Pesti Napló, 1936. február (87. évfolyam, 26–50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1936 február 1 Válasz koldusügyben Kedves Uram, úgy érzem, néhány megjegyzést kell fűznöm tegnapi leveléhez, melyet a koldusok ügyében írt a szerkesztőségbe. Levelében, mely jóindulatú, humá­nus ember írása, elpanaszolja, hogy az ember mostaná­­­ban nehezen tud különbséget tenni a megbízható és a megbízhatatlan koldus között. Ezt írja többek között, mint legfőbb panaszt: »előfordul az is, hogy az uccán­­ kolduló ember pálinkára, a kolduló gyerekek cukorra , költik a pénzt«. Meg kell jegyeznem mindenekelőtt: ilyesmi valóban gyakran előfordul A másik megjegyzés: Koldusnak alamizsnát adni nem kötelező. Aki akarja,­­el is utasíthatja a pénzért jelentkező kéregetőt. Ebben­­végeredményben nincs semmi becsülettevágó. A koldulás nem tartozik a rokonszenves intézmények közé. A koldus minden, ellenszolgáltatás nélkül kér pénzt és ez, polgári szempontból kétségkívül nehezményezhető. Aki pedig nehezményezi, az nyugodtan utasítsa el a koldust. Aki­ben viszont van bizonyos hajlandóság az adakozásra, mint ahogy önben is van, annál már meggondolások is fölmerülhetnek, ön helyteleníti, hogy a kolduló gyermek az ön alamizsna-fillérjén cukrot vesz. Ez a vélemény meglehetősen elterjedt. Szeretném ezzel kapcsolatban leszögezni az én véleményemet is, melyről elismerem, hogy sokkal kevésbé népszerű, mint az öné. Helytelenítem a koldulás intézményét és azokat a társadalmi viszonyokat, melyek szükségessé teszik, de­­ azért gyakran adok néhány fillért a kéregető gyerekek­nek és felnőtteknek épúgy, mint ön. ön azonban csak száraz kenyérre ad szívesen, — én viszont (és itt tér el egymástól a véleményünk) — inkább cukorra. Nem döbbent meg, ha a rongyos és beteges kisgyerek fillér­jeimmel beszalad egy cukorkaboltba. Inkább örülök­­ neki — ha ugyan ezzel az intézménnyel kapcsolatban örömről egyáltalában szó lehet, ön azon a kétségkívül tiszteletreméltó állásponton van, hogy csak a legszük­ségesebb dolgokra ad a koldusnak pénzt. Nekem nincse­nek egészen határozott nézeteim arról, hogy mik ezek »a legszükségesebb« dolgok. Nagy a gyanúm például, hogy kisgyermekek számára az édesség a legszüksé­gesebbek közé tartozik. Ezt abból következtetem, hogy a­ koldulásra nem szoruló gyermekeket szüleik rend­szeresen ellátják cukorral, csokoládéval. Elég elterjedt szokás ez, nyilván nem ok és cél nélkül terjedt el. A gyerekek örülnek neki, tehát szükséges a­­ számukra. Ami pedig szükséges az egyik gyermek számára, arra szüksége van a másiknak is, tekintet nélkül arra, hogy szerencsésen választotta-e meg a papáját vagy nem­. A gyerekek naivak, még a kolduló gyerekek is. Még nem tudják teljes mértékben átérezni társadalmunknak azt a fenkölt és megdönthetetlennek látszó alaptörvényét, hogy a jobbmódú embernek élvezetekre is joga van, a szegényebbnek pedig csak a »legszükségesebbekre«. A gyerek naiv és ezért azt hiszi, hogy az embernek, társa­dalmi helyzetére való tekintet nélkül joga van apróbb örömökre. Az élet ezek nélkül az apró »felesleges« dol­gok nélkül sivár és elviselhetetlen tengődés. Az utcán kolduló gyerekek is érzik ezt a maguk módján. Nem tehetnek róla, hogy ilyen gyerekesek és nem értik a magasabb szempontokat. Ugy­anez áll bizonyos változtatásokkal a pálinkára is, melyre egyes felnőtt koldusok költenek pénzt. A pá­linka — mint ismeretes — kábítószer. Kábítószerhez első­sorban az folyamodik, akine­k az élete egyébként elvisel­hetetlen volna. Elég régi és természetes társadalmi je­lenség, hogy éppen a legszegényebb emberek folyamod­nak erősen a szesz kábulatához. A társadalom ez ellen nem is szokott komolyan fellépni a maga jól felfogott érdekében. A szegények türelmesebben tudják elviselni szegénységüket, ha isznak. Akiknek tehát érdekük, hogy a szegények türelmesen viseljék el szegénységüket, azok­nak az is érdekük, hogy a szegények igyanak. Az ital sok mindent pótol a számukra: meleg Szobát, könyvet, sportot, zenét és az élet egyéb színes és kellemes dolgait, melyeket nem szerezhetnek meg. Én — mondanom sem kell — nem vagyok híve az ivásnak, mint társ­adalmi kérdések megoldásának. De azért nem sértődöm meg, ha a koldus a pénzemmel beül a kocsmába — mely egyéb­ként az egyetlen hely, ahová beülhet. Ismétlem, szíve­sebben adóik »fényűzésre«, mint száraz kenyérre, ha már adni kell. Ez természetesen csak magánvélemény, Bálint György. Kedvezményes fürdő­jegyek: Pénztár t NilunV • Császárfürdő „.....„­­ 1.04 P 0.84 P ti iT.séllet-sosiür(lo — a.­ P 1.60 P Gellért-gőzfürdő — MOP 1.36 P Gellért-pezsgőfürrtö .. 1.30P I.OB P N­untjAria (józ v. kád ... 1.­ P 0.80 P Lukács IszapTM . 1.60 P 1.28P Lukács (józ v. kád — l.ao P 1— P Lukács Iszap (jönfiyöléssel 8.40 P 1.90 P Ilmias uszoda szekrénnyel 0.80 P 0.68 P Széchenyi (józ 1.30 P 1.36 P Széchenyi népfürdó 0.80 P 0.68 P Szt.Imre (józ (Rácsürdó) ................... 1.04 P 0.84 P Kapható a­­Z EST-lapok jegypénztáránál,Vll., Erzsébet körút 18— 51 • és Dereben, V„ Vilmos császár út 62 A magyar-egyiptomi gazdasági kapcsolatokról beszél El-Kadry bej, Egyiptom első budapesti követe (Saját tudósítónktól.) Új diplomáciai kapcsolat fűzi össze Magyarországot a nagyvilággal. Hétfőn adja át megbízólevelét Ahmed El-Kadry bej, az első egyip­tomi követ Budapesten. Péntek délután gördült a nagy, egyiptomi rend­számú luxusautó a dunaparti hotel elé. Egy pillanat alatt eltűnt a liftajtóban a követ magas, szikár alakja, csak titkárja nyújtotta át a piros passeport du diplo­mat-t a portásnak. Délelőtt még a nevét se tudták, úgy foglalták le a szobát, de az ismeretlen betűs vízum se mondana sokkal többet, ha nem volna mel­lette a nemzetközi francia szöveg: a Son Excellence le Ministre Plenipotentiaire Ahmed El-Kadry Beja. Elő­ször fényképről ismerem meg az új követ élesvágású arcát, de két perccel később nem ismerek rá abban a barátságos mosolyú, kétméteres úrban, aki a szalon­ban fogad. Bemutatja fiát és titkárát. — Már régen működöm az egyiptomi diplomácia nehéz és kényes feladatkörében, — kezdi. — Először bíró voltam, azután Genfbe mentem konzuli minőségben. Ké­sőbb Bukarestbe, majd onnan Madridba helyeztek át. Végtelen örömömre szolgált, hogy most, mikor első ízben került sor arra, hogy Magyarország és Egyiptom között komoly összeköttetési létesüljön, engem bíztak meg ezzel a feladattal. — Miben látja elsősorban a két ország közeledésé­nek a lehetőségeit — Először is arra gondoltam, hogy a turisztikai kap­­csolatokat kellene fejleszteni. Általában a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében látom a politikai közeledés legbiztosabb zálogát. A Magyar-Egyiptomi Kereske­delmi Kamara ifjabb Horthy Miklós vezetésével dolgo­­zott ebben az irányban és én szeretném, ha ez a szerv még jobban kiépülne. Természetesen előbb mindent ala­posan át kell tanulmányoznom. — Hogyan látja a legutóbbi zavargások kapcsán Egyiptom külpolitikai helyzetét? — Az újságok erősen eltúlozzák az eseményeket. Nem történt más, csak az, hogy a wafd párt szerepét túl jelentősnek fogják fel. Éppen olyan szélsőséges, pártalakulat ez, mint amilyen minden országban van. A véleményük épúgy nem jellemző a közvéleményre, mint más frakcióké. ( Ennél többet nem hajlandó elárulni Egyiptom for­­rongó belügyeiről Ahmed El-Kadry bej. B. E. Leszúrta feleségét és öngyilkos lett egy féltékeny hentessegéd (Saját tudósítónktól.) Halálos féltékenységi dráma játszódott le péntek délelőtt a Kazinczy utcai 12. számú házban. Az egyik földszinti lakás­ban lakott szeptember 1-je óta Laczai József 32 éves hentessegéd és 29 éves felesége. A házaspár folyton veszekedett, a férfi féltékeny volt. A la­kók már panaszra mentek a háztulajdonoshoz, hogy nem lehet aludni a házban, mert Laczaiék éjszaka is kiabálnak. A háztulajdonos február 1-ére fel­mondta a hentessegédnek a lakást, de közben a férj elköltözött hazulról. A veszekedéseknek azért nem lett vége, mert Laczai hazajárt s minden al­kalommal hangosan szidalmazta feleségét. Péntek délelőtt a hentessegéd újra vendége­ségbe jött. Felesége a szobában csomagolt, szom­baton akart költözni. A férfi a nyitott udvari ab­lakon beugrott a szobába, kést rántott elő és mi­ alatt az asszony segítségért kiáltozott, össze-vissza szurkálta feleségét. Az asszony kitámolygott az udvarra, ahol összeesett. A mentők a Rókus­kórházba vitték. A merénylő férjet holtan találta ki a szobában, azzal a késsel, amellyel leszúrta fele­ségét, szívenszúrta magát. Laczai holttestét a tör­vényszéki orvostani intézetbe szállították. A főkapitányság bűnügyi osztályán nyomozás indult, hogy pontosan megállapítsák a halálos fél­tékenységi dráma minden részletét. BÁLI ÉJSZAKÁK Szombati és vasárnapi báli naptár Febr. 1. Széchenyi bál (Hungária), Emericana bál (Pannónia), Charité bál (Gellért), Budai Katolikus bál (Budai Katolikus Kör), Hungária Evezős Egylet bálja (Orsz. Kaszinó), Balatoni Yacht Club táncestélye (Britannia), III. ker. Katolikus bál (III., Üröm u. 60.), Patvarista bál (Ügyvédi Kamara), Unio Lawn Tennis Club jelmezbál (Fészek Club), Görög katolikus bál (Bristol), Vértes turisták bálja (Erzsébet körút 43.), Hockey bál (Kőbányai Kaszinó), Egyesült Izzó jelmezbálja (Tungsram kultúr­palota), Postatakarékpénzt. tisztv. sportegylete (MOVE, Podmaniczky u. 45.), Futballista bál (Üllői út 152.), Festékes bál (Lloyd-palota), Magyar Turista Egyesület Tátra-asztala (Krisz­tina tér 1.), Autós és motoros bál (Kispest, Horthy Miklós út 20.), Kammer bál (Ttisztviselőtelepi Kaszinó). Febr. 2: Detektív bál (Pannónia), Sváb bál (Budai Vigadó), Újpesti fodrászbál (Ipartestület). * Február 1-én a Pannónia összes termeiben tartják meg az idei farsang egyik legnagyobb egyetemi és főiskolai szövetség bálját, az Emericana bált. A leg­fényesebb és a leghangulatosabbnak ígérkező bál fővéd­nökei: József főherceg, József Ferenc főherceg, Anna főhercegasszony, Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter és Bitter ülés clairvauxi apát, az Eme­ricana Commendatora. A »Diákálom« c. táncfantázia és 30 pár menüetjének bemutatása, valamint a szokásos emericanus impozáns szertartás sok felejthetetlen em­lékei lesznek a bál résztvevőinek. A bál rendezősége élén Müller Endre bálelnökkel, serényen dolgozik a bál sikeréért. Báliroda: Pannonia-szálló, délelőtt 11—12-ig, délután 6—7-ig. T. 45—4—89. Rajczy Géza rendőrfőtanácsossal megérkezett, felhang­­zott a hagyományos riportercsárdás: »Kitették a holt­testet az udvarra...« Érdekes, színes kép volt ekkor a Newyork-kávéház­ban. Hatalmas reflektorok világították meg a kávéház páholyokkal szegélyezett alsó termét, ahol estélyiruhás hölgyek és frakkos urak táncolták a csárdást, keringő­ket és a tangót. Közben egymás után érkeztek a bál előkelőségei. Szemarjay-Kovács Dénes miniszteri taná­csos, a belügyminisztérium rendőri főosztályának veze­tője néhány perccel a főkapitány megérkezése után már ott volt a bálon. Eljött Mikecz Ödön, az új sajtófőnök is és a társaság számos tagja Bethlen Margit grófnővel, gróf Széchenyi Zsigmonddal, Hatvany Lili bárónővel, báró Prónay Gáborral az élen. A művészvilágot Lenkeffy Ica, Rózsahegyi Kálmán, Harsányi Zsolt, Gyenge Anna, Nagy Izabella, Fodor László és Indig Ottó képviselte. Éjfél után került sor a bál nagy attrakciójára, a divat, revüre, amelynek során Budapest legelső divatszalonjai vonultatták fel a télutó és a tavasz szebbnél szebb di­vatkreációit. A közönség a hajnali órákig maradt együtt és vi­dáman mulatott a rendőri riporterek jól sikerült bálján. A Riporterbál Péntek este rendezték a budapesti rendőri riporte­rek a Newyork-kávéházban a hagyományos Riporterbált. A kávéházat feldíszítették erre az alkalomra s amikor este 10 órakor megindult a báli közönség felvonulása, az Erzsébet körúton egész tömeg vette körül a kávéház bejáratát és nézte az estélyiruhás hölgyek és urak be­vonulását a riporterbálra. Féltizenegykor már szinte zsúfoltak voltak a termek és amikor dr. Ferenczy Tibor rendőrfőkapitány Kalmár Béla főkapitányhelyettessel és ­ A Középponti Katolikus Kör teadélutánja A Középponti Katolikus Kör Molnár utcai szék­házában nagyszabású tánccal és bridzzsel egybekötött teadélutánt rendezett, mely az idei farsang egyik leg­kiemelkedőbb társadalmi eseménye volt. Nemcsak a bálozó fiatalság nagy tömege, de a társadalmi élet számos kiválósága jelent meg a teadélutánon, amely kitűnő hangulatban a késő esti órákig tartott. A meg­jelent hölgyek sorában voltak: Asszonyok: Uher Királyné, dr. Baloghy Györgyné, dr. Angyal Pálné, dr. Szemák Jenőné, dr. Alföldy Dezsőné, dr. Tóth Istvánné, Sényi Oszkárné, Hencz Ferencné, Kerényi Alajosné, Ináncsy Pap Elemérné, dr. Sleyduck Ödönné, dr. Csutak Elemér­né, dr. Kovács Miklósné, Komjáthy Kázmérné, dr. Párniczkyné Szederkényi Anna, Párniczky Jenőné, dr. Staller Józsefné, Ripp Gézáné, dr. Eyssen Tiborné, dr. Becker Jenőné, Marencsics Otti­né, dr. Ferenczy Károlyné, dr. Papp Gáborné, dr. Kaszt­iner Ivánné, dr. Rainprec­ht Antalné, dr. Kovrig Béláné, Schneider Gyuláné, vitéz Németh Lajosné, Breznay Gézáné, Baán Gézáné, dr. Nagy Aurélné, dr. Schág Károlyné, dr. Sebők Kolozsné, Ba­logh Józsefné, Németh Sándorné, dr. Székely Gyuláné, Ecinder Jánosné, dr. Mikes Gáborné, Szöllösy Elemérné, dr. Fekete Jó­zsefné, dr. Avedik Félixné, dr. Dolecskó Jánosné, dr. Lázár Ferencné, Hampel Antalné, dr. Becsky Arzénné, dr. Kábján Je­nőné, vitéz Borsos Lászlóné, dr. Székely Gáborné, Báthory Kál­mánné, Gecső Sándorné, Sch­ara Béláné, dr. Surgoth Gyuláné, dr. Hauer Gyuláné Sipeky Balázs Ervinné, dr. Sándor Béláné, Ruszinkó Béláné, Keller Józsefné, özv. Fe­rtősy Józsefné, dr. Je­szenszky Árpádné, Gévay-Wolff Nándorné, dr. Alföldy Jenőné, Förster Istvánné, Kiss Ernőné. Leányok : Uher Ztófi, Alföld­y Zsóka, Fosthy Annie, Szőke Márta, Lázár Magda, Marencsics B­ilszy, Dolocskó T.I­v, Gévay-Wolff Éva, Kerényi Médi, Vadnay Mária, Kom­áth­y Edit, Angyal Márta, Székely Sári, Borsos Bala, Ibrányi Márta. Ebinger Mya. és Lötty, Lorencz Éva, Mitt­er Sári, Reinprecht Judit, Szammer Edit, Horony Júlia, Strom Éva, Tigner Ilona és még sokan. * A Magyar Pamutipar Sportclub bálját február 8-án, szombat este­­16 órai kezdettel rendessik a Budai Vigadó összes termeiben.

Next