Pesti Napló, 1933. december (84. évfolyam, 273–296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

5 Péntek PESTI NAPLÓ 1933 december 1 " Gömbös miniszterelnök és Kállay földművelésügyi miniszter hazaérkezett az osztrák vadászkirándulásról (Saját tudósítónktól.) Gömbös Gyula minisz­terelnök többonapi osztrák vadászkirándulása után csütörtök este 9 óra 55 perckor a párizs—bécs— budapesti gyorssal Budapestre érkezett Kállay Miklós földművelési miniszter társaságában. A miniszterelnök és a földművelési miniszter fogadtatására megjelent a pályaudvaron Kai­se osztrák követségi tanácsos és az osztrák követség több tisztviselője. Antal István sajtófőnök, Seym Ottó, a MÁV elnökhelyettese és Mecsér András. Pontban 9 óra 55 perckor berobogott a keleti pá­lyaudvarra a bécsi gyors. Egy elsőosztályú fül­kében foglalt helyet Gömbös Gyula miniszterelnök és Kállai­ Miklós földművelési miniszter. Mindket­ten vadászruhában voltak, a miniszterelnök ka­lapjára tűzve a nagy vad elejtését jelentő fenyő­ág és tölgy­falevél. Kállay Miklós kalapján pedig hatalmas zergeszakáll díszeleg. Frissen lépnek a pesztinra és — elsőnek a miniszterelnök — barát­ságosan üdvözli a fogadtatására megjelent cso­portot A miniszterelnök ezután a Pest Napló munka­társának a kérdésére a következőket mondotta: — Mint magánember voltam pár napig Auszt­riában vadászni, így hát nincs mit mondanom. Természetes, hogy a négy napig tartó vadászaton a két országot érdeklő problémákról is sok szó esett. Nagyon örülök annak, hogy ismételten al­kalmam volt Dollfuss osztrák kancellár úrral a két országot kölcsönösen érdeklő kérdéseket meg­beszélni. Nagyon kedves és kellemes napokat töl­töttem a neubergi vadászaton — búcsúzik moso­lyogva a miniszterelnök. Kállai Miklós földművelési miniszter csak annyit jegyez meg: — Kitűnően éreztük magunkat, az osztrákok kedvesek és flőzékenyek voltak, hivatalos tárgya­lásokról azonban szó sem volt. „A­zért tartóztattak le, mert az igazságot írtam­ meg" — mondja Panter,a Németországból kiutasított angol újságíró, aki Budapestre érkezett (Saját tudósítónktól.) Csütörtök délben Buda­pestre érkezett az az angol újságíró, aki miatt Anglia és Németország között csaknem diplomá­ciai konfliktusra került a sor. Noel Panier a neve és a londoni Daily Telegraph külpolitikai tudósí­tója. Október 24-én müncheni lakásán politikai rendőrök jelentek meg, letartóztatták és kilenc napig raboskodott a müncheni rendőrség egy szűk őrizetes cellájában. Erről beszélgettünk vele egy budapesti szálloda halljában. — Máig sem tudom, — mondotta Panter — hogy voltaképpen miért tartóztattak le. Illetve sejtem• Azért, mert megírtam az igazat a német­országi rendszerről és arról, amit láttam. Legelő­ször azért haragudtak meg rám, mert a nyáron be­számoltam arról, hogy bántak Münchenben a ro­hamcsapatosok egy katolikus legényegyesületi gyűlés résztvevőivel. Ezek a fiatal fiúk a maguk ősrégi uniformisában jöttek Münchenbe, fekete nadrágban, narancsszínű ingben- Egy nappal megérkezésük után a rendőrség megtiltotta ezt a ruhaviseletet és amikor a fiúk kimentek az utcára, rohamosztagosok fogták el őket, letépték t szükről a ruh­a, az viset és félmeztelenül agyba-főbe verve kergették őket végig az uccákon. Erről egy h­asábot írtam a Daily Telegraphnak, nem tettem a tényekhez semmit, azt írtam meg, amit láttam. Később is tárgyilagos tudósításokat küldöttem. — Mindent betetőzött az a cikk­em, amelyet október 20-án rendezett schleimi katonai parádé­ról írtam. Ezt a parádét, amelyen Hitlert 21 ágyú­lövéssel fogadták, a német sajtó titokban tartotta, mert nem akarta hogy külföldön militarista szí­nezetet kapjon Németország. Én megírtam, mert ott voltam. Másnap­ jelentek meg a politikai tit­kosrendőrség detektívjei a lakásomban. Azzal gyanúsítottak, hogy kém vagyok. Németül kezdtek velem beszélni és én németül feleltem. Jól megta­nultam németül, ez volt a vesztem. — Maga na­gyon jól tud németül, magát könnyen németnek lehetne nézni, ez nagyon gyanús, — mondták ne­kem, amikor letartóztattak. A­­hírlapíró ezután leszögezte, hogy nem ver­ték meg, ellenben rosszul bántak vele. Nem volt tisztességes fekhely a cellájában és az angol konzul napokig nem látogathatta meg­. A letartóztatását követő napon a berlini angol nagykövet jegyzé­ket intézett a német külügyminiszterhez letartóz­tatása ügyében. Göbbels ekkor egy sajtónyilat­kozatban említette, hogy kommunista kém vagyok. — Mint megtudtam, — folytatta Panter — ez volt Göbl­éhnek a célja velem, hogy kémkr­és elmén a legfelsőbb lipcsei törvényszék elé állít­son, ahol most a freicislag gyujtogatáinak perét tárgyalják. Ujabb nagy propagandapert akart HÍREK ESZTERGOM vármegyéből: Luther ünnepet tartott az esztergomi evan­gélikus missziós egy­ház. Korcsa,­ Vilmos vármegyei Főjegyző, evangélikus egyház­felügyelő mondott megnyitót, előadást dr. Kovács Sándor soproni hittudományi egye­temi professzor, a gyülekezet lelki gondozója, írás­magyarázatot Makar János református s. lelkész tar­tott. HÍREK ZEMPLÉN vármegyéből: A kormányzó megengedte, hogy dr. Smon Aladár dégi községi orvosnak nyugiklomba vonulása alkalmából buzgó szolgálataiért elismerését tudtul adják.­­ A TESZ igaz­gatósága a* Baringen létesítendő helyi szervezet elnökévé dr. Buda István főszolgabírót, tit­kárrá dr. Háds­­Jenő ügyvédet nevezte ki. ebből csinálni az egész világ számára. Ez azonban nem sikerült. Nem tudtak rám kémkedést bizonyítani, aminthogy nem is tudhattak, hiszen teljesen kép­telen volt a vád. Erre hazaárulással vádoltak, ami még képtelenebb, mert nem vagyok nemet állam­polgár. Végül is kénytelenek voltak szabadon bo­csátani és elismerni, hogy semmit sem tudnak ellenem felhozni. Ellenben kiutasítottak Német­ország területéről, ahova egy­hamar rem is aka­rok visszatérni. Hangsúlyozom, hogy soha nem voltam németellenes, mindig szerettem a némete­ket, most is szeretem őket. Soha nem tettem egye­bet, mint hogy az igazságot írtam meg. Csakhogy ez ma Német­oszágban a legr­észt­egesebb d­ogok közé tartozik. Ha újra kellene kezdenem azt, amit Németországban tettem, újra megtenném. Elmondotta még Panter, hogy néhány napig­ marad Budapesten, ahova rendkívül kellemes em­lékek fűzik. Két év..­-n át volt itt a Daily Mail tudósítója. A „pokoli ciklon" Franciaországot is elérte öt hét alatt négymilliárd frankkal csökkent a Francia Bank aranykészlete — Daladier beszéde a bevehetetlen bástya­vonalról — jobboldal halálba viszi Franciaországot* Párizs, november 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Francia Bank aranyvesztesége aggasztó mértékben emelkedik. Öt hét alatt négymilliárd frankkal csökkent az aranyállomány s egyedül a­z elmúlt héten 14­0 millió frankot tett ki az aranyvesztesége. A Francia Bank pin­céiben őrzött aranykészlet most már csak 77,822 millió frank, amivel ü­zemben a nyáron még jóval 80 milliárd fölö­tt mozgott az arany­kincs. A bankjegyek aranyfedezete az elmúlt hé­­ten 79,95 százalékról 79,5 százalékra esett vissza. A félhivatalos Temps »pokoli ciklonról« ír, amely m­ost már Franciaországot is el­érte. A veszedelem óráról-órára nő, — mondja a lap vezércikke — s nincs más menekülés, mint a bizalom sürgős helyreállítása. Ezért szánta el magát a francia kormány az új bel­földi kölcsön k­i­b­ocs­á­t­á­s­á­r­a s remélni kell, hogy a francia nép megérti az idők szavát és teljesíti kötelességét. Az egyes minisztériumok lázas gyorsasággal dolgoznak a pénzügyi programon, amelyet a kor­mány — mint ismeretes — a kormánynyilatkozat­tal egyidejűleg terjeszt szombaton a kamara elé. A kormánynyilatkozat, hír szerint, utalni fog­ Francia Bank súlyos helyzetére is s ez lesz egyik legfőbb érve, amellyel sürgetni fogja a pénzügyi reformot. A kormánynyilatkozat leg­nagyobb részét a pénzügyi szanálás része tölti ki s ezenkívül a Chantemps-kormány csak az or­szág­ biztonságának kérdését akkara érinteni, mig valamennyi többi problémát hosz­szabb időre ki akarja kapcsolni. Párizs, november 1 H). A katonai sajtószindikátus bankettjén Daladier hadügyminiszter rögtönzött pohárköszöntőt mon­dott. Franciaország — mondotta a miniszter — nem fogja magát más ország fenyegetésére vagy parancsára megalázni. Véget kell vetni annak a legendának, amely szerint Franciaországnak im­perialista céljai vannak, de még inkább véget kell vetni annak a másik legendának, amely szerint fenyegető veszedelmek esetén Franciaország min­gyért hajlandó térdre esni. Nem vagyunk bégető birkák! Készen állunk határaink védelmére. A Tis­zától az ország északi határáig bevehetetlen bás­tyavonalat emeltünk és azt minden eszközzel tar­tani fogjuk. A Temps vezércikkében ezt írja: Valamennyi európai fővárosban számolnak azzal, hogy a hely­zet a legnagyobb éberséget követeli a felelős kor­mányok részéről. A kormányok határozottan és szilárdan nyilatkozzanak meg, ha azt akarják, hogy Európa ne nézzen újabb veszélyek elé és a béke ne legyen még veszedelmesebben fenyegetve. Emile Buré az Ordre című lapban azt java­solja, hogy a francia külügyminiszter értekezletre hívja össze Párizsba mindazoknak az államoknak megbízottait, amelyek Franciaországgal katonai­egyezményeket kötöttek. A baloldali République ezzel szemben úgy véli, hogy kerülni kell minden harcias kezdeményezést és ellenkezőleg, a leszere­lés és a béke érdekében komoly megbeszéléseket kell kezdeni. A baloldali pártoknak egységesen kell fellépniök, ha nem akarják átengedni a te­ret a túlzó nacionalistáknak, akik semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Ha szabadon engedjük a jobboldalt cselekedni, ezek rövidesen a halálba viszik Franciaországot. ,Kecskeméti •­. A., -

Next