Pesti Napló, 1936. szeptember (87. évfolyam, 199–223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

4 Szerda PESTI NAPLÓ 1936 szeptember 4 A közeli jövő urai »Tel« van a város akácfavirággal. ..« Pardon, elté­vesztettem: az akácvirág szezonja már elmúlt, most nem akácfavirággal, hanem miniszter­jel­ölek neveivel van tele a város. De ki tudná megmondani, hogy hogyan kerülnek ezek a nevek forgalomba! Ez a dolog olyan titokzatos, hogy énvelem most már könnyen el lehetne hitetni akár azt is, hogy az ismeretlenség nagy tavából a gólya hozza az új minisztereket Volt már arra is eset, hogy egy új kabinet tagjai­nak többsége véletlenül egy sportklubból került ki; borzasztóan csodálom, hogy már akkor nem jöttek rá, hogy időszerű lenne egy sportminiszter kinevezése is. Nem vagyok ugyan protestáns, de ha a politikára gondolok, azt kell hinnem, hogy az »elhivatottság« el­mélete nem egésze­n alaptalan: aki arra van elhivatva, hogy miniszter legyen, az hiába könyörög, hogy »múljék el tőlem e keserű pohár«, — kénytelen beülni a piros bársonyszékbe. Végre is a közakarat, a nemzet óhaja olyan parancs, amelynek teljesítését nem szabad, sőt nem is illik visszautasítani; meg kell hozni az áldoza­tot a köz érdekéb­en. Úgy képzelem, hogy a hölgyeik is a miniszterjelöltek nyakába borulnak: — Kedves férjem, ne vállald most a miniszteri tár­cát! Ke tedd ki magad fölösleges izgalmaknak! Maradj a rendes foglalkozásodnál! (Feltéve, hogy van.) Azonban ha a Haza hívja az embert, menni kell! De néha csak valami »belső szózat« hívja, illetve ösztönzi az embert. Van erre is elég példa a történe­lemiben ... Prysha valami nagyon jelentéktelen város, sőt talán nem is város, hanem csak falu. Hogy hol? Hát hol lehetne másutt ilyen csúf névvel, mint Galíciában? Azonban volt valaha ebben a városkában egy Bunani nevű rabbi, aki mindig kész volt megmondani a véle­ményét mindenről. (Kár, hogy mást nem él, mert nagyon alkalmas lenne arra, hogy akadályoztatásom esetén ezeket a cikkeket ő írja.) Bunam rabbi hitköz­ségében volt egy fiatalember, akinek tehetsége ugyan nem volt, de rettentően nagy volt az ambíciója. Ez a fiatalember egyszer elment a rabbihoz és így szólt hozzá: — Rebbe, én most nagyon furcsa dolog miatt jövö­k. Történt velem valami, a­mit nem tudok megmagya­rázni ... Ugyanis az éjjel megjelent álmomban a boldo­gult édesapám és így szólt hozzám: »Dávid ben­n«ékt, közlöm veled, hogy te arra vagy hivatva, hogy vezére légy az embereknek!« Én ezt nem tudom mire vélni... Rebbe, hogy értendő ez a csodálatos dolog? Rabbi Bunnan egy ideig hallgatva simogatta a sza­kállát, és azután így szólt: — Fiam, én sem tudom, hogy az álmod mit jelent. Eltelt egy hét, eltelt két hét,­­ az am­bíciózus fiatal­ember megint benyitott a rabbihoz. — Rebbe, mondotta, ez a dolog most már kezd en­gem nyugtalanítani. Ugyanis az éjjel megint megjelent álmomban a boldogult édesapám és megismételte múlt­kori szavait: »Dávid ben Léb, közlöm veled, hogy te arra vagy hivatva, hogy vezére légy az embereknek!« Hát nem csodálatos dolog ez? — De bizony az, ha megismétlődött a jelenés, — felelte a rabbi. Enne­k az ambiciózus fiatal­ember természetesen na­gyon megörült. — Tehát csakugyan vezető szerepre vagyok hivatva? — reérdezte. — Minden bizonnyal! — felelte a ra­bbi. A csodák nem csalnak. — Tehát mi most a teendőm? — kérdezte az ambició­zus fiatal­ember. — Nézd, fiam, — válaszolta a rabbi — ez a dolog rendkívül egyszerű. Várd meg, míg álmodban harmad­szor is megjelenik a boldogult édesapád szelleme, és mondd meg neki, hogy te kész vagy a parancsnak en­gedelmeskedni és vezető szerepet vállalni, de legyen szíves az édesapád szelleme azoknak az embereknek az álmában is megjelenni, akiket neked kell vezetned, mert másként azok az emberek sohasem fogják elhinni, hogy csakugyan te vagy hivatott a vezetésükre... Ha kivágják, én készséggel hiszek abban a csodá­ban, hogy a miniszterjelölt urakat valami égi jelenés figyelmeztette arra, hogy vezető szerepre vannak elhi­vatva, de nagyon célszerű lenne, hogy ugyanaz az égi jelenés a nép széles rétegeit is tájékoztatná arról, hogy az elhivatott férfiaknak beülése a piros bársonyszékbe az Égnek akarata. Természetes, hogy enélkül is bele­nyugszunk a dologba, mint mindenbe, ami nem tőlünk függ, de belenyugvásunk teljesebb lenne, ha valami csodás jelenés tájékoztatna bennünket arról, hogy kirá­lyok és császárok ugyan már nem uralkodnak azon az alapon, hogy ők »Isten kegyelméből« vannak fölénk ren­delve, ellenben azok, akik miniszterek akarnak lenni (sőt alighanem lesznek is), nem egyedül saját akaratuk folytán kerülnek fölénk, h­anem »Isten kegyelméből«, földöntúli hatalom rendelkezése alapján. Tulajdonképpen ez a »rend«. Minden, ami ezzel a renddel ellenkezik, forradalom vagy legalább is forra­dalomban született. Az az átkos demokrácia, mehyet aki nem szid, az ma nem is hazafi, már több, mint kétezer­­év óta el volt temetve, mikor feltámasztotta az új világrészben Franklin, Washington, Jefferson, meg a többi forradalmár s fegyveres felkelés, lázadás, az állami és társadalmi rend felforgatása, sőt az anya­nemzet gyalázása és az anyanemzet vérének bőséges ontása útján érvényesítette azt a tévtant, hogy a nép sorsát azok intézzék, akiket erre a nép választ ki kizá­rólag a saját maga akaratából. Na, ha arra kellene várni, hogy a nép hívjon el valakit a miniszterségre, akkor a legtöbb jelölt az ítélet napjáig hiába várna. Ez a demokráciának nevezett rendszer tehát a jelölt urak szempontjából határozottan rossz és a legélénkeb­ben kárhoztatandó. De akár ilyen, akár olyan a rendszer, az eredmény mindig jó és dicsérendő. Hogy ingyen dícsérendő-e vagy valamely érdekből, az körülbelül mindegy annak, akit dicsérnek, mert ha fizetni kell is, nem az ő zsebe érzi ezt, é­s a legszigorúbb elvi alapon is csekélynek minő­síthető a különbség a demokratikus és a nem-demokra­tikus rendszer között. Ugyanis mind a kettő ugyanazt a programot hangoztatja: Mindent a népért! A cél tehát tökéletesen azonos és csupán az eszközt illetőleg van eltérés a nézeteik között, amennyiben az egyik azt mondja: »Mindent a néppel!« — a másik meg irtózattal feleli rá: »Semmit a nép által!« És, végre is, a cél fon­tsabb, mint az eszköz! Vagy nem? Özv. Goldstein Lipótné szül Fleischer Mariska fele­sége és fiai Imre és Miklós, Goldstein Imréné szül. Klein Berta menye fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy szeretett férje, illetve édesapjuk és apósa Goldstein Lipót földbirtokos e hó 31-én, 77 éves korában, legboldogabb házaséletének 53-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt Temetése szeptember 2-án délelőtt 11 órakor lesz Hevesen (Pusztacsász). Áldott emlékét kegyelettel őrizatik! Heves, 1936 szeptember 1. A kormányzó hazaérkezett Gödöllőre (Saját tudósítónktól.) Horthy Miklós kor­mányzó vasárnap este háromnegyed kilenc órakor Brunswick alezredes társaságában hazaérkezett Gödöllőre. A kormányzó autója délután hat órakor Köpcsény határállomásnál hagyta el Ausztriát. A magyar államfő vasárnap délelőtt a Grác mellett fekvő Kroisbachban meglátogatta Heyssler nyu­galmazott ellen­tengernagyot, majd onnan az ellen­tengernagy társaságában Grácba ment, ahol meg­tekintette a Tegethoff emlékművet. Innen a kor­mányzó Heyssler admirálissal visszatért Krois­bachba, ahol megebédelt. Ebéd után ismét autó­jába szállt s Bruckon át Mürzzuschlag és Wiener­neustadt érintésével hazautazott Magyarországra. Bécs, augusztus 81. A hivatalos Wiener Zeitung vezércikkében egyebek között ezeket írja: A magyar kormányzó egész ittartózkodása idején mindenkinek az volt Ausztriában a legfőbb törekvése, hogy a legszívélyesebb módon kifeje­zésre juttassa azt a nagy tiszteletet és azt a meleg rokonszenvet, amelyet hazánk mind a kormányzó személye iránt, mind a magyar nemzet iránt táp­lál. Most, amidőn Horthy kormányzó ismét vissza­tér hazájába, Ausztria egész népének az a szívből jövő óhajtása kíséri, hogy hazánkban való tartóz­kodása e néhány nap alatt tiszta örömöt és igazi üdülést hozott légyen neki. Emlékkiállítás Buda visszafoglalásának 250-ik évfordulóján Az a szép, érdekes és értékes kultúrtörténeti kiállítás, amelyet Buda 1686. évi ostromának és visszafoglalásának fennmaradt emlékeiből ren­deztek az Iparművészeti Múzeumban, ha nem is nagyméretű, anyagbeli változatosságát és értékét tekintve annál jelentősebb. S ami főkép a kiállí­tott­ nyomtatványok, metszetek és érmék révén szembeötlő: elsősorban annak a körülménynek kihangsúlyozásával fogja meg a nézőt, hogy Budavár harmadfélszáz év előtti visszafoglalásá­ban az akkori európai köztudat az egész keresz­ténységre kiható, sorsdöntő világtörténeti ese­ményt látott, amint azt dr. Horváth Henrik a kiállítás katalógusának előszavában hangsúlyozza. Valóban, ezek a török-magyar emléktárgyak olyan nevezetes kortörténeti dokumentumok, ame­lyek a maguk idejében egy igazán világtörténeti fordulattal, a középeurópai török uralom megtö­résével állottak szoros kapcsolatban. Tanúság erre az a sok itt látható könyv, okirat, metszet, festmény, amely mind Budavárának diadalmas visszavételét adta hírül és örökítette meg Európa számára. Magyar eseménynek még sohase volt nagyobb visszhangja Európaszerte, mint Buda felszabadításának a török félhold másfélszázéves uralma alól. Talán mert a magyar érdek azóta se esett össze annyira Európa érdekével. A valen­ciai akadémia díszalbuma, a brüsszeli és madridi­­győzelmi­ tűzijáték képei, a külföldi arany-, ezüst- és bronzérmek (hátlapjukon Buda látképé­vel) s az idegennyelvű nyomtatványok beszédes bizonyságai annak: mit jelentett a kereszténység életében Buda visszahódítása. Az emlékkiállítás legkiemelkedőbb remeke négy hatalmas gobelin (kettő a királyi várból, kettő a bécsi Kunsthistorisches Museum-ból ke­rült ide), amely Charles Herber kartonjai után, La Malgrange-ban készült, 1725-ben. Egyik Lotha­ringiai Károly diadalmenetét, kettő a herceg győzelmét s a negyedik a janicsárok lemészáro­lását ábrázolja. Ragyogó, tüzes színeit főkép két darab tartotta meg. Ezek köré csoportosulnak a falakon elhelyezett egykorú metszetek, ostromké­pek, helyszínrajzok, hadvezéri portrék és törökö­det csúfoló gúnykének, Abdi basa lovaskéne, Savoyai Elemén, a bajor választó, a badeni őr­sróf, Forgách Á­dám színes arcképe és a nagy lotaringiai hadvezér budavári bevonulását meg­örökítő, H. Faust által festett olajfestmény. A nagyterem közepén két farka török sátor áll, az egyik előtt hétlófarkos török zászló. A vitrinek­odább érmek és plakettek. Érdekes két felszerszá­mozott paripa: egyik török, másik magyar harci díszben. A tárlókban elhelyezett gazdag kézirat­anyagból kiválik Lotharingiai Károly sajátkezű­leg írott hadinaplója. Vörösbársony állványon XI. Ince pápa mellképét látjuk, ovális márvány­domborműben. Egy hársfából faragott dombormű pedig Buda ostromát mutatja be. Tegezek, vas­ingek, páncélok, üstdobok és a török időkből való kerámiák (amelyeket legutóbb a tabáni ásatások­nál találtak) teszik teljessé az ízlésesen elrende­zett kiállítást, amelynek anyagában feltűnik még a tábori egészségügyi berendezések külön cso­portja. A kiállítás — amelynek szakszerű rendezéséért Layer Károly múzeumigazgatót illeti elismerés — ma, kedden délelőtt nyílik meg. —io. Akinek gyakran fáj a gyomra, bélműködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, annak a te­r­mészetes »Ferenc József« keserűvíz csakhamar szabályozza a székletétét, rendbehozza az emész­tését, élénkíti vérkeringését és jó közérzetet te­remt. Az orvosok ajánlják. Az osztálysorsjáték A 36. osztálysorsjáték V. osztályának kihúzása: 5. nap 20.000 pengőt nyert: 2539 10 000 pengőt nyertek: 4891 5015 5000 pengőt nyertek: 3612 12778 1000 pengőt nyert: 54884 3000 pengőt nyert: 13098 2000 pengőt nyertek: 2106 44926 72708 75100 1000 pengőt nyertek: 25181 34822 36175 70429 76718 600 pengőt nyertek: 763 40847 600 pengőt nyertek: 4816 16391 35159 36105 50412 69618 500 pengőt nyertek: 219 1961 5528 15612 20203 24653 28907 39953 300 pengőt nyertek: 5985 7587 8024 13773 15142 15718 17167 17736 18318 19792 20730 23193 23968 25776 26443 27021 28380 29532 30766 37420 39966 41056 41366 45635 48519 50250 67174 69145 69605 69773 76994 78567 83168 A húzást szerdán folytatják. ­Ez EsT luxusautocar kirándulása Lillafüredre 1936 szeptember 5-8. 55.— pengő. Palota Szállóban való elhelyezéssel. Jelentkezés és felvilágosítás: Az Est Utazási és Menet jegyirodájában, Budapest, Erzsébet körút 18—20 .— Telefon: 1-455-59

Next