Pesti Napló, 1935. június (86. évfolyam, 124–146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1935 június 14 Bródy Sándor Írta: Lakatos László Született, vérből való, emberi, magyar író szólal meg holtából. Bródy Sándor: Akinek írásait most összeválogatta... Nem a kegyelet. Mert az mindig baj, amikor írót és írási kegyelet »ment át« a jövendő nemzedéknek. Bródy Sándor legszebb írásainak új kiadását nem a kegyelet kezdeményezte, de kisürgette a magyar közönségnek a jó, a nagy, az igazi írásra való vágya. Az olvasási vágy és olvasókedv. A közönség író könyvét akarja kezében tartani. Ezért jelennek meg most testes kötetben»Brády Sándor Legszebb Írásai«. Benne a testében elporladt, alkotásaiban eleven mester java novellái, Bródy Sándor mester elbeszélései. Három évtizednél hosszabb idő terméséből válogathatott, aki a kötetet tudással, ízléssel, reszkető szeretettel, a conaisseur részeg izgalmával rendezte sajtó alá: Hatvany Lajos. Évtizedek Ferenc József Nagy-Magyarországából. És ezek az évtizedek — ma már tudjuk — drámát jelentettek. A kiteljesülés és a hanyatlás drámáját, Andrássy útjával, cilindereivel, díszmagyarjaival Wekerle kormányaival és Weisz Manfréd gyáraival, megyeházaival, kaszinóival, Lánczy Leójaival is dráma volt. És nemcsak az a boldog és gazdag kép, aminek így a messziből, a »megszépítő messzeségből« ma olykor látszik. Vad idők voltak Lakkban, frakkban, vébététes rangban, főúri és nagybankári pompában, vasárnap délutánjainak újító szelídségében, abban a nagy bürokratikus rendben, hatalmas megvédettségében és fölösleges luxussíaban (amiből azonban egy tombolóan gazdag irodalmi és művészeti élet lett) is vad idők.Mert bennük rejtve a nagy történelmi dráma. Viszontagságainak évtizedei után a 48 utáni magyarság beérkezett az európai kapitalizmusba és indusztrializmusba, de ugyanakkor a keret, amelyben ezt elérte, az a hatalmas monarchia Csernovictól Spalateist halálra ítélve. És benne az ezeréves ország területi épsége. Farsangból egy országot fognak a vesztőhelyre vinni. Hajnal és éjszaka tragikus sistergő összecsapása, Bródy Sándor megírta, mielőtt elvégeztetett volna-De nem mint vezércikket, vagy politikai tanulmányt. Nem is mint prófétai jajkiáltást. Mart nem volt vizionárius. Ennél ő sokkal realistább volt, sokkal inkább a mában élő. De az idei minden gyökere és minden nedve az övé volt. Ő csak — »csak«, mindom, mintha ennél lehetne több is — csak embereket és csak sorsokat írt meg. De bennük (sosem tudatosan, sosem programosan). Kort, országot, társadalmat. Mindent. Ez a ferencjózsefi világ. De nem kellemes hangos filmre vetítve, nem pezsgő operettmuzsikával, nem az a romantikus olajfestmény, amely — rémülten látjuk — kezdi ma egy önmagának emlékezéseiben hazudozó generációban helyettesíteni a valóságot arról a korról. Nem. Itt ebben a könyvben bankok márványos lépcsőházai mellett a külváros, az új magyar külváros poshadtszagú hátsólépcsői is, a főkapuk mellett az összes oldalbejáratok, a bölényvadász gróf mellett az uccaseprő, aki a snapszputik pultja fölött töményszesz mérges mámorában hull saját életének hamvába. És falu és város, együtt a minden, az egész magyar glóbusz. Büszke különállásában is szervesen benne a magyarság soha véget nem érő írói és művészi életében. Kell, hogy az ő elődei Jókai és Kemény lettnek legyen. Aminthogy az is kell, hogy őrá az a generáció következzék, amely, következett. Átmenet volt. Művének roppant erejében is átmenet. Ami tragikuma lett neki is. A kornak, amelyben annyira benn élt, egyéni tragikuma neki is. Halála, nem is: haldoklása fekete, keservesvolt. Évekig haldoklott eleven testtel, összetört tollával, beléje fullasztott szóval. Nyomorultul pusztult el, azzal a rembrandti nyomorultsággal, amelyet ő még aranyesztendeiben látomásosan megsejtett és a realista pontosságával megrögzített. Ez éppen úgy tragikuma, mint az, hogy egész zsenijét gyakran csak torzul tudta kiélni. Több remekművet írhatott volna, mint amennyit írt. Többet igen, de jobbat egyet sem. Most itt vannak újra. És most talán kis időre el fog hallgatni (kis időre el fog hallgatni, kis idő múlva újra fel fog támadni) az a kritika, amely szerint amiben igazán megmaradt, csak testi és lelki életének furcsaságai és modorosságai, a laza anyagi és laza szerelmi életéről szóló kávéházi szájhagyomány és adomatár. Az is ő volt. Ez természetes. Minden, amit csinált és minden, amit elmulasztott (és milyen rengeteget csinált és milyen roppant sokat mulasztott.) Ő volt. De... Ezek a mesternovellák talán mégis csak más, mint a szeretőiről és a bekecseiről, a hitelezőiről és a hotelszobájáról szóló történetkék. Ez írás. Ez van. Ez a könyv Bródy Sándor. A megsebzett óriás. A szűz magyar írózseni. Itt az író. Visszajött, érdekes rejtelmes, izgalmas halhatatlanságában Bródy Sándor: Parasztok, bolgárok, minden magyarok nagy írója Bródy Sándor. Az ipari minisztériumról szóló javaslat felsőházi bizottsági vitája (Saját tudósítónktól.) A felsőház közjogi és törvénykezési, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottsága Teleszky János elnökletével tágyalta az iparügyi minisztériumi létesítéséről szóló törvényjavaslatot. Hoepfner Guidó előadó ismertette a javaslatot. Gróf Sommsich László aggodalmait fejezte ki az újabb költségek miatt amelyeket az iparügyi minisztérium okozni fog. Elismeréssel beszélt az ipar fejlődéséről, de azt kívánja, hogy az ipar ne a fogyasztó terhére keresse boldogulását. Csak olyan ipart szabad fejleszteni, amelynek életképessége túlzott vámvédelem nélkül biztosítható. Az államnak nem szabad túlzott kincstári haszonrészesedéssel drágítani az árut. Meg kell akadályozni a benzin drágítását, el kell törölni az autóadót, kérte a vámtanács életrekeltését. Harrer Ferenc kérte a minisztert, hogy az építési ügyeket hagyják meg a közlekedési és kereskedelmi minisztériumban. Chorin Ferenc elismeréssel beszélt a kereskedelmi minisztérium és kitűnő tisztviselői karának munkásságáról. Meggyőződése, hogy az ipar fejlődése a mezőgazdaságnak is érdekében áll. Az iparnak elsőrendű kötelessége hazai nyersanyagok feldolgozása, azonban figyelmeztet arra, hogy éppen a hazai anyagokat feldolgozó legnagyobb iparág, a malomipar, kiviteli nehézségekkel küzd. Az a vámvédelem, amelyet az autonóm vámtarifa adott, már régen nem áll fenn. Vámjaink jelenleg alacsonyabbak, mint a körülöttünk levő államoké. Székács Antal azt fejtegette, hogy a kereskedelmi minisztérium kettéválasztására nem az ipar, hanem a kereskedelem kedvéért van szükség, mert a kereskedelmi minisztérium inkább ipari minisztérium volt, a kereskedelmi érdekeket elnyomták. Wekerle Sándor szükségtelennek tartja az új minisztérium felállítását. Fél, hogy a szétválasztás következtében túlságosan kifejlődik a MÁV öncélúsága . . .. Szontagh Jenő időszerűtlennek tartja az új minisztérium felállítását. Teleszky Jánosnak aggályai vannak a javaslattal szemben. Az állami adminisztráció egyszerűsítésére lenne szükség, a javaslat pedig további lépést jelent az adminisztráció differenciálása tekintetében. Az értékesítés és a termelés irányításának különválasztása nem látszik helyesnek. A javaslatot mégis elfogadja, mert a kormány gazdasági reformprogramja alapjának tekinti a külön ipari minisztérium felállítását. Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter hangsúlyozta, hogy az ipari termelés és értékesítés irányításának szétválasztása elsősorban az agrárérdekeket szolgálja. Az előálló költségtöbblet meg is ítélésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy az iparügyi minisztériumra új feladatok megoldásai és már meglevő ügykörök kiterjesztése vár. ) A bizottság elfogadta a javaslatot. ( Berger Pálné sz. Lévai Laura, fia dr. Berger Lajos szomorúan tudatják, hogy drága jó élettársa, a legszeretőbb és legjobb édesapa Berger Pál fáradhatatlan munkás életének 59-ik évében hosszas, kínos szenvedés után itthagyott bennünket. Drága tetemét június 2-án d. e. 10 órakor kísérjük utolsó útjára az óbudai izr. temető halottasházából. Testvérei, sógorai, sógornői és az egész rokonság. Áldás és béke drága hamvaira. Özv. Hochfelder Józsefné sz. Hartschka fia, valamint gyermekei és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a legjobb férj, apa és rokon Hochfelder József fakereskedő 61 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt Megboldogultat e hónap 2-án, vasárnap délután fél 5 órakor Soroksáron a gyászháztól helyezzük örök nyugalomra. RévvéUjUantitísok millütésit kérjük. Gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor politikai levélváltása (Saját tudósítónktól.) A független kisgazdapárt képviselőtagjai szerdán értekezletet tartottak. Felhatalmazást adtak Eckhardt Tibornak, hogy tárgyalásokat folytathasson az ellenzéki pártokkal a titkos választójog megvalósítása érdekében szükséges együttműködésről. A pártértekezleten lezajlott vita világossá tette a politikai világ számára azt a tényt, hogy Eckhardt tovább megy azon az úton, amelynek célját Az Est-nek egy héttel ezelőtt adott nyilatkozatában megjelölte. Különböző megbeszélések történtek gróf Bethlen István, Rassay Károly és a kisgazdapárt választójogi célkitűzésének egyeztetése érdekében. Elsősorban szükségesnek tartották eloszlatni a személyi ellentéteket, amelyek Bethlen és Eckhardt, illetve Rassay és Eckhardt között a házfeloszlatást megelőző politikai harcokban felmerültek. Rassay tudvalevőleg rendkívül élesen támadta azokat a választójogi »bizalmas elgondolásokat«, amelyeket Eckhardt Tibor személyével hoztak kapcsolatba, a független kisgazdapárt vezére pedig gróf Bethlen István ellen intézett heves támadásokat szentesi és gyöngyösi beszédében, amelyekre Bethlen a választások idején válaszolt-Eckhardt Tibor és gróf Bethlen István most érdekes levélváltásban intézte el a közöttük felmerült személyi ellentéteket. Eckhardt Tibor a következő levelet intézte a volt miniszterelnökhöz: Igen tisztelt Barátom! Abban az izgalomtól túlfűtött atmoszférában, amely az év elején lezajlottbelpolitikai eseményeket kísérte, a személyem és a vezetésem alatt álló független kisgazdapárt jobbról is, balról is egyaránt — nézetem szerint — méltánytalanul éles támadások központjába került. E támadások miatt való felindulásomban szentesi és gyöngyösi beszédeimben — elismerem — Veled szemben olyan, a normális politikai kritika mértékét, túllépő és személyedet érintő igen éles kitételeket használtam, amelyeket utólag sajnálok s nem helyeslek. Ezt annál is inkább hangsúlyozhatom, mert az elhangzott kijelentések ne® egyeztethetők össze azzal az elismeréssel és nagyrabecsüléssel, mellyel Irántad állandóan viseltettem és viseltetem és aminek több ízben is kifejezést adtam. Ismételten kinyilvánítom tehát a történtek felett érezett őszinte sajnálkozásomat és azt ország érdekében arra kérlek, hogy fentemlített kijelentéseimet tekintsd meg nem történteknek. őszintén tisztelő híved: Eckhardt Tibor Eckhardt Tibor levelére gróf Bethlen István a következőként válaszolt: Nagyméltóságú Eckhardt Tibor úrnak. Budapest Igen tisztelt Barátom! Hozzám intézett szíves és őszinte soraidat köszönettel nyugtatom és tartalmukat tudomásul veszem. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy az ország jelenlegi súlyos helyzetében minden politikus igyekezzék a személyi kérdéseket félretenni és kiküszöbölni. Ettől az óhajtól áthatva jelentem ki azt is, hogy a képviselőválasztások során a nagyatádi kerületben, tartott beszédemnek egyes passzusai teljesen elferdített formában jelentek meg a sajtóban és így nem a Te Személyedre vonatkoztak; beszédemnek azt a részét viszont, amely hű közlésben került a nyilvánosság elé és a miniszterelnök fiókjában elsüllyedt dokumentumokról szólott — teljes jóhiszeműséggel mondottam el, mert az erre vonatkozó információ a miniszterelnök úrtól származik. Sajnálom, hogy erre az információra való utalás esetleg félreértésekre nyújthatott alkalmat, őszintén tisztelő híred: Gróf Bethlen István. Bethlen a »a választójogi blokk« megalakulásáról szóló hírekkel kapcsolatban nyilatkozott Az Est pénteki számában. *— Választójogi blokk alakítására vonatkozó tervről egyénileg nincs tudomásom, — mondotta. — Ha ilyen terv az ellenzéken fel is merülne, ebben a blokkban én mint pártonkívüli, nem is vehetnék részt, legalább addig nem, amíg nem látom azt, hogy az ellenzéki pártok által sürgetett választójogi reform olyan természetű, amelyet magam is meggyőződéssel tudnék támogatni. Más természetű együttműködésnek is az ellenzéki pártok között csak az együttes védekezés lehet célja és alapja olyan esetleges kormányjavaslatok vagy intézkedések ellen, amelyek alkotmányos intézményeink szellemének a meghamisítására vagy kiforgatására volnának alkalmasak. Az, hogy az utóbbi célokat szem előtt tartva, ellenzéki politikusok egymással érintkeznek, természetes. Nem monopóliuma a miniszterelnök úrnak, hogy egyes ellenzéki politikusokkal érintkezzék és velük vacsorázgasson. Gömbös miniszterelnök pénteken Nagytétényben tartózkodott, — a délutáni órákban érkezett vissza Budapestre — ott értesült Bethlen és Eckhardt levélváltásáról és kibéküléséről. A miniszterelnök az üggyel kapcsolatban nem óhajtott nyilatkozatot tenni. Olyan helyen, ahol álláspontját ismerni vélik, a következőket mondották: — A kormányelnök már gróf Bethlen István nagykanizsai beszédére sem válaszolt és illetékes hely annak idején azt a közlést tette, hogy a mai nehéz időkben nem lehet helye személyeskedésnek. Most semmi okot sem lát fennforogni arra, hogy elvi álláspontjától eltérjen, annál kevésbé, mert Bethlen István szerdai beszéde a politikai konkrétumok dolgában még a nagykanizsai beszédnél is kevesebbet tartalmazott.