Pesti Napló, 1934. május (85. évfolyam, 97–121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

v Kedd PESTI NAPLÓ 1934 május 1­4 .­ tb­ . Kétféle orvos * Vámosy professzor úrban egyik legkitűnőbb kollégá­mat tisztelem — az újságírás terén. Az Orvosi Hetilapot bámulatraméltóan szerkeszti, oly elfogulatlansággal, mely korunkban szokatlan. Liberális, a szó legnemesebb értelmében, és minden megnyilatkozása nemcsak finom, de elegáns is. A kritika ellen védekezhetik a szerző, s a szerzővel szemben védekezhetik a kritikus, — feltéve, hogy mindketten tisztelik a lovagiasság szabályait. Ha valakit orvos-doktorrá avatnak, Vámosy professszor múlhatatlanul tudomást vesz róla, s ha az új doktort akárminek hívják is, pályájának küszöbén így köszönti őt Vámosy professzor az Orvosi Hetilapban: »Üdvözöl­jük az új kartársat!« . Most azonban a professzor úrtól olyan cikket olvas­tam, mely engem nagyon lehangolt, — de nem azért, mintha nem lenne igaza, hanem azért, mert olyan dol­got közölt, mely minket, pácienseket megijeszt. Abból az alkalomból, hogy megindult az Egészségpolitikai Szemle című folyóirat, Vámosy professzor úr elsorolja, hogy már nagyon sokféle orvosi és egészségügyi lapunk van. — Maholnap szerkesztők és főmunkatársak leszünk mindnyájan, — írja — s megszűnik az úgynevezett • elő­fizető, mert mindenki cserepéldányként vagy tisztelet­példányként kapja majd az összes lapokat. Ez túlzás, de szellemes túlzás; a gondolat magva nagy igazság, mely figyelmet érdemel. Amikor azon­ban a professzor úr cikkében azt is olvastam, hogy az ország legnagyobb, legrégibb és legfontosabb orvosi szaklapjának, az Orvosi Hetilapnak csak kétezerötszáz előfizetője van, megálltam egy kissé, hogy összeszed­jem a gondolataimat, a következő rendben: Igaz, hogy tizenkilenc orvosi lapunk van, de azok közül néhány egészen jelentéktelen; a fogorvosok három lapja csak fogorvosoknak való; az orvostudomány egész területét csak három-négy lap öleli fel és nagy a gyanúm, ho­gy a többi szaklapnak együttvéve sincs annyi előfizetője, mint Vámosy tanár úr lapjának. Ez pedig nemcsak szomorú, de veszedelmes dolog is reánk, páciensekre nézve. Ezennel kijelentem, hogy se betegségemet, se egészségemet nem bíznám olyan emberre, aki modern orvosi lapot nem járat. Az ilyen doktor rosszabb, mint az, aki sohasem mossa meg a kezét. Van az országban legalább hétezer orvos; ezek közül négyezerötszáz nem vesz tudomást az Orvosi Hetilap közleményeiről? Ha ez így van, akkor ez még sokkal szomorúbb dolog, mint amilyennek Vámosy tanár úr a szaksajtó ügyét­­eltünteti. Azonban amily lojálisan elismerem az ő igazát, ugyanoly tárgyilagossággal kimondom azt is, hogy egy új, egészségpolitikai szemle megindításának az ügyét téves szempontokból tárgyalja. (Bár ez orvosi kérdés, bátran beleszólhatunk mi, laikusok is azon a jogcímen, hogy végre is a mi egészségünkről, a mi bőrünkről van szó.) Szerintem az Egészségpolitikai Szemlére igen nagy szükség van,­­ nemcsak azért, mert a közegészsé­gügyi kérdések alapos megvitatására az Orvosi Hetilapnak fizikailag nincs elég tere, hanem sokkal inkább azért, mert ezeket a kérdéseket ugyan elsősorban az orvosok­kal kell megismertetni, de egyidejűleg ugyanezeket a kérdéseket meg kell magyarázni a közegészségügyi kér­désekben intézkedésre hivatott laikusoknak is, ami egy orvosi lap révén nagyon nehéz feladat lenne. Nálunk a közegészségügyi kérdések legtöbbjében az orvos csak »jelent«, »véleményez«, vagy »javasol«,­­ de a főszolga­bíró, vagy az alispán intézkedik. Az Orvosi Hetilap nem igen jut el azoknak a kezébe, akik az impériumot gyakorolják, s hozzájuk egészen más stílusban, nem orvosi nyelven kell beszélni. Ez a tény már maga is elég az Egészségpolitikai Szemle létjogosultságának igazolására; de raktáron tartok egy még ennél is jobb érvet. Tagadhatatlan, hogy a közvéleménynek mindig nagy súlya van, még olyankor is, mikor a hatalom ellene­szegül. Van közvélemény a kartelek kérdésében; van közvélemény az agrárolló ügyében; van politikai köz­vélemény, van irodalmi és színházi, sőt sportközvéle­mény. Ez annyit jelent, hogy tízezrek és százezrek vé­leményének megnyilatkozása segít érvényre jutni bizo­nyos elveket és igazságokat. Azonban Magyarországon még sohasem lehetett ész­revenni, hogy a közegészségügy munkásai részesültek volna valaha a közvélemény támogatásában. Közegész­ségügyi kérdésekben Magyarországon közvélemény nincs és ezt a közvéleményt az orvosokhoz beszélő Orvosi Hetilap nem fogja megteremteni, mert ez neki nem hivatása. Éppen most van alkalmunk tapasztalni, hogy a köz­igazgatási reformok, melyeknek szükségessége elvitaz­hatatlan, mennyi izgalmat keltenek. Még oly kérdések­ben is, melyekhez mindenki ért, micsoda nyüzsgés tá­mad a legkisebb intézkedés után is! A közegészségügy igen gyökeres reformja elmarad­hatatlan. Nem adok neki két évet, és Kereszt­es-Fischer meg fogja csinálni, ha miniszter marad. (És miért ne maradna?) Azonban sokkal könnyebben, s ami mé® fontosabb: sokkal jobban fogja megcsinálni, ha az orvostudomány, a közigazgatás és a polgár szempont­jainak megvilágítása és összeegyeztetése arra hivatott férfiak vezetése alatt már végbement. Van pénzügyi politika; van termelési politika; van nevelésügyi politika; csak éppen egészségügyi poli­tika ne legyen?­­­­ Igaz, hogy ezzel nagyon nyilvánvalóvá fog válni az orvosi pálya kettéhasadása,­­ de az nem baj. Az emberiségnek szüksége van 1. betegeket gyógyító és 2. egészségeseket védő orvosokra. A betegek gyógyítása nálunk kifogástalan, mert van olyan, mint Európa más országaiban. Az egészsé­gesek védelme azonban még mindig nagyon kezdetlege­sen van ellátva, noha az utolsó tíz év alatt óriási hala­­dást tapasztalhattunk. Ez az óriási haladás ne téves­szen meg bennünket, mert még tizedrészét sem tettük meg­ annak, amit meg­­kell tenni, é® ezredrészét sem tet­tük meg annak, amit meg lehet tenni. A közegészségügy végcélja, hogy nemcsak a pesti szanatóriumok és az egyetemi klinikák tőszomszédságá­ban, hanem a falvakban és a tanyákban se legyen beteg és ne haljon meg senki, ha nem muszáj. Hát kérdem: hol vagyok mi még ettől? Miután az Egészségpolitikai Szemle igen imponáló, harcog csapattal és jó felkészülte­séggel ebben az irányban halad, e lelkes és bátor , patnak hangulatát az Orvosi Hetilap jobban emelte volna, ha róluk is csak kedves, stereotíp mondatával emlékezett volna meg, ígyen: »Üdvözöljük az új kar­? társat!« A ROSAl JUVENTUS 1. osztály. Udit Motthon fiúk és leányok számára 8—12 írta korig. Télisport, 2. osztály. Magángimnázium és reáliskola, internátus. Vezető: F. Streif lelkész és dr. R. C. Streiff. Méju. 1-r. rádiót J^^f^ ^ „ j fc ^ Belgráder Rádió &ÄS Koldulásból tengeti életét a Kisfaludy-család győri sarja Győr, április. (A Pesti Napló tudósítójától.) Győrszemere községben él egy romladozó házban a nemes és nemzetes Kisfaludy-család egyik sarja, Kis­faludy Fanni és két gyerme­ke, a 14 éves Kisfaludy Margit és a 10 éves Lajos, a legnagyobb nyomorban és nélkülözések közepette. Az ősi házból, amelynek hátsó része már össze is dőlt, sür­gősen ki kell költözniétt, mert már életveszélyes a benne való tartózkodás. Kisfaludy Fanni ma 41­ éves. Valamikor, nem is olyan régen, pár évvel ez­előtt mág sokkal jobb napokat látott Fanni és két gyermeke, akik saját házuk­ban laknak még most is a saját telkükön, de ez a ház ma már csak romladék. A község határában egy kis erdejük is van még a régi hatalmas vagyonból, mert a Kisfaludyak valamikor gazdag emberek voltak, de las­san-lassan idegen kézre kerültek a földek, a hatalmas erdők, épületek és Kisfaludy Fanni ma már oda jutott, hogy koldulni kénytelen, nehogy éhenvesszenek. Fanni rongyai alatt nemes szívet rejteget és modorán, mozdu-Kis­faludy Fanni 7 évvel ezelőtt falain keresztülcsillan a nemrég még úrhölgy mozdu­lata, akit a sors kegyetlen csapással a porba sújtott, Kisfaludy Fanni két gyermeke pedig valósággal az is­kola kedvencei lettek. Margit már hat elemit végzett kitűnő eredménnyel és most otthon tartja rendben a sok szegényes, nagyobbára kölcsönholmit, ami nyomo­rult szobájuk berendezését alkotja. Lajos még iskolába jár és valósággal falja a tudományt. Tanítója nagy jö­vőt jósol neki, ha így folytatja. Ha tudná folytatni, sze­gény, de miből?... Ezt senki sem­ kérdezi... A csillogószemű gyermek valósággal rajong s szí­nészekért, akik ha megjelennek a faluban, Lajosnak­ nincs maradása otthon. Ilyenkor még a leckéjét is a­ rongyos színfalak közelében tanulja, csakhogy közel lehessen álmai netovábbjához, a színészekhez, akik már nagyon jól ismerik" Lajost és biztatgatják Lajost, hogy »még nagy színész lehet belőled, ha megnősz és jó leszel«... Kisfaludy Fanni pedig rongyaiban járja a falva­kat naphosszat, hónapszám, hogy betevő falatot sze­rezzem két kis féltve őrzött gyermekének, így él, ten­gődik, nyomorog Győrszemerén az a nő, akinek déd­apja édestestvére volt a magyar nemzet két nagy­­ságának, Kisfaludy Károlynak és Sándornak.­ ­Az ősi nemesi Kisfaludy-ház Győrszemerén Fanni két gyermeke, Kisfaludy Margit és Lajos Msí­kmu— Hurut, tüdőtágulás, szívbántalmak gyógyítására GLEICHEJVBERG fü­rdő Stájer­országban. Klímája egyedüli a maga nemében. Gyógy­hatású források. Természetes szénsavfü­rdők. Pneu­matikus kamarák. Inhalációk. 1834-egy évszázad-1934 Prospektus, felvilágosítás, pénzátutalás az Osztrák Idegenforgalmi Iroda útján, Budapest, VI., Andrássy út II. szám. Növényklinika n­aknerűen átülte" 3 pOl 2 S"3 plVüval ízlésesen rendez .0. — Telefon 454-47. — HíQ Szoba növényi lutányosan szakszerűen áll­­tímes Tölgyi út 10. Erkélyi díszítéssket ízlésesen rendes Hívásra Házhoz fétyik . Mt 2-2­ mm Cittut

Next