Pesti Napló, 1932. március (83. évfolyam, 49–72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

2 Péntek PESTI NAPLÓ 193*2 március 4 nük, mint áramló vér az erekben. Mert ez a nagy­szerű író értett ahoz a varázslathoz, amely a jelen részesévé avatja az elszállott éveket. Ambrus Zol­tán kora ma is tart. Avagy annyira tele vagyunk-e duzzadó optimizmussal, hogy a századvég termé­keny szkepticizmusát már nem valljuk magunké­nak? Renan és Flaubert szelleme. — a szemlélő­dés szkepszise és a stílus tisztaságának tisztelete, ez a kettős Ambrus-örökség csakugyan elveszett kincs lenne számunkra? Aligha. Ezek a kiflisek rácsmaradnak s ő maga is tovább él bennük. És most­., nincs tovább. Ambrus Zoltán meg­halt. És halálával végleg lezárul egy egész kor­szak, amelynek ő legnemesebb, legtisztább és leg­súlyosabb értéke volt az irodalom terén- A bölcs, szerény, megközelíthetetlen, intakt ember elment. Szegényen, de függetlenül, ahogy csak a nagyok, igazán nagyok mennek el. Várjon megkapott-e mindent korától és a mi korunktól, ami joggal kijárt volna neki! Ne kér­dezzük, ő se kérdezte sohase. Akaratlanul a keserű Ady-vers jut eszünkbe: Mert úgy van, úgy lesz, nem kell­em ide Valaki ember, igazán nagy, gazdag. Hagyjuk szabadon simán a teret... ő félreállt. S most már igazán szabadon hagyta De gondoljunk inkább arra a nagyon ritka, nagyon megnyugtató és vigasztaló jelenségre, hogy az ő ravatala körül nincs »kettészakadt« magyar iro­dalom. Ahogy hetvenedik születése napján a hó­doló köszöntésben, őszinte megbecsülésben és sze­retetben a mai magyar irodalom minden igaz ér­­téke összetalálkozott, úgy most is együtt van a gyászban, a veszteség átérzésében mindenki. Az egész nemzet. S ez az egység az ő koporsóján a hozzá leg­méltóbb koszorú. Kárpáti Aurél Ambrus Zoltán élete, halála, temetése Ambrus Zoltán vasárnap éjjel 11 órakor influenzá­ban halt meg. Ifát negyvenfokos láz gyötörte, áruskor szombaton korrigálta a Pesti Napló vasárnapi szá­mába írt »Átértékelés« című cikkét. Február elejétől kezdve betegeskedett a kiváló író Üllői út 36. szám alatt lévő­ lakásában. Kis családja, leánya, Gizella és veje, Fallenbüchl Tivadar fővárosi iskolaigazgató és kis unokája volt körülötte. Éppen most egy hete töl­tötte be hetvenegyedik életévét. Múlt hét keddjén már rövid sétára engedte őt kezelőorvosa, dr. Kaposy Fe­ren. De másnnap az ősz író újból beteg lett és pénte­ken, már nagyon súlyosra fordult az állapota. «­"""Ambru­s Zoltán 08&T-b€fl született Debrecenben. Jogásznak készült és jogi tanulmányai végeztével Pá­rizsba ment, ahol éveken át francia irodalmi tanul­mányokat folytatott. Ekkor lett a francia irodalom sírig hű szerelmese. 1879-ben kezdte meg irodalmi mun­kásságát irodalmi cikkeivel és színi kritikáival, ame­lyeket­­ még a Budapesti Hírlap­ ba, majd a Pesti Napló-ba írt. Egymásután jelentek meg művei: öt regénykötete és sok-sok elbeszéléskötete, amelyek közül Szeptember című regénye franciául, A gyanú című re­génye pedig németül is megjelent. A Magyar Tudo­mányos Akadémia, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagjává választotta. 191­7-ben Ambrus a Nemzeti Szín­ház igazgatója lett, 1922 júniusáig volt igazgató. Mint a Ba­tuiffaríni-alapítvány kuratóriumának tagja, a legutóbbi időkig részt vett a kuratórium munkájában és a díjak odaítélésében. Az utóbbi években a Pesti Napló munkatársa volt s főként vasárnapi és ünnepnapi számaiban jelentek meg nagy feltűnést keltő irodalmi, társadalmi és , történelmi cikkei. '•-'..-. . .-. -v \ * .••• • • ' A Magyar Újságírók Egyesülete a következő részvéttáviratot intézte a Pesti Napló szerkesztő­ségéhez: »Mély megdöbbenéssel értesültünk nagynevű kartársunk, Ambrus Zoltán haláláról. Ambrus Zoltán halálával nemcsak a Pesti Naplót éri sú­lyos veszteség, hanem az egész magyar író- és ujságírótársadalmat, melynek az elhunyt egyik legkiválóbb reprezentánsa volt. Őszinte részvé­tünket tolmácsoljuk a magyar újságíró rend és annak minden tagja nevében. Magyar Újságírók Egyesülete Márkus Miksa elnök Szirmay István titkárt . —­­ -V: * VI . Ambrus Zoltán temetése szerda délután fél négy órakor lesz a Kerepesi úti temető halottasházából. Az Akadémia igazgatósága érintkezésbe lépett Sipőcz pol­gármesterrel, akinek intézkedésére a főváros díszsír­helyet adományozott az elhunytnak. A temetést a ma­gyar újságírótestületek rendezik. Csúzoi és Edegfájjdau­máknál, fejfájás­nál, valamint álmatlanság esetén a Togal tabletták jól hatnak. Kérdezze meg orvosát Minden gyógyszertárban kapható. Ára: P 1.80 Ambrus Zoltán írta: Lakatos László Ravatalán, amely nem lehet egyszerűbb, mint élete volt, íme Ambrus Zoltán búcsúzik a tavaszba boruló élettől, a naptól, a levegőtől, a fénytől, a világosságtól, de... De nem búcsúzh­atik el a be­tűtől, melynek holtan is mestere marad. Az marad, a halottaknak abban a csodálatos második életé­ben, amelyet ha halhatatlanságnak nevezünk, Ambrus Zoltán esetében nemcsak misztikum, ha­nem földi valóság is az utána következő kultúr­nemzedékek — lesznek-e? lesznek! — emlékezeté­ben és gyakorlatában­ Ambrus Zoltán, tudjuk hogy életében mily közömbös volt ez számára,_ Ambrus Zoltán meg fog maradni halála után Mért? Mért? Itt vannak kötetei, tanulmányai, újság­cikkei — a Pesti Napló, melynek ünnepi írója és írói ünnepe volt, nem kell, hogy külön méltassa őket — itt vannak írásai és itt vannak a mások írásai, egy egész magyar írói nemzedéké, írások, amelyek az övéből lettek, a Magisteréből, aki azok közül a kevesek közül való volt, kik életüket, ihle­tettségüket mások kezén át is tudták kiteljesíteni. Mert földi szegénységében nagy adakozó volt, igazi Mester, inspiráló és megihlető egyéniség, akinek lénye belesugárzott a többi íróéba. Ambrus Zoltán nem emésztette meg magát teljesen tulaj­don írásaiban, a gondolat és ízlés e remekeiben, kissé Kazinczy-szerű egyéniségéből mindig eltett valamit a többiek, a kor,­a nemzedék számára is. Adott és táplált tanított és serkentett, kovász volt, só a magyar írás földjében- Mindenki tanult tőle. És míg betűkből ezt a koszorút fonjuk, szomo­rodott füvvel ezt a koszorút, felidézzük magunkban a régebbi Ambrus Zoltánt, kinek lábánál ültünk a tanítványok veresében sokt estén és éjszakán át. Ezek az ambrusi éjszakák ifjúkorunkban, ezek a párizsiasan foszforeszkáló éjszakák a kávéházi ligaron, valóban attikai éjszakák voltak egy törzs­asztal körü­l, ahol csak a szellem dőzsölt. Az asz­talfőn Ambrus Zoltán ült szőke fejével, fehér ar­cával, mélynézésű szemével, udvarias szigorával, lassú, szinte ünnepélyesen artisztikus mozdulatai­val, gyengéd hangjával, amelyen soha egy mondat befejezetlenül nem maradt. Valóban plátói sympo­posionok voltak ezek a feketekávék és hideg fel­vágottak közt elmúlhatatlan cigarettafüstben és mélyen bele a hajnali derengésbe. Gazdag éjsza­kák a kávéházi fülkében, mely átváltozott turris eburneává, igazán elefántcsonttoronnyá. Az volt tényleg! — kérdjük, hogy fátyolos szemmel újra magunk elé idézzük ezt a művészt és bölcset, aki karcsú, fiziológiailag is oly előkelő lényét ott könyököltette a karosszékben. Elefántcsonttorony volt, mert zárkózott és megkülönböztetett hely, bejutni hivatás nélkül egyenesen lehetetlen és mégis... Tágas volt, mint egy piac, — az athéni piacra gondolunk, mindig arra — mert elfért benne a világ minden problémája. Irodalom, új­ságírás, politika, orvostudomány, képzőművészet, közgazdaság, zene, jog, mitológia, minden szóba­került ott, Ambrus Zoltán elnöklete alatt ez iro­dalmi hitvitákon és ő volt az, aki a témákat fel­adta, megvizsgálta, a­míg lassú és halk hangján beszélt, szinte az ujja hegyei közt tartotta azokat, felboncolta a témákat, megoldotta őket és a vitát mindig befejezte egy szelídhangú, de kemény­magvú mondattal. Ambrus Zoltánból ezt az Ambrus Zoltánt nem szabad elfelejteni, ki tan­tí­tott hosszú éjszakákon át azokban az ő akadémiái­ban, melyeket a növendékekkel és tisztelőkkel egyetemben vitt egyik irodalmi klubból vagy ká­véházból a másikba. Alkotó éjszakák voltak. Hetvenegyéves korában tért meg Istenéhez, ki mindnyájunk Istene és még azon a napon is, ame­lyen beleszenderedett az örökkévalóságba, tanul­mányát közölte a Pesti Napló. Gyönyörű halál, ha lehet halál gyönyörű, akkor ez gyönyörű halál volt a szellem töretlenségében és holtig való éber­ségében. Szinte úgy lehetett, hogy teste már nem élt és ő még tovább gondolkozott, egy-két percig még gondolkozott egy sok évtizedes szellemi és lelki ritu­áléban és ez, ez az egy-két perc volt az átkelés Ambrus Zoltán egyik életéből Ambrus Zol­tán másik életébe. Utoljára is kritizált. Mert kritikus is volt Nem kenyérkeresetből. Ambrus Zoltán esetében a kritika nemcsak pálya volt és mesterség, hanem vérmérséklet és világ­néz­et is. Ez a nagy művész született kritikus volt, kristálytiszta ítéleteivel és kristályosan éles szembenállásaival. Kritikus volt mert a vérét fel­forralta, az idegeit felborzolta, ha valami nem volt jó, ítéleteiben megvesztegethetlen, írásaiban hozzáférh­etlen. És akkor is alkotott, amikor (lát­szólag) _ _ nem alkotott. Mert ha egy emberi élet summáját vizsgáljuk, nemcsak azt kell mindig megvizsgálni, hogy az illető mit tett hanem azt is, hogy mit nem tett meg. Micsoda csábításoknak állt ellen, milyen ízléstelenségeket hárított el magától, milyen dúsan jövedelmező hibákat nem követett el. Ambrus Zoltán erkölcsi tökéletességé­hez tartozik a sok alkalom, amit gőgösen elmulasz­tott, amikor nem tévedett a kor tévedéseivel és nem hanyatlott a kortársak hanyatlásával. Mindig megtartotta a mértéket, sosem engedte maga alatt a talajt süllyedni. Az ő negatívumaiban nagy és hasznos pozitívumok vannak. Amit gyűlölt, a bar­bárság volt, a hetyke tudatlanság, a vásári m­űvé­szietlenség, az antikulturális rosszhiszeműség. Ezeket gyűlölte. Szép, egészséges, termékeny gyű­löltek éltek benne, ki a leggyöngédebb lélek volt Nem búcsúzunk tőle. Íróasztalát nem borítjuk be fekete fátyollal, lényének szép büszkeségét nem bántjuk meg omló-­nomló könnyekkel. Nem búcsú­zunk tőle, mert itt marad. Míg hűtlenné nem­ válunk hozzá, — és nem leszünk hűtlenek hozzá — közöttünk fog élni és lenni. Halálában is tanítani, oktatni, bírálni, vezetni. Tisztelt és szeretett Mes­terünk, nem­ búcsúzunk öntől és nem siratjuk Önt, csak megköszönjük, hogy így élt, ilyen szépen és ilyen egészen, hogy így dolgozott, ilyen volt, remek és tévedhetlen, írói remekművek alkotója és személyében, mely nem ismétlődik, emberi remekmű. Megköszönjük önnek, Ambrus Zoltán, s azt hogy ön Ambrus Zoltán volt. Gaal Gaston Baján az ország nagy problémáiról beszélt Baja, február 29. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Bács-Bodrogvármegyei Független Kisgazdapárt választm­ányi értekezletet tartott Baján, amelyen meg­jelent a párt vezére, Gaal Gaston, Kun Béla, Musa István, Sauerborn Károly, Mojzes János, Dinnyés La­jos és Láng Lénárt országgyűlési képviselő, valamint Vass Sándor pártigazgató társaságában. A választ­mányi értekezleten Lelbach Oszkár elnökölt és utána ebéden maradt együtt a társaság. Itt rövid üdvözlés után Gaal Gaston mondott nagyobb beszédet. Meg­állapította, hogy a szabad és független Magyarorszá­gon nincs annyi szabadság, amennyi a nem szabad és nem független Magyarországon volt. Ma már odáig jutottunk, ha valaki elbeiváki beszédet akar hallani, kormánypárti­ szónokokat­­kell végighallgatnia, pedig a vidéki géptől nem kell félteni ezt az országot, sőt a budapesti munkásság is hazafias és csak akkor veszti el lelki egyensúlyát, ha­ elfogyott a kenyere és mun­kája. Részletesen foglalkozott ezu­tán a hitelkrízis pro­blémájával és megállapította, hogy nem maradhat ebben az országban csak a pétiz tabu, amikor minden más vagyon és érték inog. Az adóstól csak annyit lehet követelni, amennyi értéket kapott. A külföldi hitelezőknek el kell fogadni búzánkat, borunkat, álla­tunkat. Azt fejtegette, hogy ő és hívei nem ellenségei a gyáriparnak, de ellenségei a kizsákmányolásnak. Végül hangoztatta, hogy a kisgazdamozgalmakat egy­séges keretbe kell foglalni. Gaal Gaston után Mojzes János, Dinnyés Lajos, Sauerborn Károly, Láng Lénárt, Musa István, s végül Kun Béla beszélt Délután a képviselők Vaskút községbe mentek át. Rendelet a mezőgazdasági haszonbérlet újabb meg­állapításáról A Magyyar Távirati Iroda jelenti: A hivatalos lap keddi száma közli a kormánynak a mezőgazdasági ha­szonbérletek tárgyában kibocsátott rendeletét. A rende­let azokat a szükséges rendelkezéseket foglalja magában, amelyek az eddig e tárgyban érvényben levő rendelke­zéseket a változott gazdasági viszonyoknak megfelelően kiegészítik, illetve módosítják. Alapvető rendelkezése a rendeletnek, hogy a haszon­bér újabb megállapítását lehet kérni, ha a haszottbér­­leti szerződést a­JSO augusztus elseje előtt kötötték. Vagy ha a bíróság azt ez idő előtt állapította meg. Még­pedi­g a haszonbér leszállítását kérheti a haszonbérlő, ha a haszonbért pénzösszegben, a haszonbér felemelését kér­heti a haszonbérbeadó, h­a­ a haszonbért terményben vagy terményegyenértékben állapították meg. Az 1930 július 31 ike után megállapított haszonbérek újabb meg­állapítását a rendelet csak a főtermények egységárai­ban esetleg 60%-os áremelkedés vagy árcsökkenés eseté­ben engedi meg. Az illetékes mezőgazdasági kamara előtt előzetesen egyességi eljárást kell tartani. Köztudomású, hogy az árverésen haszonbérbe ve­tt kisebb ingatlanokat az árverések az árverés izgalmá­ban meggondolatlanul felhajtják s aránytalanul ma­gas áron jutnak a bérlethez. Az ilyen túl nagy haszon­bér a mai rendkívül alacsony terményárak mellett a kishaszonbérlő anyagi romlását idézheti elő. Ugyanez a helyzet, midőn nagyobb jövedelmet ígérő kerti vete­mények termelése céljából kisebb haszonbérlők arány­talanul nagy haszonbér fejében bérelték ki az ingat­lant. A minisztérium az ilyen kishaszonbérlők érdeké­ben azt rendeli, hogy a kishaszonbérlők kérhessék a haszonbér megállapítását akkor is, ha a haszonbér terményben vagy terményegyenértékben jár. A rendelet egyben gondoskodik arról is, hogy ez a rendelkezés a jövőben visszaélésre ne vezessen s e célból ezt a kivételes rendelkezést ,csak az 1930 augusz­tus 1-e előtt kötött szerződések tekintetében teszi. A rendelet értelmében a haszonbér megállapítá­sára vonatkozó kérést annak a gazdasági évnek kez­dete előtt kell előterjeszteni, amelynek kezdetétől a haszonbér megállapítását kérik; a folyó gazdasági évre kivértelesen április 30. napjáig lehet a kérést előter­jeszteni. A haszonbér újabb megállapítása esetére a rendelet egyik félnek sem biztosít felmondási jogot. Minden külön értesítés helyett I Özv. Darvas Józsefné sz. Stauber Mária mint neje úgy a man, valamint gyermeke, Imre, Lilli férj. Szántiné, Lujza térj. Sugárné, Magda férj dr. Gézáné nevében mélységes fájdalommal jelenti, hogy szere­tett jó férje, a legjobb apa, após, nagyapa, testvér és rokon fed! Darvas József Igaagató. • Darvas és Korányi cég beltagja ezért február hó 29-én életének 65-ik és boldog házasságának 411. évében hosszú szenvedés után csendesen elhunyt. E hónap 2-án, szerdán délután 1 ö1 órakor kísérjük a rákoskeresztúri temetőben utolsó útjára. Darvas Imréné sz. Biró Mária menye, Szinti Endre, Sugár Dénes, dr. Gáza Imre vejei, Ascars­ll Gabriele, Géza Pál, Sugár Péter, Darvas Olivér és Imra unokái, Monde Gyuláné özv. Kovács Mártonná, Darvas Károly, Darvas Jenő test­vérei valamint sógora és sógornői.

Next