Pesti Napló, 1933. augusztus (84. évfolyam, 172–197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

10 Kedd PESTI NAPLÓ 1933 augusztus 1 Fő az önbizalom! * Szép, csöndes nyári éjszakán a Central Parkon ke­resztben átvágni nem nagy dolog­, —­esett a tizenöt­perces sétán az emberek százaival találkozunk , így a közbiztonság tökéletes. Egyszer azonban egy hűvös októberi éjszakán indultam neki ennek az útnak. Ko­rom sötét volt, szitált az eső és fújt a szél, szóval, olyan idő volt, amikor rendes ember még a kutyát sem kergeti ki a házból. Megkerülni a parkot , óriási idő­veszteség lett volna, márpedig igen siettem haza, mert másnap korán reggel, dolgom volt. Akkoriban sokkal gyorsabban szedtem a lábaimat, mint mostanában s a szegény emberek igen nagy biztosságérzetével léptem a sfiffi bokrokkal szegélyezett útra. Nem is ügyeltem semmire, csak az illatokra: — »itt­ valahol kaszáltak — ott az olajbogyó már­ üszkösödik a fákon — itt milyen hatalmas cellerillat!« Egyszer csak mintha megmoz­dulna a bodzabokor.... A következő pillanatban, alig két lépésre tőlem, kilép a bokorból egy ember, malac­lopó köpönyegben. Jobb keze fejét a köpeny lebernyege alatt a mellén tartotta. Ezt a tartást már jól ismertem , minden pénzbe hajlandó lettem volna fogadni, hogy revolvert szorongat a markában. Aki azonban azt hinné, hogy ezután oly drámai jelenet következett, mint aminőt moziban gyakran látni, az nagyon tévedne. Az ismeret­len ugyanis minden kiabálást és minden szín­padiasságot mellőzve, egészen nyugodt, üzletszerű han­gon így szólt: — Add ide a pénzedet...­­— Csak szimpátiámat adhatom, — feleltem — mert pénzem, az nincs... Kissé emeltebb hangon folytatta az ismeretlen! — Állj, vagy lövök ! Itt nem lehet tréfálni. Ide a­­­énzt! — Csak tíz napja vagyok ebben az áldott országban,­­— feleltem — s ez idő alatt sem munkával, sem szél­hámoskodással, sem rablással nem szerezhettem pénzt, hiszen még nem is lehetek tisztában a metódusokkal... — Valamennyi pénzed csak van! — kérdezte az Is­meretlen. Zsebembe nyúltam, bár anélkül is tisztában voltam pénzkészletemmel, s a cash teljes összegét felmutatva így feleltem: A J- Fél dollárom van, összesen két kváder,,, i JI-JT" . Ide vele! — mondja a Mr. Rabló. — Odaadom, hogyne adnám, ha muszáj ... De ez így nem­ jól lesz, mert akkor én holnap reggel miből regge­lizem TI Okfejtésem helyességét nyilván azonnal belátta a J­abló úr, mert íg­y szólt: — Add ide az egyik kvádert é­s másikat tartsd meg Reggelire. A kis ezüstpénzt átadtam 6s folytattam az utamat. Nem kis meglepetésemre Mr. Babló is velem tartott s miután kikérdezett, hogy melyik hajóval jöttem és mi­lyen mesterségekhez értek, így szólt hofflám: — Barátom, ez itt áldott egy ország. Majd látni fo­god, hogy itt a megélhetés sokkal több lehetősége áll az ember előtt, mint más országokban. Csak az a fő, hogy »l ne veszítsd az önbizalmadat! Bízzál Istenben és ön­magadban, bízzál ennek az országnak demokratikus, igazságos berendezésében és természeti kincseinek kime­ríthetetle­nségében. Isten nem hagyja el azt, aki benne bízik, s olyan ember, aki önmagában bízott, m­ég soha­sem halt meg élben. Jöhetnek rossz napok, sőt rossz hó­napok, amikor azt fogod gondolni, hogy még a száras kenyeret is szinte lehetetlenség megkeresni; de ha nem hagyod el magad, kitartásoddal győzedelmeskedni fogsz még a balszerencse fölött is. Tehát: »fel a fejjel!« bará­tom, s látni fogod, hogy ez az áldott ország téged is el fog tartani, mint annyi mást... Lámpa közelébe értünk, s a kísérőm szó és nesz nél­­­ül, úgy, amint jött, eltűnt egy bokorban, még mielőtt arcvonásait kivehettem volna. Természetes, hogy nem én voltam az egyetlen em­ber, akit hivatásának gyakorlása közben ilyen gazdaság­politikai oktatásban részesített, de valószínű, hogy a lec­kéért tőlem kapta a legcsekélyebb tandíjat. És nem le­hetetlen, hogy ennek az úton­állónak Mr. Roosevelt, az Egyesült Államok mostani elnöke is kuncsaftja volt va­laha, mert abban a »gazdasági tízparancsolatban«, me­lyet az elnök úr polgártársai számára most kidolgozott, 0, második pont így szól: »Ne veszítsd el önbizalmadat­! Ez az, hölgyeim és ui­aim: nincs semmi baj, ha nem veszítjük el az önbizalmunkat, — feltéve természetesen, hogy egyidejűleg elvesszük legalább is az egyik pengő­jét annak, akinek két pengője van. Mr. Roosevelt évi hetvenötezer dollár fizetést élvez, szabad lakással és szá­mos kedvezménnyel, s emellett duzzad a önbizalomtól. Azonban én már évi harmincezer dollár fizetéssel is haj­landó volnék felvenni vele a versenyt az önbizalom te­kintetében. A Roosevelt-féle tízparancsolat többi kilenc pontja is igen bölcs, és nincs is semmi más baja egyiknek se, mint csupán az, hogy mindegyik teljesen hasznavehetet­len. Például mindjárt az első parancs így szól: — Addig nyújtózkodjál, míg a takaród ér! Well, Mr. President, — meddig nyújtózkodjék az, akinek még takarója sincs! Az ötödik parancs: »Az arany ne legyen az Istened, hanem a szolgád.* Az arany tényleg szolgája lehet Rockefellernek, sőt Rooseveltnek is, de hogyan legyen szolgája az arany azoknak a tízmillióknak, akiknek egy veszekedett rézkrajcárjuk sincsen! A nyolcadik parancs: »Ne tűrd az Ínséget a bőség közepette!* Hopp! Elnök úr, ezt a parancsot sürgősen vissza kell vonni!, Kinek készült az új tízparancsolat? Nyilvánvalóan az amerikai népnek. De ha az amerikai nép teljesítené ezt a nyolcadik parancsot, mely azt kö­veteli tőle, hogy »ne tűrje az Ínséget«, — akkor ebből feltétlenül igen nagy bajok lennének, nemde! Amna nagy Jehova, ki az első (s egyetlen bölcs) tíz*­parancsolatot adta, nem feledkezett meg róla, hogy egy k­idejűleg mannát is adjon a népnek, ingyen, bérmentve és elegendő mennyiségben. Mr. Roosevelt, a világ az új tízparancsolatok szerzőin csak mosolyog vagy szánako­zik, mindaddig, míg az új parancsokhoz rettentően bölcs szerzőik nem csomagolnak egy kis mamnát is. Tudni­illik a nép a bölcs igazságokkal már teljesen jól -*-at£ lakva s még csupán egy falat kenyérre éhezik. SZEMÜVEGET ,dzsT.erásxnél, IV Kecskeméti ucca 1A ts Szolnok A Krisztushívő zsidók Budapesten, Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Békésen és Szegeden szervezkednek Miskolc, július 81. (A Festi Napló tudósítójától.) Krisztushivő zsidók... Amerikában és Angliában más híveket toborzott az a mozgalom, amely most bontogatja szárnyait Magyar­országon. Anélkül, hogy állást foglalnánk ebben a kér­désben, mint jelenséggel foglalkozunk vele. Egy miskolci fényképészeti műteremben hirdet elő­adást a Krisztus hivő zsidókról Ungár Aladár, az eszme egyik szószólója. Az előadás előtt felkeressük a rajongó »térítőt« és beszélgetést folytatunk vele az ér­dekes kérdésről, öttagú vezérkar: dr. Kiss Ferenc sze­gedi egyetemi tanár, dr. Fischer Árpád fogorvos, Ber­liner Hugó mérnök, dr. Somogyi Gyula baptista prédi­kátor és Xingár Aladár irányítják a magyarországi Krisztushívő zsidómozgalmat. — Ez év januárjában kezdődött el az eszmei mozga­lom, amely — hangsúlyozza a 28 éves prédikátor — füg­getlen a külföldi hasonló törekvésektől, habár azonos felfogásból indul ki, akár Anglia 3 nagy társulata, min."I­den lehető módon megismertetni és terjeszteni Krisztus tanításait a zsidóság körében. Minden hét péntek estéjén összejövünk Budapesten a Kistemplom ucca 22. számú ház baptista kápolnájának elkülönített részében és meg­beszéljük a mindennapi életben előforduló problémá­kat... Őszre a mozgalom saját helyiségében kap szállást és hetenként kétszer, háromszor is találkozunk a Krisz­tusi tan megismertetése jegyében, — sis honnan kerül minderre pénzt — Pénz nélkül, a saját erőnkből, hit által terjesztjükk és élesztjük a mozgalmat. — Mégis, ki fedezi az ön utazásai költségeit! — Kerékpáron járom az országot. Személyes érint­­kezés útján tűzzük napirendre azoknak a problémáknak a megbeszélését, amelyek a mindennapi életben felme­­rülnek; fölkeresem az embereket, puhatolózom és ennek során megállapítom, van-e érdeklődés bennük a krisztusi tan iránt. Így állapítottuk meg, hogy Budapesten kívül Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Békésen és Sze­­­geden van talaja a zsidóság körében a Krisztushivő zsidómozgalomnak, ezeken a helyeken a zsidóság komoly érdeklődéssel kíséri a mozgalmat, a kereszténység pedig rokonszenvvel fogadja. — Nem az egyházak számára toborozunk híveket, nem ki- és áttéréseket akarunk, hanem megtéréseket, lelki átváltozásokat, újjászületést és ezt megbeszélések keretében igyekszünk elérni. At világ problémáinak megoldásában akarunk segédkezni Krisztus által, mert »minden szociális megoldás útja Krisztust. — Milyen templomba járj hogyan imádkozik! •— Templomba nem járok. Mit imádkozom! Az ima nem egyéb, mint a szív megnyilatkozása. — A szombat vagy a vasárnap a Krisztushivő zsi­dók ünnepel — Ezt a kérdést egyelőre nem akarjuk feszegetni. Lelkiismereti szabadságot engedélyezünk mindenkinek. A mi számunkra csak az a fontos, hogy a szentírás tanításai szerint éljen az, aki Krisztust elfogadja. L. E. I­lova utazzunk? Régi év Most AUSZTRIA 486 oldal, katve 10.— 8.­FELSŐOLASZORSZÁG, tot OIUQI, Kurve SVÁJC 410 oldal, katve 9.—• 7.20 FRANCIA RIVIÉRA 192 oldal, kötve 7.— 5.60 DALMÁCIA és a jugoszláv fúrd£k 2 — VELENCE és a Lidó 2.— SEMMERING és környéke • 2 — PRÁGA 2.— POSTUMIA GROTTE WIEN és környéke 2.— KARLSBAD ABBAZIA Sok képpel és térképmelléklettel MAGYARNYELVŰ ÚTIKÖNYVEK Kaphatók minden könyvesboltban Háború Keleten London, július 11. Angol bombavető repülőgépek elrepültek az India és Afganisztán közötti határvidék felett s röpiratokat do­báltak le a balauri falvakba, figyelmeztetve a lakossá­got, hogy holnap reggel bombákat fognak ledobni, ha nem szolgáltatják ki a zendülés vezetőit. A benszülöttek puskasortűzzel fogadták a repülőgépeket. Senki sem se­besült meg. A benszülöttek lesből rálőttek egy indiai munkásosztagra, amely a Targai-Csitral közötti utat ja­vította az előnyomuló angol haderő számára. A munkás­osztag hanyatt-homlok menekült, de senkinek sem történt baja. A felsőmomandi harcosok a Khapak szoros körül gyülekeznek s onnan akarnak újabb támadást intézni az angolokkal barátságos halinzi törzs ellen. Pekingi jelentés szerint japán tisztek vezetése mellett mondsúriai csapatok megkezdték az előnyomulást Bolo­gor város felé Jehot és Mongólia határán, hogy vissza­szorítsák a helyőrséget, amely állítólag Fenjusiang, a hírhedt keresztény generális vezetése alatt áll. A 120 kilós vásári árus és a megvert zárgondnok (Saját tudósítónktól.) Dr. Reismann Jenő ügyvéd­jelölt július 22-én dr. Ernszt ügyvéd társaságában meg­jelent a Hunyadi téren Fenyő Pálné vásári árus stand­­jánál, melynek zárgondnoka lett. Amikor fizetési köte­lességére figyelmeztette Fenyőnét és közölte vele, hogy ellenkező esetben elszállíttatja áruját, az asszony férje, Fenyő, ráförmedt, majd késsel rontott neki, pimasz gaz­embernek nevezte, majd perceken át pofozta. Reismann védekezni sem tudott a 120 kilós vásári árussal szemben, aki itt 7—8 percen át verte. Hétfőn vonta felelősségre dr. Borordy Dezső büntető járásbíró Fenyő Pált s­ílyos testi sértés címén. Előadta a vádlott, hogy mindössze Só­pengő tartozásról volt szó, ö­szetett kézzel könyörgött Reismannak, hogy ne vigye el áruját. Reismann őt mere beütötte, ezen azután felháborodott. Reismann vallomá­­sában tagadta, hogy mellbeütötte volna a 120 kilóós vá­­sári árust, sőt hangsúlyozta hogy még udva­­r-ké­nd­ezet is fogott vele. Több tanú, kihallgatása után a bíróság újabb tanuk kihallgatása céljából a tárgyalást elrat­solta.

Next