Pesti Napló, 1936. szeptember (87. évfolyam, 199–223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

A BÉLA, egy dunaparti kávéház fizetőpincére az egyik legjobb magyar repülő Schäffer Béla fizetőpincér két év alatt a BSE legjobb repülőjévé képezte ki magát (Saját tudósítónktól.) Valamelyik délután hir­telen vihar kerekedett. Az elegáns dunaparti kávéház uzsonnázó közönségét őszinte aggodalom fogta el, amikor a levegőben alacsonyan repülve megjelent a hatalmas holland utasszállító gép. Sza­bad szemmel is jól lehetett látni, hogy a három­motoros gépóriást labdaként dobálja a szél. Majd­nem minden asztalnál ilyen felkiáltások hangzot­tak el: — Mi lesz szegény Bélával, csak nem történik valami baja? Remélhetőleg nem szállt fel ebben a nagy viharban? — Úgy látszik egyáltalán nem ismeritek Bélát. Azt hiszitek, hogy ő egy kis széltől zavartatni en­gedi magát és lemond egyetlen szenvedélyéről, a repülésről­? Ezen a délutánon mindenki Béla főpincérért aggódott a kávéházban. Soha ennyi kávét nem ön­töttek ki idegességükben a pincérek. Soha ennyi poharat nem sodortak le újságjukkal hadonászva a vendégek. Mindenki Bélát féltette. Szeretik az előzékeny, halk, úri modorú fizetőpincért. De tud­ják róla, hogy ha repülésről van szó, nem, ismer tréfát, minden szabad percét a repülőtéren tölti télen-nyáron. Sikerült is elérnie rövid idő alatt, hogy a főváros előkelő sportegyesületének, a BSE-nek lett a büszkesége, ahol pedig olyan kiváló sportemberek repülnek, mint Majoros János és herceg Odescalchi Miklós. Paulin úr, a kávéház lelkes tulajdonosa izga­tottan magyarázza a szokatlan izgalom okát azok­nak a­ vendégeknek, akik még nem ismerik Béla főúr kiválóságát. „Bélát nem kell félteni" — A, kérem, a Bélát nem kell félteni. Nagyobb viharból is kiverekszi magát — igyekszik meg­nyugtatni a kérdezősködőket, elsősorban azonban saját magát. A jóslat be is vált. Egy óra múlva megjelent irakkban, elegánsan Béla, hogy átvegye a szolga­fiatot. Izgalomnak nyoma se látszott rajta. Friss, pihent volt, mintha egész délután aludt volna. Már emlékezni se akar rá, hogy délután az életé­vel játszott a magasban. Természetesnek tartja, hogy egy ilyen szép sport, mint a repülés, veszély­lyel jár. Arca vörösbarna, tekintete éles, tiszta. Csak az alpesi hegyi vezetőknél és repülőknél látni ezt a remek arcszínt és ezt a nyugodt, átható, tiszta tekintetet. A délutáni kalandot fel se veszi. — Nem volnék méltó rá, hogy gépbe üljek, ha egy kis szél miatt nyafognék. — intézi el egyszerűen az egész kérdést. Különben harapófogóval kell kiszedni minden szót Bélából. Nem lelkesedik a reklámért. Csak nagy nehezen enged fel annyira, hogy tört mondatokban beszámoljon repülőmúltjáról. — Két éve kezdtem el repülni. Hat hónapig tart általában az elsőfokú kiképzés. Én gyorsabban végez­tem el. De igaz, hogy a legjobb magyar repülő, Majoros János is foglalkozott velem külön, a rendes órákon kí­vül. Akkor ketten vizsgáztunk egyszerre polgári repü­lők. Egy mérnnök, aki azóta kiment Németországba, de én. — Hogy folyt le a vizsgája? — A rendes bizottság előtt. Többek között jelen volt Csicsery őrnagy a légügyi hivatalból. — Mennyi volt eddig a leghosszabb repülése? — Egy óra hosszat tartott. De most készülök a má­sodfokú repülővizsgámra, amelyhez igazolni kell egy 300 km-es repülést is. Az elsőfokú vizsgához 40 levegő­ben eltöltött órát kellett igazolni. A másodfokú vizsga már utasszállításra is jogosít. 50 magyar polgár repül — Ön a BSE tagja, akkor valószínűleg tudja azt is, hogy körülbelül hány polgári repülőnk van. — Bizony elég kevés. A klubunkban huszonketten repülünk. Összesen van körülbelül ötven magyar polgári repülő. Nálunk repül Odescalchi Miklós herceg, Majo­ros János. Azelőtt csak a műegyetemistáknál lehetett repülni. — Maguknál hány gép van? — Kettő. Az Odescalchi hercegé és Kammer György gyárosé. --És magának lesz valaha saját gépe? — Egyhamar nem lesz. 18.000 pengőre lenne szüksé­gem egy gép vásárlásához. Azt pedig így nehezen fogom megkeresni. — Mikor repül? — Reggelenként, ha jó idő van. Szabadnapjaimon természetesen délután is. Hetenként összesen háromszor. Évenként igazolni kell negyven lerepült órát, mert kü­lönben elvész a jogom. Amire a legbüszkébb — Arra vagyok a legbüszkébb, — feleli érdeklődé­sünkre — hogy nemrégiben az egyesület vadonat­új gépével is elengedtek hosszabb útra. Akkor még az egyesületben Buzay Árpádon élt rajtam kívül senki se repült. — Hogy állunk a veszélyekkel? Volt már életveszély­ben? — Véleményem szerint veszély nincs. A közfelfogás azt tartja például, hogyha leáll a mot­or, lezuhan a gép. Hát pedig nem­ egyszer leállt a motorom és mindig sze­rencsésen földet értem. .Olyan ez, mint a morfium' — Milyen költségekkel jár a repülés? — Az elsőfokú kiképzés 100 pengőbe kerül. De a k­­ub ezt most olcsóbbá fogja tenni, hogy többen is kedvet kapjanak. Megtanultam a műrepülést is. Ha módomban lenne, versenyeznék. Sajnos, akármennyit talpalok a kávéházban, annyit nem tudok keresni, hogy egy finom gépet vegyek magamnak. Pedig de szeretnék... Olyan ez, mint a morfium, aki egyszer belekóstolt, megszédül tőle. És nem tudja abbahagyni. Nincs szebb, mint re­pülni. Ezért egy kis propagandát is csinálok a vendé­gek között a repülésnek. Kár, hogy sok gazdag ember­nek nincs hozzá érzéke, vagy pedig egészségileg nem alkalmas a repülésre. A kávéház tulajdonosa kíváncsian figyelte be­szélgetésünket. Úgy látszik, ez lesz az első, akit Béla főúr megnyer a repülésnek... Egyszerre három asztaltól is Béláért kiáltoz­nak. Javító feketét kérnek... Fizetni akarnak ... Újságot szeretnének ... Ha nem megy simán, mint a karikacsapás, Bélához fordulnak. Béla főúr sza­lad, intézkedik. Igazi »repülő« főúr. Héry Lánd Schäffer Béla, a dunaparti főpincér (balról a harmadik) a repülőtéren (•.stem t&MM«tsi «mm-** HONGlUü. ':>•&«>» .{'Aii.ß* x.tfafy ..:»• <s<4<.».< .::«• ni ^""^ViCl * 9>V UXh Ö&. VYím^-i ö WC. <•.••,»>: -.,-»:.-;.. V«<,Wi<1í(.'K., •.»-,­i«».«Í W; Pl Mit»: — í t. , ': Schäffer Béla pilótaigazolványa ­­ 6 Kedd PESTI NAPLÓ 1936 szeptember 1 A forró égöv betegségeinél, különösen vérhas­nál és olyan gyomorbetegségek esetén, amelyek váltólázzal együtt lépnek fel, a természetes »Ferenc József« keserűvíz szerfelett értékes ha­tást fejt ki. Az orvosok ajánlják. Sinclair Lewis: A Sólyom útja A sólyom, akinek útjáról Sinclair Lewis re­génye szól, a repülő, korunk hőse. Ericson, a norvég származású kisvárosi amerikai fiatalem­ber, semmiben nem különbözik a legtöbb ember­től, legfeljebb talán abban, hogy eltökélte: elfo­gulatlanul fog élni­. Imádja a kalandot, ha nem is jobban, mint az ember általában, de minden­esetre megvan benne az elfogulatlan bátorság, hogy kalandok közé vesse magát, amelyeket sze­ret. És ebben kivételes lény Lewis hőse és ugyanezért ideális regényhős is. Carl Ericson be­csületes és lelkes, mint általában szabad országok fiai voltak a háború előtt, amikor bátorsággal karriert lehetett csinálni és a bátor emberek még megengedhették maguknak a becsületesség luxusát. Ericson imádja a kalandot, tehát a ka­landok közé veti magát és olyan pokoli szeren­cséje van, hogy ifjúsága éppen arra az időre esik, amikor a repülés gyermekkorát éli. Carl következésképpen repülő lesz és szép pénzt keres. Minthogy becsületes, elfogulatlan fiatalember, elég nehezen találja meg magához való társát az életben, de végül mégis csak megtalálja és most már együtt indulnak el kedvenc kalandjuk, az élet átélésére. Ez a rövid tartalma a Sólyom útjának. Nem akarjuk részletesebben elmondani, mert ez a mese nagyon érdekes, fordulatos, olykor egyenesen iz­galmas és bizonyára javát veszti az informált olvasó előtt. A könyv tartalma ez, témáját pedig kifejezi utolsó mondata, amely Ruth ajkáról hang­zik el: »Milyen remek dolog élni, — mondja Ruth — ha az embernek nem kell lemondania az életről azért, hogy élhessen.« Sinclair Lewis pedig csak­ugyan megszívlelendő receptet ad arra, hogyan kell úgy élnünk, hogy ne mondjunk le az életről a megélhetés kedvéért. A kérdés nagyon egyszerű: bátraknak kell lenniük. Lewisnek ez a tétele ná­lunk is érvényes: bátornak kell lennünk. Minden­esetre azonban kedvünk volna vele vitatkozni. Például azt is mondhatnók: minél nagyobb bátor­ság kell egy társadalomban a jó élethez, annál rosszabb az a társadalom. Hozzátehetjük azonban, hogy bár az a társadalom, amely ilyen mérték­telen hősiességet követel polgáraitól, bizonyára rossz társadalom, viszont ez a társadalom így is valóság marad, elfogulatlanul és bátran kell benne élnünk tehát, ha nem akarunk a félelemtől megrokkanni. Lewisben megvan a hajlam ugyanarra a tanító célzatra, amely egykori ideáljának, Wells­nek oeuvrejét is legalább is művészi szempontból, itt-ott nehezen élvezhetővé tette. Bizonyos azon­ban, hogy Lewis annyival életteljesebb vidám­sággal, humorral, szeretettel szemléli az életet, mint Wells, hogy regénye végeredményben igazi regény marad és ha olykor úgy érezzük is, hogy a valóság spontánabb és bonyolultabb, semmint ő leírja, nem vitatjuk, hogy Ericsonja élő ember, akinek sorsa melegen érdekel. És ezen a ponton Lewisnek kétségtelenül van egy olyan erénye, amely a legtöbb olvasó kedves írójává teszi: ez az erény az egzotikum varázsa. Az egzotikum ebben az esetben Amerika élete, amelyet keve­seknek adatott meg­ismerni Európában s amely­ről a kétségbevonhatatlan hitelesség: varázsával Lewis bőséges adatokat mesél. S ezért, ha akkor tán több indulatot, szeretetet, mélységet is vár­nánk tőle, kárpótolva érezzük magunkat annak a mi életünkhöz annyira hasonló és tőle mégis any­nyira különböző életnek izgalmasan érdekes és friss ábrázolásával, amely Amerikában folyik. Az ember a mai élet idegességében egyre tü­relmetlenebbül követel meg a műtől egy olyan él­vezetet, amelyet nyugodtabb időkben másutt ke­resett: a szórakozást. Ami pedig ezt illeti, senki­nek se lehet panasza Lewis ellen. A könyv kitűnő lektűr, tanulságos olvasmány és aki elolvasta, nem vesztegette hiába idejét. A repülés nemcsak huszonöt évvel ezelőtt volt kalandos és gyönyörű probléma. És Lewis Ericsonja nemcsak a Wright­testvérek ideálja lehet, hanem Lindberghé, a ro­konszenvesen üde, bátor, egészséges és becsületes emberé is. A Sólyom útját Nagy Géza fordította fordu­latosan, ötletesen birkózva meg az angol szöveg, furcsa, fanyar humorával. Jan­ovics András. Kedvezményes fürdő jegyek: Császárfürr­ő Erzsébet-sósfürdő Gellért-gőzfürdő Hungária gőz­ v. kád ..... Lukács Iszap Lukács gőz v. kád Lukács iszap göngyöléssel... Rudas uszoda szekrénnyel Széchenyi góz Széchenyi népfürdő Pénztár 1.14 P 2.­ P 1.60 P 1.­ P 1.60 P 1.20 P 2-40 P 6.SO P 1.60 P O.SO P 1.04 P Nálunk 0.84 P 1.60 P 1.36 P 0.80 P 1.38 P 1.­ P 1.90 P 0.68 P 1.36 P 0.68 P 0.84 P Szt Imre gőz (Bácffürdő) , Csillaghegyi és Sósfürdői strandjegyek. Kapható: AZ EST-lapok jegypénztáránál, Vll., Erzsébetkerfi 18­51 és Dereben V., Vilmos császár út 62

Next