút, felidézzük magunkban a régebbi Ambrus Zoltánt, kinek lábánál ültünk a tanítványok veresében sokt estén és éjszakán át. Ezek az ambrusi éjszakák ifjúkorunkban, ezek a párizsiasan foszforeszkáló éjszakák a kávéházi ligaron, valóban attikai éjszakák voltak egy törzsasztal körül, ahol csak a szellem dőzsölt. Az asztalfőn Ambrus Zoltán ült szőke fejével, fehér arcával, mélynézésű szemével, udvarias szigorával, lassú, szinte ünnepélyesen artisztikus mozdulataival, gyengéd hangjával, amelyen soha egy mondat befejezetlenül nem maradt. Valóban plátói sympoposionok voltak ezek a feketekávék és hideg felvágottak közt elmúlhatatlan cigarettafüstben és mélyen bele a hajnali derengésbe. Gazdag éjszakák a kávéházi fülkében, mely átváltozott turris eburneává, igazán elefántcsonttoronnyá. Az volt tényleg! — kérdjük, hogy fátyolos szemmel újra magunk elé idézzük ezt a művészt és bölcset, aki karcsú, fiziológiailag is oly előkelő lényét ott könyököltette a karosszékben. Elefántcsonttorony volt, mert zárkózott és megkülönböztetett hely, bejutni hivatás nélkül egyenesen lehetetlen és mégis... Tágas volt, mint egy piac, — az athéni piacra gondolunk, mindig arra — mert elfért benne a világ minden problémája. Irodalom, újságírás, politika, orvostudomány, képzőművészet, közgazdaság, zene, jog, mitológia, minden szóbakerült ott, Ambrus Zoltán elnöklete alatt ez irodalmi hitvitákon és ő volt az, aki a témákat feladta, megvizsgálta, amíg lassú és halk hangján beszélt, szinte az ujja hegyei közt tartotta azokat, felboncolta a témákat, megoldotta őket és a vitát mindig befejezte egy szelídhangú, de keménymagvú mondattal. Ambrus Zoltánból ezt az Ambrus Zoltánt nem szabad elfelejteni, ki tantított hosszú éjszakákon át azokban az ő akadémiáiban, melyeket a növendékekkel és tisztelőkkel egyetemben vitt egyik irodalmi klubból vagy kávéházból a másikba. Alkotó éjszakák voltak. Hetvenegyéves korában tért meg Istenéhez, ki mindnyájunk Istene és még azon a napon is, amelyen beleszenderedett az örökkévalóságba, tanulmányát közölte a Pesti Napló. Gyönyörű halál, ha lehet halál gyönyörű, akkor ez gyönyörű halál volt a szellem töretlenségében és holtig való éberségében. Szinte úgy lehetett, hogy teste már nem élt és ő még tovább gondolkozott, egy-két percig még gondolkozott egy sok évtizedes szellemi és lelki rituáléban és ez, ez az egy-két perc volt az átkelés Ambrus Zoltán egyik életéből Ambrus Zoltán másik életébe. Utoljára is kritizált. Mert kritikus is volt Nem kenyérkeresetből. Ambrus Zoltán esetében a kritika nemcsak pálya volt és mesterség, hanem vérmérséklet és világnézet is. Ez a nagy művész született kritikus volt, kristálytiszta ítéleteivel és kristályosan éles szembenállásaival. Kritikus volt mert a vérét felforralta, az idegeit felborzolta, ha valami nem volt jó, ítéleteiben megvesztegethetlen, írásaiban hozzáférhetlen. És akkor is alkotott, amikor (látszólag) _ _ nem alkotott. Mert ha egy emberi élet summáját vizsgáljuk, nemcsak azt kell mindig megvizsgálni, hogy az illető mit tett hanem azt is, hogy mit nem tett meg. Micsoda csábításoknak állt ellen, milyen ízléstelenségeket hárított el magától, milyen dúsan jövedelmező hibákat nem követett el. Ambrus Zoltán erkölcsi tökéletességéhez tartozik a sok alkalom, amit gőgösen elmulasztott, amikor nem tévedett a kor tévedéseivel és nem hanyatlott a kortársak hanyatlásával. Mindig megtartotta a mértéket, sosem engedte maga alatt a talajt süllyedni. Az ő negatívumaiban nagy és hasznos pozitívumok vannak. Amit gyűlölt, a barbárság volt, a hetyke tudatlanság, a vásári művészietlenség, az antikulturális rosszhiszeműség. Ezeket gyűlölte. Szép, egészséges, termékeny gyűlöltek éltek benne, ki a leggyöngédebb lélek volt Nem búcsúzunk tőle. Íróasztalát nem borítjuk be fekete fátyollal, lényének szép büszkeségét nem bántjuk meg omló-nomló könnyekkel. Nem búcsúzunk tőle, mert itt marad. Míg hűtlenné nem válunk hozzá, — és nem leszünk hűtlenek hozzá — közöttünk fog élni és lenni. Halálában is tanítani, oktatni, bírálni, vezetni. Tisztelt és szeretett Mesterünk, nem búcsúzunk öntől és nem siratjuk Önt, csak megköszönjük, hogy így élt, ilyen szépen és ilyen egészen, hogy így dolgozott, ilyen volt, remek és tévedhetlen, írói remekművek alkotója és személyében, mely nem ismétlődik, emberi remekmű. Megköszönjük önnek, Ambrus Zoltán, s azt hogy ön Ambrus Zoltán volt. Gaal Gaston Baján az ország nagy problémáiról beszélt Baja, február 29. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Bács-Bodrogvármegyei Független Kisgazdapárt választmányi értekezletet tartott Baján, amelyen megjelent a párt vezére, Gaal Gaston, Kun Béla, Musa István, Sauerborn Károly, Mojzes János, Dinnyés Lajos és Láng Lénárt országgyűlési képviselő, valamint Vass Sándor pártigazgató társaságában. A választmányi értekezleten Lelbach Oszkár elnökölt és utána ebéden maradt együtt a társaság. Itt rövid üdvözlés után Gaal Gaston mondott nagyobb beszédet. Megállapította, hogy a szabad és független Magyarországon nincs annyi szabadság, amennyi a nem szabad és nem független Magyarországon volt. Ma már odáig jutottunk, ha valaki elbeiváki beszédet akar hallani, kormánypárti szónokokatkell végighallgatnia, pedig a vidéki géptől nem kell félteni ezt az országot, sőt a budapesti munkásság is hazafias és csak akkor veszti el lelki egyensúlyát, ha elfogyott a kenyere és munkája. Részletesen foglalkozott ezután a hitelkrízis problémájával és megállapította, hogy nem maradhat ebben az országban csak a pétiz tabu, amikor minden más vagyon és érték inog. Az adóstól csak annyit lehet követelni, amennyi értéket kapott. A külföldi hitelezőknek el kell fogadni búzánkat, borunkat, állatunkat. Azt fejtegette, hogy ő és hívei nem ellenségei a gyáriparnak, de ellenségei a kizsákmányolásnak. Végül hangoztatta, hogy a kisgazdamozgalmakat egységes keretbe kell foglalni. Gaal Gaston után Mojzes János, Dinnyés Lajos, Sauerborn Károly, Láng Lénárt, Musa István, s végül Kun Béla beszélt Délután a képviselők Vaskút községbe mentek át. Rendelet a mezőgazdasági haszonbérlet újabb megállapításáról A Magyyar Távirati Iroda jelenti: A hivatalos lap keddi száma közli a kormánynak a mezőgazdasági haszonbérletek tárgyában kibocsátott rendeletét. A rendelet azokat a szükséges rendelkezéseket foglalja magában, amelyek az eddig e tárgyban érvényben levő rendelkezéseket a változott gazdasági viszonyoknak megfelelően kiegészítik, illetve módosítják. Alapvető rendelkezése a rendeletnek, hogy a haszonbér újabb megállapítását lehet kérni, ha a haszottbérleti szerződést aJSO augusztus elseje előtt kötötték. Vagy ha a bíróság azt ez idő előtt állapította meg. Mégpedig a haszonbér leszállítását kérheti a haszonbérlő, ha a haszonbért pénzösszegben, a haszonbér felemelését kérheti a haszonbérbeadó, ha a haszonbért terményben vagy terményegyenértékben állapították meg. Az 1930 július 31 ike után megállapított haszonbérek újabb megállapítását a rendelet csak a főtermények egységáraiban esetleg 60%-os áremelkedés vagy árcsökkenés esetében engedi meg. Az illetékes mezőgazdasági kamara előtt előzetesen egyességi eljárást kell tartani. Köztudomású, hogy az árverésen haszonbérbe vett kisebb ingatlanokat az árverések az árverés izgalmában meggondolatlanul felhajtják s aránytalanul magas áron jutnak a bérlethez. Az ilyen túl nagy haszonbér a mai rendkívül alacsony terményárak mellett a kishaszonbérlő anyagi romlását idézheti elő. Ugyanez a helyzet, midőn nagyobb jövedelmet ígérő kerti vetemények termelése céljából kisebb haszonbérlők aránytalanul nagy haszonbér fejében bérelték ki az ingatlant. A minisztérium az ilyen kishaszonbérlők érdekében azt rendeli, hogy a kishaszonbérlők kérhessék a haszonbér megállapítását akkor is, ha a haszonbér terményben vagy terményegyenértékben jár. A rendelet egyben gondoskodik arról is, hogy ez a rendelkezés a jövőben visszaélésre ne vezessen s e célból ezt a kivételes rendelkezést ,csak az 1930 augusztus 1-e előtt kötött szerződések tekintetében teszi. A rendelet értelmében a haszonbér megállapítására vonatkozó kérést annak a gazdasági évnek kezdete előtt kell előterjeszteni, amelynek kezdetétől a haszonbér megállapítását kérik; a folyó gazdasági évre kivértelesen április 30. napjáig lehet a kérést előterjeszteni. A haszonbér újabb megállapítása esetére a rendelet egyik félnek sem biztosít felmondási jogot. Minden külön értesítés helyett I Özv. Darvas Józsefné sz. Stauber Mária mint neje úgy a man, valamint gyermeke, Imre, Lilli férj. Szántiné, Lujza térj. Sugárné, Magda férj dr. Gézáné nevében mélységes fájdalommal jelenti, hogy szeretett jó férje, a legjobb apa, após, nagyapa, testvér és rokon fed! Darvas József Igaagató. • Darvas és Korányi cég beltagja ezért február hó 29-én életének 65-ik és boldog házasságának 411. évében hosszú szenvedés után csendesen elhunyt. E hónap 2-án, szerdán délután 1 ö1 órakor kísérjük a rákoskeresztúri temetőben utolsó útjára. Darvas Imréné sz. Biró Mária menye, Szinti Endre, Sugár Dénes, dr. Gáza Imre vejei, Ascarsll Gabriele, Géza Pál, Sugár Péter, Darvas Olivér és Imra unokái, Monde Gyuláné özv. Kovács Mártonná, Darvas Károly, Darvas Jenő testvérei valamint sógora és sógornői.