Pesti Napló, 1935. december (86. évfolyam, 274–297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
t reggelire-uzsonnára az Ovomaltine-s tej. Az Ovomaltine a gyermek csontjainak, idegeinek, izomzatának felépítéséhez szükséges tápértékeket és vitaminokat töményen, kellemes alakban, jóizű ital alakjában szolgáltatja. Ovomaltine javítja a táplálkozást, vérré és hússá válik. Az erő és egészség forrása: A Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 december 1 V előtti !* filléres áraim és teljesítményeim utolérhetetlenek ! Crepe de Chine mils. minden Sieben. «iiiuiiimiiiiimiiiihhiimhiimhmhim MUHHiHMHumniuimmMmuiHiHiniNMi Cloqué Crepe de Chine Imprimé. Cre pe satin imprimé pizsamára — Marosain Műselyem, mintázott., Ruhaszövet, 70 széles Ruhaszövet, gyapjú, 130 Sportruha és kosztümszövet, 140 széles MM Bársony, vo széles 1 75 ipar 3.25 1.79 a 2.45-től 1.98 tói 2.59-től • 1.25-töl • 3.90 toi .3.30-tól mmmmminHintiNnti 4.95.44 1.65 Délutáni és estélyi ruhákra muszlin-bársony (transparent), cloqué, fényes és matt latin, taft, changan és sima, valamint fémmel átszőtt újdonságok nagy választékban. Flanell Mallasse, mintázotttai -tői tat GERO maradék- és divatáruház csak Andrássy út . Ne tévessze össze más környékbeli Üzlettel! volt képviselők tolulnak ki a folyosóra, velük együtt Bethlen István. Az arca talán egy árnyalattal sápadtabb, a mosoly szája körül keserűbb. Bizalmas emberei körülveszik, de máskorhoz képest milyen vékony ez a gyűrű! Délelőtt még százan voltak, akik örültek, ha elfoghatták egy pillantását, most alig egy tucat. A tömeg a folyosó másik részén van, a felülkerekedett hatalmasok közül, akiknek kegyétől és jóakaratától függ a jövendő mandátumok sorsa. A barátok elszélednek, megkeresni és összetoborozni azokat a híveket, akikről úgy vélik, hogy bizton számíthatnak rájuk. A teremben, ahol tanácskozásra ülnek össze, kevesen vannak, az íven, ahol bejelentik kilépésüket a pártból, csak néhány név, annak a nagy része is olyan, aki előre tudja, hogy az új választásoknál már nem is próbálkozik. Ehhez a két jellemző képhez harmadiknak, kiegészítésül, még egyet lehetne hozzáfűzni. Hét hónappal később — képviselőház — gazdajavaslat. Bethlen beszél. Okosan, mint mindig, higgadtan, meggyőző érvekkel, tárgyilagosan. Kerül minden személyeskedést, nem politizál, csak néha csúszik ki a szájából egy-egy szarkasztikus megjegyzés. Ám ebben a képben nem Bethlen az érdekes, hanem a vele szemben ülő tábor. A párt, amelyet Bethlen teremtett, növelt és tett naggyá. Ennek is nem a viharsarka, nem a reformifjak és volt katonák, de az a még mindig tekintélyes szám, akik egytől egyig az ő teremtményei, akiket ő emelt ki a névtelenségből, juttatott címhez, ranghoz, álláshoz, stallumhoz, nem ritkán vagyonhoz. Mereven ülnek, egyikmásik összekulcsolja kezét, talán hogy — már régi szokásiból is — ne feledkezzék el magáról és ne tapsoljon; van, aki ha a szónok ránéz, lesüti a szemét, van, akinek kínos a helyzet és kimegy. De amikor a viharsarok feláll és éljenezni kezdi a miniszterelnököt, együtt tapsolnak vele. És nekem eszembe jut, amit az utolsó hónapok alatt százan és köztük egész egyszerű emberek kérdeztek tőlem: nem undorodott-e meg Bethlen minden politikától, nem kell-e, hogy elveszítse minden hitét az emberekben? * Ha ennek a mai életnek nyomorúsága már nagyon az ember idegeire, vagy ami még rosszabb, a gyomrára megy, az egyetlen orvosság: egészen kiragadni magát belőle. Néhai gróf Khuen-Héderváry, aki nemcsak Magyarország miniszterelnöke és a ferencjózsefi idők egyik jellegzetes politikusa, de ritka bölcs ember és nagy filozófus volt, ilyenkor megszökött a fővárosból, otthagyta a politikát és egy napra bezárkózott a hédervári levéltárba. Itt hagyta a jelent és mind márt sok száz évvel visszament a múltba. Belemerült a régi pergamentek betűzgetésébe, a Héderváryak viszálya, pereskedése, harca, az Amadékkal, a németujvári grófokkal, feledtette vele a napi politika perpatvarát. A mozaikdaraboktól, amiket az olvasónak raktam ki itt az asztalra, én is megcsömörlöttem. Lesepertem hát őket és helyettük a levelesládából régi írásokat, levelezéseket terítettem ki. És a múlt engem is elvont a jelentől. Elmerülve az elsárgult, megfakult, hajtársaiban töredezett, latin, magyar és német írások böngészésébe, hogy egy percre felemelem a szememet róluk, éppen szemben függ a szépe annak, akiről ezek az írások szólanak. Kopaszodó fején elől vastag csimbók, széles erős áll, összeszorított keskeny ajkak, dacosan a világba néző szemek. Az is volt, élete végéig kemény kuruc, aki már hajlott korában, 1703 novemberében, elsőnek jelentkezett a felvidék urai közül Rákóczinál, a tokaji táborban. A fejedelem protekcionális levele most is itt van az írások között. Erről az ősapámról mondja a családi krónika, hogy amikor visszajött Eperjesről, Caraffa vésztörvényszékének tömlöcéből, ahonnan csak úgy szabadult, hogy a leánya, Kubinyi Gáspárné 10.000 forintot fizetett le Caraffának, azt írta sógorának, Absolon Dávidnak, Thököly hű emberének, sok ízben követének és később Munkács vára kapitányának: — Engem a császár tömlöcre vethet, megnótázhat, fejemet is veheti. De hitemet és meggyőződésemet meg nem változtathatja. Lehajtom a fejemet és számítgatni kezdem, hány éve is annak, hogy egy magyar ilyent mondott. Idestova bizony 250! És akkor, a néma csendben is szinte hallom a mai kortársak gúnyos hangját. — Kétszázötven! Hát ez olyan régen volt — hogy talán nem is igaz. „A bíró függetlensége, a sajtó szabadsága és a jogvédelem szavának bátorsága az a három tényező, amelyen az alkotmányosság nyugszik" Dr. Kálnoki Bedő Sándor elnöki székfoglalója az Országos Ügyvédszövetségben (Saját tudósítónktól.) Az Országos Ügyvédszövetség szombaton este az Ügyvédi Kamara dísztermében ülést tartott, amelyen dr. kálnoki Bedő Sándor tartott elnöki székfoglaló beszédet. — Jobbról és balról minduntalan halljuk, — fejtegette — hogy hanyatló korban élünk, amelyben a múlt már nem bír értékkel és a jelen szemlélete saját gusztusa és érdeke szerint mindent átértékelni igyekszik. Mi ügyvédek ezt nem akarjuk elhinni,nem akarunk tudomást venni arról, hogy ilyen kornak volnánk szerencsétlen gyermekei. Ezután kegyeletes szavakkal méltatta a szövetség volt elnökének, Fittler Dezsőnek érdemeit, majd így folytatta: — Elnöki működésemben igyekezni fogom mindig betartani azt az irányt, amelyet nagynevű elődeim követtek és ha lehetséges, még elszántabb erővel szállni síkra a kar érdekeiért. Az ügyvédi társadalom igaz érdekeiért folytatandó küzdelem nagyon nehézzé vált, mert megnehezedett az idők járása az egész ügyvédi társadalom felett, de megnehezedett a jogeszme uralma felett is és megnehezedett az egész magyar értelmiség, nemzet gerince felett. A világháború rettentő vérzivatara, az azt követő jograbló békék és az ezek nyomán az egész világon szükségszerűséggel bekövetkezett állami, társadalmi és gazdasági felfordulások alapjaiban ingattákmeg a jogeszmét, a jog tiszteletét, mert az ellenkezőjére tanították az azokat átélő generációkat. A tömegerők küzdelmének, korunk irányának a jog, a jogeszme, a jogtisztelet csak útjában áll és ha netalán álló eméremből vagy a látszat megóvása okából nyiltan nem is lázad a küzdelem a jog ellen, de azt, ha csak lehet, hatalmi céljai elérése érdekében kerülő utakon közömbösíteni igyekszik. — Rendszerek támadtak a világon közöttünk, amelyek határozott és világos negációi a jogi eszme uralmának és amelyek az egyén szabadságát a kollektív gondolat prokrustesi ágyába akarják beszorítani. Ebben a káoszban áll önmagában fegyvertelenül a hatalomnak kiszolgáltatva a jog eszméje és annak örök dicsőségű hivatott bajnoka, az ügyvéd. Nem mondok tehát alaptalant, amikor azt állítom, hogy manapság állni az ügyvédtársadalom élén és vezetni azt a küzdelmet, amelyet az ügyvéd társadalomnak a jogeszme érvényesülése érdekében vívni kell, nem könnyű feladat. És ebben a kijelentésben meg is mondtam programom alapját és gerincét: Küzdelem a jogért, a jogeszme érvényesüléséért. A jogeszmében történelmi, erkölcsi erő nyilatkozik meg szemben a puszta hatalomnak nyers erejével, amely csak az állati vegetáció terméke. A történelmi idők során e két tényező, az erkölcsi erő és a nyers hatalmi erő küzdelméből győztesen mindig a jogeszme került ki. . . A bíró függetlensége, a sajtó szabadsága és a jogvédelem szavának bátorsága az a három tényező, amelyen a közszabadságok biztonsága, vagyis az alkotmányosság nyugszik. A független bíró, a szabad sajtó és a független ügyvéd így egymásnak fegyvertársai de ha a fegyvertársak bármelyikét bárhonnan támadás éri, a fegyverárs együttérzésével kell segítségére sietnünk. " — Nem tagadom le, hogy Erdélyben a lelkiismereti szabadág klasszikus földjén születtem és abban a korban nevelkedtem fel, amelyet a liberalizmus fénykorának szoktak nevezni. Jól tudom, hogy a liberalizmusnak is voltak kinövései, hibái. Ezeket én is ostorozom. Ennek dacára azonban rendületlenül vallom, hogy a liberalizmus kora volt az a kor, amelyet az egyén szabadságának biztosításával az emberi civilizációt mérföldes lépésekkel vitte előre. A liberalizmus szabadságot jelent, a szabadság pedig maga az élet ée ha a szabadság veszélyekkel is jár, akkor is azt választom. Bárhogy gondolkodjék a mai nemzedék, a szabadság az emberi civilizációnak minden időkben egyedüli éltető levegője és hatóereje fog maradni, amelyet nem lehet semmiféle kollektív szurrogátumokkal közölni.