Pesti Napló, 1933. június (84. évfolyam, 123–145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

Csütörtök „A tőzsdének nyugalommal és bizalommal kell megítélnie gazdaságunk jövőjét" Fabinyi miniszter nagy beszéde a tőzsde jelentőségéről (Saját tudósítónktól.) A Magyar Tőzsdeiklub szerdán este vacsorát rendezett az újonnan meg­választott tőzsdetanács tiszteletére. A vacsorán megjelent Fabinyi Tihamér kereskedelmi minisz­ter is, akit Miklós Armand, a Tőzsdeklub alelnöke üdvözölt. Fabinyi válaszában hosszasan fejtegette a tőzsde hivatását. Az oknak és az okozatnak össze­tévesztése, — mondotta — ha az átalakulásért a tőzsdét teszik felelőssé. A tőzsdének a gazdasági életben fontos szerepe van és ezt a szerepet szak­szerűen és nem szólamok után kell megítélni. Utalt a miniszter arra is, hogy a tőzsde tagjait súlyos kötelezettségek terhelik. A gazdasági hiva­tás betöltése erős nemzeti érzés nélkül lehetetlen. A spekuláció ne vegyen igénybe erkölcsileg elíté­lendő és nemzeti szempontból meg nem engedhető eszközöket . A tőzsde szabadságát korlátozó rendszabá­lyokat csak ideig-óráig tűrjük, — folytatta a miniszter. — A tőzsdének nyugalommal és biza­lommal kell megítélnie gazdaságunk jövőjét a mostani nehéz időkben is. Ezekben az időkben is meg tudjuk teremteni a harmóniát, de ehez szük­séges, hogy közel legyünk egymáshoz, hogy nyil­vános kritika alá bocsássuk az ellentétes érdekek érveit és hogy közel legyen az érdekeltekhez a kormány is. Azzal fejezte be, hogy a tőzsde ve­zetősége a méltó elődeihez és azzal a nemzeti ér­zéssel és szakszerűséggel vezeti az ügyeket, amire szükség van, hogy egy jobb jövőbe vigyük át és fejlesszük a budapesti tőzsdét. A miniszter éljenzéssel fogadott felszólalása u­tán Hegedűs Lóránt humoros előadásban be­szélt a tőzsdéről. Megemlítette a nálunk divatos címkórságot. Mindnyájunknak valóságos kartoté­keknek kell lennünk, hogy tudjuk, kit milyen cím illet. A Rotary Clubban, ahol a miniszterrel eggyütt van, mindenki egy pengőt fizet, aki vala­kire címet mond. Máris harmincöt penerő gyűlt össze. Ebből lehetne a hadikölcsönvalorizációt megoldani. — mondotta, nagy derültség közben. Utána gróf Hoyos Miksa szólalt fel, majd Felk­­­er Pál méltatta a tőzsdebíróság jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a tőzsdetanács mai összeté­telében fixpont gazdasági életünkben. Végül Fleissig Sándor, a tőzsde elnöke utalt Fabinyi miniszternek arra a kijelentésére, amely a tőzsde korlátozására vonatkozik. A tőzsdét — mondotta — gúzsba kötötték. Nekünk nincs rej­teni valónk. Ha körülnézünk Európában és Ame­rikában, ott is mindenütt árfolyampusztulásokat találunk. A legnagyobb energiával kell hangoz­tatnunk az igazságot, mert a kósza hírek sokkal kártékonyabbak, mint a kellemetlen igazság. KAUFMANN ANTALNÉ kedden éjjel összeve­szett férjével s a veszekedés hevében leöntötte só­savval. Tettétől úgy megijedt, hogy férje borotvá­jával felvágta ereit és a kórházban meghalt Szenvedő nőknél a természetes »Ferenc József« keserűvíz könnyű, erőlködés nélkül való bélkiürülést idéz elő és ez­által sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. A női betegségekre vonatkozó tudományos irodalom több megalkotója írja, hogy a Ferenc József víz kitűnő hatásáról a saját kísér­letei alapján is alkalma volt meggyőződést sze­rezni. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárak­ban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható. PESTI NAPLÓ 1933 június 1­3 Gyerekjáték a nagymosás! A­B­C beáztató* Asnony* dicséret mosóporral mosás ABC szappannal kifőzés ABCszappanál Minden dörzsölés nélkül is egy kettősé MfáV héraruha! így dolgozik ön helyett a Hütter ABC szappan. Kiadós és így olcsóbb ver« a nagymosás s emellett kíméli a fehérneműs SZAPPAN már az Orata­­rranáltts­­fságánatc HUTTER Hóman Bálint két és félórás expozéja a Házban a magyar kultúrpolitikáról Részletesen beszámolt minden aktuális problémáról — Reformok a középiskolákban — Összeolvasztják a Műegyetemet és a köz­gazdasági fakultást — Nem szüntet meg egyetemet, de egyes fakultások szünetelni fognak — Az állami színházak ügyei — Mi a Gömbös-kormány művészpolitikája? Megkezdték a földművelési büdsé tárgyalását (Saját tudósítónktól.) Két és fél órás minisz­teri beszéd, valljuk be, ma a ritkaságok közé tar­tozik. A parlamentáris tárgyalás háború utáni formái Magyarországon majdnem szabályszerűen alakították ki azt a szokást, amely a miniszteri felszólalásoknak időbeli határokat vetett. Körül­belül előre tudta mindenki, hogy a miniszterelnök bemutatkozó vagy nagyjelentőségű eseményekről beszámoló beszéde rendesen tovább tart egy órá­nál, ugyancsak a másfélórás beszédidő határán szokott mozogni a pénzügyminiszter expozéja, a szakminiszterek pedig általában egyórás beszé­dekben szoktak a felszólalásokra reflektálni ak­kor, ha a témák bősége és szétágazó volta ezt megkívánja. A régi, nagy, több órát igénybevevő miniszteri felszólalások a világpolitikának köz­vetlenül magyar vonatkozásokkal kapcsolódó ese­ményeivel együtt jóidőre lomtárba kerültek,­­ míg azután a most folyó költségvetési vita fel­támasztotta őket. Kóman Bálint kultuszminiszter azért nem fe­lelt tárcája vitájában kedden az elhangzott felszó­lalásokra, hogy szerdán délután a magyar kultúr­politika minden területére kiterjeszkedve teljes, átfogó és itt-ott mozaikszerűen kidolgozott képét rajzolja meg annak a kultúrpolitikának, amelyet az adott viszonyok mostoh­asága és a magyarságra váró feladatok súlyos volta két oldalról különböző rugalmasságú keretek közé szorít. Százötven per­cen át vitázott, nyilatkozott, tett kijelentéseket a miniszter és ezalatt a képviselőház telt ülésterme nem veszítette el a kapcsolatot sem a szónokkal, sem a tárggyal. Komolyabb elismerést aligha kívánhat parlamenti szónok, mint ami abban nyil­vánul meg, hogy verőfényes nyári délutánon két és fél órán át üresen marad a folyosó, nem alakulnak cigarettázó csoportok a napos erkélyeken, a pincé­rek ásítoznak a büfében és ugyanakkor a telt padsorok között hol itt, hol ott hangzik fel helyes­­lés, taps, néha kritikai közbeszólás. A kultusztárca részleteivel sok képviselő fog­lalkozott a szerdai délután és este folyamán. Kállay földművelésügyi miniszter azonban már nyolc óra tájban megjelent az ülésteremben, hogy jelen legyen, amikor az ő tárcájának a tárgyalá­­sára térnek át. Az ismeretes pártközi megállapo­­dás két teljes napot, tehát a házszabályokban megengedett legnagyobb időtartamot szabott en­nek a fontos témakörnek a tárgyalására, a kép­­viselőház plénuma viszont azon igyekezett, hogy néhány órával még ezt a keretet is kitágítsa; hadd legyen alkalom arra, hogy mindenki elmond­hassa véleményét a magyar föld súlyos problé­máiról. Bonyodalmak Komjádi Béla szobra körül Almásy László elnök délután 4 órakor nyitotta meg az ülést. A kultusztárca­ részletes vitájában Szalóky-Navra­til Dezső volt az első szónok. Azt kérte, hogy az orvosi fakultásnál a kisebb tanszékeket szüntessék meg. Pakots József azt tette szóvá, hogy július 1-én a fedett uszodában fel akarták állítani Komjádi Bélának, a világhírű magyar vízipólócsapat elhúnyt kapitányá­nak szobrát, de az ünnepség elmarad. Azt beszélik, azért, mert a Közmunka Tanács elnöke, Rakovszky Iván, nem engedi a szobor felállítását, miután Kom­jádi vallási viszonyai rendezetlenek voltak. Felhívta a miniszter figyelmét, hogy ne legyen akadálya a szobor felállításának és előzzék meg ezt a botrányos esetet. Szóvá tette még, hogy a külföldön tanuló diá­kok számára kiutalt valutához a Nemzeti Bank húsz százalék felárat csap. A felárra vonatkozó rendelet a luxusnyaralásra és nem tanulmányi célokra szükséges valutákra vonatkozott. Kocsán Károly a tanítók fizetési sérelmeiről beszélt. Kun Béla azt fejtegette, hogy ez a kultuszköltség­­zetés negatív költség­vetés. Kifogásolta, hogy népisko­lai célokra keveset irányoztak elő. Keveset áldoznak a Pöstyénben a rheumás beteg ter­mészetes iszapforrásban fürdik. E gyógymód az eredményt dön­tően befolyásolja. A kúrát az orvos úgy rendeli, hogy azt még a le­gyengült beteg is könnyen elviseli. Pengelefizetés, felvilágosítás: Pös­tyén fürdő iroda Budapest, Károly­körút 3 a. Telefon: 45-3-82.

Next