Pesti Napló, 1935. december (86. évfolyam, 274–297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

t reggelire-uzsonnára az Ovomaltine-s tej. Az Ovomaltine a gyermek csontjainak, ide­geinek, izomzatának felépítéséhez szükséges tápértékeket és vitaminokat töményen, kelle­mes alakban, jóizű ital alakjában szolgáltatja. Ovomaltine javítja a táplálkozást, vérré és hússá válik. Az erő és egészség forrása: A Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 december 1 V­ előtti !* filléres áraim és teljesítményeim utolérhetetlenek ! Crepe de Chine mils. minden Sieben. «iiiuiiimiiiiimiiiihhiimhiimhmhim MUHHiHMHumniuimmMmuiHiHiniNMi Cloqué Crepe de Chine Imprimé. Cre pe satin imprimé pizsamára — Marosain Műselyem, mintázott., Ruhaszövet, 70 széles Ruhaszövet, gyapjú, 130 Sportruha és kosztüm­szövet, 140 széles MM Bársony, vo széles 1­ 75 ipar 3.25 1.79 a 2.45-től 1.98 tói 2.59-től • 1.25-töl • 3.90 toi .3.30-tól mm­mmmin­HintiNnti 4.95­­.44 1.65 Délutáni és estélyi ruhákra muszlin-bár­sony (transparent), cloqué, fényes és matt latin, taft, changan és sima, valamint fém­mel átszőtt újdonságok nagy választékban. Flanell Mallasse, mintázott­­tai -tői tat GERO maradék- és divatáruház csak Andrássy út . Ne tévessze össze más környékbeli Üzlettel! volt képviselők tolulnak ki a folyosóra, velük együtt Bethlen István. Az arca talán egy árnyalattal sápadtabb, a mosoly szája körül keserűbb. Bizalmas emberei körülveszik, de máskorhoz képest milyen vékony ez a gyűrű! Délelőtt még százan voltak, akik örültek, ha elfoghatták egy pillantását, most alig egy tu­cat. A tömeg a folyosó másik részén van, a felülkerekedett hatalmasok közül, akiknek kegyétől és jóakaratától függ a jövendő man­dátumok sorsa. A barátok elszélednek, meg­keresni és összetoborozni azokat a híveket, akikről úgy vélik, hogy bizton számíthatnak rájuk. A teremben, ahol tanácskozásra ülnek össze, kevesen vannak, az íven, ahol bejelen­tik kilépésüket a pártból, csak néhány név, annak a nagy része is olyan, aki előre tudja, hogy az új választásoknál már nem is próbál­kozik. Ehhez a két jellemző képhez harmadik­nak, kiegészítésül, még egyet lehetne hozzá­fűzni. Hét hónappal később — képviselőház — gazdajavaslat. Bethlen beszél. Okosan, mint mindig, higgadtan, meggyőző érvekkel, tárgyilagosan. Kerül minden személyeskedést, nem politizál, csak néha csúszik ki a szájából egy-egy szarkasztikus megjegyzés. Ám ebben a képben nem Bethlen az érdekes, hanem a vele szemben ülő tábor. A párt, amelyet Beth­len teremtett, növelt és tett naggyá. Ennek is nem a viharsarka, nem a reformifjak és volt katonák, de az a még mindig tekintélyes szám, akik egytől egyig az ő teremtményei, akiket ő emelt ki a névtelenségből, juttatott címhez, ranghoz, álláshoz, stallumhoz, nem ritkán vagyonhoz. Mereven ülnek, egyik­másik összekulcsolja kezét, talán hogy — már régi szokásiból is — ne feledkezzék el magáról és ne tapsoljon; van, aki ha a szónok ránéz, lesüti a szemét, van, akinek kínos a helyzet és kimegy. De amikor a viharsarok feláll és él­jenezni kezdi a miniszterelnököt, együtt tap­solnak vele. És nekem eszembe jut, amit az utolsó hó­napok alatt százan és köztük egész egyszerű emberek kérdeztek tőlem: nem undorodott-e meg Bethlen minden politikától, nem kell-e, hogy elveszítse minden hitét az emberekben? * Ha ennek a mai életnek nyomorúsága már nagyon az ember idegeire, vagy ami még rosszabb, a gyomrára megy, az egyetlen or­vosság: egészen kiragadni magát belőle. Né­hai gróf Khuen-Héderváry, aki nemcsak Ma­gyarország miniszterelnöke és a ferencjózsefi idők egyik jellegzetes politikusa, de ritka bölcs ember és nagy filozófus volt, ilyenkor megszökött a fővárosból, otthagyta a politi­kát és egy napra bezárkózott a hédervári levél­tárba. Itt hagyta a jelent és mind márt sok száz évvel visszament a múltba. Belemerült a régi pergamen­tek betűzgetésébe, a Héderváryak viszálya, pereskedése, harca, az Amadékkal, a németujvári grófokkal, feledtette vele a napi politika perpatvarát. A mozaikdaraboktól, amiket az olvasónak raktam ki itt az asztalra, én is megcsömörlöt­tem. Lesepertem hát őket és helyettük a leve­lesládából régi írásokat, levelezéseket terítet­tem ki. És a múlt engem is elvont a jelentől. Elmerülve az elsárgult, megfakult, hajtár­saiban töredezett, latin, magyar és német írá­sok böngészésébe, hogy egy percre felemelem a szememet róluk, éppen szemben függ a szépe annak, akiről ezek az írások szólanak. Kopa­szodó fején elől vastag csimbók, széles erős áll, összeszorított keskeny ajkak, dacosan a világba néző szemek. Az is volt, élete végéig kemény kuruc, aki már hajlott korában, 1703 novemberében, elsőnek jelentkezett a­ fel­vidék urai közül Rákóczinál, a tokaji tá­borban. A fejedelem protekcionális levele most is itt van az írások között. Erről az ősapámról mondja a családi krónika, hogy amikor visszajött Eperjesről, Caraffa vész­törvényszékének tömlöcéből, ahonnan csak úgy szabadult, hogy a leánya, Kubinyi Gás­párné 10.000 forintot fizetett le Caraffának, azt írta sógorának, Absolon Dávidnak, Thököly hű emberének, sok ízben követének és később Munkács vára kapitányának: — Engem a császár tömlöcre vethet, meg­nótázhat, fejemet is veheti. De hitemet és meggyőződésemet meg nem változtathatja. Lehajtom a fejemet és számítgatni kez­dem, hány éve is annak, hogy egy magyar ilyent mondott. Idestova bizony 250! És akkor, a néma csendben is szinte hal­lom a mai kortársak gúnyos hangját. — Kétszázötven! Hát ez olyan régen volt — hogy talán nem is igaz. „A bíró függetlensége, a sajtó szabadsága és a jogvédelem szavának bátorsága az a három tényező, amelyen az alkotmányosság nyugszik" Dr. Kálnoki Bedő Sándor elnöki székfoglalója az Országos Ügyvédszövetségben (Saját tudósítónktól.) Az Országos Ügyvéd­szövetség szombaton este az Ügyvédi Kamara dísz­termében ülést tartott, amelyen dr. kálnoki Bedő Sándor tartott elnöki székfoglaló beszédet. — Jobbról és balról minduntalan halljuk, — fejtegette — hogy hanyatló korban élünk, amely­ben a múlt már nem bír értékkel és a jelen szem­lélete saját gusztusa és érdeke szerint mindent át­értékelni igyekszik. Mi ügyvédek ezt nem akarjuk elhinni,­­nem akarunk tudomást venni arról, hogy ilyen kornak volnánk szerencsétlen gyermekei. Ezután kegyeletes szavakkal méltatta a szö­vetség volt elnökének, Fittler Dezsőnek érdemeit, majd így folytatta: — Elnöki működésemben igyekezni fogom mindig betartani azt az irányt, amelyet nagynevű elődeim követtek és ha lehetséges, még elszántabb erővel szállni síkra a kar érdekeiért. Az ügyvédi társadalom igaz érdekeiért folytatandó küzdelem nagyon nehézzé vált, mert megnehezedett az idők járása az egész ügyvédi társadalom felett, de meg­nehezedett a jogeszme uralma felett is és megnehe­zedett az egész magyar értelmiség, nemzet gerince felett. A világháború rettentő vérzivatara, az azt követő jograbló békék és az ezek nyomán az egész világon szükségszerűséggel bekövetkezett állami, társadalmi és gazdasági felfordulások alapjaiban ingatták­­meg a jogeszmét, a jog tiszteletét, mert az ellenkezőjére tanították az azokat átélő generá­ciókat. A tömegerők küzdelmének, korunk irányá­nak a jog, a jogeszme, a jogtisztelet csak útjában áll és ha netalán álló eméremből vagy a látszat megóvása okából nyiltan nem is lázad a küzdelem a jog ellen, de azt, ha csak lehet, hatalmi céljai el­érése érdekében kerülő utakon közömbösíteni igyekszik. — Rendszerek támadtak a világon közöttünk, amelyek határozott és világos negációi a jo­g­i eszme uralmának és amelyek az egyén szabadsá­­­gát a kollektív gondolat prokrustesi ágyába akar­ják beszorítani. Ebben a káoszban áll önmagában fegyvertelenül a hatalomnak kiszolgáltatva a jog eszméje és annak örök dicsőségű hivatott baj­noka, az ügyvéd. Nem mondok tehát alaptalant, amikor azt állítom, hogy manapság állni az ü­gy­védtársadalom élén és vezetni azt a küzdelmet, amelyet az ügyvéd társadalomnak a jogeszme ér­vényesülése érdekében vívni kell, nem könnyű feladat. És ebben a kijelentésben meg is mond­tam programom alapját és gerincét: Küzdelem a jogért, a jogeszme érvényesüléséért. A jogeszmé­ben történelmi, erkölcsi erő nyilatkozik meg szem­ben a puszta hatalomnak nyers erejével, amely csak az állati vegetáció terméke. A történelmi idők során e két tényező, az erkölcsi erő és a nyers hatalmi erő küzdelméből győztesen mindig a jogeszme került ki. . . A bíró függetlensége, a sajtó szabadsága és a jogvédelem szavának bátorsága az a három tényező, amelyen a közszabadságok biztonsága, vagyis az alkotmányosság nyugszik. A független bíró, a szabad sajtó és a független ügyvéd így egymásnak fegyvertársai de ha a fegyvertársak bármelyikét bárhonnan támadás éri, a f­egyverárs együttérzésével kell segítségére sietnünk. " — Nem tagadom le, hogy Erdélyben a lelkiis­mereti szabad­­ág klasszikus földjén születtem és abban a korban nevelkedtem fel, amelyet a libe­ralizmus fénykorának szoktak nevezni. Jól tudom, hogy a liberalizmusnak is voltak kinövései, hibái. Ezeket én is ostorozom. Ennek d­acára azonban rendületlenül vallom, hogy a liberalizmus kora volt az a kor, amelyet az egyén szabadságának biz­tosításával az emberi civilizációt mérföldes lépé­sekkel vitte előre. A liberalizmus szabadságot jelent, a szabadság pedig maga az élet ée ha a sza­badság veszélyekkel is jár, akkor is azt választom. Bárhogy gondolkodjék a mai nemzedék, a szabad­ság az emberi civilizációnak minden időkben egyedüli éltető levegője és ható­ereje fog maradni, amelyet ne­m lehet semmiféle kollektív szurrogátu­mokkal közölni.

Next