Pesti Napló, 1934. május (85. évfolyam, 97–121. szám)

1934-05-17 / 110. szám

14 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1934 má­jus 17 1-2-3 szobás déli fekvésű, hallos és loggiás Lehel téri fronttal olcsó lakások • teljes komforttal Berlini tértfn­ egy kisszakasznyira, Bulcsú u. 23/a B és 23/b kiadók. Bővebbet a házfelügyelőknél, vagy telefon 90-5-73 ! 1 — Fel akarták robbantani a pozsonyi gáz­­gyárat. Pozsonyból jelenti tudósítónk: Az elmúlt éjszaka négy ismeretlen motorkerékpáros férfi fel akarta robbantani az itteni gázgyárat. Erről a rendőrség a következő jelentést adta ki: Május 16-án éjszaka fél 2 óra tájban a szolgálatos őr­szem a János ucca és a Szabadság tér sarkán egy férfit vett észre, aki a rendőr közeledtére háromszor füttyentett. A füttyentésre a gázgyár­­kapujából egy másik férfi ugrott elő és ketten nyugati irányban elrohantak. A következő ucca sarkán két férfi várta őket motorkerékpáron ülve. A motorkerékpár motorja berregett. Mielőtt a rendőr az illetőket utolérhette volna, azok felül­tek a motorkerékpárra és elrobogtak. A motor­kerékpároknak osztrák rendszáma volt. A rendőr visszament a gázgyár kapujához és ott egy­ do­boz dinamittöltényt talált. A rendőrség megálla­pítása szerint a négy ismeretlen férfi osztrák le­hetett, mert később Károlyfalun látták a motor­kerékpárokat átrobogni Dévény felé.­­ Ma leplezik le Debrecenben Méliusz Péter szob­rát. Debrecenből jelentik: A debreceni tudományegye­tem ma, csütörtökön délelőtt tíz órakor leplezi le ünne­pélyesen az egyetem központi épülete előtti Tisza Ist­ván téren Méliusz Péter hajdani debreceni református püspöknek, a híres reformátornak, a kálvinizmus ma­gyarországi megerősítőjének szobrát, Füredi Richárd szobrászművész alkotását. A szobor leleplezés után, dél­előtt féltizenkettőkor avatja az egyetem tanácsa a kor­mányzót képviselő Szily államtitkár jelenlétében Papp Istvánt a bölcsészettudomány sub auspiciis gubernato­ris doktorává az egyetem díszudvarán.­­ Letartóztatták Abday Gusztávot. Néhány nappal ezelőtt beszámolt a Pesti Napló arról, hogy a rendőrségre előállították Abdán Gusztávot, a hírhedt britanniást, aki az elmúlt évek során több alkalommal került összeütközésbe a hatóságokkal. Abday özvegy Németh Hugóné autóvállalkozót akarta megzsarolni. Azzal állított be hozzá, hogy az asszony lakásán valutát rejteget, de ha kap ezer pengőt, nem indít eljárást Némethné ellen. Nem kapott ezer pengőt, mire alkudni kezdett, végül már tíz pengőt is elfogadott volna, de Né­methné ezt sem adta oda neki, hanem aznap dél­utánra megbeszélte, hogy találkoznak az Aréna út és az Abonyi ucca sarkán. Itt már detektívek fi­gyelték a jelenetet és abban a pillanatban léptek közbe, amikor Abdny idegesen kijelentette, hogy a 10 pengőt nem veszi át, hanem majd később je­lentkezik érte. A rendőrségre vitték, ott tagadott, azt mondta, hogy Némethné előadása mese. A to­loncházba vitték, közben a detektívek nyomoztak és találtak is két olyan tanút, akik felismerték Abdayban azt, aki a zsarolás napján délelőtt mint hatósági személy jelentkezett az asszonynál. Most már hiába tagadott, letartóztatták.­­ Mit ts kötött a lelkemre a feleségem? Hogy meg ne feledkezzem Diana-fogkrémet vásárolni. Tubusa 48 fillér. Az újpesti nemzetközi sakkverseny Az újpesti nemzetközi sakkverseny szerdai tizen­kettedik fordulójának legnevezetesebb eseménye a len­gyel Frydman előretörése, aki dr. Tartakover fölött aratott győzelmével az első díjnak egyik legveszedel­mesebb konkurense lett. Dr. Tartakover a szabálytalan megnyitási­ játszmában gyalogost vesztett, de helyes játék esetén még sok esélye volt, dr. Tartakover azon­ban nem játszott erélyesen és a végjáték nem volt tartható. Frydmannak Grünfeld, Sir Thomas és Havasi vannak hátra az utolsó három fordulóban. A két másik veszélyes elsődíjaspiráns szerdán nem tudott nyerni, mert a Grünfeld—Pirc és Slilenthal dr. Vidmár ve­zércseljátszmák küzdelem nélkül, sima játékkal, dön­tetlenül végződtek. Steiner Endre spanyol játszmában hatalmas állásban tisztet áldozott dr. Treybal ellen. A tisztáldozat azonban korai volt, ellenfele kimászott a bajból és két könnyű tiszttel és vezérrel nyert Steiner vezére és bástyája ellen. A Havasi—EUskases indiai játszmában Havasi erőszakosan kerülte a döntetlent egészen addig, míg egy szépnek látszó hamis kombiná­cióval önmagát becsapta. A Réthy—Flohr szicíliai vé­delmi játszma döntetlenül végződött. Réthynek táma­dása volt, de bástyaáldozattal biztosította a döntetlent. A Steiner Lajos—Stahlberg francia védelm­i játszmá­ban Stahlberg érdekes újítást alkalmazott. Átmenetileg gyalogot áldozott, amelyért támadáshoz jutott. A táma­dást Steiner kiheverte, de a végjátékban egy előretolt szabad gyalogos megszerezte Stahlbergnek a győzelmet. A Sir Thomas—Sterk szicíliai védelmű játszma függő­ben maradt. A függőben maradt játszmában Sterknek nyerési kilátásai vannak. A verseny állása a tizenkette­dik forduló után: Pirc és Frydmann 8, Lilienthal V/1 (1), Hohr 7, Grünfeld és Stahlberg GVt, Elishases 6 (1), Vid­már dr. 6, Réthy és Steiner 51/s (1), Treybal dr. 51/1, Sterk 1­/1 (2), Havasi és Tartakover dr. 4/i, Steiner Endre 8­/4 (1), Thomas 3 (1). A csütörtöki tizenharmadik fordulóban a következő párok mérkőznek: Stahlberg—Lilienthal Sterk—Steiner L. Eliskases—Thomas Pirc—Havasi Frydman—Grünfeld Dr. Treybal—dr. Tartakover Flohr—Steiner E. Dr. Kidmar—Réthu­s SZÍNHÁZ Ifjúság A Vígszínház szerdai bemutatója Sok szabad az írónak. Hogy pedig Eugen O'Neill valóban író, azt hiszem, a Különös köz­játék óta nem szorul bővebb igazolásra. Író, sőt szerencsés óráiban határozottan költő. A Gsehovok fajtájából való, realista hangulatköltő, akit ki­váltságos jogok illetnek meg még a színpad erő­sen korlátozó, zárt­­keretei között is, a lírikus ellágyulástól az önkényesen egyéni formaalakí­tásig. Mert olyan varázshatalommal rendelkezik, amilyen a legügyesebb, hétpróbás színpadi mes­terembernek sem adatott meg: életre tudja kel­teni alakjait s éltető atmoszférát tud teremteni számukra. Új darabjában — amelynek magyar fordítója, a­­kitűnő Harsányi Zsolt, igen találóan az Ifjúság címet adta — az amerikai író talán a szokottnál is szabadabban él előjogaival, anélkül, hogy (némi terjengősséget leszámítva) visszaélne velük. Egyáltalán nem fárasztja magát kifejezet­ten a drámai cselekmény, vagy érdekes mese szö­vésével, hanem egyszerűen visszanéz és szinte találomra belemarkol a múltba. Fölidéz egy em­lékképet saját fiatalságának közvetlen élményei­ből s ezt az őszintén érzelmes, helyenként még a giccstől sem féltett, hamvas-frissen megőrzött emléket úgy villantja elénk a »megszépítő mesz­szeség« bűvös tükréből, mint komponálatlan, hi­teles, meggyőző valóságot, amelynek rejtett szálai azonban esetlegességük és szakadozottságuk elle­nére is valami szerves összetartozás bevégzett egységével hatnak. Ha úgy tetszik, ez O'Neil, ám végeredményében minden igazi író »technikáján­­ak« legkifürkészhetetlenebb titka. Nyilván innen van, hogy mi magunk is, míg új darabjának hétköznapok szürkéivel és álmok rózsaszínével festett képein andalgunk, menthe­tetlenül a felkeltett lírai varázs hatása alá kerü­lünk. Az író felmutatásaiban önkénytelenül saját emlékeinkre ismerünk s együtt dúdoljuk az elér­zékenyült költővel a felejthetetlen dalt az ifjúság — a drága, szép, örökre elveszett ifjúság — első szerelméről, végletek közt csapongó vágyairól, zöld hetvenkedéseiről, titkolt kudarcairól, könnyen omló könnyeiről, világmegváltó édes szamársá­gairól és hamar gyógyuló, de akkor föltétlenül ha­lálosnak hitt sebeiről. Ez történik velünk. S ez a történés itt sokkal fontosabb annál, ami az ifjú­ság három felvonásán keresztül történik. Hiszen ha­ efelől számoltatnánk meg, aligha mondhatnék többet róla, mint hogy egy kamaszgyerek elvete­mülten szerelmes a szomszéd csitrib­ányába s mi­kor bánatában leissza magát, késő éjszaka, kissé ziláltan kerülvén haza, az egész család nyugalmát feldúlja, mígnem a félreértés felhőinek eloszlásá­val kisüt a hold az ártatlan szerelmesekre és meg­értő öregekre egyaránt. Ez bizony nem sok. De szerencsére nem is lényeges. O'Neill darabjának színpadi és irodalmi értékét, érdekességét, egész értelmét elsősorban a benne megelevenedő figu­rák biztosítják. Az a hamisítatlan amerikai »csap­­ad­ kör«, amely a századforduló elsüllyedt vilá­gából mintegy történelmi távlatba mélyülten buk­kan föl, a valóság durvább szegleteit épúgy lelep­lezve előttünk, mint a nyers vonások mögött meg­búvó tények csendes humorát és halk költészetét. Egy-egy élesen megvilágított profil, hátterében az egész ember életének sejtelmes derengésével, egy­egy előre és hátra mutató helyzet, amilyen pél­dául a szerelmes vénleány és az iszákos örök­ vő­legény egymást csipkedő, reménytelen egymás­sóvárgása, vagy az élet nagy misztériumát körül­dadogó apa szégyenkezése kamaszfia előtt, — ez az ifjúság igazi erőssége. Más szóval a detail, a részletrajz finomsága, amely nemcsak a regény­ben minden, hanem, mint éppen O'Neill darabja bizonyítja olykor a színpadon is. A Vígszínház az író rangjához méltó, művé­szi előadással, legjobb erőinek stílusosan össze­hangolt együttesével szolgálja a darab sikerét. Góth és Góthné, Rajnai, Tőkés Anna (vénleány­alakítása az árnyalás és nagyvonalú egyszerűsí­tés ellentétének tökéletes feloldása), Dayka Mar­git, Szörényi Éva, Gárdonyi, Mály, Makláry, zombathelyi Blanka, Pártos Erzsi minden elis­merést megérdemelnek. Külön öröm, kellemes meglepetés a rendkívül tehetséges, fiatal Csók István szereplése. Rendezés, díszlet duplán kor­szerű, múltat megszólaltató és a jelenhez szóló. Kárpáti Aurél (*) Hölgyeim, elég volt! (A Fővárosi Operett­­színház bemutatója.) A közönség nevetni akar, ki nevessen! És csakugyan, nevet is, annyit és olyan nagyokat, hogy belefájdul az oldala még annak is, aki — nem tud, vagy nem akar nevetni. A »vacsora utáni« Fővárosi Operettszínház nem so­kat töprengett: leszállított helyárakat és igénye­­ket, a Hölgyeim, elég volt!-ban minden arra megy, hogy a nézők nevető izmai — bármilyen áron —­ erős mozgásba jöjjenek s harsogó kacagás ural­­kodjék el az egész nézőtéren. A számítás bevált, vagy legalább is úgy látszik, hogy beválik. A Hölgyeim, elég volt! tökéletesen megüti azt a mér­téket, amelyet megkíván tőle a színház vezetősége és a nyári közönségnek az a része, amely az ismét fenyegető kánikulában végkimerülésig akar ne­vetni garasaiért. A különös nevű Raoul Praxy írta a darabot, amelyet Vaszary János fordított magyarra. A szereplők közül Ráday Imre, Pethes Sándor, Z. Molnár László, Dénes György, Berki József, az elegáns és szép Erdélyi Mici, Kováts Terus, Bársony Erzsi és Major István nevét kell feljegyeznünk. (f.­­) (*) Elsőéves akadémiai növendék a Nemzeti Szín­ház színpadán. A Nemzeti Színházban folynak Török Sándornak Az idegi város című színművének próbái. Egyelőre még nem állapították meg a bemutató pontos idejét, de valószínű, hogy két hét múlva lesz. A két női főszerepet Ignátz Rózsi és Perczel Zita fogja ját­szani. Perczel Zita a Színművészeti Akadémia elsőéves növendéke, aki a jövő szezon elejétől kezdve mint a Nemzeti Színház ösztöndíjas növendéke fog működni. (•) Országos dalosünnepségek. Pünkösd k­ét napján a Dunántúlon országos dalosünnepségek lesznek, ame­lyekre 66 százalékos kedvezmény mellett különvona­tok indulnak. A dalosünnepségeket Pécsett, Siófokon és Veszprémben tartják meg. A vidéki városokban két napig lehet tartózkodni, mert a különvonatok május 21-én indulnak vissza. (*) A Színiakadémia záróvizsgája. Szerdán­ este zajlott le a Kamaraszínházban a Színművé­­szeti Akadémia növendékeinek záróvizsgája. Elő­ször A farkas második felvonása került színre, Gál Gyula rendező-tanár vezetésével, Kelen Dórá­val, Gáti Józseffel és Pogány Margittal a főszere­­­pekben, majd a másodéves növendékek szavaló­versenye következett, amelynek győztese Kelen Dóra lett. A szavalók a költeményeket nem túlsá­gos szerencsével válogatták össze s talán csak Róna Klára­­jutott egyéniségéhez illő feladathoz, az Ágota kisasszony finom interpretálásával. Ezután Beaumarchais Figaró házasságából és Az ember tragédiájából mutattak be egy-egy jelene­­tet, előbbit francia, utóbbit német nyelven, Mohá­csi Jenő szép új fordításában. Itt különösen kivált Várkonyi Zoltán markáns, tiszta, dikciójú Luci­fere. Vívó- és tornagyakorlatok (Fodor István ta­nár vezetésével), tánc- és mozgásművészeti gya­korlatok fejezték be a változatos estét, amelynek két utolsó számában főkép Pekári Eleonóra, Rónai Klára, Király Kató, Kincses István, Móricz Lili, Szegedi Edit, Gáti József, Horlai Béla és Ihász Klári adták jelét sokoldalú tehetségüknek. R­io (*) Ünnepi filmhét Bécsben. Az osztrák kereskede­lemügyi minisztérium Bécsben június 16-tól július 2-ig ünnepi filmhetet rendez. A nemzetközi filmhét pro­gramjában pályázatok is szerepelnek, mégpedig nem­zetközi filmszínészeti, filmrendezői és filmtechnikai versenypályázatok. (2) Az új német színházi törvény. Az új német szín­házi törvény a propagandaminisztert minden német színház korlátlan urává teszi; hatalma az állami és magánszínházakra egyaránt kiterjed. A propaganda­minisztérium hozzájárulása nélkül sem igazgatót, sem rendezőt, sem színészt, sem bárkit színházi üzemben alkalmazni nem lehet. A miniszter továbbá bizonyos darabokat egyes esetekben betilthat, de megvan a ha­talma ahoz is, hogy bizonyos darabok előadását elren­delje (•) Az Egy csók és más semmi szabadtéri előadása. Az elmúlt szezon egyik legnagyobb sikere volt Halász Imre és Eisemann Mihály zenés vígjátéka, az Egy csók és más semmi. A vígjátékot legközelebb szabadtéri elő­dadásban mutatják be Budapesten, mégpedig az Angol Parkban. (*) Pán József nyilatkozata. Pán József dísz­lettervező a következők közlését kéri: »Személyem­­mel kapcsolatban olyan hírek kerültek forgalomba, hogy színigazgató lettem, színészeket és görlöket tobor­zok az Angol Park számára. Ez a hír annyiban felel meg a valóságnak, hogy terveim szerint készül az An­gol Park területén az a Magyar Falu, amely a magyar népéletet a maga közvetlen valójában, mintegy élő revüként mutatja be. Nem lettem színigazgató, csupán a Magyar Falu tervezési munkálatait vezetem és vé­geztem. (*) Balla Lici mondja: — Most végre ismét a közönség elé léptem egy olyan operettben, amelynek szokatlanul szép a muzsikája és amelyben kedvemre kitáncolhatom magam. Egy­előre hosszú ideig pesti színésznő maradok. Innen csak akkor megyek el, ha valaki nagyon fényes szerződéssel kivinne Londonba vagy Amerikába. Szerintem Buda­pest ma a legkülönb hely színházi szempontból egész Európában. Az utóbbi időben néhány napot Bécsben töltöttem, ahol csak két olyan színházat találtam, amely Budapesten is megállhatná a helyét. A legtöbb európai színház mostanában nyomába se jön a pesti színházak­nak. Akik állandóan itt élnek, nem is sejthetik, hogy milyen kincsük Budapesten a színház. Góth Sándor Tőkés Anna BETHLENTÉRI SZÍNPAD Ma este 1 9 órakor először Wirtad­ Hői szaftasz! Bohózat 3 felvonásban Csak felnőtteknek!

Next