Pesti Napló, 1936. július (87. évfolyam, 148–174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

4 Szerda PESTI NAPLÓ Színpad - film - regény Vícki Baum: Grand Hotel Mi a Grand Hotel? Épület csupán"? Folyosók, szobák, hatalmas előcsarnokok, bárok,­ vendéglők, liftek konglomerátuma? Kis világmindenség, amelynek keretéhez hozzátartoznak az ellenten­gernagyi egyenruhába öltözött portások, boyok százai, a zsakettes szobafőnökök, a suhanó pincé­rek és fehérbóbil­­s szobalányok?"Nem, több en­nél­ elvarázsolt hely, amelynek atmoszférája dé­moni választóvíz, az emberi sorsokat lendíti ki megszokott síneiből. Vicki Baum ezt a Grand Ho­telt elevenítette meg sokrétű, zsúfolt regényében. A regényből világsikerű színdarab és film ké­szült, de azért az írónő víziójának igazi hordo­zója mégis csak a regén­y, mint a­hogy a regény mindig fölényben marad a filmmel és színpaddal szemben megelevenítő erejével, a részletek finom­ságának művészetével, azzal, ahogy hangulatokat, féltudatos érzéseket, lelki konfliktusokat tud életrekelteni. A filmen és színpadon remek színészek ábrá­zolták a Grand Hotel hihetetlenül szélesskálájú embergalériáját, a halálos betegségében boldogsá­got, beteljesülést kergető könyvelő-nyárspolgárt, a könnyű nőcskéket, a szétzilált életű morfinistát, az üzletember-diktátort, akinek vad törtetése mögött furcsa félelmek lappanganak, a hervadás határ­m­egyéjéhez közeledő nagy táncosnőt, a tévedt életű, nem teljesen romlott kalandort és a többie­ket, akik min­d hozzátartoznak a Grand Hotel furcsa-fanyar és veszélyes légköréhez. Az egymást kergető eseményeket is vissza tudta adni a színpad és a film, de az embergaléria belső lényegét, a tel­jes embert, a Grand Hotel roppant malmában bot­ladozó emberek markáns lelki portréját csak a féleény tudja maradéktalanul kifejezni. Ez a titka annak, hogy ilyen nagy sikerek alatt a Grand Hotel eredeti regény formájában szinte kétszeri erővel hat. A film és a színpad csa­k elősegítette a próza sikerét, mert a darab vagy a film ismeretével még lebilincselőbb, még izgalma­sabb az olvasmány, amely epikus teljességgel közli azt, amit az ember csak felvillan­ásszerű, jellegzetes képekben látott. , És last but not least, a színpadon és filmen el­sikkad Vicki Baum vibráló, élő, szinte fájdalma­san mindent kifejező stílusa, amely az Athenaeum­nál megjelent magyar kiadásban maradéktalanul adott vissza a fordító, Ottlik Pálma. Megkezdődött a III. nyomorékügyi világkongresszus Budapesten (Saját tudósítónktól.) A III. nyomorékügyi világkon­gresszus az idén a magyar­­kormány meghívására B Bu­da­pesten tartja világkongresszusát, amelyre 21 nemzet küldte el képviselőjét. Kedden délelőtt volt a megnyitás, amelyen az első beszédet Johan Béla államtitkár mon­dotta. Kifejtette, hogy elmúlt az az idő, ami­kor a világ legszerencsétlenebbjeinek nevezték a nyomorékokat, mert ,ez a szó ma már nem egyértelmű a koldussá . Johan államtitkár felváltva angol, német, majd francia nyelven szólt a résztvevőkhöz.­­ • , Kozma Miklós belügyminiszter szólott ezután fran­ciául a világkongresszus résztvevőihez és közölte, hogy a kormányzót, aki távol van Budapesttől, nemcsak mint legfőbb védnököt, de mint embert is melegen érdekli ez az emberbarát tevékenység. Magyarország mindig előre­tolt bástyája volt mind szociális, mind egészségügyi té­ren a nyugati kultúrának. . . A megnyitás­­után, Ausztria, nevében Spiny p­rofesz­szor beszélt, utána Bulgária, Csehszlovákia, Német­ország, Dánia, Kuba, Franciaország, Olaszország, Anglia,­­ Mexikó, Norvégia, Svédország, az Egye­sült Államok és Jugoszlávia kiküldöttei szólaltak­ fel, végül Paul H. King hosszabb beszédet tartott Ame­rika és Európa nyomorékügyi viszonyairól. Hétfőn ellátogattak a résztvevők a nyomorék gyer­mekek otthonába is, ahol dr. Zinner Nándor főorvos ka­lauzolta őket végig; a felhőszakadás itt is, később­ r­övid időre megzavarta a programot, amelyet dr. Horváth Boldizsár egyetemi magántanárnok, a konresszus főtit­kárának lelkes igyekezete ettől függetlenül jelentős ,és tudományos és szociálhdgiénis eseménnyé tett. Kedd délután a kongresszus megkezdte tudományos tanácskozásait az Orvosegyesület Semmelwreis-termében. A­z első­ előadó Hellmuth Eckhardt, berlini professzor volt, aki kifejtette, hogy ott van a legtöbb nyomorék, ahol hiányzik a kellő megelőzés és a szakszerű kezelés. Kopits Imre főorvos előadásában a megelőzés fontosságát han­goztatta, majd Klima Prágai professzor a nyomorékgon­dozás fejlődését vázolta- Laura Gopeland amerikai tudós kiem­elte, hogy a tengerentúl a gyermekek nyomo­réttságának oka legnagyobb részben baleseti sér­üléssel függ össze. . . BAD VULR |ggk öl SSgk M (^fjjPfe Engadin, Svájc, 1270 méter az­*;er színe felett . Glaatierses források •Temisferes szénsavas fürdik Iffí JOÉl ®B • MM m 0& Enyhe éghajlat . Elragadó hegyvidék • Diéta • StawKirdf » Tenisz • Golf stb. • Vezetői szállodák : ViaWhans (400 ágyr), Schweizerin (300 ágy) . Díjtalan prospektus 4-sz. • Mérsékelt árak Salengro francia belügyminiszter: „Súlyos eseményektől kell tartani!" Jobb- és baloldal rendkívül éles összecsapása a francia kamarában Párizs, június 30. A francia képviselőház ma délután a belpoli­tikai interpellációkat vitatta meg. Az ülést Her­riot házelnök zsúfolt karzatok előtt nyitotta meg-Herriot kegyeletes szavakban emlékezett meg a most elhunyt De Lastegrie gróf volt miniszter, jobboldali képviselőről, majd Xavier Vallat jobb­oldali képviselő mondotta el interpellációját. A „lassú forradalom" — A népi arcvonallal szemben megalakult a nemzeti arcvonal -- mondotta.­­ Ez részben a belügyminiszter rendeleteinek köszönhető. A szét­szórt nemzeti erők most tömörülnek. Vájjon számbeli fölényükre támaszkodva vörösuralmat akarnak-e önök életbe léptetni? A háromszínű lo­bogó alatt álló csoportokra is rá akarják kény­szeríteni önök nemzetközi törvényeiket? A kom­munisták hazafiaskodnak ugyan, de míg egyfelől a Marseillaise szerzőjét ümnreplik, másfelől le akarnak sújtani azokra, akik a névtelen katona sírjánál a Marseillaise-t éneklik. Tudniok kell önöknek, hogy amikor teljesen széjjeltépték már az emberi jogok kiáltványát, a franciák kötelességüknek fogják tartani, hogy fellázadjanak ez ellen a zsarnokság ellen. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Taittinger képviselő interpellációjában han­goztatta, hogy a nemzeti néppárt feloszlatása tör­vénytelen intézkedés volt. Lassú forradalmat élünk át. Súlyos eseményekre kell elkészülve len­nünk. Fel lehet oszlatni egyes politikai csoporto­kat, de nem lehet megsemmisíteni a nemzeti ala­kulatok tagjainak hazafias érzését. (Helyeslés a jobboldalon.) A mostani zavaros helyzet nem al­kalmas arra, hogy a trikolórt és a hazafias érzést üldözőbe vegyék. Devaud jobboldali képviselő szintén tiltako­zott a ligák feloszlatása ellen. Tisztelgés a vörös zászló előtt Devaud után Des Isnards gróf jobboldali kép­viselő azokat az eseményeket idézte fel, amelyek június 21-én a Champs Elyséen zajlottak le. A rendőrség szerinte botrányos közönnyel nézi a népfront tüntetéseit és durva szigorral jár el a háromszínű jelvényeket viselő és nemzeti him­nuszt éneklő tüntetőkkel szemben. Egy iskolaigaz­gató letépte a háromszínű jelvényt egyik tanuló zubbonyáról. Versaillesben a katonák felemelt ököllel, kommunista módra tisztelegtek a vörös zászló előtt. (Taps a kommunista padsorokon, til­takozás a jobboldalon.) Des Isnards: A háromszínű zászló Francia­ország egyetlen zászlója-e avagy létezik egy má­sik — vörösszínű — francia zászló is? A belügy­miniszter válaszától függ a mi magatartásunk. Szükség esetén megvédjük magunkat. vedélytől mentesen önkényesség, de egyben gyön­geség nélkül fogja alkalmazni a köztársaság védelmét célzó rendeleteket. Az ülést este hét órakor egy órára felfüggesz­tették. Nyolc órakor Rámette kommunista kép­vi­selő szólalt fel:. . - ..Mi kommunisták becsületesen teljesíteni fogjuk vállalt kötelezettségeinket. Kilengésekkel nem fogjuk gátolni a kormány munkáját. A jobb­oldalon helyet foglaló hazafiak Hitler zsoldjában állanak. (Felkiáltások a jobboldalon: Kendre! Kendre!) A képviselőház hosszabb vita után 375 szava­zattal 192 ellen bizalmat szavazott a kormánynak. Az erről szóló napirendi indítvány így hiáng­zott: A képviselőház helyesli i­ kormány nyilatko­zatait, bízik benne, hogy megóvja a köztársasági rendet és szigorúan alkalmazza a köztársasági rend védelméről szóló törvényt. A képviselőház további indítványokat elvet és áttér a napirendre. Az ülés még folyik. Salengro belügyminiszter éles válasza Most Salengro belügyminiszter lépett a szó­noki emelvényre­ . — Harag és gyűlölet nélkül válaszolok — mondotta. —.­ A rendzavarók és katonai ligák fel­oszlatásáról törvény rendelkezett. A francista­i párt annak idején üdvözlő táviratot küldött Primo de Riverának,, Mussolininak és Hitlernek. A francisták egyik ülésükön díszgazembereknek ne­vezték Tardieut­, Herriotot, Lavalt, Flan­dint és az egész képviselőházat. Bueard bejelentette, hogy a Szajna nemsokára feloszló hullákat fog höm­pölygetni. (Méltatlankodó felkiáltások a balolda­lon. Közbekiáltások a jobboldalon: Senki sem védte a francista pártot.) Salengro belügyminiszter a továbbiakban­ kü­lönféle okmányokkal bizonyította, hogy a tűzke­ertes­ ligák katonai jellegűek. — Nem fogjuk eltűrni, hogy a közrendet pár­tos ligák veszélyeztessék. (Egy hang a jobboldal­ról: A közrendet a kommunisták veszélyeztetik.) Fenn fogjuk tartani a rendet. A kormány kormá­nyozni fog. A zavargások során letartóztatottak háromnegyed része a feloszlatott pártokhoz tarto­zott. (Közbekiáltások jobb felől: Mert csak ezeket tartóztatták le. ( Derültség.) Mozgolódás a parasztok között Chiappe a városi tanács volt elnöke, a jobboldal viharos tapsai között emelkedett most szólásra, szavait azonban elnyelte a kommunisták fülsiketítő lármája. A szélsőbaloldal karban éne­kelte: »Börtönbe Chiappe-pal, börtönbe Chiappe­,Pal«. Herriot elnök néhány percre kénytelen volt az ülést­­ felfüggeszteni. Salengro rámutatott arra, hogy a parasztok körében is mozgolódás észlelhető ezután. Súlyos eseményektől kell tartani. (Egy hang jobbfelől: Az Önök hibájából!) A kormány minden pártszen­ Búcsú a megszűnt Korányi-kl­inikától Szerdán adják át az üres épületet ! (Saját tudósítónktól.) Az épület megmarad. Az épü­let előtt a fák zöldibe öltöznek, leveleik elsárgulnak, később csa­k a fa csontvázra meredezik ezüstfehéren a hótól, aztán újra tavasz lesz és nyílt, minden szépen megy tovább, a nagy műtőben operálni fognak, a kór­termekben ágyak lesznek és betegek, a tanteremben diákok fognak ülni, a pódiumon tanár fog ülni, min­den megmarad kő, fa, üveg, ember, csak — csak mi is változik meg? Ez az épület »a« Korányi-krit­ika Volt. Ma éjféltől kezdve nem az többé. Egy nagy orvos és nagy ember klinikája volt, nevét tisztelettel ejtik ki mindenütt Európában, ahol orvosok beszélnek a tudo­mányukról. Amikor búcsúlátogatást teszünk ennél­ az épületnél, amelyet nem rombolnak le, melynek az­­a­b­lakai holnap is ugyanígy" fogha­" csillogni, ha rájuk sítt a 'nép, nem­ gondolunk'arra:'miért, hogyan történt ez­­ a változás? mi lesz ezzel az épülettel ezután? Csak búcsúzunk; attól búcsúzunk, ami »a« Korányi k­linika volt a Korányi-klinika épületében. Ma ez az épület szomorú. A nyitott ablakok üresen nézik a zöld fűnégyszögek között a vörös salakszalago­kat, az orvosokat, a hordágyakat, a kaput, amelyen annyi beteg jött be s annyi egészséges ember ment­ ki. A klinika ezen a­­keddi napon költözködik. Elviszik­­ innen a betegeket, délután­ ötkor már csak tíz beteg fekszi­k, éjfélre -őket is-­ elszállítják, aztán üres­­lesz­ a téglaépület. Szerdán hivatalosan átadják, munkások jönnek,­ renoválni fognak,­festeni és végül a volt Korá­nyi-klinikát felparcellázzák, felosztják, újra orvosok­ és betegek költöznek­ bele-Több mint három hónapja folyik­­a költözködés­­elő­készítése. Leltárt­­készítettek, tisztogattak, rendberaktak mindent­. Az emeleti folyosón kékköpenyes altisztek sietnek, diapozitíves skatulyákat, műszer­eket, könyveket visznek. A lift szakadatlanul berreg, viszi a földszintre a­­kofferokat, súlyos könyvcsomókkat, műszereket,­­üve­geket. A tükörablakok alatt még ott van a régi kopott tábla: III. számu­ belklinika báró Korányi Sándor dr. ny. r. egyetemi tanár Szerdán, a hivatalos átadás után ez a tábla lekerül. A klinikán osztozni fog a Rádiumkórház, a flerezog­klinika és néhány intézmény. . Az ősz portás, aki együtt öregedett meg a kliniká­val, a háziközpont mellett ül. Gépiesen dolgozik és köz­ben udvariasan, halkan, kissé szomorúan válaszol a kérdésekre. — A professzor úr? — Délelőtt volt itt, elment. — A hivatalos átadásnál jelen lesz? — Azt én nem tudhatom, kérem. Azt hiszem, igen, mert nem búcsú­­ott tőlem. Biztosan el fog búcsúzni. — És mi a véleménye erről? — Miről, kérem. — Hogy költözik a klinika. — Nincs nekem véleményem kérem. — mondja most már határozottan és dülhes mozdulattal nyomja be a kapcsolótábla­­egyik dugóját a helyére. 1936 július 1

Next