Pesti Napló, 1932. március (83. évfolyam, 49–72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

5 Péntek A beígért ellentámadás írta: Friedrich István Úgy látszik, hogy a beharangozott egységespárti ellenoffenzíva elmarad. Sehol semmi nyoma, hogy a volt Vezérlőakarat az ellentámadás élére lendülne. Pedig beígérték, hogy ő fog elől száguldozni és két fringiával egyszerre fogja kaszabolni az ellenzéket és egyéb konszolidációellenes elemeket. Mindenütt azt hirdette az istenadta gárda, hogy most jön a mamelukok sorsdöntő inszurrekciója-Most jön a mungók felkelése- Most szállnak majd lóra a nélkülözhetetlenek, a pótolhatatlanok és a leghűségesebbek, hogy szembeszálljanak a nemeséssel. Szegény bethlenisták! Omladoznak, bomladoznak, széthullanak, szétoszlanak. Nincsen semmi, ami összetartaná őket. Ami még lelket tudna beléjük lehelni. Az a gazdálkodás, amelyet ők egy évtizeden át tűzön-vizen hűségesen támogattak, oly szomorú fiaskóval végződött, hogy az politikai jövőjüket is végleg tönkretette. Bethlen és az egységes párt elválaszthatatlanul össze vannak forrva. Úgy, amint egy decenísiumon át együtt szanáltak, konszolidáltak és választattak, úgy kell most együtt félreállaniak a a dübörgő jövő útjából. Igenis kötelességük viszszavonulni. Mert jóvátehetetlen nehézségek származnának abból, ha az önmagát már régen túlélt egységes párt még tovább is akadályozná belpolitikánk teljes átszervezését. A pártmonopólium oly katasztrofális eredménnyel végződött, presztízse annyira megtépázódott, uralkodása oly orkánszerű bizalmatlanságot váltott ki országszerte, hogy nem lehet többé a magyar jövő kialakulását hozzákapcsolni. Hiszen ha ma tisztességes választások útján a nemzet akarata megnyilvánulhatna, akkor a mai többség alig tudna már mandátumhoz jutni. És milyen hiábavaló kísérletek azok, amelyek a jelenlegi képviselők átcsoportosításával, egyes pártcégtáblák átfestésével, vagy néhány miniszteri tárca felcserélésével akarják a mai holtpontról a politikai életet elmozdítani. Igazán kár azokért az energiákért, amelyek ebben a meddő erőlködésben elfecsérlődnek. És kár azért a drága időért, amely közben kihasználatlanul elszáguld fejeink felett. Az egységes pártnak abba bele kell nyugodnia, hogy most játszódik le a bethlenizmus utolsó felvonása. Senki se hiszi már el a hivatalos hangulatkeltőknek, hogy »rövidesen olyan konkrétumokat fog Bethlen István produkálni, amelyek az egész országot melléje fogják állítani«. Minek is fáradoznak az egységespárti honatyák ilyen blöffökkel! Mindenki annyira megelégelte már azokat a híres Bethlen-féle konkrétumokat, hogy a hithű mangókon kívül nincsen már emberfia, aki azokból újabb produktumokat kívánna. Elég volt már István gazda bravúrjaiból. Elég volt a hókuszpókuszaiból és sikereiből. Annyira elég, hogy az egész dolgozó társadalom, nyögi az eddigieket is. Éppen azoktól koldul most a krízisben olyan keservesen. Elhiszem, hogy Bethlen István már nagyon megbánta, hogy elhagyta magát söpörni a kipattant finánckrach viharától- Hogy aggodalommal nézi a politikai feszültség fokozódását, az egységes párt bomlását, az új választások közeledését és annak nyomában a politikai felelősségrevonás fenyegetővé válását. Bethlen ma már látja, hogyha vissza nem tud térni a hatalom polcára, "ha nem képes újból megkaparitani a pártmonopólium marsallbotját, akkor, letűnik a magyar közélet színteréről mindaz, ami bármiképpen is öszszefüggött a bethlenizmussal. Vissza tehát a hatalomba, vissza a pártmonopólium kormánykerekéhez, különben végleg elsüllyed a konszolidáció Slaraffiája! Ez az a jelmondat, ami a Bethlen-gárdisták között szájról Májra jár. Nem bírják már elviselni a szegény mamelnok, hogy állandóan püffölik őket, hogy reggeltől estig őket mossák, sikálják, mint azt a bizonyos négert. Hogy ők mindenért felelősek, mindenért nekik kell a hátukat tartaniok, de senki se védi meg őket. Hűségesen szolgáltak, helyeseltek, lapultak, bólintottak, alázatosak és szótfogadók voltak és most mégis ők kerültek bele a pergőtűzbe, a slamasztikába. Mintha hónapok óta vádlottak padján ülnének- Ha nem volna ott az a jó kis büfé, már talán ott is hagytak volna papot, csapot, Bethlent és nyugodtabb tájakra bandukoltak volna. Mintha kipellengéreznék őket nap-nap után. Mintha őket állították volna oda Prügelknabéknak mindazért, amit itt az álkonszolidáció nagy bűvészei tíz év alatt elkövettek. Búslakodva gubbasztanak a pártmonopólium ernyedt vitorlái alatt-Nagyokat sóhajtanak és — köztünk maradjon — még nagyobbakat káromkodnak- Szidják azt a kiskésit annak, aki őket ilyen blamázsba döntötte. Vigasztalanok, dühösek és restelik, hogy elhittek minden blöfföt. És, amikor mamelukék ilyen lelki megrázkódó hatások kellős közepén vergődnek, akkor azt kívánják tőlük, hogy a halott Szolimánt lóra ültessék és ellentámadásba menjenek. Hogy most mindezek tetejébe talán még hősi halált is haljanak ott azon a vacak harctéren. Hogy még azt a jó, szelíd lelküket is kileheljék a bethlenizmusért. Tőlük követelik azt, akik mindig az összefogásnak, az egységnek és a megértésnek az apostolai voltak.Akik inkább mint derék és szófogadó, no és mint élő mamelukok szolgálják szeretett honukat, sem mint, hogy bátor, de kimúlt oroszlánokként énekelje meg őket Klio, a történelem múzsája. Ellentámadás Bethlen vezérletével? Most, amikor az események már filmszerűen fognak egymásra omlani. Amikor a parlament már kézmosoda lett. Amikor akkora a káosz ott a parlament környékén, hogy talán maga Károlyi Gyula se ismeri ki már magát benne. Hát bizony én most őszintén sajnálom azokat a jobb sorsra érdemes mameluk urakat. Majd meghasad a szívem értük, hogy most még egy veszélyes ellentámadásba is akarják őket beparancsolni. őket, akik senkire se haragszanak, akik bármely pillanatban szívesen összeölelkeznek akár ellenzéki testvéreikkel is. Szegény mungók! Szegény mamelukok! Mindig írtam Hozzátok e hasábokon, hogy vigyázzatok magatokra. Hogy ne dűljetek be annak a beteges mákonypolitikának. Hogy ingoványos talajra tévedtek, ahonnan nehéz lesz kievickélni. Sohasem haragudtam Rátok. Mindig csak részvéttel néztem tévelygéseiteket. Most is Veletek érzek és óva intlek Benneteket, ne menjetek bele semmiféle ellentámadásba. Az már igazán nem fizetné ki magát! PESTI NAPLÓ 1932 március 4 ÓVÁS! Leromlott gazdasági viszonyaink, a kereseti lehetőségek megcsappanása arra késztettek bennünket, hogy a fogyasztóközönség vásárlóképességével összhangba hozzuk közel 2 évtized óta közismert ciklink, a JANAFOGKRÉM eladási árát. Tubusonként 43 fillérért, tehát eddig szinte példátlan olcsó áron kapható mindenütt kiváló minőségű fog. M krémünk A közönség megértette és méltányolta elhatározásunkat, mert a Diana-fogkrém fogyasztása néhány hét alatt gyors iramban megsokszorozódott. Az átüító siker az utóbbi napokban — sajnos — meg Hdöbbentő jelenségeket váltott ki. Egyes üzletekben meglepetés- Mgszerűen idegen egyének jelennek meg és mindenki előtt hangos szóval elítélő véleményt mondanak a Diana-fogkrém minőségéről. Mielőtt a felocsúdó kereskedő bővebb felvilágosítást kérhetne, hogy jött, már el is tűnik az ismeretlen panasztevő. Minthogy raj e jelenségek bizonyos rendszerességgel több helyen feltűnően is megismétlődnek, nyilvánvaló, hogy rosszhiszemű, átlátszó SS céllatú hírnévrontás próbálja aknáit ily módon lerakni. B Óva intünk tehát minden kereskedőt és fogyasztót attól, hogy ilyen ravaszul kieszett és alig megtorolla a támadásoktól magát meg-gy téveszteni engedje és kérünk mindenkit, támogassa bennünket roma törekvésünkben, hogy a hitelrontó egyéneket, illetve az eljárásuk hátterében meghúzódó alantas üzleti célzatot Igazoltatás 53 útján leleplezhessük. Az első három leleplezett egyén kézrekeríté- Bisérél kifejtett sikeres közreműködést mgfelelő jutalomban () részesítjük. Egyébként teljes felelősséget vállalunk • A Diana-fogkrém kifogástalan, bárki oly más hasonló készítménnyel egyenrangú minőségéért. | Diana Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság Hétfő délután 5 óra óta Anglia megszűnt szabadkereskedelmi ország lenni London, február 29. Ma délután 5 órakor bezárták Anglia összes kereskedelmi kikötőit és ezzel Anglia megszűnt szabadkereskedelmi ország lenni. Az új vámvédelmi javaslat értelmében vámköteles lesz Anglia élelmiszerbehozatalának körülbelül fele, nyersanyagbehozatalának egyhatoda és az iparcikkek kétnyolcada. A »dumping-armada«, ahogy az utolsó pillannatban Anglia felé siető szállítógőzöket nevezik, nagy torlódást okoz a Themze torkolatában. Meg az időjárás is a vámvédelem szövetségesének bizonyul, mert heves vihar megnehezíti a hajók versenyfutását a másodperc mutatóval. A hajók nagyobb része már elkésik és ez a késés majd nagy gondot okoz a biztosító intézeteknek, amelyek vállalták a késedelmi kockázatot. A szabadkereskedelem temetése London, február 29. Nagy érdeklődés és izgalom előzte meg ma délután a Lordok Házában a vámvédelmi javaslat utolsó vitáját, amelyet politikai körökben »A szabadkereskedelem temetésének« neveztek Lord Londonderry a kormány nevében védelmezte a javaslatot, kiemelte annak mérsékelt jellegét, de hangoztatta, hogy most, amikor az egész világ a gazdasági elzárkózottság felé orientálódik, a birodalom gazdasági egységének kiépítése nagyobb súlyt kölcsönözhet Angliának is. Lord Snowden főpecsétőt halotti csöndben és általános érdeklődés közepette »adta le az utolsó lövéseket« az összeomló metrader bástya védelmében. Olyan szenvedélyes ellenzéki hangon védelmezte a már vesztett ügyet, amint azt csak a leghevesebb ellenzéki képviselők szokták tenni. Beszéde során régi harci kedvéről tett tanúságot és a szónoki asztalt állandóan öklével verdeste-Mindenekelőtt forradalmi lépésnek minősítette a javaslatot, mert az szakít Anglia évszázados kereskedelmi politikájával, amelynek a birodalma nagyságát és hatalmasságát köszönheti. A protekciós érvek kézzelfogható hazugságokon, hamis számításokon és ellentmondásokon alapulnak. Ez magyarázza, hogy a szabadkereskedelmi Anglia sokkal jobban kiállotta a mai világgazdasági válság viharát, mint a szélsőséges- protekcionista Németország, Franciaország vagy Amerika. Lord Snowden beszédét a freetraderek és a szocialista főrendek lelkes éljenzéssel fogadták. A vámvédelmi javaslatot egyébként a király még ma este szentesíti. Tardieu fontos tárgyalásai a „leszerelési egységfrontról" Genfben Genf, február 29. (A Pesti Napló tudósítójától.) Tardieu francia miniszterelnök a hétfői nap folyamán szünet nélkül tárgyalt az egyes hatalmak és hatalmi csoportok delegátusaival. Mindenekelőtt a kisantant államférfiaival tanácskozott: Benes csehszlovák külügyminiszterrel, Antóniádé román fődelegátussal és Marinkovics jugoszláv külügyminiszterrel. Ezt követően Zaleski lengyel külügyminisztert fogadta, majd Sir John Simon angol és Grandi olasz külügyminiszterrel tárgyalt. Ezek a tanácskozások mind arra vonatkoztak, hogyan lehetne biztosítani széles egységes front kiépítését a leszerelési konferencián. Tardieu ezenkívül a lefegyverzett államok egyenjogúságának kérdéséről is megkezdte tárgyalásait. Magyarország nevében gróf Apponyi Albert, Ausztria nevében dr. Pflüger osztrák delegátus, Németország nevében pedig Nadolny nagykövet tárgyalt vele erről a kérdésről. Francia forrásból származó közlés szerint Tardieu határozott és félre nem érthető formában azt a szándékát fejezte ki, hogy Franciaország semmi körülmények között sem fog hozzájárulni a legyőzött államokkal szemben a teljes egyenjogúság elvének százszázalékos érvényesítéséhez. Tardieu az ismeretes francia biztonsági elmélettel indokolta ezt az állásfoglalását. Tardieu egyébként — így mondják legalábbis a francia delegáció körében — nem akarja megvárni, amíg a franciaországi és németországi választási kampány lezajlik, hanem már a legközelebbi hetekben döntést akar provokálni a leszerelési probléma összes fontosabb elvi kérdéseiben. Egy nagyvilági hölgg mondja ! Egy számmal kisebb cipőt hordok kényelmesen, amióta hetenként 2—3 lábfürdőt veszek, evőkanálnyi Sst. Rókus lábsóval. Járaálok vagy állok egyhelyben órákig tudatom vagy fáradttógórzás nélkül. Lábaim szépek, karcsúak maradnak, bokáim nem duzzadtak, láb, fájáaim, tyúkszemeim, bőr-Vamrinvari Agnim elmúltak.