Pesti Napló, 1934. november (85. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

f Szombat Budapest, 1934 november 2 Minden szovjetellenes könyvet á kell vonni a forgalomból. De önök sosem fogják eltalálni, hogy hol? Németországban. Bizony-bizony a Harmadik Birodalomban. Ahol a propagandami­nisztérium most bizalmasan utasította az összes lapokat, hogy szüntessenek be minden szovjet­ellenes támadást és mérsékeljék hangjukat Moszkva irányában. No lám... Esztendő előtt még úgy hallottuk, hogy a horogkereszt men­tette meg Európát a bolsevizmustól. Ha valaki kritizálta a barnák módszereinek ridegségét, ak­kor tüstént azt a választ kapta, hogy csak így lehet szembeszállni a bolsevizmussal. És most? Horogkereszt kezd jóban lenni sarló és kala­páccsal. Barna a vörössel. Náci a bolsival. Ok? A Saar-vidék népszavazási bizottságának elnöke állítólag Litvinov lesz. Hát ...A Saar-vidék igen szép terület, erről nincs vita, de van valami, ami Saar-vidéknél is becsesebb és ez: Európa. Területével, kultúrájával, városaival, falvaival, gyáraival, mezőivel, iskoláival, templomaival Európa. Állj! Templomok. A harc, amit most a horogkereszt folytat a kereszt ellen, mintha va­lami mintára hivatkozhatnék■ Internált püspö­kök. Nem Oroszországból kaptunk valaha ilyen híreket? Szóval ...Itt talán nemcsak külpolitikai sakkhúzásról van szó, vagy ha arról, akkor olyanról, amit hajlamok, rokonszenvek és ellen­szenvek kölcsönös affinitása az idegek mélyén nagyon elősegít. Horogkereszt és sarlókalapács mindketten ellenségei a keresztnek, amelyet egyik bizonyára leghivatottabb védelmezője, Ra­vasz László protestáns püspök, a Pesti Napló ünnepi számába írt remek cikkében félt a né­metországi úgynevezett egyházi reformmozgal­maktól. Horogkereszt és sarlókalapács ellenfelei a keresztnek. De ugyanakkor, és mert a kereszt­nek, tehát ellenségei az egyéniségnek és a sza­badságnak is. Jelszavaiban mással és mással takarózik a két kollektivizmus, de végeredmény­ben mind a kettő kollektivizmus. Mind a kettő ellene van a háború előtti tőkés társadalomnak, demokráciának és annak az európai kultúrának, amelynek fénye a magántulajdonból és az egyéni szabadságból fakadt. A horogkereszt most nem ötletszerűen csinál frontot Moszkva felé. Itt, a látszólagos mély ellenségeskedés dacára igenis, van rokonság. Lelki rokonság. Wahlverwand­­schaft, ahogyan ezt Goethe írta, az a Goethe, aki ha ma él, nem írhatná meg műveinek felét sem abban a Németországban, amely valamikor mégis az övé volt és nem a rohamosztagosoké. Goethe nem ismerte az árjaelméletet, de ismerte Európa lelkét, ami ő maga volt. Lelkét annak az Európának, amit a horogkereszt meg akart men­teni a bolsevizmustól■ Hogyan? Úgy, hogy össze­barátkozik vele. Ami az Európamentésnek lehet nagyon eredeti módszere, csak félünk, hogy Európa ezt az életmentést nem fogja tudni hálá­san megköszönni. Századszor azért­­ nem, mert Európa ettől az életmentéstől kicsit meg fog szűnni. Európa életét nem mentheti meg a Marx­szal szövetkezett Wotan, a Walhalla, amelynek mitológiai ablakai a Kremlre nyílnak. Szerémy Zoltán meghalt egy kicsit a Moliére halálával mű­vészetének és mesterségének gyakorlása közben úgy, hogy a halál első órájába még belejátszott a színház varázsa, az utolsó éjszakába belevilá­gítottak a rivaldafények és a halál verejtéke át­­ivakodott a festéktől és a masztixtól, ami Sze­rémy Zoltánnak szent volt. És az volt neki a mű­vészet, nekünk pedig ő drága volt. Azért, mert ő volt Szerémy Zoltán, mert művész volt, mert a szó nobilis értelmében úr volt, kényes és fin­­­nyás, válogatós a művészi eszközeiben és a kéz­fogásában és mert valaki volt Nagy-Magyaror­­szágból, a békéből, a mi szép kiteljesült orszá­gunkból, ebből a gyönyörű világból. Embernek, művésznek úr volt, magyar volt. Finom művész és finom ember. Úr volt, nem azért, mert fő­szolgabíró fia. Az olyan emberek, mint Szerémy Zoltán, akkor is urak, ha véletlenül pincében szü­letnek, mert úrias a testük, a lelkük, az egész habitusuk. A gondolkozásuk, az érzületük. Ez volt Szerémy Zoltán. És a Szerémy Zoltánok a mai világban inkább meghalni, mint születni szoktak. Inkább elmenni, mint jönni. * Száznyolcvanfokos fordulóst csi­­ nált és pedig máról holnapra a roosevelti Amerika gazdasági politikájában. Elnök, külügyminiszter és keres­kedelmi miniszter kijelentik, — kijelentik és ugyanakkor bejelentik , hogy Amerika meg akarja törni az elzárkózás falait. Faltörés, fal­bontás, Amerika kiábrándult az önellátás poli­tikájából, ezután megint akar idegen eredetű árut venni és vásárolni. Nyíltan és őszintén be­valljuk, — mondja Hull amerikai külügyminisz­ter — hogy súlyosan hibáztunk a múltban és megbántuk tévedéseinket. Bűnbánatunk jeléül pedig minden lehetőt elkövetünk a nemzetközi kereskedelem fellendítésére... És ezek nem fér­­fiatlan szavak. Belátni a hibát, korrigálni azt, a férfidolog. Csak a gyerekes hisztéria tart ki kö­vetkezetesen tévedések mellett. Amerikában meg­bukott az a külön gazdasági glóbus, amit ott a diktatúra meg akart teremteni, Komlótok közé kötött gazdálkodás. Megbukott. Kötöttségek el­ PESTI NAPLÓ 1934 november 35 szakadnak, korlátok összeroppannak az élet súlya alatt. A korlátok elmúlnak és vele együtt... De nem. Mert nem korlátoltság az, amely belátja hibáit. Nem korlátolt az a politika, amely — és ha a tizenkettedik órában is — de felül tud emelkedni azokon a korlátokon, amelyeket emelt egy történelmien szerencsétlen pillanatban. Egy diktatúra likvidál, de egy állam, tovább fog élni. És az állam azért fog továbbélni, mert a diktatúra likvidál. Franciaország katonai előkészületeket tett a Saar-vidék megszállására Német puccsveszélyt is tartanak Párizsban Csapatmozdulatok a Saar-vidék határán Párizs, november 2. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Saar-vidék 1935 január 13-án dönt arról, hogy hová akar tartozni. A népszavazással kap­csolatban Franciaország bizonyos »szükséges óvóintézkedéseket« léptet életbe a Saar-vidéken. A Saarbrückner Zeitung beszámol azokról a hí­rekről, amelyek szerint a Saar-vidék határán francia csapatmozdulatok történtek. A francia csapatok, hír szerint, készen állanak arra, hogy bevonuljanak a Saar-vidékre. A lap ezzel kap­csolatban a következőket írja: — Hol vannak Knox elnök bizonyítékai ar­ról, hogy a németek állítólag »puccsot tervez­nek?« A Saar-vidék lakossága a német anyaor­szághoz való visszatérést és éppen ezért a nép­­szavazási hadjárat súrlódásmentes lefolytatását kívánja. A német közvélemény a legélesebben tiltakozik a rend megzavarására irányuló kísér­letek és a megszállási tervek felelőtlensége ellen. A Saarbrücker Landeszeitung azt kérdezi, vár­jon a francia katonai körök mindenáron megroha­­nást akarnak intézni a Saar-vidék ellen és a jannuár 13-i népszavazás francia szuronyok védelme alatt történjék? Hangsúlyozza a lap, hogy a Saar-vidék lakossága békeszerető nép és ezt egy idegen ura­lom alatt is bebizonyították. A Petit Parisien azt írja, hogy Laval a Saar­­kérdést szigorúan a szerződés szellemében hagyja kifejlődni. Franciaország nem akar semmi egye­bet, mint a Saar-szerződés végrehajtását- Addig azonban senki sem vitathatja el azt a jogát, hogy megtegye a szükséges elemi óvóintézkedéseiket. A népszövetségi tanács rendkívüli ülését no­vember 21-ére hívták össze. Az ülés napirendjén kizárólag a saarvidéki népszavazás rendezése sze­repel. Corbin londoni francia nagykövet tegnap Si­mon angol külügyminiszter előtt kifejtette, hogy Franciaország zavargások esetén kész teljesíteni a Saar-vidéken nemzetközi kötelezettségeit. A fran­cia sajtó általában beszámol arról, hogy német puccskísérlet esetén francia csapatokat bocsátanak Knox sarvidéki kormányzóbizottsági elnök rendel­kezésére. A francia sajtónak ezek a hírei nagy megütközést keltettek Berlinben. A német lapok szerint a francia katonai előkészületek a népsza­vazást jogosulatlanul befolyásolnák. Az­ angol sajtó komoly hangon foglalkozik a Saar-vidék kérdésével. A Daily Herald veszedel­mes tervet lát amögött a francia kérés mögött, hogy Anglia is küldi ötn a Saar-vidékre katonasá­got­ A Times szerint nem valószínű, hogy bekö­vetkezzék az a veszély, amelytől a francia kor­mány tart a Saar-vidékkel kapcsolatban. A Reu­ter-iroda a Saar-kérdésben mértékadó helyről úgy értesül, hogy a francia gépkocsis osztagok a Saar­­vidék határán túl készenlétben állanak és bármely pillanatban bevonulhatnak a Saar-vidékre abban az esetben, ha a saarvidéki kormányzóbizottság elnöke telefonon vészjelet ad nekik. Erre akkor kerülne sor, ha a helyi csendőrség nem tudna megbirkózni feladatával. A Reuter-iroda tudósí­tója előtt hangsúlyozták Franciaországnak azt a reményét, hogy nem lesz szükség ilyen eljárásra. Franciaország véleménye szerint egy idejében megtett ilyen értelmű figyelmeztetés is eléri majd a hatást. A laptól a szerződésekre és a Népszövetség intézkedéseire hivatkozva hevesen védelmezi a francia kormánynak a Saar-vidék esetleges katonai megszállásra vonatkozó lépéseit. A lapok hangoz­tatják, hogy francia részről csupán előzetes óv­intézkedésekről van szó és ha a német kormány gondoskodik arról, hogy a német tisztek a népsza­vazást ne zavarják meg és kilengések ne fordul­janak elő, akkor, a Saar-vidék kormánya nem lesz kénytelen francia csapatok közbelépéséhez folya­modni-A Temps vezércikkében igyekszik bebizonyí­tani, hogy Franciaország magatartása jogilag megtámadhatatlan. Nem lehet szó és nincs is szó arról, — írja — hogy Franciaország fegyveres közbelé­­éssel befolyásolja a népszavazást. De ha az elkövetkező hónapokban olyan rend­zavarások fordulnának elő, amelyeket a helyi csendőri és rendőri karhatalom képtelen volna megfékezni és ha a saarvidéki kormányzóbizottság külföldi segélyhez folyamodnék, Franciaországnak kötelessége volna közbelépni. A lap szerint csak Németországtól függ az, hogy erre az intézke­désre ne kerüljön sor. A Népszövetség elé kerül a Saar-ügy Párizs, november 2. Az Intransigeant pia azt a hírt közölte, hogy, Bülow német külügyi államtitkár megjelent Francois­ Ponoet berlini német nagykövetnél és tiltakozott ama intézkedések ellen, amelyeket a francia hadvezetőség állítólag a Saar-vidékkel kapcsolatban tett. A Paris Soir a berlini francia nagykövetségre való hivatkozással megcáfolja a hírt, amit éppen olyan alaptalannak mond, mint azt a hírt, hogy Francois­ Poncet berlini francia nagykövet meg­jelent volna Bülow államtitkárnál és tiltakozását­ fejezte volna ki különböző határincidensek miatt. Párizsi politikai körökben tendenciózusnak mondják a német lapoknak azt a sajtókampányát, amely állítólagos francia intervenciós szándékról ír a Saar-vidéken. Arra utalnak, hogy csak Német­országtól függ, vájjon Franciaország rákénysze­rül-e arra, hogy bevonuljon a Saar-vidékre. Fran­ciaország ugyanis csak zavargások esetén és a rend helyreállításának érdekében küldhetne csa­patokat a Saar-vidékre és csak a saarvidéki biz­tosság kifejezett kívánságára tehetné azt meg. Semmiesetre sem lehet arról szó, hogy a népsza­vazás előtt, vagy alatt katonai megszállás alá kerüljön a Saar-vidék. Ezzel a kérdéssel a Népszövetség Genfben no­vember 21-ikén kezdődő ülésszakán foglalkozik. (1.) Németország a hágai nemzetközi törvényszékhez fordul London, november 2. A Reuter-iroda értesülése szerint Berlinben az a hír járja, hogy Németország a hágai nemzet­közi törvényszékhez szándékozik fordulni a saar­vidéki eshetőségekre vonatkozó francia előkészü­letekkel kapcsolatban. Német hivatalos körök nem voltak hajlandók ezt a hírt sem megerősíteni, sem megcáfolni. Tilos az egyenruha a Saar-vidéken Saarbrücken, november 2. Bürckel, a birodalmi kancellár saarvidéki meghatalmazottja, felhívást bocsátott ki a Saar­­határvidéki roham- és védőosztagok tagjaihoz. Felhívásában visszautasít­ja azt az állítást, hogy a roham- és védőosztagosok a Saar-vidéken puccsra készülnek. Abból a célból, hogy idegen hatalmakat a katonai bevonulás minden ürügyétől megfosz­­szon, a saarvidéki meghatalmazott elrendelte to­vábbá, január 10-étől február 10-éig a Saar-vidék mentén negyvenkilométeres területen tilos bármi­féle egyenruha viselése, sorakozók, felvonulások, vagy bármilyen más természetű összejövetelek rendezése. Pirro, a Német Front országos vezetője, az Országos Front tagjaihoz intézett felhívásában el­rendeli, hogy a német frontnak fegyelmetlen tag­jait haladéktalanul ki kell zárni a szervezetből s adott esetben át kell őket adni az ügyészségnek. Ezt azért rendelte el, mert indokoltnak látszik az a feltevés, hogy beugrató ügynökök próbálnak be­furakodni a Német Front soraiba. Hitler közeledést keres Oroszországhoz? Párizs november 2. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Az Intransigeant berlini jelentése szerint Hit­ler kancellár gyökeresen megváltoztatta Orosz­­orszá­ggal­ szemben eddig folytatott politikáját. Megbízásából a propagandaminisztérium körirat­ban felszólította valamennyi újságszerkesztőséget, szüntessék meg az Oroszország ellen való hadako­zást. Felszólították a könyvkiadó vállalatokat is, hogy Oroszországról szóló könyveket csak akkor bocsássanak a nyilvánosság eda, ha előbb bemu­tatták azokat a saj­tóellenőrző hivatalnak. Az Oroszországot támadó könyveket pedig ki kell vonni a forgalomból. Ez a fordulat azután követ­kezett be, hogy Surics berlini orosz nagykövet lá­togatást tett Hitler kancellárnál. (T.) 1 Kurhaus „DES ALPES“ gyógyszálló Stíjc. 1100 m­­. sz. f. Legremekebb fekvés Esz­ményi tartózkodás rekonvaleszcensek­­ részére. Hírneves Bächer-Benner diéta Legnagyobb komfort.­­ Gimnasztika, masszázs, víz- és légkúrok. Teljes penzió 11.— franktól feljebb Közvetlen kocsi Budapestről. Tulajdonos: Genti­er AMDEN

Next