Pesti Napló, 1932. március (83. évfolyam, 49–72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

5 Péntek A beígért ellentámadás írta: Friedrich István Úgy látszik, hogy a beharangozott egységes­párti ellenoffenzíva elmarad. Sehol semmi nyoma, hogy a volt Vezérlőakarat az ellentámadás élére lendülne. Pedig beígérték, h­ogy ő fog elől szágul­dozni és két fringiával egyszerre fogja kaszabolni az ellenzéket és egyéb konszolidációellenes ele­meket. Mindenütt azt hirdette az istenadta gárda, hogy most jön a mam­elukok sorsdöntő inszurrekciója-Most jön a mungók felkelése- Most szállnak majd lóra a nélkülözhetetlenek, a pótolhatatlanok és a leghűségesebbek, hogy szem­beszálljanak a neme­séssel. Szegény bethlenisták! Omladoznak, bomla­doznak, széthullanak, szétoszlanak. Nincsen semmi, ami összetartaná őket. Ami még lelket tudna be­léjük lehelni. Az a gazdálkodás, amelyet ők egy évtizeden át tűzön-vizen hűségesen támogattak, oly szomorú fiaskóval végződött, hogy az politikai jövőjüket is végleg tönkretette. Bethlen és az egységes párt elválaszthatatla­nul össze vannak­ forrva. Úgy, amint egy decen­ísiumon át együtt szanáltak, konszolidáltak és vá­lasztattak, úgy kell most együtt félreállaniak a a dübörgő jövő útjából. Igenis kötelességük visz­szavonulni. Mert jóvátehetetlen nehézségek szár­maznának abból, ha az önmagát már régen túlélt egységes párt még tovább is akadályozná belpoli­tikánk teljes átszervezését. A pártmonopólium oly katasztrofális ered­ménnyel végződött, presztízse annyira megtépázó­dott, uralkodása oly orkánszerű bizalmatlanságot váltott ki országszerte, hogy nem lehet többé a magyar jövő kialakulását hozzákapcsolni. Hiszen ha ma tisztességes választások útján a nemzet aka­rata megnyilvánulhatna, akkor a mai többség alig tudna már mandátumhoz jutni. És milyen hiába­való kísérletek azok, amelyek a jelenlegi képvise­lők átcsoportosításával, egyes pártcégtáblák át­festésével, vagy néhány miniszteri tárca felcseré­lésével akarják a mai holtpontról a politikai éle­tet elmozdítani. Igazán kár azokért az energiá­kért, amelyek ebben a meddő erőlködésben el­fecsérlődnek. És kár azért a drága időért, amely közben kihasználatlanul elszáguld fejeink felett. Az egységes pártnak abba bele kell nyugodnia, hogy most játszódik le a bethlenizmus utolsó fel­vonása. Senki se hiszi már el a hivatalos hangulat­keltőknek, hogy »rövidesen olyan konkrétumokat fog Bethlen István produkálni, amelyek az egész országot melléje fogják állítani«. Minek is fára­doznak az egységespárti honatyák ilyen blöffök­kel! Mindenki annyira megelégelte már azokat a híres Bethlen-féle konkrétumokat, hogy a hithű mangókon kívül nincsen már emberfia, aki azok­ból újabb produktumokat kívánna. Elég volt már István gazda bravúrjaiból. Elég volt a hókusz­pókuszaiból és sikereiből. Annyira elég, hogy az egész dolgozó társadalom, nyögi az eddigieket is. Éppen azoktól koldul most a krízisben olyan ke­servesen. Elhiszem, hogy Bethlen István már nagyon megbánta, hogy el­hagyta magát söpörni a ki­pattant finánckrach viharától- Hogy aggodalom­mal nézi a politikai feszültség fokozódását, az egységes párt bomlását, az új választások közele­dését és annak nyomában a politikai felelősségre­vonás fenyegetővé válását. Bethlen ma már látja, hogyha vissza nem tud térni a hatalom polcára, "ha nem képes újból megkaparitani a pártmonopó­lium marsallbotját, akkor, letűnik a magyar köz­élet színteréről mindaz, ami bármiképpen is ösz­szefü­ggött a bethlenizmussal. Vissza tehát a hatalomba, vissza a pártmono­pólium kormánykerekéhez, különben végleg el­süllyed a konszolidáció Slaraffiája! Ez az a jel­mondat, ami a Bethlen-gárdisták között szájról Májra jár. Nem bír­ják már elviselni a szegény mameln­­­ok, hogy állandóan püffölik őket, hogy reggeltől e­stig őket mossák, sikálják, mint azt a bizonyos négert. Hogy ők mindenért felelősek, mindenért nekik kell a hátukat tartaniok, de senki se védi meg őket. Hűségesen szolgáltak, helyeseltek, la­pultak, bólintottak, alázatosak és szótfogadók vol­tak és most mégis ők kerültek bele a pergőtűzbe, a slamasztikába. Mintha hónapok óta vádlottak padján ülnének- Ha nem volna ott az a jó kis büfé, már talán ott is hagytak volna papot, csapot, Bethlent és nyugodtabb tájakra bandukoltak volna. Mintha kipellengéreznék őket nap-nap után. Mintha őket állították volna oda Prügelknabéknak mindazért, amit itt az álkonszolidáció nagy bű­vészei tíz év alatt elkövettek. Búslakodva gubbasz­tanak a pár­tmonopólium ernyedt vitorlái alatt-Nagyokat sóhajtanak és — köztünk maradjon — még nagyobbakat káromkodnak- Szidják azt a kis­késit annak, aki őket ilyen blamázsba döntötte. Vigasztalanok, dühösek és restelik, hogy elhittek minden blöfföt. És, amikor mamelukék ilyen lelki megrázkódó hatások kellős közepén vergődnek, akkor azt kí­vánják tőlük, hogy a halott Szolimánt lóra ültes­sék és ellentámadásba menjenek. Hogy most mind­ezek tetejébe talán még hősi halált is haljanak ott azon a vacak harctéren. Hogy még azt a jó, sze­líd lelküket is kileheljék a bethlenizmusért. Tőlük követelik azt, akik mindig az összefogásnak, az egységnek és a megértésnek az apostolai voltak.Akik inkább mint derék és szófogadó, no és mint élő mamelukok szolgálják szeretett honukat, sem mint, hogy bátor, de kimúlt oroszlánokként éne­kelje meg őket Klio, a történelem múzsája. Ellentámadás Bethlen vezérletével? Most, amikor az események már filmszerűen fognak egy­másra omlani. Amikor a parlament már kézmosoda lett. Amikor akkora a káosz ott a parlament kör­nyékén, hogy talán maga Károlyi Gyula se ismeri ki már magát benne. Hát bizony én most őszintén sajnálom azokat a jobb sorsra érdemes mameluk urakat. Majd meghasad a szívem értük, hogy most még egy veszélyes ellentámadásba is akarják őket beparan­csolni. őket, akik senkire se haragszanak, akik bármely pillanatban szívesen összeölelkeznek akár ellenzéki testvéreikkel is. Szegény mungók! Szegény mamelukok! Mindig írtam Hozzátok e hasábokon, hogy vigyázzatok magatokra. Hogy ne dűljetek be annak a beteges mákonypolitikának. Hogy ingoványos talajra tévedtek, ahonnan nehéz lesz kievickélni. Sohasem haragudtam Rátok. Mindig csak részvéttel néztem tévelygéseiteket. Most is Veletek érzek és óva intlek Benneteket, ne menjetek bele semmiféle ellentámadásba. Az már igazán nem fizetné ki magát! PESTI NAPLÓ 193­2 március 4 ÓVÁS! Leromlott gazdasági viszonyaink, a kereseti lehetőségek meg­csappanása arra késztettek bennünket, hogy a fogyasztóközönség vásárlóképességével összhangba hozzuk közel 2 évtized óta közismert ci­­klink, a JANAFOGKRÉM eladási árát. Tubusonként 43 fillérért, tehát eddig szinte­­ példátlan olcsó áron kapható mindenütt kiváló minőségű fog. M krémünk A közönség megértette és méltányolta elhatározásunkat,­­ mert a Diana-fogkrém fogyasztása néhány hét alatt gyors iramban­­ megsokszorozódott. Az átüító siker az utóbbi napokban — sajnos — meg­ H­döbbentő jelenségeket váltott ki. Egyes üzletekben meglepetés- Mg­szerűen idegen egyének jelennek meg és mindenki előtt hangos­­ szóval elítélő véleményt mondanak a Diana-fogkrém minőségéről.­­ Mielőtt a felocsúdó kereskedő bővebb felvilágosítást kérhetne,­­ ho­gy jött, már el is tűnik az ismeretlen panasztevő. Minthogy raj e jelenségek bizonyos rendszerességgel több helyen feltűnően is megismétlődnek, nyilvánvaló, hogy rosszhiszemű, átlátszó SS céllatú hírnévrontás próbálja aknáit ily módon lerakni. B Óva intünk tehát minden kereskedőt és fogyasztót attól, hogy ily­en ravaszul kieszett és alig megtoroll­a a támadásoktól magát meg-­gy téveszteni engedje és kérünk mindenkit, támogass­a bennünket r­oma törekvésünkben, hogy a hitelrontó egyéneket, illetve az el­­­­járásuk hátterében megh­úzódó alantas üzleti célzatot Igazoltatás 53 útján leleplezhessük. Az első három leleplezett egyén kézrekeríté- Bi­sérél kifejtett sikeres közreműködést m­gfelelő jutalomban () részesítjük. Egyébként teljes felelősséget vállalunk • A Diana-fogkrém kifogástalan, bárk­i oly más­­ hasonló készítménnyel egyenrangú minőségéért. | Diana Ipari és Kereskedelmi­­ Részvénytársaság Hétfő délután 5 óra óta Anglia megszűnt szabadkereskedelmi ország lenni London, február 29. Ma délután 5 órakor bezárták Anglia összes kereskedelmi kikötőit és ezzel Anglia megszűnt szabadkereskedelmi ország lenni. Az új vámvédelmi javaslat értelmében vám­köteles lesz Anglia élelmiszerbehozatalának körül­belül fele, nyersanyagbehozatalának egyhatoda és az iparcikkek kétnyolcada. A »dumping-armada«, ahogy az utolsó pillan­­natban Anglia felé siető szállítógőzöket nevezik, nagy torlódást okoz a Themze torkolatában. Meg az időjárás is a vámvédelem szövetségesének bizo­nyul, mert heves vihar megnehezíti a hajók ver­senyfutását a másodperc mutatóval. A hajók na­gyobb része már elkésik és ez a késés majd nagy gondot okoz a biztosító intézeteknek, amelyek vál­lalták a késedelmi kockázatot. A szabadkereskedelem temetése London, február 29. Nagy érdeklődés és izgalom előzte meg ma délután a Lordok Házában a vámvédelmi javaslat utolsó vitáját, amelyet politikai körökben »A sza­badkereskedelem temetésének« neveztek­ Lord Londonderry a kormány nevében védelmezte a ja­vaslatot, kiemelte annak mérsékelt jellegét, de hangoztatta, hogy most, amikor az egész világ a gazdasági elzárkózottság felé orientálódik, a biro­dalom gazdasági egységének kiépítése nagyobb súlyt kölcsönözhet Angliának is. Lord Snowden főpecsétőt halotti csöndben és általános érdeklődés közepette »adta le az utolsó lövéseket« az összeomló m­etrader bástya védel­mében. Olyan szenvedélyes ellenzéki hangon vé­delmezte a már vesztett ügyet, amint azt csak a leghevesebb ellenzéki képviselők szokták tenni. Be­széde során régi harci kedvéről tett tanúságot és a szónoki asztalt állandóan öklével verdeste-Mindenekelőtt forradalmi lépésnek minősítette a javaslatot, mert az szakít Anglia évszázados kereskedelmi politikájával, amelynek a birodalma nagyságát és hatalmasságát köszönheti. A protek­ciós érvek kézzelfogható hazugságokon, hamis szá­mításokon és ellentmondásokon alapulnak. Ez magyarázza, hogy a szabadkereskedelmi Anglia sokkal jobban kiállotta a mai világgazdasági vál­ság viharát, mint a szélsőséges- protekcionista Németország, Franciaország vagy Amerika. Lord Snowden beszédét a freetraderek és a szocialista főrendek­ lelkes éljenzéssel fogadták. A vámvédelmi javaslatot egyébként a király még ma este szentesíti. Tardieu fontos tárgyalásai a „leszerelési egységfrontról" Genfben Genf, február 29. (A Pesti Napló tudósítójától.) Tardieu francia miniszterelnök a hétfői nap folyamán szünet nélkül tárgyalt az egyes hatal­mak és hatalmi csoportok delegátusaival. Mind­enekelőtt a kisantant államférfiaival tanácskozott: Benes csehszlovák külügyminiszterrel, Antóniádé román fődelegátussal és Marinkovics jugoszláv külügyminiszterrel. Ezt követően Zaleski lengyel külügyminisztert fogadta, majd Sir John Simon angol és Grandi olasz külügyminiszterrel tárgyalt. Ezek a tanácskozások mind arra vonatkoztak, ho­gyan lehetne biztosítani széles egységes front ki­építését a leszerelési konferencián. Tardieu ezenkívül a lefegyverzett államok egyenjogúságának kérdéséről is megkezdte tár­gyalásait. Magyarország nevében gróf Apponyi Albert, Ausztria nevében dr. Pflüger osztrák dele­gátus, Németország nevében pedig Nadolny nagy­követ tárgyalt vele erről a kérdésről. Francia for­rásból származó közlés szerint Tardieu határozott és félre nem érthető formában azt a szándékát fejezte ki, hogy Franciaország semmi körülmé­nyek között sem fog hozzájárulni a legyőzött álla­mokkal szemben a teljes egyenjogúság elvének százszázalékos érvényesítéséhez. Tardieu az isme­retes francia biztonsági elmélettel indokolta ezt az állásfoglalását. Tardieu egyébként — így mond­ják legalábbis a francia delegáció körében — nem akarja megvárni, amíg a franciaországi és német­országi választási kampány lezajlik, hanem már a legközelebbi hetekben döntést akar provokálni a leszerelési probléma összes fontosabb elvi kérdé­seiben. Egy nagyvilági hölgg mondja ! Egy számmal kisebb cipőt hordok kényelmesen, amióta hetenként 2—3 lábfürdőt veszek, evőkanálnyi Sst. Rókus lábsóval. Járaá­lok vagy állok egyhelyben órákig tudatom vagy fáradt­tógórzás nélkül. Lábaim szé­pek, karcsúak maradnak, bokáim nem duzzadtak, láb, fájá­aim, tyúkszemeim, bőr-Vamrinvari Agnim elmúltak.

Next