Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

JjjjJ Péntek PESTI NAPLÓ A boltosok baja * A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara állást foglalt a kereskedelemnek képesítéshez kötése mellett és ebben az ügyben »megfelelő előterjesztéseket tesz illetékes helyen«. Bizonyos, hogy ez az ü­gy nagyon sok embert érdekel. Bár én sohasem tapasztaltam, hogy a kereskedelemnek a képesítés hiánya a legnagyobb baja, nem térek napirendre a kérdés felett azzal, hogy »más véleményen vagyok«, mert a debreceni kamara főtit­kára, aki a képesítést »erkölcsi és nívóemelési szem­pontból« fontosnak tartja, bizonyára behatóbban tanul­mányozta ezt a nehéz problémát, mint én, s a debreceni kamara elnöke szintén a képesítés híve; miután pedig ő néhány hét múlva az OMKE elnöke lesz, állásfoglalá­sát már ma sem tekintem egyszerű magánvéleményn­­ek. Azonban hivatásom megköveteli, hogy vélemény­nyilvánításaimban személyi tekintetek ne befolyásolja­nak. Száz esztendővel ezelőtt­ig nagyon sokat panaszkod­tak a magyar kereskedők, s az ország legjobb fiai szí­vesen segítettek volna rajtuk, ha tudták volna, hogy tulajdonképpen mit kell tenni? Azzal a kereskedelem iránt nem túlságosan szeretetteljes hangulattal szem­ben, mellyel a képviselőházban tegnap Éber Antal na­gyon mérsékletes, sőt szerény felszólalását fogadták, jóna­k látom idézni a képviselőház 1840 április 3-i ülésé­nek naplójából a következő sorokat: Elnök azon, kérdést tevő, nem jobb lenne-e arra, hogy valaki kereskedő legyen, bizonyos fundust meg­határozni,­­ nem lenne-e célszerűbb a kereskedőik bevételét a váltótörvényszékekre bízni? nem jó lenne-e a kereskedők bevételénél a »grémium mercoratum«-ot megkérdezni? és az oly kereskedéseknél, melyek elő­készületeket kívánnak, a tudomány és ügyesség ki­mutatását is megkívánni? Az elnöknek ebben a rövid előterjesztésében a követ­kező orvoslási módok vannak benne: 1. az ü­zletnyitáshoz bi­zonyos tőkének kimutatása; 2. az üzletnyitásnak hatósági (bírói) engedélyhez kötése; 3. a kereskedők testületének erkölcsi szempontból való beleszólása abba, hogy ki le­hessen kereskedő és ki ne? 4. a kereskedelemnek képesí­téshez kötése. Nagy vita volt e kérdésekben; a városi képviselők, akik a kereskedelem ügyeit legjobban ismerték, pártol­ták az elnök előterjesztéseit­, a megyei képviselők azon­ban, akiknek döntő szavuk volt, az ellenkező nézeten vol­tak. Azt, hogy üzletet csak az nyithasson, akinek bizo­nyos tőkéje van, azért vetették el, »mert az illető fundus kimutatását ideiglen kölcsönvett pénzzel könnyen ki lehet játszani«. Azt az ötletet, hogy a kereskedők testü­lete erkölcsileg minősítse azt, aki üzletet akar nyitni, azért ellenezték, mert »ha a­ moralitásra nézve a föld­művelőre nem létetik kérdés, miért kellene feltételül szabni a kereskedőre?« A képesítés tervét pedig azért vetették el, »mivel az ügyetlen kereskedő legjobban megbünteti maga magát«. Ez a határozat döntő bizonyíték amellett, hogy a képviselőház (helyesebben: a követek táblája) 1840-ben a kereskedelem kérdésében is az abszolút, korlátlan libe­ralizmus álláspontján volt. Mivel a magyar fajt nem a városok polgárságának követei képviselték (kik kül­dőikkel együtt többnyire bevándoroltak ivadékai vol­tak), hanem a megyei nemesi követek, — a magyar libe­ralizmus bölcsőjét nem a bevándorolt elemek, hanem a tősgyökeres magyarok ringatták, s ezt a körülményt nem tartom fölöslegesnek hangsúlyozni. A debreceniek a kereskedelem ügyében jelenleg nem kívánnak más korlátozást, mint a képesítést. Bármely foglalkozási ágban a képesítés bevezetése magában véve még nem ütközik bele a liberalizmus nagy elvébe, hi­szen az ügyvédség is szabad foglalkozás maradna ak­kor is, ha a mainál szigorúbb képesítéshez kötnék. Én azonban kissé félénkebb természetű ember vagyok, m­int a debreceni kereskedő urak, és arra gondolok, hogy ha egyszer behívjuk a közhatalmat a boltba, hogy a képesí­tés révén korlátozza a kereskedelem szabadságát, a köz­hatalom majd olyankor is bejön, amikor nem hívjuk és olyan intézkedéseket is fog tenni, amelyeknek nem örü­lünk. Azt mondják Debrecenben, h­ogy a sok kontár okozza a bajt. Lehet. De mi az, hogy »kontár«? Láttam én már szakképzett kereskedőt, aki nem értett az üzlethez, és láttam főispánt, aki, bár sohasem tanulta a kereskedel­met, oly ügyes volt, hogy túltett a leg­eszesebb kupecen. Ha a kontár nem ért az üzlethez, úgyis megbukik, ha pedig ért hozzá, akkor nem kontár. Az, hogy kontárok lepik el a kereskedelmet nem forrása, hanem csak tünete a bajnak. Keressük csak a bajok forrását! A háború előtt Debrecenben 128 fűszeres volt, ma van 650. A fűszeresek természetesen azt mondják, hogy ez sok. De én nem szoktam belenyugodni semmibe sem pusztán csak azon az alapon, hogy »azt mondják«. Hátha tévednek azok, akik »azt mondják«? A gazda­sági életet tanulmányozó tudósaink úgy dolgoznak, mintha »Magyarország« csak Inkognitó neve lenne Tündérországnak, s az a kérdés, hogy miből lehet megélni, nekik túlságosan prózai és nem foglalkoznak vele. Az Egyesült Államokban óriási apparátussal vég­zett kutatások eredményeként úgy tudják, hogy pél­dául egy fűszeresnek 449, egy ruhakereskedőnek 2304, egy zenemű­kereskedőnek 13.502, egy könyvkereskedő­nek pedig 85.420 vevőre van szüksége, hogy jól megél­hessen. Miért ez a nagy aránytalanság? Azért, mert háztartásunk gyakrabban rászorul a fűszeresre, mint a könyvkereskedőre; a fűszeresnél mindennap vásárolunk valamit, tehát oda egy évben háromszázszor visszatér ugyanaz a vevő, de a zeneműkereskedőnél esetleg az egész év folyamán egyszer sem vásárolunk. A magyarországi viszonyok persze nem azonosak az amerikaiakkal. Például Magyarországon tízszerannyi ember vásárol könyvet, mint Amerikában. A magyar fűszeres legalább kétszerannnyiféle árut tart, mint az amerikai, a magyar fűszeresnek tehát nem kell 449 ál­­­­landó kuncsaft, hogy jól meg tudjon élni, hanem elég neki körülbelül 220. Miután pedig 220 állandó vevő ugyanannyi háztartást és körülbelül ezer lélekszámot jelent,­­ ahhoz, hogy Debrecenben minden fűszeres jól boldoguljon, körülbelül annyi fűszeres kell, ahány ezer lakosa van a városnak. Majd ha 650.000 lakosa lesz Deb­recennek, 650 fűszeres nem lesz sok abban a városban. Az igazi baj, a bajnak forrása azonban az, hogy az ember nem örömében lesz fűszeres, hanem kínjában. Ebben a rettentő gazdasági helyzetben, amelyben (hiába minden szónoklat) még mindig nyakig el vagyunk me­rülve, a picinyke kis fűszeresbolt ma az utolsó szalma­szál, melybe sok kétségbeesett ember belekapaszkodik. Ne haragudjunk rájuk, inkább sajnáljuk őket. Az eszem azt súgná, hogy az iparengedélyek gyökeres korlátozá­sával védekezzünk ellenük, de a szívem, az eszem örök ellensége ezt a mai viszonyok közt nem engedné. Két amerikai detektív nyomoz Párizsban a 70 millió frankos amerikai kötvénylopás ügyében Klein Bernát Két fivérét rendőri felügyelet alá helyezték Bécsben, illetve Pozsonyban Páris, április 30. Az amerikai rendőrség két nyomozót küldött Párizsba, hogy részt vegyen abban a vizsgálat­ban, amelyet a francia hatóságok a magyar szár­mazású Klein Bernát és társai hetvenmillió fran­kos amerikai kötvénylopása tárgyában indítottak meg. A letartóztatott Klein Bernát és Schwarz Jakab kiadatása bizonyos jogi nehézségekbe üt­közik. Letartóztatásuk alkalmával iOO.OOO dollár értékű lopott amerikai kincstári kötvényt talál­tak ugyan náluk, de a francia körülmények sze­rint kiadatásukat csak akkor lehetne elrendelni, ha bebizonyosodnék, hogy a kötvényeket közvet­lenül a tolvaj kezéből vették át. Az amerikai konzulátus már kérte a kiadatást s az amerikai detektívek a közvetlen bűntársi vi­szony kinyomozása végett jöttek Párizsba. Klein Bernát két testvérét, Andort és Józsefet, a bécsi, illetve a pozsonyi rendőrség felügyelet alá he­lyezte. Úgy látszik, hogy Klein, valamint Schwarz nemzetközi gonosztevő banda tagja. A banda feje Frankenberg Meyer, aki Newyorkból irányítja a banda üzelmeit. A Journal szerint az ügyben egy titokzatos szőke nő is szerepel, aki felváltva, hol a francia Riviérán, hol Manhattanban tartózkodik. A kölcsönös őszinte békevágy szükségességét hangoztatta Lebrun elnök az új német nagykövet bemutatkozásán Párizs, április 30. Gróf Wélezek, Németország új párizsi nagy­követe csütörtökön átnyújtotta megbízólevelét Lebrun elnöknek. A nagykövet bemutatkozása után beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz a német-francia viszony szerencsés kialakulása érdekében. — A legnagyobb bizalommal kezdek filankám­hoz, amely a béke ügyét szolgálja — mondotta. — Hiszem és remélem, hogy elnök úr a francia kor­mány tagjaival együtt segítségemre lesz a még át­hidalandó nehézségek leküzdésénél. Lebrun elnök, a beszédre válaszolva biztosí­totta gróf Welezeket, hogy a francia kormány­­min­dig a legmelegebben és a leg­szívélyesebben fogja támogatni feladatának megoldása érdekében. — A béke megerősítése és megóvása —­ mon­dotta —• szükségesé teszi, hogy mindenki önzetle­nül együttműködjék. De ezenfelül szükséges, hogy a nehézségek áthidalására és a problémák meg­oldására minden oldalról egyenlően őszinte és­­i tartó törekvés mutatkozzék. Fájdalomtól megtört szívvel tudatju, hogy nagyon szeretett fiam, felejthetet­len férjem, a legjobb testvérünk Guttmann Izidor fakereskedős április 30-án hosszas szenvedés után, életének 45-ik évében elhunyt. Május elsején délután 4 órakor kísérjük a dévaványai szr. temetőbe örök pihenőra. Emlékét soha el nem múló szeretettel és kegyelettel fogjuk megőrizni. tszv. Guttmann Jakabné édesanyja, tiszv. Guttmann Izidorné sz. Grosz Vera felesége, dr. Ladányi Imréné szül. Gutt­mann Mily, Gyula, Lajos testvérei. r •­avatjuk a rákoscsabai Sírkert­ben. • Rákos Csaba, 1930 május hava.­­ Varga Mihály «» családja sirkőavatás Megboldogult feleségemnek, liléivé édes Anyau­ku­ak néhai Varga Mihályi» szül. Ungváry Júlia flynap 3-án d. u. 4 órakor Új kiadásban most jelent meg a tüdőbaj megelőzése és gyógyítása Írta: dr. Marberger Sándor főorvos Ebből a könyvből megtanulhatja a tuber-A . A kulotikus, hogy ez a betegség gyógyítható Kapható AZ EST könyvkereskedésé­ben, VII., Erzsébet körút 18-20. szám Tíz pengőért eladtak egy gyereket (Saját tudósítónktól.) Özv. Marton Józsefné gondatlanságból okozott emberöléssel vádolva ál­lott csütörtökön a pestvidéki törvényszék Gegus­tanácsa előtt. A vádirat szerint az asszony a rá­bízott Borbély Ferenc László héthónapos gyerme­ket egy kosárban éjszakára az éléskamrába tette, ahol a gyermek magára húzta takaróját és reg­gelre megfulladt. Martonné ijedtében a kisgyer­mek holttestét a Dunába dobta. A bíróság előtt az asszony töredelmes beismerő vallomást tett. Kihallgatták Borbély Margit háztartási alkalma­zottat, az elhunyt gyermek anyját, aki kijelen­tette, hogy véleménye szerint a gyermek él, mert azt hallotta, hogy Martonné egy asszonnyal tár­gyalt a gyermek örökbeadása iránt. A vallomás után Martonné hangos zokogás között bevallotta, hogy amit korábban mondott, m­esé, a kisgyere­ket eladta egy asszonynak, akitől eddig tíz pen­­glit kapott. Az illető többet ígért, de a pénzt nem küldte el, ő pedig nem tudja az asszony nevét is címét. A váratlan fordulatot vett Ügyben a tör­vényszék új nyomozást rendelt, el. t 1936 május 1 • L ujulok Wvait. ^ÍSjJsfi^^M­ECNYILT? (au.­­*i mavirá*^A£c4á&­VK) mZnö^ía ! Ü&a Ó­­áxak! ' Ö.UXLCT : IS9S­­ÓT»:W VII., ISTVAN UTjI-

Next