Pesti Napló, 1932. november (83. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-03 / 246. szám

6 Csütörtök PESTI NAPLÓ Miért vagyi­sik­ „kannibálok” ? Egy angol textilgyáros sikermanővere­ Magyarországon A bűncselekmények egész sorozatával károsították meg a magyar hitelezőket . Csalás, ok­iratha­ml­lít­ás és nemzet­­gyalázás Blesék bűnlajst­román (Saját tudósítónktól.) Többször foglalkozott már a Pesti Napló a törvényes síbolásnak azzal a módjával, amelyet külföldi összeköttetésekkel rendelkező cégek a kényszeregyességi eljárással kapcsolatban űzhetnek. Többször rámutattunk arra, hogy elég az, ha teljesen aktív, fizetőképes vállalatok néhány külföldi álhitelezőt szerepeltet­nek, ezeket, mint hitelezőket jelentik be, megindít­­tatják maguk ellen a kényszeregyességi eljárást és amikor szavazásra kerül a sor, ezekkel a hite­lezőkkel megszavaztatják a minimális huszonöt­­százalékos kvótát, amivel elérik azt, hogy a ma­gyar hitelezők követeléseiknek csak egynegyedét kapják meg, a vállalati vagyon többi része pedig kvótafizetések címén külföldre vándorol, illetve legalább háromnegyed részben megszűnik a ma­gyar hitelezők fedezete lenni. Egy sok port felvert ügy kapcsán, amelyről a Pesti Napló már régebben beszámolt, most egy véletlen folyamán a napnál is fényesebben bebi­zonyosodott, hogy rosszhiszemű emberek a magyar törvényhozásnak a külföldiekkel szemben tanúsí­tott lojalitását ilyen értéksíbolásra használták fel. A bűnügyi hatóságok gyors intézkedése tette lehe­tővé, hogy ezek a perdöntő bizonyítékok rendelke­zésre álljanak Lefoglalták ugyanis azt a levelezést, amely a cég és külföldi érdekeltsége között folyt és amelyből nyíltan, leplezetlenül kitűnt, hogy a kényszeregyességi eljárás kedvezményének igény­­bevétele kizárólag ilyen károsító, síbolási célból történt. Az S. D. Bles budapesti cégről van szó. Ez a cég tulajdonképpen nem más, mint az S. D. Bles and Sons manchesteri angol cégnek magyarországi fiókvállalata. Ennek a cégnek Garforth-Bles György Márkus angol vállalkozó az egyedüli tu­lajdonosa. A konzul Üzletei Az angol cég hosszú ideig egyike volt a legjelen­tősebb textilvállalatoknak; annak idején teljesen sze­gény, Hollandiából bevándorolt ember alapította, aki az idők folyamán hatalmas vagyonra, tekintélyre és pozícióra tett szert. Angol konzul lett, a manchesteri piac koronázatlan királya volt és amikor m meghalt, óriási vagyont hagyott hátra utódjának, Éles Márkus Györgynek. Az új tulajdonos a külföld felé gravitált, és Ma­gyarországon, Budapesten, valamint Romániában, Ara­don is fiókvállalatokat alapított. Magyarországi kép­viselője a Szécsi és társa budapesti cég volt, amely két testvér, Szécsi Oszkár és Lajos tulajdonában állott. Ké­sőbb azonban nézeteltérés keletkezett az angol anyaház és a magyar képviselet között, amelynek eredménye az lett, hogy Szécsiéktől megvonták a megbízást és he­lyette az ügyeket az S. D. Bles név alatt bejegyzett, magyar cég folytatta tovább. Mindez nem történt si­mán, az erőszakos szakítást különböző büntető ügyek és polgári kártérítési perek követték, amelyek során Szécsi Oszkár egymagában százezer pengő kártérítést követelt. Az angol cég különböző megbízottakat küldött Ma­gyarországra. Ezek egyike volt W. A. Howenier, aki be­csületesen igyekezett a rá váró feladatokat megoldani és ebből a célból még tekintélyes kölcsönt is nyújtott a vál­lalatunk. Howeniernak csakhamar mennie kellett, ami­ben közrejátszott az a körülmény, hogy nem volt haj­landó a külföldről érkezett, a tételes jogszabályokba üt­köző utasításokat követni. Közben a manchesteri cég Angliában fizetésképtelen­séget jelentett. Az ottani előírások értelmében Éles György Márkus a londoni kereskedelmi minisztériumban bemutatta a vállalat mérlegét és esküt tett arra, hogy az abban feltüntetett tartozások és vagyontárgyak a való­ságot fedik. Amikor az egyesség az angol hitelezőkkel a benyújtott mérleg alapján létrejött és kiderült, hogy az angol cég vagyona a hitelezők kielégítésére fog elúszni. Éles Márkus György természetesen a legnagyobb érdek­lődéssel fordult a többi európai üzlet felé, amelyek va­gyonát s­aját maga részére akarta megtartani. Megindul a kalózhadjárat A magyar helyzet megvizsgálása céljából elküldötte Angliából Mensies James revizort, majd Rarimtinn Vilmos nevű hollandi likvidátorát, akiket teljhata­lommal ruházott fel. Howeniernek a cégtől mennie kel­lett, rövidesen megszakították az érintkezést a cég addigi magyarországi ügyvédjével is azon a címen, hogy lusta és nagyon drága és más irányban tájéko­zódtak. Ekkor azonban már fenyegető volt a helyzet. Howe­nier peresítette felmondási időre eső járandóságait és ezenfelül külön perben követelte azt az 1(0) fontot, amelyet a cégnek kölcsön adott. Pert tett folyamatba a magyar fiók egyik régebbi ügyvédje is, akinek ugyancsak jelentékeny összeg ,árt és folyt a Szécsi Oszkár 1CO.OCO pengős kártérítési pere is. Az a veszély fenyegetett, hogy mindezek a hitelezők a vállalat ma­gyarországi vagyonából kielégítést fognak nyerni. Ebben a helyzetben merült­­ az a terv, hogy ezeket a hitelezőket kijátsszák, a cég ellen megkér­jék a kényszeregyességet és ilyen módon vonják el elő­lük a fedezetet, úgyhogy a cég vagyonának jelenté­keny része ezek után Bles Márkus György kezében ma­radjon. Blesék új jogtanácsosa be is nyújtotta a kényszer­egyességi kérvényt, amelyben huszonöt százalékot aján­lott fel a hitelezőknek. Ebben elmondta, hogy Bleséknek csupán egyetlen hitelezője van, még­pedig a manches­teri cég és csatolta az angol anyavállalat nyilatkozatát, amely szerint ez hozzájárul ahoz, hogy az előírásos öt­venszázalékos kvóta helyett a budapesti cég csupán hu­szonöt százalékot ajánljon fel. A felmelegített kényszeregyesség A bíróság azonban visszautasította a kérvényt azzal az indokolással, hogy kényszeregyességet olyan vállalat, amelynek csupán egy hitelezője van, nem kérhet. Itt kö­vetkezett be azután a végzetes fordulat. Néhány nap múlva Blesék újabb kényszeregyességi kérvényt nyúj­tottak be, amelyben már négy hitelezőt szerepeltettek. Az egyik a William Deacons manchesteri bankár volt, aki 127.500 pengő követelést jelentett be. A másik hite­lező N. C. Cock 89.365 pengőt igényelt áruk vételára cí­mén. A harmadik, C. M. Skinner készpénzkölcsön címén 183.342 pengőt követelt, a negyedik, B. D. Wattkinson 143.252 pengővel szerepelt, valamennyi aláírásával nyi­latkozat is készült, amelyben a huszonötszázalékos egyes­­séget elfogadják. Hosszú és viharos tárgyalások után végül szava­zásra került a sor, amelynek során ezek az angol hite­lezők leszavazták a magyarokat és így a bírói hatá­rozat kimondotta, hogy­­­esek csupán tartozásaik egy­negyedét, azt is nyolc egyenlő részletben tartoznak kifizetni.­­ Hogy ennek azután mi a jelentősége, az a büntető eljárás során derült ki. Howenner és a két Szécsi-test­­vér ugyanis feljelentést tett többrendbeli közokirat­hamisítás, csalás büntette miatt az ügyben szereplő egyének ellen. Rámutattak arra, hogy álhitelezők sze­replésével félrevezették a bíróságot, beszerezték a lon­doni kereskedelmi minisztériumtól azt a mérleget, amelynek valódiságára ott Éles Márkus György az esküt letette. Kiderült abból azután, hogy W. Deacons nem létező személy, ellenben van egy W. Deacons 1/td. nevű bank, amely azonban nem szerepel a londoni ki­mutatásban. Megállapították, hogy N. C. Cock a man­chesteri Bris-cégnek hetvennyolcéves öreg pénztárosa, aki Angliában csupán 1900 fontot jelentett be, magyar pénzben tehát ötvenháromezer pengőt. Ugyanez a hite­lező a magyar státusban áruk vételára címén majd­nem kilencvenezer pengővel szerepelt. Felvetették te­hát a kérdést, lehetséges-e az, hogy a cég saját alkal­mazottjától kilencvenezer pengő értékben árut vásá­roljon. Gazdátlan okmányok Ugyanez sült ki a többi hitelezőkről is. Skinner revizori munkadíj címén ötezerhatszáz pengőt, illetve kétszáz fontot érvényesített Angliában, Budapesten pe­dig készpénzkölcsön címén több mint száznyolcvanezer pengőt követelt. A negyedik hitelező, Wattkinson pe­dig Manchesterben csak ezerháromszáz fontot, tehát körülbelül harminchatezer pengőt igényelt, mint elma­radt fizetést, ő ugyanis szintén a manchesteri cég tisztviselője volt. Ezzel szemben Magyarországon fuvar­díj címén száznegyvenháromezer pengőt jelentett be. Nyilvánvaló volt, hogy itt rút játék folyik a ma­gyar hitelezők rovására és ennek következtében a fel­jelentők azt követelték, hogy a bíróság állapítsa meg, ki írta alá azokat az ügyvédi meghatalmazásokat és nyilatkozatokat, amelyeket a kényszeregyességi kér­vényhez mellékeltek és amelyek alapján az egyességet megszavazták! A nyomozás csakhamar érdekes eredménnyel járt. Elővették azokat az ügyvédeket, akik az ügyben szere­peltek és kiderült, hogy ezek egyike és Rahmann írták alá ezeket a nyilatkozatokat a nemlétező hitelezők nevé­ben. Gyorsan házkutatást tartottak a budapesti irodá­ban és itt megtalálták az egész ügyre vonatkozó leve­lezést. Jellemző adatok kerültek ebből napfényre. Megtalál­ták Rahmannak a Manchesterbe írt levelét, amelyben közölte azt, hogy a kényszeregyesség megkérése milyen A jó pecsenye Ezzel szemben, ha az egyesség létrejönne, Howenier és az ügy­véd összesen csak kilencezerötszáz pengőt kap­nának, a bruttó nyereség tehát harminchétezer pengő lenne, amelyből ha levonnak a kényszeregyesség költ­ségei címén még tizennégyezer pengőt, a cég ezen a jogi mókán huszonháromezer pengőt takarít meg. Teljes jogi tájékozottsággal állapítja meg ebben a levélben Rahmann, hogy még ennél is sokkal fontosabb az, hogy a kényszeregyesség ideje alatt senki nem vezet­het ellenük végrehajtást, az alatt a kiinnlevőségeket be­hajtják, az üzletet nyugodtan likvidálhatják. Több efféle levél is előkerült, amelyekről kiderült, hogy Blessék mindent ügyvédi tanácsra cselekedtek. Sőt, ami a legkellemetlenebb volt, előbukkantak olyan leve­lek is, amelyekben Bles­­s, Kahmann is Magyarország­ról, a magyar állapotokról, becsmérlőleg nyilatkoznak. Gonosz és vad országnak neveznek bennünket, azt állít­ják, hogy rosszabbak vagyunk, mint a távolkelet fekete négerei. Balkáni állapot, korrupció van itt, hangoztat­ják. Az egész aktacsomó átkerült a budapesti ügyész­ségre, ahol dr. Lepusny Liviu titkár hónapokon át tartó munkát végzett, amíg a tényállást tisztáznia sikerült. A panaszosok ügyvédje, dr. Bernfeld Imre is terjedelmes beadványban mutatott rá a külföldiek rosszhiszemű összejátszására és a legszigorúbb meg­torlást kérte. Ennek a bűnvádi eljárásnak az a vádirat az ered­ménye, amelyet most bocsátott ki az ügyészség két budapesti ügyvéd, Éles Márkus György, Menzies Ja­mes, Kahmann és Klein Henrik, a cég budapesti igaz­gatója ellen. Magánokirathamisítás, közokirathamisí­­tás, hitelsértés büntette és a magyar nemzet megbecsü­lése ellen irányuló vétség a vádirat tárgya. A dolog büntetőjogi része bennünket nem érdekel, ezt a legközelebbi tárgyaláson majd tisztázza a ma­gyar bíróság. Csak rá kellett mutatnunk arra, hogy milyen manővereket tesz lehetővé a kényszeregyességi rendelet. Végre egy eset, amelyben az összejátszás, a magyar vagyon átsíbolásának tendenciája bizonyít­­h­ató. Itt a legfőbb ideje, hogy megfelelő intézkedés történjék. Mindaddig, amíg a mi érthetetlen lojalitá­sunkból és indokolatlan lovagiasságból mindent meg­engedünk a külföldieknek, mindennap bekövetkezhetik a közérdek hasonló megkárosítása. Csak jellemző, hogy ugyanakkor, amikor abban a hitben tetszelgünk ma­gunk előtt, hogy az európai szellem kívánsága értelmé­ben nem teszünk különbséget bel- és külföldi hitelezők között, addig ugyanazok az egyének, akik bennünket megkárosítanak, Afrika szerecsen kannibáljaihoz ha­sonlítanak bennünket. v. J. MÉSZÁROS LÁSZLÓ SÍREMLÉK-RELIEFJE, melyet a művész az Ernst múzeumban megnyíló kiállításán mutat be leró Trolie úr. Roont Koller tisztelettel meghívják műsoruk meghallgatására Floris cukrászdába esténként 10 órai kezdettel Asztalrendelés telején 82-6­07 onkapácolás­ú Adion, és 2 pengő fűszerkeresk­edésekben, gyógyszertárak­­­­ban, drogériákban. Szétküldés : Barosa Illa­­ Szer­­tár, Győr. Vigyázzon, mert utánozzák­­! 1332 november 3 kitűnő üzlet. A levélben egy táblázat van, amely szám­szerűleg kimutatja, hogy mennyit keres az angol cég ezen a „törvényes” üzleten. A kimutatás szerint Howeniernek tőke, kamat és ügyvédi költség címén harminchétezer pengő követelése van, a cég régi ügyvédjének kilencezerötszáz pengő járna, összesen tehát negyvenhatezerötszáz pengőt kel­lene kifizetni. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük. Neu Lajos ny. postafőfelügyelő mint atyja, Neu lajosné sz. Bass Matild édesanyja, István oki. gépészmérnök mint bátyja, valamint az egész rokonság nevében, hogy forrón szeretett drága gyermekünk, ill. fivére Neu Siferpy ■V. éves orvostanhallgató e hónap 1 én d u­. 2 órakor, rövid szenvedés után itthagyott bennünket. Temetése e hónap 3-án, csü­törtökön d. u. 3 órakor lesz a farkasréti izraelita temető halottasházából. Áldott lelkéhez méltó legyen őrült nyugodalma!

Next