Pesti Napló, 1934. január (85. évfolyam, 1–24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
Szerda Stavinszky, a század legnagyobb szélhámosa tette tönkre a magyar optánskötvények megvásárlásával a Crédit Municipal-t Hogyan vérzett el egy bayonne-i bank a magyar arisztokraták optáns" követeléseinek megvásárlásán? — Stavinszky páratlan arányú szélhámosságai Franciaországban — Budapesten keresztül Egy botrányos francia bankbukás különös magyar vonatkozásai (Saját tudósítónktól.) Párizsi jelentések szerint nagy közgazdasági és politikai botrány támadt a vayonnei Credit Municipal bank bukásából. Ez a délfranciaországi bank az elmúlt héten omlott össze Letartóztatták vezérigazgatóját és igazgatóságának több tagját. A vizsgálóbíró előtt a vezérigazgató azzal védekezett, hogy ő is csak áldozat, mégpedig Sascha Stavinszky áldozata. Stavinszkyről azt írják a francia lapok, hogy a XX. század legnagyobb szélhámosa. A bank bukása után eltűnt és most világszerte keresik. Egyes állítások szerint a francia közönségnek nem kevesebb, mint félmilliárd kárt okozott. A Liberté azt a vádat hangoztatja, hogy Stavinszky úgy járt a belügyminisztériumban, mintha saját lakásában lenne, a vezető tisztviselők mindenkor rendelkezésére állottak. A kalandor előélete Most kiderült, hogy ez az előkelő befolyásokkal rendelkező Stavinszky hírhedt szélhámos, akinek múltjában már csúnya kalandok szerepeltek. Orosz származású, a világháború alatt költözött családja Oroszországból Franciaországba. Akkor nagy vagyonnal rendelkeztek. Sascha Stavinszky több nyelvet beszél, a sport minden ágában otthon volt, kedves, szeretetreméltó és szellemes társalgónak bizonyult és Párizs előkelő társaságaiban szívesen látták. Fejedelmi módon élt, olyan nagylábon, hogy apja vagyona elúszott. Apja ekkor öngyilkosságot követett el. A tragikus eset után kiderült, hogy a család vagyoni összeomlása előtt Sascha Stavinszky barátait meglopta és becsapta, főleg autó- és repülőgépgyáraktól vásárolt hitelre. 1923-ban elszökött Párizsból, akkor körözést adtak ki ellene. Mialatt a szélrózsa minden irányában keresték, tömegesen követett el csekkcsalásokat. Perotti néven jelentkezett, mint dúsgazdag marseillei kereskedő és körülbelül 3 millió frank értékű csekket helyezett el mindenfelé. E működése közben Angliában, Olaszországban és Spanyolországban is megfordult. Közben Párizs mellett Marly le Roi-ban pompás villát vásárolt és fényűző módon élt. Ismert francia színésznő volt a villa állandó vendége. Frakkoson a börtönbe . .. Három év múlva, 1926-ban sikerült kideríteni, hogy Perotti, a párizsi művészvilágba bejáratos gavallér nem más, mint a régóta keresett szélhámos. Egy este a francia rendőrség körülzárta a villát és behatolt a termekbe, ahol éppen estélyiruhás hölgyek és urak ültek a díszesen megterített asztalnál. Stavinszky frakkosan került a börtönbe, azonban ott sem nyugodott, hanem pert indított a rádiótársaság ellen, amely megelőzően bérbeadta neki a rádió tőzsdejelentéseit. Letartóztatása után természetesen megszüntették a Stavinszky-féle rádió-tőzsdejelentések leadását, de ő szerződéses jogait még a börtönben is érvényesíteni kívánta. A párizsi lapok rejtélyesnek tartják, hogy Stavinszky milliós szélhámosságai után hogyan szabadult ki és miképpen kerülhetett a délfranciaországi bankkal és a párizsi előkelő politikai körökkel szoros összeköttetésbe, alapban összegyűlt összeg arányából adódik. A kötvények 4 százalékkal kamatoztak és kifizetésük 1944-től 1966-ig tart Stavinszky értesülést szerzett arról, hogy a magyar optánsok között sokan vannak olyanok, akik teljesen elszegényedtek, mert földbirtokukat elvették és most olcsó pénzen lehet tőlük ezt a nemzetközileg garantált követelést megvásárolni. Rábeszélte tehát a bayonnei Credit Municipal igazgatóságát, hogy ebbe a jól jövedelmező spekulációba menjen bele. Az üzletkötés és nyerészkedés lehetőségeit a megnyerő modorú szélhámos olyan kívánatosan festette le, hogy a bank vezetősége belement az üzlet finanszírozásába. Egy belvárosi magánbankon keresztül megindul a budapesti üzlet Megfelelő összeköttetést építettek ki Párizson keresztül Budapesttel és már hónapokkal ezelőtt megindullt az üzlet a francia és a magyar főváros között a magyar optánsok követeléseinek megvásárlására. A Budapesten elterjedt híresztelések szerint idehaza egy belvárosi magánbankcég folytatott tárgyalásokat több magyar arisztokratával, akiknek komoly, nagyösszegű optánskövetelései voltak. A magyar arisztokrácia körében sok optánst felkerestek a belvárosi magánbank megbízottai és ajánlatot tettek a követelés megvásárlására vonatkozóan. Néhány közismert magyar arisztokrata nevét említik ezzel kapcsolatban és arról beszélnek, hogy állítólag egy-két optánskövetelést meg is vásároltak. Ez a vásár kissé fantasztikus természetű volt, de manapság »külföldi pénzcsoportok« könnyen tudnak üzletet csinálni olyanokkal, akiknek jövőben fizetendő és nem teljesen biztos követeléseik vannak. Ugyancsak a hágai, illetve párizsi egyezmény ugyanis kimondta azt, hogy az optánskötvényeket csak akkor bocsátja ki, ha az agráralappal szemben lefolytatott perek befejeződtek. Addig is azonban az agráralappal szemben megítélt követelések harmadik személyre engedményezés útján átruházhatók, aminek csupán az a feltétele, hogy ezt az agráralap könyveibe be kell vezetni, Így tehát a magánforgalomban megvehetők voltak — nem is a követelések, nem is a kötvények, hanem csak a megítélt követelések, tehát az elismert jogok, amelyekért a kötvényeket csak egy későbbi időpontban adják ki és ezeknek a kötvényeknek az alapján 1944-ben kezdik meg a kártalanításokat. A csőd Stavinszky belevitte a Credit Municipalt abba, hogy finanszírozza ezeket a spekulációs vásárlásokat abban a reményben, hogyha francia kézbe kerül a követelés, úgy nagyobb esélye is lehet a kielégítésre. Az volt a terve, hogy ennek a délfranciaországi banknak a bevonásával külön részvénytársaságot alapít félmilliárd francia frank alaptőkével és a részvényeket a francia közönség körében elhelyezi. A Credit Municipal körülbelül 200 millió frankért vásárolt ilyen kötvényeket és ez juttatta a bankot csődbe. Ugyanis jelenleg az a helyzet, hogy az agráralapba nem folynak be az előre megállapított összegek, amelyeket az egyes országoknak be kellett volna fizetniök. Az optánskövetelés tehát ma még nem jelent készpénzt, sőt ezidő szerint csak remény van arra, hogy majd pénzt ér, ha 1944-ig befolynak az érdekelt államoktól az előírt fizetések. A Credit Municipal tehát immobilizálta magát s csődbe jutott. A pénz nem volt a sajátja, hanem üzletfeleié és ezért került a vezetőség letartóztatásba. Stavinszky pedig, aki ezt az optánskötvényspekulációt a délfranciaországi vidéki bank igazgatóságának ügyesen feltálalta, a bank összeomlása után eltűnt. 200 millió frank került Budapestre? Eltűnt és ekkor kiderült, hogy a bayonne-i zálogházat 200 millió frank erejéig szintén megkárosította. A nyomozás szerint több társa volt, akik mint spanyol arisztokraták szerepeltek és a zálogház megvesztegetett becsüsének a közrejátszásával elhelyeztek 200 millió frank értékben értéktelen hamis ékszereket. A bankbukás a francia kormány figyelmét az optánskötvényekkel űzött spekulációkra irányította és ez természetesen az üzlet további lehetőségét egyszerűen lehetetlenné tette. Az optánskötvények »felvásárlása« tehát megszűnt. A nyomozás most azt igyekszik megállapítani, hogy a Stavinszky által elvitt 200 millió frank fedezetéül maradt-e esetleg reménybeni követelés, azaz ténylegesen vásároltak-e magyar optánsoktól kötvényeket, amelyek tizenegy év múlva esetleg — ha a hágai egyezményt végre tudják majd annak idején hajtani — hasznot kapnak? A nyomozásnak ez az alapvető megállapítása érthetően nagy érdeklődést kelthet Magyarországon, hiszen közismert magyar arisztokraták neve szerepelt optánskövetelések megvásárlásával kapcsolatban a legutóbbi időkben. Kik adták el másnak optánskötvényeiket ? Budapesten azt beszélik jól informált körökben, hogy a magánbank egyik tulajdonosa az elmúlt hónapokban gyakran utazgatott Budapest és Párizs között és több »nagy név« viselőjével tárgyalt. Azt beszélik, hogy egy nemrég elhunyt arisztokrata optáns kapott is volna nagyobb összeget követelésének egy részére ettől a pesti magánbankcégtől, amely állítólag a transzferalapból felszabadított pengőből fizette volna ki párizsi megbízás alapján az utalványozott összeget. Fentartással kell fogadnunk azt a másik elterjedt híresztelést, amely arról vél tudni, hogy ezekben az optánskötvény-üzletekben a kötvényspecialista Róth Jenőnek ártatlan közvetítő szerepe lenne. A legendáshírű, élelmes Róth Jani ez év elején került Párizsba, miután 400.000 pengős differenciái maradtak Budapesten. Rövid idő múlva levelezés útján egyezkedni kezdett feljelentőjével, Magyar Jenő szabadkai földbirtokossal. A napokban létre is jött az egyesség. Róth Jani kötelezte magát arra, hogy öt éven belül 200.000 pengőt visszafizet és erről váltót is adott. Azt híresztelték Budapesten a legutóbbi időkben, hogy az ötletes és élelmes Róth Jani újból »feltört« és gazdag lett. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy nagy szerelmének nemrégiben megfelelő úton levelet és pénzt küldött és Párizsba hívta Róth Janiról jól tudják Pesten, hogy a kötvényüzletek specialistája és meg is állapították róla, hogy ő találta fel a kötvényüzletet, amely időnként legendás hasznot és néhanapján szomorú kellemetlenségeket okozott neki. Lehet, hogy Róth Jani nevét csak azért emlegetik az üggyel kapcsolatban, mert éppen a trianoni szerződéssel kapcsolatos kötvényüzleteknek a specialistája és hónapok óta Párizsban tartózkodik. De ha fel is említik a nevét, megjegyzik, hogy tőle csak az ötlet származhat, amely különben önmagában teljesen korrekt és csak Stavinszky kezén változott át szélhámossággá Az optánskötvények ügye tehát egyformán izgatja és érdekli Párizst és Budapestet. Turcsányi Gyula Spekuláció a magyar optánskötvényekkel Stavinszky a bayonnei Credit Municipalt egy egészen új rendszerű pénzügyi akcióba vitte bele, ez pedig a magyar optánskötvényekkel való spekuláció volt. Ez a nagystílű szélhámos rávette a bank vezetőit, hogy olcsó pénzen vásárolják meg a magyar optánsok követeléseit. Emlékezetes, hogy 1930 január 20-án Hágában egyesség jött létre a magyar optánsok kártalanítására vonatkozóan. Ezt az egyességet 1930 április 28-án Párizsban nemzetközi szerződésbe foglalták. E szerződésben három nagyhatalom, a kisantant, Magyarország és még sok más állam felállította a Fonds Agraire International-t, a nemzetközi agráralapot. A hivatalos meghatározása ennek az alapnak az volt, hogy a középeurópai területváltozások következtében földbirtokuktól megfosztott magyar állampolgárok kártalanítását intézze. A szerződés meghatározása szerint az agráralap az optánsok részéről folytatott perek teljes befejezése után kötvényeket bocsát ki és az optánsok kártalanításuk arányában kapnak ilyen kötvényeket. Hétszázmillió aranykoronára becsülték az optánsok követelését és ezzel szemben az agráralap 219 millió befizetésre számított. Ezért az optánsok csak oly összegű kötvényre számíthattak, amely a megítélt tartozás és az PESTI NAPLÓ 1934 január 3 15 AZ ATHENAEUM 2 PENGŐS REGÉNYEI Romanov: Három pár selyemharisnya Elinor Mordauni: Trópusi láz Vicht Baum: Tisztítótűz Fannie Hurst: Asszony a vonaton Louis BromHeld: Huszonnégy óra Prévost: Akit az asszonyok szeretnek KAPHATOK MINDENÜTTI