Pesti Napló, 1936. szeptember (87. évfolyam, 199–223. szám)
1936-09-01 / 199. szám
4 Szerda PESTI NAPLÓ 1936 szeptember 4 A közeli jövő urai »Tel« van a város akácfavirággal. ..« Pardon, eltévesztettem: az akácvirág szezonja már elmúlt, most nem akácfavirággal, hanem miniszterjelölek neveivel van tele a város. De ki tudná megmondani, hogy hogyan kerülnek ezek a nevek forgalomba! Ez a dolog olyan titokzatos, hogy énvelem most már könnyen el lehetne hitetni akár azt is, hogy az ismeretlenség nagy tavából a gólya hozza az új minisztereket Volt már arra is eset, hogy egy új kabinet tagjainak többsége véletlenül egy sportklubból került ki; borzasztóan csodálom, hogy már akkor nem jöttek rá, hogy időszerű lenne egy sportminiszter kinevezése is. Nem vagyok ugyan protestáns, de ha a politikára gondolok, azt kell hinnem, hogy az »elhivatottság« elmélete nem egészen alaptalan: aki arra van elhivatva, hogy miniszter legyen, az hiába könyörög, hogy »múljék el tőlem e keserű pohár«, — kénytelen beülni a piros bársonyszékbe. Végre is a közakarat, a nemzet óhaja olyan parancs, amelynek teljesítését nem szabad, sőt nem is illik visszautasítani; meg kell hozni az áldozatot a köz érdekében. Úgy képzelem, hogy a hölgyeik is a miniszterjelöltek nyakába borulnak: — Kedves férjem, ne vállald most a miniszteri tárcát! Ke tedd ki magad fölösleges izgalmaknak! Maradj a rendes foglalkozásodnál! (Feltéve, hogy van.) Azonban ha a Haza hívja az embert, menni kell! De néha csak valami »belső szózat« hívja, illetve ösztönzi az embert. Van erre is elég példa a történelemiben ... Prysha valami nagyon jelentéktelen város, sőt talán nem is város, hanem csak falu. Hogy hol? Hát hol lehetne másutt ilyen csúf névvel, mint Galíciában? Azonban volt valaha ebben a városkában egy Bunani nevű rabbi, aki mindig kész volt megmondani a véleményét mindenről. (Kár, hogy mást nem él, mert nagyon alkalmas lenne arra, hogy akadályoztatásom esetén ezeket a cikkeket ő írja.) Bunam rabbi hitközségében volt egy fiatalember, akinek tehetsége ugyan nem volt, de rettentően nagy volt az ambíciója. Ez a fiatalember egyszer elment a rabbihoz és így szólt hozzá: — Rebbe, én most nagyon furcsa dolog miatt jövök. Történt velem valami, amit nem tudok megmagyarázni ... Ugyanis az éjjel megjelent álmomban a boldogult édesapám és így szólt hozzám: »Dávid benn«ékt, közlöm veled, hogy te arra vagy hivatva, hogy vezére légy az embereknek!« Én ezt nem tudom mire vélni... Rebbe, hogy értendő ez a csodálatos dolog? Rabbi Bunnan egy ideig hallgatva simogatta a szakállát, és azután így szólt: — Fiam, én sem tudom, hogy az álmod mit jelent. Eltelt egy hét, eltelt két hét, az ambíciózus fiatalember megint benyitott a rabbihoz. — Rebbe, mondotta, ez a dolog most már kezd engem nyugtalanítani. Ugyanis az éjjel megint megjelent álmomban a boldogult édesapám és megismételte múltkori szavait: »Dávid ben Léb, közlöm veled, hogy te arra vagy hivatva, hogy vezére légy az embereknek!« Hát nem csodálatos dolog ez? — De bizony az, ha megismétlődött a jelenés, — felelte a rabbi. Ennek az ambiciózus fiatalember természetesen nagyon megörült. — Tehát csakugyan vezető szerepre vagyok hivatva? — reérdezte. — Minden bizonnyal! — felelte a rabbi. A csodák nem csalnak. — Tehát mi most a teendőm? — kérdezte az ambiciózus fiatalember. — Nézd, fiam, — válaszolta a rabbi — ez a dolog rendkívül egyszerű. Várd meg, míg álmodban harmadszor is megjelenik a boldogult édesapád szelleme, és mondd meg neki, hogy te kész vagy a parancsnak engedelmeskedni és vezető szerepet vállalni, de legyen szíves az édesapád szelleme azoknak az embereknek az álmában is megjelenni, akiket neked kell vezetned, mert másként azok az emberek sohasem fogják elhinni, hogy csakugyan te vagy hivatott a vezetésükre... Ha kivágják, én készséggel hiszek abban a csodában, hogy a miniszterjelölt urakat valami égi jelenés figyelmeztette arra, hogy vezető szerepre vannak elhivatva, de nagyon célszerű lenne, hogy ugyanaz az égi jelenés a nép széles rétegeit is tájékoztatná arról, hogy az elhivatott férfiaknak beülése a piros bársonyszékbe az Égnek akarata. Természetes, hogy enélkül is belenyugszunk a dologba, mint mindenbe, ami nem tőlünk függ, de belenyugvásunk teljesebb lenne, ha valami csodás jelenés tájékoztatna bennünket arról, hogy királyok és császárok ugyan már nem uralkodnak azon az alapon, hogy ők »Isten kegyelméből« vannak fölénk rendelve, ellenben azok, akik miniszterek akarnak lenni (sőt alighanem lesznek is), nem egyedül saját akaratuk folytán kerülnek fölénk, hanem »Isten kegyelméből«, földöntúli hatalom rendelkezése alapján. Tulajdonképpen ez a »rend«. Minden, ami ezzel a renddel ellenkezik, forradalom vagy legalább is forradalomban született. Az az átkos demokrácia, mehyet aki nem szid, az ma nem is hazafi, már több, mint kétezerév óta el volt temetve, mikor feltámasztotta az új világrészben Franklin, Washington, Jefferson, meg a többi forradalmár s fegyveres felkelés, lázadás, az állami és társadalmi rend felforgatása, sőt az anyanemzet gyalázása és az anyanemzet vérének bőséges ontása útján érvényesítette azt a tévtant, hogy a nép sorsát azok intézzék, akiket erre a nép választ ki kizárólag a saját maga akaratából. Na, ha arra kellene várni, hogy a nép hívjon el valakit a miniszterségre, akkor a legtöbb jelölt az ítélet napjáig hiába várna. Ez a demokráciának nevezett rendszer tehát a jelölt urak szempontjából határozottan rossz és a legélénkebben kárhoztatandó. De akár ilyen, akár olyan a rendszer, az eredmény mindig jó és dicsérendő. Hogy ingyen dícsérendő-e vagy valamely érdekből, az körülbelül mindegy annak, akit dicsérnek, mert ha fizetni kell is, nem az ő zsebe érzi ezt, és a legszigorúbb elvi alapon is csekélynek minősíthető a különbség a demokratikus és a nem-demokratikus rendszer között. Ugyanis mind a kettő ugyanazt a programot hangoztatja: Mindent a népért! A cél tehát tökéletesen azonos és csupán az eszközt illetőleg van eltérés a nézeteik között, amennyiben az egyik azt mondja: »Mindent a néppel!« — a másik meg irtózattal feleli rá: »Semmit a nép által!« És, végre is, a cél fontsabb, mint az eszköz! Vagy nem? Özv. Goldstein Lipótné szül Fleischer Mariska felesége és fiai Imre és Miklós, Goldstein Imréné szül. Klein Berta menye fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy szeretett férje, illetve édesapjuk és apósa Goldstein Lipót földbirtokos e hó 31-én, 77 éves korában, legboldogabb házaséletének 53-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt Temetése szeptember 2-án délelőtt 11 órakor lesz Hevesen (Pusztacsász). Áldott emlékét kegyelettel őrizatik! Heves, 1936 szeptember 1. A kormányzó hazaérkezett Gödöllőre (Saját tudósítónktól.) Horthy Miklós kormányzó vasárnap este háromnegyed kilenc órakor Brunswick alezredes társaságában hazaérkezett Gödöllőre. A kormányzó autója délután hat órakor Köpcsény határállomásnál hagyta el Ausztriát. A magyar államfő vasárnap délelőtt a Grác mellett fekvő Kroisbachban meglátogatta Heyssler nyugalmazott ellentengernagyot, majd onnan az ellentengernagy társaságában Grácba ment, ahol megtekintette a Tegethoff emlékművet. Innen a kormányzó Heyssler admirálissal visszatért Kroisbachba, ahol megebédelt. Ebéd után ismét autójába szállt s Bruckon át Mürzzuschlag és Wienerneustadt érintésével hazautazott Magyarországra. Bécs, augusztus 81. A hivatalos Wiener Zeitung vezércikkében egyebek között ezeket írja: A magyar kormányzó egész ittartózkodása idején mindenkinek az volt Ausztriában a legfőbb törekvése, hogy a legszívélyesebb módon kifejezésre juttassa azt a nagy tiszteletet és azt a meleg rokonszenvet, amelyet hazánk mind a kormányzó személye iránt, mind a magyar nemzet iránt táplál. Most, amidőn Horthy kormányzó ismét visszatér hazájába, Ausztria egész népének az a szívből jövő óhajtása kíséri, hogy hazánkban való tartózkodása e néhány nap alatt tiszta örömöt és igazi üdülést hozott légyen neki. Emlékkiállítás Buda visszafoglalásának 250-ik évfordulóján Az a szép, érdekes és értékes kultúrtörténeti kiállítás, amelyet Buda 1686. évi ostromának és visszafoglalásának fennmaradt emlékeiből rendeztek az Iparművészeti Múzeumban, ha nem is nagyméretű, anyagbeli változatosságát és értékét tekintve annál jelentősebb. S ami főkép a kiállított nyomtatványok, metszetek és érmék révén szembeötlő: elsősorban annak a körülménynek kihangsúlyozásával fogja meg a nézőt, hogy Budavár harmadfélszáz év előtti visszafoglalásában az akkori európai köztudat az egész kereszténységre kiható, sorsdöntő világtörténeti eseményt látott, amint azt dr. Horváth Henrik a kiállítás katalógusának előszavában hangsúlyozza. Valóban, ezek a török-magyar emléktárgyak olyan nevezetes kortörténeti dokumentumok, amelyek a maguk idejében egy igazán világtörténeti fordulattal, a középeurópai török uralom megtörésével állottak szoros kapcsolatban. Tanúság erre az a sok itt látható könyv, okirat, metszet, festmény, amely mind Budavárának diadalmas visszavételét adta hírül és örökítette meg Európa számára. Magyar eseménynek még sohase volt nagyobb visszhangja Európaszerte, mint Buda felszabadításának a török félhold másfélszázéves uralma alól. Talán mert a magyar érdek azóta se esett össze annyira Európa érdekével. A valenciai akadémia díszalbuma, a brüsszeli és madridigyőzelmi tűzijáték képei, a külföldi arany-, ezüst- és bronzérmek (hátlapjukon Buda látképével) s az idegennyelvű nyomtatványok beszédes bizonyságai annak: mit jelentett a kereszténység életében Buda visszahódítása. Az emlékkiállítás legkiemelkedőbb remeke négy hatalmas gobelin (kettő a királyi várból, kettő a bécsi Kunsthistorisches Museum-ból került ide), amely Charles Herber kartonjai után, La Malgrange-ban készült, 1725-ben. Egyik Lotharingiai Károly diadalmenetét, kettő a herceg győzelmét s a negyedik a janicsárok lemészárolását ábrázolja. Ragyogó, tüzes színeit főkép két darab tartotta meg. Ezek köré csoportosulnak a falakon elhelyezett egykorú metszetek, ostromképek, helyszínrajzok, hadvezéri portrék és töröködet csúfoló gúnykének, Abdi basa lovaskéne, Savoyai Elemén, a bajor választó, a badeni őrsróf, Forgách Ádám színes arcképe és a nagy lotaringiai hadvezér budavári bevonulását megörökítő, H. Faust által festett olajfestmény. A nagyterem közepén két farka török sátor áll, az egyik előtt hétlófarkos török zászló. A vitrinekodább érmek és plakettek. Érdekes két felszerszámozott paripa: egyik török, másik magyar harci díszben. A tárlókban elhelyezett gazdag kéziratanyagból kiválik Lotharingiai Károly sajátkezűleg írott hadinaplója. Vörösbársony állványon XI. Ince pápa mellképét látjuk, ovális márványdomborműben. Egy hársfából faragott dombormű pedig Buda ostromát mutatja be. Tegezek, vasingek, páncélok, üstdobok és a török időkből való kerámiák (amelyeket legutóbb a tabáni ásatásoknál találtak) teszik teljessé az ízlésesen elrendezett kiállítást, amelynek anyagában feltűnik még a tábori egészségügyi berendezések külön csoportja. A kiállítás — amelynek szakszerű rendezéséért Layer Károly múzeumigazgatót illeti elismerés — ma, kedden délelőtt nyílik meg. —io. Akinek gyakran fáj a gyomra, bélműködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, annak a természetes »Ferenc József« keserűvíz csakhamar szabályozza a székletétét, rendbehozza az emésztését, élénkíti vérkeringését és jó közérzetet teremt. Az orvosok ajánlják. Az osztálysorsjáték A 36. osztálysorsjáték V. osztályának kihúzása: 5. nap 20.000 pengőt nyert: 2539 10 000 pengőt nyertek: 4891 5015 5000 pengőt nyertek: 3612 12778 1000 pengőt nyert: 54884 3000 pengőt nyert: 13098 2000 pengőt nyertek: 2106 44926 72708 75100 1000 pengőt nyertek: 25181 34822 36175 70429 76718 600 pengőt nyertek: 763 40847 600 pengőt nyertek: 4816 16391 35159 36105 50412 69618 500 pengőt nyertek: 219 1961 5528 15612 20203 24653 28907 39953 300 pengőt nyertek: 5985 7587 8024 13773 15142 15718 17167 17736 18318 19792 20730 23193 23968 25776 26443 27021 28380 29532 30766 37420 39966 41056 41366 45635 48519 50250 67174 69145 69605 69773 76994 78567 83168 A húzást szerdán folytatják. Ez EsT luxusautocar kirándulása Lillafüredre 1936 szeptember 5-8. 55.— pengő. Palota Szállóban való elhelyezéssel. Jelentkezés és felvilágosítás: Az Est Utazási és Menet jegyirodájában, Budapest, Erzsébet körút 18—20 .— Telefon: 1-455-59