Pesti Napló, 1936. október (87. évfolyam, 224–250. szám)

4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1986 október 1 Elhízásnál, szivelzsírosodás és májelzsírosodás eseteiben reggel, délben és este egyharmad pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz — félórá­val az étkezés előtt bevéve — rendkívül értékes háziszer, melynek hatása gyors, biztos és mindig kellemes. Az orvosok ajánlják, ország nehezen lett volna kapható. A gazdasági boldogulás lehetőségét nem az elzárkózásban, ha­nem a nemzetközi kiegyenlítődésben és elsősor­ban az árak kiegyenlítésében látjuk. Megszűnt a valutaháború. Egy közbeszólásra válaszolva, kijelentette Vincent Auriol, hogy Morgenthau kincstári ál­lamtitkár és Neville Chamberlain angol kincstári kancellár szerint, ezzel a megegyezéssel egy olyan nemzetközi épület alapjait vetettük meg, amely a becsületen és kölcsönös bizalmon nyugszik. De ez még csak a kezdet kezdete. Folytatnunk kell a munkát. Mindenesetre az is nagy eredmény már, hogy valutáris téren megszűnt az áldatlan nem­zetközi harc. A kormány el akarja kerülni a pénzé­rtékcsökkentés esetleges káros következmé­nyeit. Mindehhez azonban bizalomra és fegye­lemre van szükség. CaiVaux: 71 fr­­­nk értékcsökkentése elkerülhetetlen volt A pénzügyminiszter után Caillaux radikális szenátor, a pénzügyi bizottság elnöke, emelke­dett szólásra. Tárgyilagos akarok lenni és ezért elismeréssel kell szólanom a pénzügyminiszter buzgalmáról, — mondotta. — Én is azok közé tar­tozom, akik annak idején a frank árfolyamát túl­ságosan magasnak találták. 1926-ban, amidőn el­hagytam a miniszteri széket, olyan pénzrögzítés-ről tárgyaltam, amely mellett a frank árfolyama a fonthoz viszonyítva 130 lett volna. A frank ér­tékcsökkentése elkerülhetetlen volt. — mondotta. A kormány eddig úgynevezett reflációs politikát űzött, de ez az egész vonalon kudarcba fulladt. A francia és külföldi árak közötti különbség egyre tágult. A munkanélküliek száma 30.000-rel növekedett. Ami pedig a kormány mostani javas­latát illeti, ezzel a kormány tulajdonképpen visz­szatér a deflációhoz a pénzt értékcsökkentés leple alatt, ami ezt a műveletet a nép számára talán elviselhetőbbé teszi. (Élénk taps.) A pénz érték­csökkentésének következményeit el kell fogad­nunk, de azokat az egész vonalon érvényesíte­nünk kell. Az áldozat, amelyet az országnak hoz­nia kell, igen csekély, de különbséget nem szabad tenni az állampolgárok között. A siker titka a költségvetési egyensúlyban rejlik. Az ország né­pének meg kell hoznia a szükséges áldozatot, mert különben egyre lejjebb süllyedünk azon a lejtőn, amelynek alján mindnyájan jól tudjuk, hogy mi vár. A kommunisták álláspontja 1 "A kommunisták álláspontját a pénzügyi tör­vényjavaslattal szemben Cachin Marcel fejtette ki. Kijelentette, hogy a törvényjavaslat súlyos fenyegetést jelent a középosztályra és fix fizeté­sűekre nézve. A helyzet megoldása a nagy vagyo­nok vagyonváltsága lett volna. A pénz értékcsök­kentése kedvező lesz az üzérkedőikre, a banká­rokra és a trösztökre nézve. A kommunisták a rendet akarják, amelyet fenyegetnek a fasiszták és a nagytőkések. Ezzel befejeződött az általános vita és, kimon­­dották a szakaszonkénti tárgyalásra való áttérést. Singer, a tizenkéttagú baloldali köztársasági csoport elnöke kijelentette, hogy ő és barátai hí­vek maradnak a pénzsűrítés politikájához és a javaslat ellen szavaznak. Elfogadják az értékcsökkentést A szenátus ezután 137 szavazattal 127 ellené­ben elfogadta a valutáris törvény első cikkelyét, amely kimondja a pénzértékcsökkentést. 71 kormány nem vállalta a felelősséget a szenátus módosításaiért A szenátus a javaslat 6. szakaszát új szöveg­ben fogadta el. A 10. szakaszhoz módosítást nyúj­tottak be, amelyhez a pénzügyminiszter is hozzá­járult. Ennek értelmében a Francia Bank ezévi november 1-ig az értékállandósági alap terhére Franciaországban lakó, illetve székelő természeti vagy jogi személyektől megvásárolhatja a felaján­lott aranyrudakat vagy aranypénzeket és a kilenc­százezredrész finomságú arany 65,5 milligramm­jáért egy frankot fizethet. Azok, akik nem éltek ezzel a lehetőséggel, be kell hogy vallják a bir­tokukban lévő aranymennyiséget november 1. és 15­ 9 között. A módosítást a szenátus elfogzadta. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy október folyamán azoknak, akik aranyat szolgáltatnak be a Francia Banknak, nem kell megnevezniük magukat. Amikor az új 13. a. szakaszt kezdte tárgyalni a szenátus, Blum miniszterelnök szólásra emelke­dett, hogy néhány politikai természetű felvilágo­sítást adjon. Kijelentette, hogy a kormány nem vállalhatja magára a felelősséget a szenátusban javasolt szövegért, amelyet a másik törvényhozó testület többsége nem fogad el. 71 frankleértékelés újból a kamara elé került Párizs, szeptember 30. A kamara pénzügyi bizottsága elvetette a sze­nátus által megszavazott új 13. a) szakaszt és megint a régi 14. szakaszt fogadta el, amit a sze­nátus a javaslattól elválasztott. A kamara teljes ülése éjjel háromnegyed tizen­kettőkor kezdte meg a pénzügyi törvényjavaslat második olvasását. A pénzügyi bizottság főelő­adója azt javasolta, hogy a kamara fogadja el a szenátus által módosított alakban a 10—13. sza­kaszt, de vesse el a szenátusi szöveg 13. a) sza­kaszát és fogadja el újra a szenátus által a javas­lattól elválasztott szakaszokat. A vita megnyitása után Vincent­ Auriol szó­lalt fel a kamarában. A baloldal tapsvihara köz­ben arra kérte a kamarát, hogy gyorsan tárgyalja le a javaslatot, nehogy a várt nemzetközi aktus késedelmet szenvedjen. Elvetik a szenátusi módosításokat Az első szakaszt a kamara 313 szavazattal 214 ellenében fogadta el. A 2—13. szakaszokat a szená­tusi szövegben fogadták el. A szenátus által el­hagyott 14—15. szakaszt a kormánnyal egyetértés­ben megint a kamara szövegezésében fogadták el. A kamara megszavazta a 16—25. szakaszokat is, az eredetileg a kamara által elfogadott szö­vegben. Ezenkívül elfogadtak még egy pótló sza­kaszt, amit De Monzic volt miniszter javasolt. Blum Genfbe utazik Párizs, szeptember 30. Jólértesült körökben ú­gy tudják, hogy Blum miniszterelnök Spinasse gazdasági miniszterrel együtt csütörtökön Genfbe utazik. Genfben Spi­nasse nyilatkozni fog a francia frank értékcsök­kentésének a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról. Japán ezt követeli Kínától • • • London, szeptember 30. Az Evening Standard szerint Japán a híres 21 pontra emlékeztető messzemenő követeléseket intéz Kínához. E követelések részletei a következők: 1. Teljes kártérítés és bocsánatkérés a legutóbbi inci­densekért, a bűnösök és felelősök legszigorúbb megbün­tetésével. 2. A kínai-japán békét szavatoló állandó biztosítékok nyújtása. 3. Valamennyi japánellenes szervezet feloszlatása. 4. A japánellenes szövegek törlése a kínai tanköny­vekből, beszédekből, lapokból, falragaszokról. 5. A japánellenes kínai közhivatalnokok elbocsátása. 6. Japán légiforgalmi jogainak elismerése Kína felett. 7. A vámtételek mérséklése. 8. Az öt északkínai tartomány viszonyainak rende­zése. 9. Japán tanácsadók alkalmazása a vezető állások­ban és az összes fontosabb kínai közhivatalban. A Reuter-iroda még a következő japán követelések­ről tud: „ Japán csapatokat tarthat a Jangce völgyében a japán lakosság megvédésére. . 2. Gazdasági együttműködés. Hír szerint az angol kormány a tokiói angol nagy­követ útján állandóan tájékozódik a Japán és Kína között folyó tárgyalásokról. Japán nem szab határidőt a követelések teljesítésére. i Óriások Irta: Gelléri Andor Endre Mi volnánk a két herkules, kikről annyit beszél a phrügymenti nép. Mink heverünk naphosszat, míg körülöttünk víz felé megy a sikló, virágra a méh és méz után a barnamedve. A mi szemünkön lángol, h­a baltát csap villám­ként tölgyekbe az ég, s mi védjük ama öreg fá­kat, kiknek a gyökere úgy mozog mint a rossz fog. Sűrű, sötét viharban láthatnak minket,s amint nekifekszünk az őszrombú fának s míg nekiront a szél, erősen fogjuk törzsét s lecsillapítjuk dobogó szívét. N­a kidőlt mégis valamely vénhedt fa: vál­lunkra vesszük éjjel s míg gömbként libegő bag­lyok kísérnek, elceperjük a szakadékhoz, ledobjuk a mély verembe át­törő csontjai zúzódó ágai zen­gik a gyászéneket. Mi vagyunk, kik meztelenül a folyóba állunk és sziklás emelkedőn úszunk föl­felé fokról-fokra. Mi heverünk holdtöltén püspök­arcú kövek között, mikből halk pattogással beszéd pattan s ha megindul a kövek szava, óriási szik­lák jajgatnak föl és kis kavicsok nyögnek körös­körül halkan. A levegő ismetr minket és fehér kö­penyében sokszor odaáll hozzánk beszélgetni. A csillagok, ha sötét az út, a tenyerünkre eresz­kednek a hold az asztalunkra száll és könyökére támaszkodva hallgatja, hova indulunk s miért? Ivéha, ha gonoszság üli meg a szivünket, tüzet akarunk látni, fáklyásan járjuk be az erdőt és csakhamar vörös lesz a fák törzse és áttetsző. Szép a tuzipompa, mi fölött ijedten imbolygnak a baglyok gyulladtan ügetnek a medvék és el­rémülve bámulnak fényébe az ágbogas szarvasok. Minap egy kis öregasszony jött hozzánk. Már sirva-sirt messziről s a kezét tördelte. »Oooó, ke­gyelmes óriások, a pedert bajuszú Lacfi elvitte az irmát, ohohooó, pedig ő már a Károly katonáé ...juhuhu, Dahi, mi történjék velem?« — Csak térj haza, szegény asszony, mondjuk ne nálunk az igazság, a szívünk veled érez, add ide ajtöcsög tejet, meg a zacskó dohányt, amit hoztál nékünk. Lacsi szívét bedobjuk az udvarodba holnap. Nekünk is volt anyánk, úgy rémlik s ezért, ha anya jő hozzánk fájdalmával, megenyhül furcsa­ságunk, erőnk is bágyadtabb lesz és ha szava mö­gül igazság cseng, szavára mint parancsra in­dulunk. Hűs éjjelen lépdelünk át, fejünk felett sötét felhők szaladnak. Fülünk kitágul, hogy beleférjen minden hang, szemünk előttünk repül, akár a ma­dár. Vállunknak nyílnak a lombok, megússzuk a folyót, megmásszuk a csúcsot, ez rohan előttünk, mókusok fönt, kígyók hanyatlanak le lábunk alatt. Mondja is a társam: Ne menjünk­ ef föl az égbe, há-*­tunk iit nekivetni az éjnek, mintha bársony lenne? Kacsintok, testem kellemes huzatban áll, lá­bam alatt ropog a kő és övemhez leszorítva elől , hátul egy fűrész acélfogakkal csillog. Azon tűnődök, hogy mit is teszünk mi Lacsi­val, ha rátalálunk. Eli ujjuk ! Kipackoljük az erdő­ből, hogy falujába röppen? így akadunk rájuk. A leány alszik, aléltan, ki­merülten s fölötte, fának dőlve Lacsi áll. Ében­hajú ember, fekete bajusszal, csillogó szemekkel. Oldalán néki kard van, övében pisztoly, léptünkre felriad s ránk elhűlve bámul. Kardjához kapna, de lefogom és néki csendet intek. Aztán átlépünk vele egy erdőt s ott leülünk vele társalogni. — Minek vitted el ezt a leányt, te, Lacsi? — mondom neki kellemes szigorral. — Te, — mondja nékem — tudom, hogy amit tettem, tilos. De úgy kértem az anyját, adja... Nem adom, mert egy katonáé, mondta. Kértem a leányt is: jöjjön, mert nélküle nem lehet élnem. Nem szeretlek, mondta. Ez az oka, hogy lóra vet­tem, hogy erdőbe vittem s ha ti elvennétek tőlem, inkább öljetek meg. Bólintanak erre a beszédre: — Megölünk sze­gény kis ember. Azért jöttünk és semmi másért... de ha már így van, imhol a kulacsunk s egyél szalonnánkból. — Igen, igen, — suttogó Lacfi poharazás köz­ben — ti az egyik anya szánalmáért csak megöl­tök engem... de nékem talán nincs anyám? Ennél a szónál nyugtalan lett a lelkünk.­­ különben is oly édesen, búsan bírt beszélni, hogy még elbeszélte volna tervünket a semmibe. — No Lacfi, — mondom — most állt be deré­kig ebbe a verembe. Képzelj annyit, hogy fa vagy, kihez eljöttek a favágók, baltával, fürésfé­szel és néki végetvetnek. — Ej, nagyságos urak, hol vannak hozzá ró­lam a lombok, hol vannak rólam a háncsok s ho­gyan lehetne gyenge lábaimat gyökereknek ne­vezni? Mikor vágtak ki ilyen gyenge fát az er­dőn? s mikor sírt még így egy fa, mint én fogok, ha fűrészeltek? Így beszélt, de bennünk zengett, amit ígér­tünk. Tudja a phrügymenti nép, hogy a két her­kules szava törvény, ígérete beteljesülés. Ezért hát szelíden homlokon vágtuk Laciit, de az suttoga tovább is: — Ki tehet róla, hogy vakká tesz a vérem, hogy amit kívánok, akarom, s hogy ennyire szeretni mertem. — Ki tehet róla, — mondtam — hogy elfűré­szeljük a derekad, hogy bedobjuk az asszony ud­varába a szíved és hogy nekünk ezt kell tenni. Mert ekkor már húzta ő és húztam én a fű­részt. — Gyenge törzs — sugá­r társam. — Csak gyorsan, gyorsan, sürgettem őt. S ledőlt ime Lacfi, mielőtt ledőlt még jajga­tott egyet, aztán csak a vére patakzott búsan. Én a szívével kimentem a hegyfokra , onnan elhají­tom. Röpült a szív, vére csöpögve s odahullt az udvarra, ahova ígértem. Aztán felkaptuk a lányt s levittük a falu aljáig. Vernehajú lány volt, va­lamitől kábult, ráhagytuk egy vén parasztra, h­ogy haza vinné. S amerre mentük, meghajoltak az erdők, csen­desebben csobogtak a folyók és úgy zúgtak alat­tunk a szakadékok, mint a viharos álom. 71 szavazás A szenátus 21 szavazattal 125 ellenében el­fogadta a pénzügyi törvényjavaslatot a szenátus pénzügyi bizottsága által megállapított szövegben. A szenátus a szavazás után holnap reggel fél tíz órára napolta el ülését.

Next