Pesti Napló, 1932. november (83. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-03 / 246. szám

6 Csütörtök PESTI NAPLÓ Miért vagyisik „kannibálok” ? Egy angol textilgyáros sikermanővere Magyarországon A bűncselekmények egész sorozatával károsították meg a magyar hitelezőket . Csalás, okirathamllítás és nemzetgyalázás Blesék bűnlajstromán (Saját tudósítónktól.) Többször foglalkozott már a Pesti Napló a törvényes síbolásnak azzal a módjával, amelyet külföldi összeköttetésekkel rendelkező cégek a kényszeregyességi eljárással kapcsolatban űzhetnek. Többször rámutattunk arra, hogy elég az, ha teljesen aktív, fizetőképes vállalatok néhány külföldi álhitelezőt szerepeltetnek, ezeket, mint hitelezőket jelentik be, megindíttatják maguk ellen a kényszeregyességi eljárást és amikor szavazásra kerül a sor, ezekkel a hitelezőkkel megszavaztatják a minimális huszonötszázalékos kvótát, amivel elérik azt, hogy a magyar hitelezők követeléseiknek csak egynegyedét kapják meg, a vállalati vagyon többi része pedig kvótafizetések címén külföldre vándorol, illetve legalább háromnegyed részben megszűnik a magyar hitelezők fedezete lenni. Egy sok port felvert ügy kapcsán, amelyről a Pesti Napló már régebben beszámolt, most egy véletlen folyamán a napnál is fényesebben bebizonyosodott, hogy rosszhiszemű emberek a magyar törvényhozásnak a külföldiekkel szemben tanúsított lojalitását ilyen értéksíbolásra használták fel. A bűnügyi hatóságok gyors intézkedése tette lehetővé, hogy ezek a perdöntő bizonyítékok rendelkezésre álljanak Lefoglalták ugyanis azt a levelezést, amely a cég és külföldi érdekeltsége között folyt és amelyből nyíltan, leplezetlenül kitűnt, hogy a kényszeregyességi eljárás kedvezményének igénybevétele kizárólag ilyen károsító, síbolási célból történt. Az S. D. Bles budapesti cégről van szó. Ez a cég tulajdonképpen nem más, mint az S. D. Bles and Sons manchesteri angol cégnek magyarországi fiókvállalata. Ennek a cégnek Garforth-Bles György Márkus angol vállalkozó az egyedüli tulajdonosa. A konzul Üzletei Az angol cég hosszú ideig egyike volt a legjelentősebb textilvállalatoknak; annak idején teljesen szegény, Hollandiából bevándorolt ember alapította, aki az idők folyamán hatalmas vagyonra, tekintélyre és pozícióra tett szert. Angol konzul lett, a manchesteri piac koronázatlan királya volt és amikor m meghalt, óriási vagyont hagyott hátra utódjának, Éles Márkus Györgynek. Az új tulajdonos a külföld felé gravitált, és Magyarországon, Budapesten, valamint Romániában, Aradon is fiókvállalatokat alapított. Magyarországi képviselője a Szécsi és társa budapesti cég volt, amely két testvér, Szécsi Oszkár és Lajos tulajdonában állott. Később azonban nézeteltérés keletkezett az angol anyaház és a magyar képviselet között, amelynek eredménye az lett, hogy Szécsiéktől megvonták a megbízást és helyette az ügyeket az S. D. Bles név alatt bejegyzett, magyar cég folytatta tovább. Mindez nem történt simán, az erőszakos szakítást különböző büntető ügyek és polgári kártérítési perek követték, amelyek során Szécsi Oszkár egymagában százezer pengő kártérítést követelt. Az angol cég különböző megbízottakat küldött Magyarországra. Ezek egyike volt W. A. Howenier, aki becsületesen igyekezett a rá váró feladatokat megoldani és ebből a célból még tekintélyes kölcsönt is nyújtott a vállalatunk. Howeniernak csakhamar mennie kellett, amiben közrejátszott az a körülmény, hogy nem volt hajlandó a külföldről érkezett, a tételes jogszabályokba ütköző utasításokat követni. Közben a manchesteri cég Angliában fizetésképtelenséget jelentett. Az ottani előírások értelmében Éles György Márkus a londoni kereskedelmi minisztériumban bemutatta a vállalat mérlegét és esküt tett arra, hogy az abban feltüntetett tartozások és vagyontárgyak a valóságot fedik. Amikor az egyesség az angol hitelezőkkel a benyújtott mérleg alapján létrejött és kiderült, hogy az angol cég vagyona a hitelezők kielégítésére fog elúszni. Éles Márkus György természetesen a legnagyobb érdeklődéssel fordult a többi európai üzlet felé, amelyek vagyonát saját maga részére akarta megtartani. Megindul a kalózhadjárat A magyar helyzet megvizsgálása céljából elküldötte Angliából Mensies James revizort, majd Rarimtinn Vilmos nevű hollandi likvidátorát, akiket teljhatalommal ruházott fel. Howeniernek a cégtől mennie kellett, rövidesen megszakították az érintkezést a cég addigi magyarországi ügyvédjével is azon a címen, hogy lusta és nagyon drága és más irányban tájékozódtak. Ekkor azonban már fenyegető volt a helyzet. Howenier peresítette felmondási időre eső járandóságait és ezenfelül külön perben követelte azt az 1(0) fontot, amelyet a cégnek kölcsön adott. Pert tett folyamatba a magyar fiók egyik régebbi ügyvédje is, akinek ugyancsak jelentékeny összeg ,árt és folyt a Szécsi Oszkár 1CO.OCO pengős kártérítési pere is. Az a veszély fenyegetett, hogy mindezek a hitelezők a vállalat magyarországi vagyonából kielégítést fognak nyerni. Ebben a helyzetben merült az a terv, hogy ezeket a hitelezőket kijátsszák, a cég ellen megkérjék a kényszeregyességet és ilyen módon vonják el előlük a fedezetet, úgyhogy a cég vagyonának jelentékeny része ezek után Bles Márkus György kezében maradjon. Blesék új jogtanácsosa be is nyújtotta a kényszeregyességi kérvényt, amelyben huszonöt százalékot ajánlott fel a hitelezőknek. Ebben elmondta, hogy Bleséknek csupán egyetlen hitelezője van, mégpedig a manchesteri cég és csatolta az angol anyavállalat nyilatkozatát, amely szerint ez hozzájárul ahoz, hogy az előírásos ötvenszázalékos kvóta helyett a budapesti cég csupán huszonöt százalékot ajánljon fel. A felmelegített kényszeregyesség A bíróság azonban visszautasította a kérvényt azzal az indokolással, hogy kényszeregyességet olyan vállalat, amelynek csupán egy hitelezője van, nem kérhet. Itt következett be azután a végzetes fordulat. Néhány nap múlva Blesék újabb kényszeregyességi kérvényt nyújtottak be, amelyben már négy hitelezőt szerepeltettek. Az egyik a William Deacons manchesteri bankár volt, aki 127.500 pengő követelést jelentett be. A másik hitelező N. C. Cock 89.365 pengőt igényelt áruk vételára címén. A harmadik, C. M. Skinner készpénzkölcsön címén 183.342 pengőt követelt, a negyedik, B. D. Wattkinson 143.252 pengővel szerepelt, valamennyi aláírásával nyilatkozat is készült, amelyben a huszonötszázalékos egyességet elfogadják. Hosszú és viharos tárgyalások után végül szavazásra került a sor, amelynek során ezek az angol hitelezők leszavazták a magyarokat és így a bírói határozat kimondotta, hogyesek csupán tartozásaik egynegyedét, azt is nyolc egyenlő részletben tartoznak kifizetni. Hogy ennek azután mi a jelentősége, az a büntető eljárás során derült ki. Howenner és a két Szécsi-testvér ugyanis feljelentést tett többrendbeli közokirathamisítás, csalás büntette miatt az ügyben szereplő egyének ellen. Rámutattak arra, hogy álhitelezők szereplésével félrevezették a bíróságot, beszerezték a londoni kereskedelmi minisztériumtól azt a mérleget, amelynek valódiságára ott Éles Márkus György az esküt letette. Kiderült abból azután, hogy W. Deacons nem létező személy, ellenben van egy W. Deacons 1/td. nevű bank, amely azonban nem szerepel a londoni kimutatásban. Megállapították, hogy N. C. Cock a manchesteri Bris-cégnek hetvennyolcéves öreg pénztárosa, aki Angliában csupán 1900 fontot jelentett be, magyar pénzben tehát ötvenháromezer pengőt. Ugyanez a hitelező a magyar státusban áruk vételára címén majdnem kilencvenezer pengővel szerepelt. Felvetették tehát a kérdést, lehetséges-e az, hogy a cég saját alkalmazottjától kilencvenezer pengő értékben árut vásároljon. Gazdátlan okmányok Ugyanez sült ki a többi hitelezőkről is. Skinner revizori munkadíj címén ötezerhatszáz pengőt, illetve kétszáz fontot érvényesített Angliában, Budapesten pedig készpénzkölcsön címén több mint száznyolcvanezer pengőt követelt. A negyedik hitelező, Wattkinson pedig Manchesterben csak ezerháromszáz fontot, tehát körülbelül harminchatezer pengőt igényelt, mint elmaradt fizetést, ő ugyanis szintén a manchesteri cég tisztviselője volt. Ezzel szemben Magyarországon fuvardíj címén száznegyvenháromezer pengőt jelentett be. Nyilvánvaló volt, hogy itt rút játék folyik a magyar hitelezők rovására és ennek következtében a feljelentők azt követelték, hogy a bíróság állapítsa meg, ki írta alá azokat az ügyvédi meghatalmazásokat és nyilatkozatokat, amelyeket a kényszeregyességi kérvényhez mellékeltek és amelyek alapján az egyességet megszavazták! A nyomozás csakhamar érdekes eredménnyel járt. Elővették azokat az ügyvédeket, akik az ügyben szerepeltek és kiderült, hogy ezek egyike és Rahmann írták alá ezeket a nyilatkozatokat a nemlétező hitelezők nevében. Gyorsan házkutatást tartottak a budapesti irodában és itt megtalálták az egész ügyre vonatkozó levelezést. Jellemző adatok kerültek ebből napfényre. Megtalálták Rahmannak a Manchesterbe írt levelét, amelyben közölte azt, hogy a kényszeregyesség megkérése milyen A jó pecsenye Ezzel szemben, ha az egyesség létrejönne, Howenier és az ügyvéd összesen csak kilencezerötszáz pengőt kapnának, a bruttó nyereség tehát harminchétezer pengő lenne, amelyből ha levonnak a kényszeregyesség költségei címén még tizennégyezer pengőt, a cég ezen a jogi mókán huszonháromezer pengőt takarít meg. Teljes jogi tájékozottsággal állapítja meg ebben a levélben Rahmann, hogy még ennél is sokkal fontosabb az, hogy a kényszeregyesség ideje alatt senki nem vezethet ellenük végrehajtást, az alatt a kiinnlevőségeket behajtják, az üzletet nyugodtan likvidálhatják. Több efféle levél is előkerült, amelyekről kiderült, hogy Blessék mindent ügyvédi tanácsra cselekedtek. Sőt, ami a legkellemetlenebb volt, előbukkantak olyan levelek is, amelyekben Bless, Kahmann is Magyarországról, a magyar állapotokról, becsmérlőleg nyilatkoznak. Gonosz és vad országnak neveznek bennünket, azt állítják, hogy rosszabbak vagyunk, mint a távolkelet fekete négerei. Balkáni állapot, korrupció van itt, hangoztatják. Az egész aktacsomó átkerült a budapesti ügyészségre, ahol dr. Lepusny Liviu titkár hónapokon át tartó munkát végzett, amíg a tényállást tisztáznia sikerült. A panaszosok ügyvédje, dr. Bernfeld Imre is terjedelmes beadványban mutatott rá a külföldiek rosszhiszemű összejátszására és a legszigorúbb megtorlást kérte. Ennek a bűnvádi eljárásnak az a vádirat az eredménye, amelyet most bocsátott ki az ügyészség két budapesti ügyvéd, Éles Márkus György, Menzies James, Kahmann és Klein Henrik, a cég budapesti igazgatója ellen. Magánokirathamisítás, közokirathamisítás, hitelsértés büntette és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség a vádirat tárgya. A dolog büntetőjogi része bennünket nem érdekel, ezt a legközelebbi tárgyaláson majd tisztázza a magyar bíróság. Csak rá kellett mutatnunk arra, hogy milyen manővereket tesz lehetővé a kényszeregyességi rendelet. Végre egy eset, amelyben az összejátszás, a magyar vagyon átsíbolásának tendenciája bizonyítható. Itt a legfőbb ideje, hogy megfelelő intézkedés történjék. Mindaddig, amíg a mi érthetetlen lojalitásunkból és indokolatlan lovagiasságból mindent megengedünk a külföldieknek, mindennap bekövetkezhetik a közérdek hasonló megkárosítása. Csak jellemző, hogy ugyanakkor, amikor abban a hitben tetszelgünk magunk előtt, hogy az európai szellem kívánsága értelmében nem teszünk különbséget bel- és külföldi hitelezők között, addig ugyanazok az egyének, akik bennünket megkárosítanak, Afrika szerecsen kannibáljaihoz hasonlítanak bennünket. v. J. MÉSZÁROS LÁSZLÓ SÍREMLÉK-RELIEFJE, melyet a művész az Ernst múzeumban megnyíló kiállításán mutat be leró Trolie úr. Roont Koller tisztelettel meghívják műsoruk meghallgatására Floris cukrászdába esténként 10 órai kezdettel Asztalrendelés telején 82-607 onkapácolású Adion, és 2 pengő fűszerkereskedésekben, gyógyszertárakban, drogériákban. Szétküldés : Barosa Illa Szertár, Győr. Vigyázzon, mert utánozzák! 1332 november 3 kitűnő üzlet. A levélben egy táblázat van, amely számszerűleg kimutatja, hogy mennyit keres az angol cég ezen a „törvényes” üzleten. A kimutatás szerint Howeniernek tőke, kamat és ügyvédi költség címén harminchétezer pengő követelése van, a cég régi ügyvédjének kilencezerötszáz pengő járna, összesen tehát negyvenhatezerötszáz pengőt kellene kifizetni. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük. Neu Lajos ny. postafőfelügyelő mint atyja, Neu lajosné sz. Bass Matild édesanyja, István oki. gépészmérnök mint bátyja, valamint az egész rokonság nevében, hogy forrón szeretett drága gyermekünk, ill. fivére Neu Siferpy ■V. éves orvostanhallgató e hónap 1 én d u. 2 órakor, rövid szenvedés után itthagyott bennünket. Temetése e hónap 3-án, csütörtökön d. u. 3 órakor lesz a farkasréti izraelita temető halottasházából. Áldott lelkéhez méltó legyen őrült nyugodalma!