Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

IC Kedd PESTI NAPLÓ 1935 január 1 Csízió 1935-re Kik a nagyobb antiszemiták, a katolikusok-e, vagy a protestánsok? Kétségtelenül a protestánsok. Ez már abból is kitetszik, hogy ők ütköztek meg- legelőször azon, hogy az esztendő attól a naptól kezdve számí­tandó, amelyen Jézus felvétetett a zsidó vallásba. Ja­nuár elejét a katolikus naptárak még mindig így je­lölték latinul: Cisco Christi, magyarul pedig: »Jézus K. körűim.«, — amikor a protestánsok már rég eldobták maguktól ezt az emléket, s az esztendő első napját így nevezték el: Kis karácsony. Előttem van egy csomó régi naptár; a legrégibbek­nek nincs és soha nem is volt címlapja: mingjárt a januári napokkal kezdődnek s első szavuk az a bizo­nyos Cisio, amit a magyar Csíziónak olvasott ég ami­ről az egész naptárat elnevezte. Legrégibb protestáns naptáram 1715-ből való, ennek a neve már Uj­ Kalm­dariom,­­Komáromban, Tálli­si István által«. Belefér a mellényssebembe, és mégis sok olyan dolog van benne, ami az új naptárakban nincsen. A régi magyar gyakran folyamodott a naptárhoz, főként ha arra volt kíváncsi, hogy milyen idő lesz holtlap? »Lássuk, mit mond a Csizió?« Mert a Csizió a bölcsek bölcse volt: úgy hallgattak rá, mint a papra, de a papnak sem hit­tek el mindent, a C­iziónak sem. Az 1805-iki kolozsvári kalendárium szerzője becsületesen meg is mondja, hogy »a Kalendaristának hatalmában nintsen, hogy a Plané­tákat kezeivel forgathassa, avagy azokkal keresked­hessek, azért az idén­ is csak csupa gondoló form­a vé­lekedésekkel­­biztathatjuk az olvasókat«. Valószínűleg meg is esett néhányszor, hogy az ígért »hasznos eső« nem érkezett meg a kftrendérlemi dátumra, vagy a »mord idő« felé sik napon következett be, —­­ de ilyen tévedés megesik, úíty-fe, néha a meteorológiai intézettel is, miután a modern meteorológusnak szintén »nincsen hatalmában, hogy a Planétákat kezeivel forgathassa«. De nemcsak az időjárásról tájékoztatott a Csízió, hanem a világ soráról is. A legrégibbek okosabbak vol­tak, mint az újabbak, mert inkább intettek, mint jöven­döltek, igyent »Jésus az Alpha, és Omega, Isten engedd meg, hogy az jó jelenségek boldog véget érjenek«. Vagy: »A tűzre viselly jól gondot«. A progn­ózis eVúton: »Az ég kegyessen csillámlik, mégis mindenek nem állandók«. Bátran irtatta a Kalendarista: »Akarják némely heves Betegségek magokat elől adni«. Ha e ezután mégse­m ad­tuk elől magokat, a Kalendarista kivághatta magát azzal, hogy »dek­özben meggondolták m­agukat«­...Eltér­ben egész nyugodtan bele lehetett tenni a Csízióba min­den esztendőben ezt a jövendölést: »Új Contributiok az Országot terhelik«. Farsang idejére is feltétlenül bevált ez a jövendőmondás: »Az házassági szeretetnek színe alatt némely szüzek az ő tisztességeknek koszorúját el­vesztik«. Azt is elhiszem, amit Szent Jakab havára mond a Csizió: »Szerentsés idejek leszen a fő személyek­nek«. Fránya vigye, — sehol sem s­zól egy szót sem arról, hogy mikor lesz már egyszer az alantasabb sze­mélyeknek is szerencsés idejek?! Viszont, az év utols­ó hetére ezt a jövendölést olvasom: »A nagy Ministerek meg méreteznek, de jaj aki hiányosnak találtatik!« Na, ez se nagyon rémes; mi már tudjuk, hogy a minisztere­ket mindig csak olyankor merik mérni, amikor már régen elmentek és hiányosnak legfeljebb csak a késő utókor találja őket. A 18. század végére már egészen megokosodtak a magyar kalendáriumcsinálók; már ismerték a dörgést és tudták, hogy mikor kell békés húrokat pengetni és mikor kell »Marsnak dobját verni«. A francia háborúk kezdetén már versben beszél a kalendarista. Vidámok napjai ott a komor Télnek, Hói Ferentz Vitézi­a Frantztól nem félnek. Azonban mégis tanácsosabb volt a politikáról in­kább semmit sem szólni, s helyette inkább csak tréfál­kozni, ilyenformán. Hos­szú leszsz a Fársáng, de sokan-i® várják, S a Meny-As­szony tántzát álmokba­ is járják. Biznak most azok­ is hogy férjhez mehetnek, kik Nagy Anyáknak­ is szinte be­ülhetnek. Általában a kalendaristák komor férfiak lehettek, mer­t a farsangot és táncot nagyon megvetették s a női nemet, ahogy csak tudták, csúfolták. Például ígyen: Jelen van a Farsang, nyilik a Bál-szoba, Kedvére ugrattya magát sok ostoba, Barna szinű haját büszkén fel­porozva. Bár belől az éhség szűk hasát kínozza. « Az ilyen versek nagyon népszerűek lehettek, mert nem igen volt más könyv, mint a kalendáriom, erre pedig úgy vigyáztak, mint a Szent Bibliára, mert min­dent, ami a Bibliába nem illett, a kalendáriomba , jegyeztek be; például, hogy mikor jelentkezett az első fecske, mikor volt az első mennydörgés és mikor mennyi alsóruhát adtak nagymosásba? Nem sok papiros kellett erre; például egy erdélyi grófné 1799 szeptemberi »nagy­­mosása« ennyiből állott: »Nappali 4, Leibli 3, Lábravaló li Sebbeli 3... Nyakravaló 2«. Ugyan ki tudná már megmondani, milyen regény lappang e néhánysoros kalendáriumi bejegyzés mögött: 1819: 1­ a Maji meg döglöt az uram Maitresse a ki 1808-tól fogva 818 aug. engem szolgált. Ez a gyászeset bizonyos örömót kelthetett, mert ezt olvasom utána: a német poszto zsinalonak­­ írt bolti posztóért Martzi szabónak attam anticipative 10 frt. De azért jó gazdasszony lehetett a bejegyző, mert ilye­neket is felirt:­e A szőlőben három öl­ szélesen barázdákat húzatni és szilvamagot beléje vettni. A török buza föld jobb lesz kökénykertnek. Az két szürkékluk neveket adtam Blanka és Kleopátra. Pista inas disznólkodott nem állhattam felpofoztam . Pétert felfogadtam Pista ki van fizetve egészen. Régi idők! Szép idők! Hol vannak már­, akik ezeket a kis kalendár­iomokat forgatták, s benn­e a posták já­rásén, a vásárokon, s »a magyar nemzetnek emlékezetes viselt dolgain­ kívül mindent megtaláltak, ami táplá­lékra elméjüknek a Biblián kívül még szüksége volt! Újság helyett be kellett érni ezekkel az ösztövér kis könyvekkel, melyek évről évre úgy hasonlítottak egy­máshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Mily könnyű lenne a mi hivatásunk, ha zsurnaliszták helyett csak kalendaristáknak kellene lennünk: egy nap alatt meg­írhatnánk az egész esztendőre valót. De ezzel aligha érné be a nagyérdemű közönség, s így egy régi Csízió­ból, az 1798-ikiból csak ezt a tiszteletteljes köszöntést veszem át és továbbítom: — Ennek az Esztendőnek bé­jövetelén tellyes szivből minden jókat, és bóldogságot kiván maga érdemes Olva­sóinak az író, hogy t. í. az Ég, és Tsillagok forgása egésségeknek és házi jövedelmeknek szép gyarapodására szólgállyoti, miglea annak a változhatatlan, és minden csillagok felett helyheztetett boldogságnak birodalmába el nem jutnak. Zinovjevet és Kamenevet Sztálin a Fehér-tenger egy magános szigetére száműzte London, december 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Sután­g tárgyalás mellőzésével életfogytiglani száműzetésre ítélte­­Anovjevet és Kamenevet. A két államférfit megbilincselve, tehervonaton szál­lították száműzetésük helyére, a Szolove­cki-szi­getre. Ez a sziget a Fehér-tengerben, az Oneg­a­öbölben fekszik, mintegy 250 kilométernyire Arh­angelszktől. Klímája rendkívül hideg, a hő­mérséklet az év folyamán csak titkán emelkedik fagypont fölé-Kametiev megelégedetten vette tudomásul a száműzetést és mosolyogva szállt vonatra. Zinov­jev súlyos tüdőbajban szenved, úgyhogy a szám­űzetés alighanem­ biztos halált jelent számára. Varsó, december 81. Moszkvábam másfél nappal azután hirdették ki a leningrádi összeesküvők perében hozott íté­leteket,­ miután már tizennégy vádlottat agyon-­­lőttek. A hivatalos lapban megjelent indokolás szerint az összeesküvők valamen­nyi gyárban sej­teket alakítottak s a dPU vezetőségébe is befér­kőztek. Titkos nyomodásuk volt é­ a lázító röpira­taikban követelték, hogy­ irtsák ki a Vagyonos parasztokat és a szotget szakítson meg minden sok Zinovjov egykori propagandairataiból készül­tek, de maga Zinovjev nem volt tagja az összees­küvő csoportnak. Új belpolitika előtt? Moszkva, december 31. A tiíta-gyilkosságban hozott tizennégy ha­lálos ítélet után Moszkvában újabb tárgyalás lesz, amelyben egy moszkvai titkos szervezet ügyét vizsgálják meg. Szdanov, a leningrádi nép­biztosság új titkára kijelentette ugyan, hogy a Kirov-ügy lezárult, de Agra­iov, a leningrádi bel­ügyi népbiztosság vezetője tovább nyomoz. Az OGPU is folytatja a nyomozást annak kideríté­sére, vájjon a leningrádi központ nem állott-e más szervezetekkel összeköttetésben. Ugyanakkor folytatják a vizsgálatot a­nnak az ellenzéki cso­portnak tevékenysége ügyében, amelynek Zinov­­jev és Kamenev állott az élén. Moszkva, december 31. Sztálin vasárnap a szovjetoroszországi vas­­művek küldöttsége előtt kijelentette, hogy a jö­vőben az egyes tényezők között az emberé lesz a döntő szó­. Sztálin kijelentése nagy feltűnést keltett és valószínűnek tartják, hogy a belpoliti­kai életben a nyilatkozatnak döntő szerepe lesz. •dar­a az új esztendőben is csak gázon f­­i, mert a gáz a legjobb, a leg­tisztább és a legolcsóbb tüzelőanyag. Látogassa meg bemutatóhelyiségein­ket és gyakorlati főzőelőadásainkat. VI., Vilmos császár út 3,1. em. Nyitva: reggel 9 órától este 6 óráig. Előadások: kedden és pénteken d. u. 5 órakor. Belépés díjtalan. Tanfolyamok . Kezdők főzőtanfolyama, különleges főzőtanfolyamok. Garszón tanfolyamok. Hogyan főzzünk betegeinknek ? Diétás főzőtanfolyam. Cserkészlányok főzőtanfolyama. Budapest Székesfőváros Gázművei "«^mmmhihíiébmhí^^» foijjodcíls ': 'ivat f­­ol PESTI HANGJÁTÉKOK Egy perc Mindenki izgatottan az óráját nézi, mintha csak az ő külön titka volna. A kis malac az álszakáccsal fogdosásra készen ficánkol, az álkéményseprő rúzs­pálcika helyett faszénnel az utolsó kormoz­ásokat végzi magán, a pincér a villanyvilágítás kapcsolóján tartja ihár a kezét, a cigány a Rákóczit hegyezi, a Virágárus öregasszony négylevelű lóheréit igazgatja, a szerelmes csókra izgul, az öngyilkosjelölt halántékához emeli revolverét, a házmester végignéz a lakók névsorán, az éjféli fotográfus magnéziuma lobbadásra kész, 1934 már majdflém­ nincs itt, 1935 már majdnem Itt Van, a haran­gok ilyelmo­­hár mozdul, de még nem itt, az idő áll, a percm­utató forog, még 15 másodperc, még 10, még 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1! Most: — A villanyt! A villanyt! — Rattadaratttadarattatáai­a, — Uiuiuiuiui! — Éljen! Éljen! — Vigyázzon, meglátják! !tégylevelű lóherét tessék! — Mentők, mentők! — A házmesternek tizet adok, a vicinek ötöt, zörö­tlen levélhordónak kettőt, mert jön ilyenkor egy har­madik levélhordó is! — Battadarattararattadara! —• Kéményseprő ide is jöjjön. Egy kis szerencsét! Világkar: Már ránkf­ér, már ideje volna! — Uiuiuiui. — Maga malac! — Ha a váltómat fizetem, nem jut házbérre, ha a házbért fizetem, nem jut adóra. — Jobb időket, szebb időket! Világkar: Már ránk fér, már ránk fér! — Rattada rattadrarattata! —• Ej haj sose halunk meg azt a mindenségit annak a meg-fogott 1934-es világnak! A villany kigyúl, a poharak összecsengenek, a rádió harangzúgást közvetít, az emberek öröm­ösdit játszanak, az álkéményseprő megkezdi szerenet­kör­útját. r- B. é. k.... 1935­ p. a.

Next