Pesti Napló, 1933. július (84. évfolyam, 146–171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1938 július 1 ' Magyarország B csapata vezet a Tour de Hongrien az olaszok előtt A II. és III. futam győztese: Servadei Székesfehérvár, június 30. (A Pesti Napló kiküldött munkatársának telefonjelentése.) A szombathelyi Piae téren reggel három­negyed hatkor nagy a forgalom A Tour de Hongrie résztvevői indulnak a harmadik útszakasz felé. Is­mét két versenyzővel kevesebb száll gépre: Rap­pold és Liszkay feladták a versenyt. A piac egyik oldalán felállnak a kerékpározók, a másik oldalon parasztasszonyok sátor alatt árulják a gyümölcsöt. Szemetel az eső, a szombathelyi reggelt felveri az autótülkölés. Rengeteg ember áll a járda szélén. Tizenötperces késéssel indulunk Három francia halad a menet élén, utána a francia kísérők, azután mi következünk. A magyar Szmilko már az első fordulóban 10 kilométerrel vezet. Utána az egész mezőny élén a svájci Stettlerrel és Nemessel Az országút csupa sár, nagy eső volt erre Motoros csendőr vezeti a versenyzőket. Négy ökrösszeker tűnik fel előttünk. Rohanunk a sárban, esőben Sar­vár felé. Libagágogás, falat támasztó parasztok. Reggel hét óra. Sár­vár ott vagyunk. Már egy órája száguldunk. Feltűzött szuronyú csendőr, nagy tö­meg borbély, kéményseprők. A városháza előtt diadalkapu, Eőry Vilmos városbíró és Kecskeméti István főjegyző fogadnak. Először Az Est-lapok autója robog be. Várjuk a versenyzőket Bakos Ákos beszélget a helybeli előkelőkkel. Tomboló lel­kesedés közben elsőnek a magyar Vitéz kergeti át biciklijét a célvonalon, utána közvetlenül a német Albrecht tapossa a pedált. . .. „ Az első defektet a 36-os versenyző kapja. Meg­áll a sárban, szereli keré­kpárját Elrobognak mel­lette. Az olaszok tiszták, a többiek mind sárosak. Gércénél érjük utól a mezőnyt. Kajd következik, Szentkirályi Kálmán jegyző, Vaagh Miklós plé­bános vár bennünket. Szmilkó rohan az elsőnek a célon. Süt a nap, búzavirág- és pipaosmenak kö­zött robogunk Kissomlyóra. A jegyző áll a köz­ségháza előtt. Az autóba virágot dobnak, nincs megállás. Végig az egész Dunántúlon darutollas kis leventék szalutálva köszöntik a versenyzőket és kísérőket. ...­­* Jánosháza, tűzoltók, kéményseprők, nagy tö­meg. Robogunk a faluszélen, nagyszakállu kocs­máros intelet a zsebkendőjével. Gyönyörű volt a jánosházi fogadtatás, egyszerű emberek kiáltják utánunk: Ervira Mussolini. Kisüt a nap, feltűnik a sümegi vár. Nekivágunk a nyílegyenes ország­útnak. Mellettünk zöldelnek a zalai hegyek. Végig a Balaton mentén kilenc óra, Sümegre érkezünk. Rózsa Ferenc jegyző fogadja a versenyzőket. Orczan száguld az elsőnek a célon. Fel a hegynek le a völgynek kígyózik a sor. A 41-es defektet kap. Minden ver­senyző könyökén, fején, lábán nagy tapaszok, kö­tések, amiket néha-néha átüt a vér. Tapolcán már az olasz Servadei vezet, nyomában az eges® me­zőny. Sárga búzatáblák, gémeskút, fuj a szél a Balaton felől. Nagy iramban rohanunk Keszthely felé, autónkkal meg kell előzni a versenyzőket. Szegfűcsokrokkal teli autónk nagy sebességgel száguld. Ahova csak érkezünk, mindenütt virág­­ csokrot dobnak kocsinkra. Balatonederics, előttünk a Balaton zöldes­kékes vize. Nemes van elől, utána Németh és Stettler. Mögöttük a francia Carapezzi és Renon. Kezdődik a vad iram. Nagy sebességgel szágulda­nak a versenyzők a vadgesztenyés fasorban. A Balaton ragyog a napsütéstől, üres az út, néha kaszáló parasztok tűnnek fel a kilométerkövek mellett. Átrobogunk a Zala folyón és megint Somogyországban vagyunk. A motoros kísérő gépi fegyverszerű kattogását halljuk. A messzeségben bivalycsorda feketéllik. Elérjük a mezőnyt, tizen­egyen haladnak együtt. Mind csupa sár. Elől a vöröstrikós Stettler. Balatonszentgyörgyön száz- és száz úszóruhás kis levente kiáltja felénk: Huj, huj, hajrá! utána ütemesen felzúg a Tempó magyarok! Üdvrival­gás, keszkenőlengetés. Kis incidens az országúton. Egy szénásszekér mellett bámuló öregz paraszt beugrik a versenyzők közé. Nemes elüti az öre­get. A szekér mellett álló parasztasszony ostorral rávág a magyar versenyzőre. Nemes lemarad a sorból és két pofonnal intézi el az esetet Balatonmárián már Vitéz van az élen. Nagy az öröm az egész Balatonparton. Vezetnek a ma­gyarok. Kilencen vannak az élen. A kilenc közül négy magyar, öt idegen. A nyaralók előtt pizsa­más fürdőzők integetnek. Élénk zöldel a fonyódi hegy szőlőivel, kertjeivel, kis úriházaival. A pi­pacs pirosa a búzavirág kékjével ölelkezik. Fe­kete felhők, vége a szép időnek. Vihart, esőt jósol a Csobánc, Tátika, Somló kúpja és Ba­dacsony széles háta. Tarajos hullámok harapdálják a fo­nyódi mólót. A nádas feje vizet majszol. Fonyód, halászcsárda, szőlők, parasztok, úrinép, csendőrök. Lovasember üget felénk. Kövér cseppekben kezd esni az eső, Boglárra érkezünk. Az első, aki a ha­tárban fogad bennünket: Sümegi Vilmos. Mind­annyian örömmel köszöntjük. Megállunk, meg­rázzuk a kezét és már robogunk is tovább. Szemes, Szárszó egymásután tűnnek el. Ba­latonföldvár. Kevés még a nyaraló, de mindenki kint áll az országúton. Tülkölnek a masinák, fúj­tatnak a tüdők, rohanunk tovább. Bátyus cigá­nyok ballagnak az úton. Szekérbe fogott csikók rakoncátlankodnak. Alacsony kukoricásokat földre kényszerít a ke­gyetlen szél. Ereszkedünk 1s Földvárra. Herczeg Géza és Bus Fekete László fogadást kötött, hogy magyar halad át először a célon. Nem tudunk vá­laszolni, bár egyelőre nagy előnyben vagyunk. Pár percig időzünk itt, aztán megyünk tovább. Szántód, Zamárdi, hölgyek bicikliznek mellettünk. Siófok előtt elérnek bennünket a versenyzők. '/112. Ebédelnek a fiúk­­ a biciklin. Érdekes: ma­gyar olasznak, francia németnek, svájci lengyel­nek adogatja a kulacsot. Előkerülnek a tarsolyok­ból a főtt pulykák, a parizer, a vajaskenyér. Ro­hanás közben etetik egymást, mint az anyamadár kisfiókáját. Már megint húszan vannak együtt és robognak a gyönyörű úton. Nemes robog at elsőnek Siófokon- Lepsény. A falu előtt öreg koldus. Lepsénynél már Vitéz van elől. Szmilkó fűrészt kér — nem tudjuk miért. Be­kiált az autónkba: »nem forog a térdem, ki akarok belőle fűrészelni egy darabot«. Nevetünk a jókedvű magyar fiún, aki nem ismer se fáradtságot, se port, se piszkot Mi az autóban már kifogytunk a viccek­ből, a háromnapos robogás elfárasztott bennünket. Rohanunk tovább. Autónktól megbokrodnak a lo­vak, szétugranak az országúton álló emberek. Ha­ladunk tovább Székesfehérvár felé. A német Alb­recht most csellel elhagyja Vitézt, előretör. Vitézt követi a svájci Stettler. Polgárdi előtt vagyunk. Leventék, tűzoltók, gyilkos a tempó. Rohannak le a hegyről, mi utánuk. Nagy hajsza kezdődik, ide­gekre menő sport, ölik egymást a versenyzők. Úgy mozognak a vállak mint a szívógázmotorok. Dombra fel, dombról le, beleszédül, káprázik az em­ber szeme. A fehérlő aszfaltúton folyik tovább a küzdelem. A fehérvári finis Már látszik a fehérvári rádió két magasbatörő tornya, tülköl az autó a nyílegyenes úton. Az ősi koronázóváros várja a nagy túra fáradt vándorait. Az uccákon rengeteg ember. Simor prímás uccájá­ban több ezren várják a kerékpározókat. A célnál hatalmas diadalkapu: »Isten hozott!« A kerékpáros leventék tartják a kordont csendőrök, rendőrök között. A rendőrség Garai Károly és Chabada Béla rendőrfőfelügyelők vezetésével tartja fenn a ren­det. Dr. Farkas Sándor polgármesterhelyettes várja az érkezőket. Dr. Kirchknopf, Bakos Ákos, Boldog Nándor és Steiner Rezső, a Kerékpáros Szövetség intézői és Neumann kapitány izgatottan várja a befutókat. A BUE-telepi leventezenekar a Rákóczi­indulóba kezd. Szól a zene, a tömeg örül a nagy látványosságnak. Egymásután pöfögnek az autók, a motorkerékpárok. Percenkint jön a hír: már jön­nek ... jönnek­ Egyszerre csak feltűnik az alsóvárosnál az élmezőny. A célig majdnem együtt vannak, a cél előtt öt méterrel előretör az olasz Servades és első­nek fut be. Centiméterekkel győz. Nagy éljenzés-Zúg a tömeg. Még sokáig együtt maradnak, úgy éljenzik a Tour de Hongrie Székesfehérvárra be­futó­­versenyzőit. Az emberek kirohannak az üzle­tekből, sokan az ablakokból integetnek a furcsa, sáros seregnek. A Fekete Sas-szálló olyan, mint egy főhadiszállás. Autók, motorosok, biciklisek gyülekeznek. Amint megérkezünk, csúnya incidens történik. A magyar Orczán berohan a vendéglő söntésébe és inzultálja az olasz Morbiatit. Kétszer megüti úgy, hogy az olasz orrát, száját elönti a vér. Mor­biati sem marad adós, visszaüti a magyar ver­senyzőt. Nagy lárma, mindenki kiabál: mi tör­tént? Orczán végül elpanaszolja: azért ragadtatta el magát, mert a cél előtt Morbiati kétszer is hát­ralökte a vállát, nem engedte őt előzni. Most m­in­denkit ez az incidens tart izgalomban. Nem tud­juk, mi lesz, azt halljuk, hogy fegyelmi bizottság dönt az ügyben. Petsch­auer Attila A székesfehérvári befutó után a zsűri a következő sorrendet állapította meg: 1. Servadei olasz 8 óra 20 . 04 mp, 2. Morbiati olasz, 3. Durin francia, 4. Nótás magyar, 5. Stach német (ugyanolyan idő alatt, mint az első), 6. Adorján ma­gyar 8 p 20.05 mp, 7. Carapezzi olasz, 8. Hendel né­met, 9. Makai magyar, 10. Martin svájci, 11. Mádi ma­gyar, 12. Merlini olasz, 13. Oleczki lengyel, 14. Orczán magyar, 15. Stetler svájci, 16. Szmilkó magyar 17. Val­letti olasz, 18. Vitéz magyar, 19. Hamar magyar 8 óra 20 p 18 mp, 20. Pós magyar 8 óra 20 p 19 mp, 21. Ne­mes magyar 8 óra 20 p 20 mp, 22. Albrecht német 8 óra 47.16 mp, 23. Renon francia 8 óra 47 p 24 mp, 24. Surraill­ francia 8 óra 47 p 25 mp. A csapatver­senyben első Magyarország B­ csapata (Nótás, Németh, Vitéz), 2. Olaszország (Valetti, Merlini, Servades), 3. Ma­gyarország A­ csapata (Makai, Mádi, Orczán), 4. Né­metország (Hendel, Stadh, Albrecht), 5. Svájc (Stettler, Martin, Saladin), 6. Franciaország (Durin, Carapezzi, Surrault). A csütörtöki második versenynap eredménye a Pécs— Szombathely útszakasz megtétele után a következő volt: L Servadei olasz 10 óra 11 p. 50 mp., 2- Orczán magyar, 3. Durin francia, 4. Németh magyar, 5. Nótás magyar. A szombathelyi célba 22 versenyző érkezett úgyszólván egyszerre. A verseny szombati, negyedik napján a Székesfehér­vár—Győr közti útvonalat teszik meg a versenyzők. Herend tiszteletdíjat ajánlott fel az első befutónak, míg Győr városa mindegyik versenyzőnek kis ajándékkal kedveskedik. 1. Tolnán futnak keresztül a versenyzők. 2. Ercsi előtt a sorompón szaladnak át a kerékpárosok. 3. Az élcsoport Siófokon Erős a betegágyon úljra Üzembehelyezik az állami autókat (Saját tudósítónktól.) A Károlyi-kormány két esztendővel ezelőtt üzemen kívül helyezte a minisz­teri autókat. A kormány körében bizonyos idő óta felmerült az a terv, hogy a közszolgálat érdekében helyes volna ezeket az állami kocsikat újból üzembe helyezni. A leállított autók egy részét a posta fuvartelepein helyezték el, más részét érté­kesítették és a sofőröket, akik amúgy is műszaki altisztek voltak, ennek megfelelő szolgálatra osz­­­totta be. Az új költségvetési év előtt ismét felmerült az autók reaktiválásának terve s az ötlet elől a miniszterelnök sem zárkózott el. Július 1-ével a miniszteri autók, minthogy a meglévő kocsipark teljesen üzemképes, újra megkezdi szolgálatát. A régi helyzethez képest annyi változás történik, hogy minden egyes gépkocsi havi 1500 kilométeres teljesítményig jár állami költségen, ezen túl a kocsit igénybevevő miniszter, illetve magasrangú állami tisztviselő köteles fedezni a gép üzemkölt­ségeit.

Next