Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
JjjjJ Péntek PESTI NAPLÓ A boltosok baja * A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara állást foglalt a kereskedelemnek képesítéshez kötése mellett és ebben az ügyben »megfelelő előterjesztéseket tesz illetékes helyen«. Bizonyos, hogy ez az ügy nagyon sok embert érdekel. Bár én sohasem tapasztaltam, hogy a kereskedelemnek a képesítés hiánya a legnagyobb baja, nem térek napirendre a kérdés felett azzal, hogy »más véleményen vagyok«, mert a debreceni kamara főtitkára, aki a képesítést »erkölcsi és nívóemelési szempontból« fontosnak tartja, bizonyára behatóbban tanulmányozta ezt a nehéz problémát, mint én, s a debreceni kamara elnöke szintén a képesítés híve; miután pedig ő néhány hét múlva az OMKE elnöke lesz, állásfoglalását már ma sem tekintem egyszerű magánvéleménynek. Azonban hivatásom megköveteli, hogy véleménynyilvánításaimban személyi tekintetek ne befolyásoljanak. Száz esztendővel ezelőttig nagyon sokat panaszkodtak a magyar kereskedők, s az ország legjobb fiai szívesen segítettek volna rajtuk, ha tudták volna, hogy tulajdonképpen mit kell tenni? Azzal a kereskedelem iránt nem túlságosan szeretetteljes hangulattal szemben, mellyel a képviselőházban tegnap Éber Antal nagyon mérsékletes, sőt szerény felszólalását fogadták, jónak látom idézni a képviselőház 1840 április 3-i ülésének naplójából a következő sorokat: Elnök azon, kérdést tevő, nem jobb lenne-e arra, hogy valaki kereskedő legyen, bizonyos fundust meghatározni, nem lenne-e célszerűbb a kereskedőik bevételét a váltótörvényszékekre bízni? nem jó lenne-e a kereskedők bevételénél a »grémium mercoratum«-ot megkérdezni? és az oly kereskedéseknél, melyek előkészületeket kívánnak, a tudomány és ügyesség kimutatását is megkívánni? Az elnöknek ebben a rövid előterjesztésében a következő orvoslási módok vannak benne: 1. az üzletnyitáshoz bizonyos tőkének kimutatása; 2. az üzletnyitásnak hatósági (bírói) engedélyhez kötése; 3. a kereskedők testületének erkölcsi szempontból való beleszólása abba, hogy ki lehessen kereskedő és ki ne? 4. a kereskedelemnek képesítéshez kötése. Nagy vita volt e kérdésekben; a városi képviselők, akik a kereskedelem ügyeit legjobban ismerték, pártolták az elnök előterjesztéseit, a megyei képviselők azonban, akiknek döntő szavuk volt, az ellenkező nézeten voltak. Azt, hogy üzletet csak az nyithasson, akinek bizonyos tőkéje van, azért vetették el, »mert az illető fundus kimutatását ideiglen kölcsönvett pénzzel könnyen ki lehet játszani«. Azt az ötletet, hogy a kereskedők testülete erkölcsileg minősítse azt, aki üzletet akar nyitni, azért ellenezték, mert »ha a moralitásra nézve a földművelőre nem létetik kérdés, miért kellene feltételül szabni a kereskedőre?« A képesítés tervét pedig azért vetették el, »mivel az ügyetlen kereskedő legjobban megbünteti maga magát«. Ez a határozat döntő bizonyíték amellett, hogy a képviselőház (helyesebben: a követek táblája) 1840-ben a kereskedelem kérdésében is az abszolút, korlátlan liberalizmus álláspontján volt. Mivel a magyar fajt nem a városok polgárságának követei képviselték (kik küldőikkel együtt többnyire bevándoroltak ivadékai voltak), hanem a megyei nemesi követek, — a magyar liberalizmus bölcsőjét nem a bevándorolt elemek, hanem a tősgyökeres magyarok ringatták, s ezt a körülményt nem tartom fölöslegesnek hangsúlyozni. A debreceniek a kereskedelem ügyében jelenleg nem kívánnak más korlátozást, mint a képesítést. Bármely foglalkozási ágban a képesítés bevezetése magában véve még nem ütközik bele a liberalizmus nagy elvébe, hiszen az ügyvédség is szabad foglalkozás maradna akkor is, ha a mainál szigorúbb képesítéshez kötnék. Én azonban kissé félénkebb természetű ember vagyok, mint a debreceni kereskedő urak, és arra gondolok, hogy ha egyszer behívjuk a közhatalmat a boltba, hogy a képesítés révén korlátozza a kereskedelem szabadságát, a közhatalom majd olyankor is bejön, amikor nem hívjuk és olyan intézkedéseket is fog tenni, amelyeknek nem örülünk. Azt mondják Debrecenben, hogy a sok kontár okozza a bajt. Lehet. De mi az, hogy »kontár«? Láttam én már szakképzett kereskedőt, aki nem értett az üzlethez, és láttam főispánt, aki, bár sohasem tanulta a kereskedelmet, oly ügyes volt, hogy túltett a legeszesebb kupecen. Ha a kontár nem ért az üzlethez, úgyis megbukik, ha pedig ért hozzá, akkor nem kontár. Az, hogy kontárok lepik el a kereskedelmet nem forrása, hanem csak tünete a bajnak. Keressük csak a bajok forrását! A háború előtt Debrecenben 128 fűszeres volt, ma van 650. A fűszeresek természetesen azt mondják, hogy ez sok. De én nem szoktam belenyugodni semmibe sem pusztán csak azon az alapon, hogy »azt mondják«. Hátha tévednek azok, akik »azt mondják«? A gazdasági életet tanulmányozó tudósaink úgy dolgoznak, mintha »Magyarország« csak Inkognitó neve lenne Tündérországnak, s az a kérdés, hogy miből lehet megélni, nekik túlságosan prózai és nem foglalkoznak vele. Az Egyesült Államokban óriási apparátussal végzett kutatások eredményeként úgy tudják, hogy például egy fűszeresnek 449, egy ruhakereskedőnek 2304, egy zeneműkereskedőnek 13.502, egy könyvkereskedőnek pedig 85.420 vevőre van szüksége, hogy jól megélhessen. Miért ez a nagy aránytalanság? Azért, mert háztartásunk gyakrabban rászorul a fűszeresre, mint a könyvkereskedőre; a fűszeresnél mindennap vásárolunk valamit, tehát oda egy évben háromszázszor visszatér ugyanaz a vevő, de a zeneműkereskedőnél esetleg az egész év folyamán egyszer sem vásárolunk. A magyarországi viszonyok persze nem azonosak az amerikaiakkal. Például Magyarországon tízszerannyi ember vásárol könyvet, mint Amerikában. A magyar fűszeres legalább kétszerannnyiféle árut tart, mint az amerikai, a magyar fűszeresnek tehát nem kell 449 állandó kuncsaft, hogy jól meg tudjon élni, hanem elég neki körülbelül 220. Miután pedig 220 állandó vevő ugyanannyi háztartást és körülbelül ezer lélekszámot jelent, ahhoz, hogy Debrecenben minden fűszeres jól boldoguljon, körülbelül annyi fűszeres kell, ahány ezer lakosa van a városnak. Majd ha 650.000 lakosa lesz Debrecennek, 650 fűszeres nem lesz sok abban a városban. Az igazi baj, a bajnak forrása azonban az, hogy az ember nem örömében lesz fűszeres, hanem kínjában. Ebben a rettentő gazdasági helyzetben, amelyben (hiába minden szónoklat) még mindig nyakig el vagyunk merülve, a picinyke kis fűszeresbolt ma az utolsó szalmaszál, melybe sok kétségbeesett ember belekapaszkodik. Ne haragudjunk rájuk, inkább sajnáljuk őket. Az eszem azt súgná, hogy az iparengedélyek gyökeres korlátozásával védekezzünk ellenük, de a szívem, az eszem örök ellensége ezt a mai viszonyok közt nem engedné. Két amerikai detektív nyomoz Párizsban a 70 millió frankos amerikai kötvénylopás ügyében Klein Bernát Két fivérét rendőri felügyelet alá helyezték Bécsben, illetve Pozsonyban Páris, április 30. Az amerikai rendőrség két nyomozót küldött Párizsba, hogy részt vegyen abban a vizsgálatban, amelyet a francia hatóságok a magyar származású Klein Bernát és társai hetvenmillió frankos amerikai kötvénylopása tárgyában indítottak meg. A letartóztatott Klein Bernát és Schwarz Jakab kiadatása bizonyos jogi nehézségekbe ütközik. Letartóztatásuk alkalmával iOO.OOO dollár értékű lopott amerikai kincstári kötvényt találtak ugyan náluk, de a francia körülmények szerint kiadatásukat csak akkor lehetne elrendelni, ha bebizonyosodnék, hogy a kötvényeket közvetlenül a tolvaj kezéből vették át. Az amerikai konzulátus már kérte a kiadatást s az amerikai detektívek a közvetlen bűntársi viszony kinyomozása végett jöttek Párizsba. Klein Bernát két testvérét, Andort és Józsefet, a bécsi, illetve a pozsonyi rendőrség felügyelet alá helyezte. Úgy látszik, hogy Klein, valamint Schwarz nemzetközi gonosztevő banda tagja. A banda feje Frankenberg Meyer, aki Newyorkból irányítja a banda üzelmeit. A Journal szerint az ügyben egy titokzatos szőke nő is szerepel, aki felváltva, hol a francia Riviérán, hol Manhattanban tartózkodik. A kölcsönös őszinte békevágy szükségességét hangoztatta Lebrun elnök az új német nagykövet bemutatkozásán Párizs, április 30. Gróf Wélezek, Németország új párizsi nagykövete csütörtökön átnyújtotta megbízólevelét Lebrun elnöknek. A nagykövet bemutatkozása után beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz a német-francia viszony szerencsés kialakulása érdekében. — A legnagyobb bizalommal kezdek filankámhoz, amely a béke ügyét szolgálja — mondotta. — Hiszem és remélem, hogy elnök úr a francia kormány tagjaival együtt segítségemre lesz a még áthidalandó nehézségek leküzdésénél. Lebrun elnök, a beszédre válaszolva biztosította gróf Welezeket, hogy a francia kormánymindig a legmelegebben és a legszívélyesebben fogja támogatni feladatának megoldása érdekében. — A béke megerősítése és megóvása — mondotta —• szükségesé teszi, hogy mindenki önzetlenül együttműködjék. De ezenfelül szükséges, hogy a nehézségek áthidalására és a problémák megoldására minden oldalról egyenlően őszinte ési tartó törekvés mutatkozzék. Fájdalomtól megtört szívvel tudatju, hogy nagyon szeretett fiam, felejthetetlen férjem, a legjobb testvérünk Guttmann Izidor fakereskedős április 30-án hosszas szenvedés után, életének 45-ik évében elhunyt. Május elsején délután 4 órakor kísérjük a dévaványai szr. temetőbe örök pihenőra. Emlékét soha el nem múló szeretettel és kegyelettel fogjuk megőrizni. tszv. Guttmann Jakabné édesanyja, tiszv. Guttmann Izidorné sz. Grosz Vera felesége, dr. Ladányi Imréné szül. Guttmann Mily, Gyula, Lajos testvérei. r •avatjuk a rákoscsabai Sírkertben. • Rákos Csaba, 1930 május hava. Varga Mihály «» családja sirkőavatás Megboldogult feleségemnek, liléivé édes Anyaukuak néhai Varga Mihályi» szül. Ungváry Júlia flynap 3-án d. u. 4 órakor Új kiadásban most jelent meg a tüdőbaj megelőzése és gyógyítása Írta: dr. Marberger Sándor főorvos Ebből a könyvből megtanulhatja a tuber-A . A kulotikus, hogy ez a betegség gyógyítható Kapható AZ EST könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18-20. szám Tíz pengőért eladtak egy gyereket (Saját tudósítónktól.) Özv. Marton Józsefné gondatlanságból okozott emberöléssel vádolva állott csütörtökön a pestvidéki törvényszék Gegustanácsa előtt. A vádirat szerint az asszony a rábízott Borbély Ferenc László héthónapos gyermeket egy kosárban éjszakára az éléskamrába tette, ahol a gyermek magára húzta takaróját és reggelre megfulladt. Martonné ijedtében a kisgyermek holttestét a Dunába dobta. A bíróság előtt az asszony töredelmes beismerő vallomást tett. Kihallgatták Borbély Margit háztartási alkalmazottat, az elhunyt gyermek anyját, aki kijelentette, hogy véleménye szerint a gyermek él, mert azt hallotta, hogy Martonné egy asszonnyal tárgyalt a gyermek örökbeadása iránt. A vallomás után Martonné hangos zokogás között bevallotta, hogy amit korábban mondott, mesé, a kisgyereket eladta egy asszonynak, akitől eddig tíz penglit kapott. Az illető többet ígért, de a pénzt nem küldte el, ő pedig nem tudja az asszony nevét is címét. A váratlan fordulatot vett Ügyben a törvényszék új nyomozást rendelt, el. t 1936 május 1 • L ujulok Wvait. ^ÍSjJsfi^^MECNYILT? (au.*i mavirá*^A£c4á&VK) mZnö^ía ! Ü&a Óáxak! ' Ö.UXLCT : IS9SÓT»:W VII., ISTVAN UTjI-