Pesti Napló, 1933. július (84. évfolyam, 146–171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
Szombat PESTI NAPLÓ 1938 július 1 ' Magyarország B csapata vezet a Tour de Hongrien az olaszok előtt A II. és III. futam győztese: Servadei Székesfehérvár, június 30. (A Pesti Napló kiküldött munkatársának telefonjelentése.) A szombathelyi Piae téren reggel háromnegyed hatkor nagy a forgalom A Tour de Hongrie résztvevői indulnak a harmadik útszakasz felé. Ismét két versenyzővel kevesebb száll gépre: Rappold és Liszkay feladták a versenyt. A piac egyik oldalán felállnak a kerékpározók, a másik oldalon parasztasszonyok sátor alatt árulják a gyümölcsöt. Szemetel az eső, a szombathelyi reggelt felveri az autótülkölés. Rengeteg ember áll a járda szélén. Tizenötperces késéssel indulunk Három francia halad a menet élén, utána a francia kísérők, azután mi következünk. A magyar Szmilko már az első fordulóban 10 kilométerrel vezet. Utána az egész mezőny élén a svájci Stettlerrel és Nemessel Az országút csupa sár, nagy eső volt erre Motoros csendőr vezeti a versenyzőket. Négy ökrösszeker tűnik fel előttünk. Rohanunk a sárban, esőben Sarvár felé. Libagágogás, falat támasztó parasztok. Reggel hét óra. Sárvár ott vagyunk. Már egy órája száguldunk. Feltűzött szuronyú csendőr, nagy tömeg borbély, kéményseprők. A városháza előtt diadalkapu, Eőry Vilmos városbíró és Kecskeméti István főjegyző fogadnak. Először Az Est-lapok autója robog be. Várjuk a versenyzőket Bakos Ákos beszélget a helybeli előkelőkkel. Tomboló lelkesedés közben elsőnek a magyar Vitéz kergeti át biciklijét a célvonalon, utána közvetlenül a német Albrecht tapossa a pedált. . .. „ Az első defektet a 36-os versenyző kapja. Megáll a sárban, szereli kerékpárját Elrobognak mellette. Az olaszok tiszták, a többiek mind sárosak. Gércénél érjük utól a mezőnyt. Kajd következik, Szentkirályi Kálmán jegyző, Vaagh Miklós plébános vár bennünket. Szmilkó rohan az elsőnek a célon. Süt a nap, búzavirág- és pipaosmenak között robogunk Kissomlyóra. A jegyző áll a községháza előtt. Az autóba virágot dobnak, nincs megállás. Végig az egész Dunántúlon darutollas kis leventék szalutálva köszöntik a versenyzőket és kísérőket. ...* Jánosháza, tűzoltók, kéményseprők, nagy tömeg. Robogunk a faluszélen, nagyszakállu kocsmáros intelet a zsebkendőjével. Gyönyörű volt a jánosházi fogadtatás, egyszerű emberek kiáltják utánunk: Ervira Mussolini. Kisüt a nap, feltűnik a sümegi vár. Nekivágunk a nyílegyenes országútnak. Mellettünk zöldelnek a zalai hegyek. Végig a Balaton mentén kilenc óra, Sümegre érkezünk. Rózsa Ferenc jegyző fogadja a versenyzőket. Orczan száguld az elsőnek a célon. Fel a hegynek le a völgynek kígyózik a sor. A 41-es defektet kap. Minden versenyző könyökén, fején, lábán nagy tapaszok, kötések, amiket néha-néha átüt a vér. Tapolcán már az olasz Servadei vezet, nyomában az eges® mezőny. Sárga búzatáblák, gémeskút, fuj a szél a Balaton felől. Nagy iramban rohanunk Keszthely felé, autónkkal meg kell előzni a versenyzőket. Szegfűcsokrokkal teli autónk nagy sebességgel száguld. Ahova csak érkezünk, mindenütt virág csokrot dobnak kocsinkra. Balatonederics, előttünk a Balaton zöldeskékes vize. Nemes van elől, utána Németh és Stettler. Mögöttük a francia Carapezzi és Renon. Kezdődik a vad iram. Nagy sebességgel száguldanak a versenyzők a vadgesztenyés fasorban. A Balaton ragyog a napsütéstől, üres az út, néha kaszáló parasztok tűnnek fel a kilométerkövek mellett. Átrobogunk a Zala folyón és megint Somogyországban vagyunk. A motoros kísérő gépi fegyverszerű kattogását halljuk. A messzeségben bivalycsorda feketéllik. Elérjük a mezőnyt, tizenegyen haladnak együtt. Mind csupa sár. Elől a vöröstrikós Stettler. Balatonszentgyörgyön száz- és száz úszóruhás kis levente kiáltja felénk: Huj, huj, hajrá! utána ütemesen felzúg a Tempó magyarok! Üdvrivalgás, keszkenőlengetés. Kis incidens az országúton. Egy szénásszekér mellett bámuló öregz paraszt beugrik a versenyzők közé. Nemes elüti az öreget. A szekér mellett álló parasztasszony ostorral rávág a magyar versenyzőre. Nemes lemarad a sorból és két pofonnal intézi el az esetet Balatonmárián már Vitéz van az élen. Nagy az öröm az egész Balatonparton. Vezetnek a magyarok. Kilencen vannak az élen. A kilenc közül négy magyar, öt idegen. A nyaralók előtt pizsamás fürdőzők integetnek. Élénk zöldel a fonyódi hegy szőlőivel, kertjeivel, kis úriházaival. A pipacs pirosa a búzavirág kékjével ölelkezik. Fekete felhők, vége a szép időnek. Vihart, esőt jósol a Csobánc, Tátika, Somló kúpja és Badacsony széles háta. Tarajos hullámok harapdálják a fonyódi mólót. A nádas feje vizet majszol. Fonyód, halászcsárda, szőlők, parasztok, úrinép, csendőrök. Lovasember üget felénk. Kövér cseppekben kezd esni az eső, Boglárra érkezünk. Az első, aki a határban fogad bennünket: Sümegi Vilmos. Mindannyian örömmel köszöntjük. Megállunk, megrázzuk a kezét és már robogunk is tovább. Szemes, Szárszó egymásután tűnnek el. Balatonföldvár. Kevés még a nyaraló, de mindenki kint áll az országúton. Tülkölnek a masinák, fújtatnak a tüdők, rohanunk tovább. Bátyus cigányok ballagnak az úton. Szekérbe fogott csikók rakoncátlankodnak. Alacsony kukoricásokat földre kényszerít a kegyetlen szél. Ereszkedünk 1s Földvárra. Herczeg Géza és Bus Fekete László fogadást kötött, hogy magyar halad át először a célon. Nem tudunk válaszolni, bár egyelőre nagy előnyben vagyunk. Pár percig időzünk itt, aztán megyünk tovább. Szántód, Zamárdi, hölgyek bicikliznek mellettünk. Siófok előtt elérnek bennünket a versenyzők. '/112. Ebédelnek a fiúk a biciklin. Érdekes: magyar olasznak, francia németnek, svájci lengyelnek adogatja a kulacsot. Előkerülnek a tarsolyokból a főtt pulykák, a parizer, a vajaskenyér. Rohanás közben etetik egymást, mint az anyamadár kisfiókáját. Már megint húszan vannak együtt és robognak a gyönyörű úton. Nemes robog at elsőnek Siófokon- Lepsény. A falu előtt öreg koldus. Lepsénynél már Vitéz van elől. Szmilkó fűrészt kér — nem tudjuk miért. Bekiált az autónkba: »nem forog a térdem, ki akarok belőle fűrészelni egy darabot«. Nevetünk a jókedvű magyar fiún, aki nem ismer se fáradtságot, se port, se piszkot Mi az autóban már kifogytunk a viccekből, a háromnapos robogás elfárasztott bennünket. Rohanunk tovább. Autónktól megbokrodnak a lovak, szétugranak az országúton álló emberek. Haladunk tovább Székesfehérvár felé. A német Albrecht most csellel elhagyja Vitézt, előretör. Vitézt követi a svájci Stettler. Polgárdi előtt vagyunk. Leventék, tűzoltók, gyilkos a tempó. Rohannak le a hegyről, mi utánuk. Nagy hajsza kezdődik, idegekre menő sport, ölik egymást a versenyzők. Úgy mozognak a vállak mint a szívógázmotorok. Dombra fel, dombról le, beleszédül, káprázik az ember szeme. A fehérlő aszfaltúton folyik tovább a küzdelem. A fehérvári finis Már látszik a fehérvári rádió két magasbatörő tornya, tülköl az autó a nyílegyenes úton. Az ősi koronázóváros várja a nagy túra fáradt vándorait. Az uccákon rengeteg ember. Simor prímás uccájában több ezren várják a kerékpározókat. A célnál hatalmas diadalkapu: »Isten hozott!« A kerékpáros leventék tartják a kordont csendőrök, rendőrök között. A rendőrség Garai Károly és Chabada Béla rendőrfőfelügyelők vezetésével tartja fenn a rendet. Dr. Farkas Sándor polgármesterhelyettes várja az érkezőket. Dr. Kirchknopf, Bakos Ákos, Boldog Nándor és Steiner Rezső, a Kerékpáros Szövetség intézői és Neumann kapitány izgatottan várja a befutókat. A BUE-telepi leventezenekar a Rákócziindulóba kezd. Szól a zene, a tömeg örül a nagy látványosságnak. Egymásután pöfögnek az autók, a motorkerékpárok. Percenkint jön a hír: már jönnek ... jönnek Egyszerre csak feltűnik az alsóvárosnál az élmezőny. A célig majdnem együtt vannak, a cél előtt öt méterrel előretör az olasz Servades és elsőnek fut be. Centiméterekkel győz. Nagy éljenzés-Zúg a tömeg. Még sokáig együtt maradnak, úgy éljenzik a Tour de Hongrie Székesfehérvárra befutóversenyzőit. Az emberek kirohannak az üzletekből, sokan az ablakokból integetnek a furcsa, sáros seregnek. A Fekete Sas-szálló olyan, mint egy főhadiszállás. Autók, motorosok, biciklisek gyülekeznek. Amint megérkezünk, csúnya incidens történik. A magyar Orczán berohan a vendéglő söntésébe és inzultálja az olasz Morbiatit. Kétszer megüti úgy, hogy az olasz orrát, száját elönti a vér. Morbiati sem marad adós, visszaüti a magyar versenyzőt. Nagy lárma, mindenki kiabál: mi történt? Orczán végül elpanaszolja: azért ragadtatta el magát, mert a cél előtt Morbiati kétszer is hátralökte a vállát, nem engedte őt előzni. Most mindenkit ez az incidens tart izgalomban. Nem tudjuk, mi lesz, azt halljuk, hogy fegyelmi bizottság dönt az ügyben. Petschauer Attila A székesfehérvári befutó után a zsűri a következő sorrendet állapította meg: 1. Servadei olasz 8 óra 20 . 04 mp, 2. Morbiati olasz, 3. Durin francia, 4. Nótás magyar, 5. Stach német (ugyanolyan idő alatt, mint az első), 6. Adorján magyar 8 p 20.05 mp, 7. Carapezzi olasz, 8. Hendel német, 9. Makai magyar, 10. Martin svájci, 11. Mádi magyar, 12. Merlini olasz, 13. Oleczki lengyel, 14. Orczán magyar, 15. Stetler svájci, 16. Szmilkó magyar 17. Valletti olasz, 18. Vitéz magyar, 19. Hamar magyar 8 óra 20 p 18 mp, 20. Pós magyar 8 óra 20 p 19 mp, 21. Nemes magyar 8 óra 20 p 20 mp, 22. Albrecht német 8 óra 47.16 mp, 23. Renon francia 8 óra 47 p 24 mp, 24. Surraill francia 8 óra 47 p 25 mp. A csapatversenyben első Magyarország B csapata (Nótás, Németh, Vitéz), 2. Olaszország (Valetti, Merlini, Servades), 3. Magyarország A csapata (Makai, Mádi, Orczán), 4. Németország (Hendel, Stadh, Albrecht), 5. Svájc (Stettler, Martin, Saladin), 6. Franciaország (Durin, Carapezzi, Surrault). A csütörtöki második versenynap eredménye a Pécs— Szombathely útszakasz megtétele után a következő volt: L Servadei olasz 10 óra 11 p. 50 mp., 2- Orczán magyar, 3. Durin francia, 4. Németh magyar, 5. Nótás magyar. A szombathelyi célba 22 versenyző érkezett úgyszólván egyszerre. A verseny szombati, negyedik napján a Székesfehérvár—Győr közti útvonalat teszik meg a versenyzők. Herend tiszteletdíjat ajánlott fel az első befutónak, míg Győr városa mindegyik versenyzőnek kis ajándékkal kedveskedik. 1. Tolnán futnak keresztül a versenyzők. 2. Ercsi előtt a sorompón szaladnak át a kerékpárosok. 3. Az élcsoport Siófokon Erős a betegágyon úljra Üzembehelyezik az állami autókat (Saját tudósítónktól.) A Károlyi-kormány két esztendővel ezelőtt üzemen kívül helyezte a miniszteri autókat. A kormány körében bizonyos idő óta felmerült az a terv, hogy a közszolgálat érdekében helyes volna ezeket az állami kocsikat újból üzembe helyezni. A leállított autók egy részét a posta fuvartelepein helyezték el, más részét értékesítették és a sofőröket, akik amúgy is műszaki altisztek voltak, ennek megfelelő szolgálatra osztotta be. Az új költségvetési év előtt ismét felmerült az autók reaktiválásának terve s az ötlet elől a miniszterelnök sem zárkózott el. Július 1-ével a miniszteri autók, minthogy a meglévő kocsipark teljesen üzemképes, újra megkezdi szolgálatát. A régi helyzethez képest annyi változás történik, hogy minden egyes gépkocsi havi 1500 kilométeres teljesítményig jár állami költségen, ezen túl a kocsit igénybevevő miniszter, illetve magasrangú állami tisztviselő köteles fedezni a gép üzemköltségeit.