Pesti Napló, 1934. december (85. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

Szombat Budapest, 1934 november 30 Munka és program híján néhány tetszhalott ülés után el akarják napolni a Házat. Amelyet nem tudnak foglalkoztatni. Most tél van. Napsütötte enyhe tél, de mégis tél. És ezt azért állapítjuk meg ilyen pontosan, mert ebből jön, hogy már rég elmúlt a nyár. Az a nyár, amikor dekoratív minisztertanácsokat tartottak Pannonhalmán és a Bakonyban országépítő programmal. Akkor úgy hallottuk, úgy olvastuk, hogy itt lesz munka, program, tennivaló a bőségek bőségében. Ország­építés, nemzetújítás. A bakony—pannonhalmi tanácskozásokra pedig jött hosszú vakáció és azután néhány formális ülés után szinte léleg­zetét veszti a parlament. Mi ez! A kormány nem akarja foglalkoztatni az országgyűlést. A kor­mány pártjának semmi mondanivalója az ország és nép számára. És az ellenzéknek? Ott is elné­multak? Miért engedik, hogy hamvába haljon a magyar közélet, halálos dermedtségbe essen a par­lament, de különösen a mai időkben, amikor több európai országban életveszélyes idők járnak az egész intézményre. Ez így nem helyes. Mi nem szaladhatunk mai külső divatok után, amelyek­ről egy távolabbi történelmi szemlélet meg fogja állapítani, hogy szabadság- és kultúrellenes hó­bortok voltak. Magyarországnak szüksége van parlamentre, a parlamentnek szüksége van mun­kára, országnak és nemzetnek alkotmányos köz­életre. Nálunk a parlamentarizmus nemzeti élet­­törvény, amit nem lehet elaltatni. Hol a pannon­halom—bakonyi program! Hol a munka menet­rendje. Alkotások vázlatai. Javaslatok, ötletek, ideák. Hol a közélet vérkeringése! Hol a termé­kenység. Itt egy új magyar nemzedék vár az élet kapujában. Ez a nemzedék dolgozni akar. Foly­tatni azt, ami 190 nyarán oly tragikusan elsza­kadt. Folytatni kell az életet, gyakorolni a köz­életet. A parlamentarizmust nem szelíden elszen­­deríteni. Tél van. Lássunk már valamit abból a nyári vetésből. Kánikulában, amire fogadkoz­­tunk, csináljuk is meg a télen, amelynek csak egy programja lehet: munka, munka, munka! Vihar a fürdőkádban, — ez a »vihar a pohár vízben« legújabb aktuális változata. A főváros közgyűlésén zajlott a nagy fürdővita, melynek során egy városatya, Láng Lajos igen érdekes dolgokat mondott. A főváros fürdőüze­meiről beszélt, főképpen a Gellértről és a Szé­chenyiről, melyekre az utóbbi években óriási tőkéket költött a város. Ezek a tőkék nem hoz­zák meg a kamataikat, a fürdők bevétele rend­szeresen csökken. Mi történt tulajdonképpen a fürdőkád körül? Megindullt évekkel ezelőtt egy nagyszerű kampány, ezzel a jelszóval: Budapest fürdőváros. A legnagyobb sikerekkel kecsegte­tett ez a mozgalom. Budapestről valóban ki le­hetne építeni Közép-Európa egyik legnagyobb­­stílű fürdővárosát. Meg vannak hozzá a gyógy­­erejű forrásaink és nagy fürdőintézményeink. Mindössze arra volna szükség, hogy helyes üzleti organizációval minél nagyobb, gyógyulást kereső tömegek számára tegyük hozzáférhetővé a für­dőinket. Mindez nem történt meg. A hatalmas beruházások után mi következett? Nagyszerű, szép, előkelő kivitelű fürdőink továbbra is meg­maradtak egyszerű »tisztasági fürdőknek«. Ez pedig ma, a fürdőszoba századában már nem túlságosan nagy üzlet- Tisztasági fürdőt otthon is lehet venni. A külföldi, aki Budapestre jön, szállodája fürdőszobájában tisztálkodik. Für­dőink tehát rosszul mennek, a nagy beruházá­sok gyümölcse késik. Van azonban egy kivételes eset. A Rudas-fürdőben bevezették a rádium­fürdőket. Eddig csak nyolc kád van, ahol rá­diumfürdőt lehet venni, de ez a nyolc kád na­gyobb jövedelemmel jár, mint a Gellért-fürdő bevétele. Ebben a nyolc kádban gyógyulást ke­resnek a betegek, a nyolc kád versenyen felül áll és remekül­­»forgalmaz«. Tanulni kell ebből. A legkülönbözőbb fürdőgyógymódokra kell »át­állítani« fővárosunk fürdőintézeteit, hogy ezzel a mostanában divatos szóval éljünk. Budapest fürdővárosnak, sőt gyógyfürdővárosnak meg kell végre valósulnia. Ha ez sikerül, nem lesznek többé deficites fürdőink és gyógyforrásaink át­alakulnak kiapadhatatlan jövedelemforrásokká. PESTI NAPLÓ 1934 december 1­5 légy büszke: a te fiaid az alkotó munka terüle­tén is otthon vannak, ha a rágalmazásban nem is olyan tehetségesek, mint az ellenségei. Ők nem rágalommal harcolnak a rágalom ellen, ők ehez nem értenek. Az ő nevüket ne ott keresd, ahol politikai intrikákról írnak a lapok. Az ő nevei­ket hátrább találod a lapokban, túl a politikán, a művészet rovatában. A művészet rovatában szerte a világon, könyvkereskedések némán be­szélő kirakatában, múzeumok csöndes termeiben, képtárak falán, koncerttermek dobogóin, színhá­zak reflektorfényében, filmvásznon, mindenütt. Emeld fel a fejedet Magyarország: a te fiaid az egész világon otthon vannak. És az egész vilá­gon helytállnak érted, alkotó zsenialitásuk su­gárzó fényével árnyékba borítva azokat, akiknek nincs más fegyverük az élet küzdőterein, csak a rosszakarat, a­z intrika és a rágalom. A Ház részleteiben is elfogadta az erdőtörvényt Elfogadták Zsitvay turista­szakaszát . December 11-én lesz a legközelebbi ülés (Saját tudósítónktól.) A t. Ház részleteiben is letárgyalta és elfogadta az új erdőtörvényt és nem kezdte meg a napirenden szereplő apróbb javasla­tok, jelentések és mentelmi ügyek tárgyalását. Almássy László ült az elnöki székben, Kállay földművelési miniszter a bársonyszékben hallgatta a paragrafusok gyors morzsolódását, időnként nyilatkoznia kellett apróbb módosító indítvá­nyokról. — ... paragrafus meg nem támadhatván, elfo­gadottnak jelentem ki, — mondotta Almásy László. Ezt mondta tízszer, húszszor egymásután és a képviselő urak hallgattak, a második emeleti karzatra felvonultatott 100—120 egyenruhás leány­iskolás növendék áhitatosan bámészkodott be a te­rembe, tanulták, hogy készül a törvény. Egyik paragrafus a másikat kergette. Később a »meg nem támadtatván« elmaradt és csak azt hallottuk: — Elfogadottnak jelentem ki ... a szakaszt el­fogadottnak jelentem ki. Azután elmaradt a »jelentem ki« és még gyor­sabban haladt a »részletes tárgyalás«. Mire százhoz ért az elnök, már csak a para­grafusszámokat mondta. (Gróf Esterházy Móric száznál felállt, feszül­ten figyelt az elnöki emelvény felé. A 137-ik sza­kaszhoz iratkozott fel valami megjegyzéssel, nem akarta elmulasztani.) Százötvennél hirtelen megtorpant a tempó. Hírnök jött és jelentette, hogy a belügyminiszter nincs a Házban, nélküle nem lehet megkezdeni a kisebb javaslatok tárgyalását, tehát lassítani kel­lene az iramot, hogy az erdőtörvénnyel kihúzzák az ülést. , Czettler Jenő ül az elnöki székbe. — Kétszázadik szakasz... — mondta és a jegyző felé fordult. Patacsi Dénes jegyző megigazította a szem­üvegét és elkezdte felolvasni a szakaszt. Lassan, messzecsengő hangon, minden szót hangsúlyozva. A módosítást javasló szónokok elkezdtek hos­­­szú indokolásokat mondani. Báró Biedermann Imre előadó minden módo­sítással lement a miniszterhez, visszatért az elő­adói emelvényre és kicsit meghosszabbította a mondatokat, amelyekkel a t. Házhoz fordult. Zsitvay Tibor bőségesen megindokolta: miért helyteleníti, hogy a törvényben mellőzni akarják a »turista« megjelölést. Bármennyire tiszteli az Akadémia magyarító szándékait, nem titkol­hatja el véleményét, hogy a »természetélvező«, sőt a »természetjáró« sem fedi pontosan a turista fogalmát. »Természetélvező«, ez esetleg később át­megy a köztudatba, most azonban még semmit sem fejez ki a­ közönség számára abból, amit ki akarnak fejezni vele. A »turista« ezek után bejutott a törvénybe. Zárójelben. Szép lassan fogytak-fogyogattak a paragra­fusok. A földművelési miniszter elfogadta Zsitvay 312-ik paragrafusát a turistaérdekek védelméről és kormányrendeleti rendezéséről. Az óramutató szép lassan haladt előre és mire odáig jutott, hogy haza lehetett menni, — decem­ber 11-ig —­ éppen végeztek a nagy erdőtörvénnyel. A képviselőház ülése A képviselőház pénteki ülését délután öt óra­kor nyitotta meg Almásy László elnök. Folytat­ták az erdőtörvény részletes vitáját a 19. szakasz tárgyalásával. A 21. szakasznál, amely a rovar­irtósegélyekről intézkedik, Petrovácz Gyula kérte, hogy a rovarirtás címén ne lehessen aránytala­nul nagy terhet róni a tulajdonosra. Gróf Ester­házy Móric azt kívánta, hogy a rovarirtás címén adható segélyek összegét maximálják. Kállay Miklós földművelésügyi miniszter ki­jelentette: a végrehajtási utasításban gondos­kodni fog arról, hogy a rovarirtás címén nagy megterhelés ne érje az erdőbirtokosokat. A se­gélyösszegek maximálására nem hajlandó. A szakaszt változatlanul elfogadták. A 39. szakasznál, amely az erdőmérnökök al­kalmazásáról szól, gróf Esterházy Móric kér­dezte a minisztert, hogy a háromezer hold — amelyen felül erdőmérnök alkalmazása kötelező — birtoktestenként vagy összesítve értendő-e. Kállay földművelésügyi miniszter azt vála­szolta, hogy ez a kérdés csak a józan ész szabá­lyai szerint oldható meg. Ha két birtoktestet pár kilométer választ el, akkor egy erdőnek kell szá­mítani. Ha azonban vármegyék választják el, nem lehet egy erdőnek tekinteni. A végrehajtási utasításban igyekszik pontosan körvonalazni ezt a kérdést. Ami a háromezer holdas számot illeti, elismeri, hogy a mezőgazdasági életben az ilyen meghatározások nem szerencsések, így volt ez a földreformnál is, ahol ezer holdon felüli birtokot nagybirtoknak minősítettek, tekintet nélkül an­nak jövedelmezőségére. A gazdasági életből ki kellene küszöbölni, az ilyen mechanikus megha­tározást, itt azonban nem tud szerencsésebb meg­oldást találni. A szakaszt változatlanul elfogadták. A 41. és 46. szakasznál báró Inkey Pál stiláris módosítá­sokat terjesztett elő, amelyeket elfogadtak. Az 58. szakasznál Petrovácz Gyula módosí­tást nyújtott be, amelynek értelmében csak a diplomás erdőmérnököket lehet erdészeknek ne­vezni. Brandt Vilmos az erdészeti és vadászati alkalmazottak érdekében azt kérte, hogy a mi­niszter erdészi, alerdészi címet adományozhasson a négy középiskolát végzett és tizenöt évi gya­korlattal rendelkező erdő- és vadőröknek. Kállay miniszter Petrovácz Gyula indítvá­nyát nem fogadta el. Brandt Vilmos, felszólalá­sára kijelentette, hogy teljes megértéssel és el­ismeréssel van az erdő- és vadőrök iránt ise a javasolt irányban nem tart szükségesnek törvé­nyes rendelkezést. A 131. szakasznál gróf Ester­házy Móric megnyugtató, kijelentést kért arra nézve, hogy a bankokra nem fognak bízni erdő­­telepítést. Kállay Miklós: Én elém még soha nem jutott az a gondolat, hogy a bankok fásítsanak. Csak a sajtó egy része foglalkozott ezzel a tervvel- Ter­mészetes tehát, hogy a szakszövegezésnél erre gon­dolnunk sem kellett. A 212. szakasznál Zsitvay Tibor a turisták szempontjából stiláris módosítást javasolt és azok­nak a terepeknek védelem alá helyezését kérte, amelyek sziklamászás és síelés gyakorlására alkal­masak. Báró Biedermann Imre előadó Zsitvay in­dítványa alapján stiláris módosítást terjesztett be, amelyet a Ház elfogadott. A 221. szakasznál Zsit­vay Tibor a kisajátítási jognak természetvédelmi szempontból való korlátozását kívánta. Fenyő Miksa védelembe vette a meglévő üzemeket. Az üzemek természetvédelmi okok miatt való áthelye­zése maguknak az üzemeknek és az államnak is kárt okozna. Kállay földművelési miniszter elfogadta Zsit­vay indítványát és a Ház ezzel a pótlékkal fogadta el a szakaszt. A 222. szakasznál Zsitvay Tibor az aggteleki és más barlangok nagy idegenforgalmi jelentőségére hívta fel a figyelmet és ezek érde­kében terjesztett be indítványt, amelyet a minisz­ter és a Ház elfogadott. Zsitvay bejelentette azt is, hogy az aggteleki barlanggal kapcsolatos jogok a turista szövetség kezébe kerültek, s a szövetség tá­ ­i. Emeld fel a fejed Magyarország, esett, szép, szo­morú, fejed emeld fel és nézz London felé. Nézz London felé, ahol egy nagy nemzet ünnepén ró­lad beszéltek, érted rajongtak, a te művészeidet választották ki Európa minden országának mű­vészei közül, hogy képet fessenek, hogy szobrot formáljanak, hogy dalt teremtsenek. Emeld fel a fejed Magyarország, ne hajolj meg és ne törj össze a rágalmak alatt, ne törődj a gyűlölet sa­rával, amellyel Genfben megdobáltak, — nézz London felé, ahol magyar művészek újra fé­nyessé tették a nevedet. Anglia új hercegi pár­jának portréját magyar művész festette, szob­raikat magyar művész formálta, az óriás lako­dalom ünnepi dalát, amelytől tegnap egész Anglia visszhangzott, magyar muzsikus kompo­nálta. Nézz csak oda »esett szép szomorú fejed­del« Magyarország, keresd csak ott, ahol a mű­vészetet méltányolják, keresd csak azokat, akik rágalmakat szórtak ellened. Keresd csak a­ jugo­szláv fesztészetet, a jugoszláv szobrászától, a jugoszláv zenét. Keresd csak, keresd. Mert ott, ahol alkotó munkáról van szó, tehetségről van szó, művészetről vagy tudományról van szó, ott velük nem akadhatsz össze. Emeld fel a fejed és Előkelt a gyűjtő hagyatékából származó KÖNYVEK díszkiállítású, amatőrkötésű illusztrált művészet­, erkölcstör­­téneti és irodalmi művek, METSZETEK perzsa miniatűrök, japán fametszetek magyar történelmi és városképek, KÉZIRATOK kerülnek aukcióra rendkívül alacsony árakon, december 3-i­­n és 5-én LANTOS AUKCIÓJÁN IV., MÚZEUM KÖRÚT 3. SZÁM Az aukció mindennap d. u.­­/jó-kor kezdődik. A kiállítás megtekint­hető égési napon át és vasárnap (2-án) d. e. 10 órától 2 óráig. Katalógus a helyszínen kapható

Next