Pesti Napló, 1936. november (87. évfolyam, 251–274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1936 november 8 • ­lem szabad dohányozni csak NIKOPALL szipkában NIKOPALL Óvja az egészségéti betéttel Trafikban fiélre ! Megjelent az áruházi rendelet , A kereskedelem-­­és közlekedésügyi miniszter ••kiadta rendeletét az­­áruházak üzletkörének és üzletvitelük módjának szabályozásáról. A rendelet meghatározza, hogy áruház az a kereskedelmi vállalat, amelyben több a kereske­delmi szakmának üzletkörébe tartozó és rend­szerint külön üzletekben árusított árucikkek ke­rülnek közvetlen fogyasztók részére eladásra és amely vállalat a helyisége nagyságánál, az alkal­mazottak "számánál és a befektetett tőke nagysá­gánál fogva a fogyasztóközönséget kiszolgáló helybeli üzletek átlagos mértékét lényegesen meghaladj­a. A vállalat áruházrettegét nem érinti az a körümény, hogy üzlethelyisége nem egy, ha­nem egymással szomszédos több házban van, valamint az sem, hogy az áruházhoz tartozóként mutatkozó egyes üzletágaknak (osztályoknak) más-más tulajdonosa vagy bérlője van-T új áruházat felállítani és meglévő áruházat kibővíteni­­(pl. új üzletág bevezetése, fióküzlet nyitása, alapterület megnagyobbítása stb.) csak a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter en­gedélyével szabad. Áruházban nem szabad semmiféle nyers húst, vadat, elő és vágott baromfit, élő és nyers halat, zsírt, hálat, zsírszalonnát, vajat (kimérve), szárí­­tott tésztaneműt, (kimérve), tejet, tojást, friss főzeléket,­ burgonyát, hüvelyeseket, gyümölcsízt , (kimérve), cukrászsüteményt (kivéve a száraz sü­teményt), fagylaltot, palackozott szikvizet, ásvány­vizet és gyógyvizet árusítani. Ezeknek árusítását a már fennálló áruházak a rendelet hatálybalépé­sétől számított hat hónap alatt megszüntetni köte­lesek. Az áruház csak olyan helyiségből árusíthat, amelyből a vevőnek az áru kiválasztása és átvé­tele céljából be­ kell lépnie. Ennek meg nem felelő­­árusítást a rendelet hatálybalépése után egy hó­napon belül meg kell szüntetni. A záróra, valamint a vasárnapi és a Szent István-napi munkaszünet tekintetében az árusház egész üzemére azokat a rendelkezéseket kell al­kalmazni, amelyek az áruházban forgalomba ho­zott különféle árucikkek árusítása tekintetében szigorúbbak.­­­­ .. A Az áruháznak az élelmiszer- és fűszerszakma körébe tartozó árucikkek árát csupán tíz deka­grammos, valamint negyed, fél és egy kilogram­mos egységekben szabad hirdetnie. Az így hirde­tett árut az árusítás alkalmával a vevő kívánsá­gára meg kell mérni. Ha azonban az áruház az ilyen árucikkeket eredeti külföldi csomagolásban hoz forgalomba, amelyen az árucikk súlyát kül­földön tüntették fel, az ilyen árucikkek árát a csomagoláson feltüntetett súlyegységben is sza­bad hirdetni. A rendelet végül a rendelet megszegésének büntetéséről intézkedik. Az ideál írta: Pakots György — 1. " Évek múltak el azóta, hogy utoljára simult é peste a száju­k. Amikor elbúcsúztak egymástól, miein hangzottak el nagy szavai, kerülték a múlt felidézését­ és megígérték, hogy nem fogják egy­mást elkerülni. — Jó barátok maradunk, — mondotta Éva — mi nem válhatunk el úgy, mint más köznapi em­bereik ... ...• Hegyi Bálint megértően bólintott és erőtel­jesen szorított kezet Évával. De amikor kilépett Éva lakásának ajtaján, már tudta, hogy sohse fog s­ezerelme közelébe kerülni. Túlságos önuralom kellett volna ahhoz, hogy Évát lássa más asz­szonyaként, nem, ezt nem bírta volna elviselni. Sajgó fájdalma a szakítás miatt csak lassan enyhült. Hosszú ideig szinte remeteéletet élt. Asszonytársaságban rosszul érezte magát. Nő­ismerőseit gondolatban összehasonlította Évával s ilyenkor az összehasonlításból mindig Éva ke­rült ki győztesen. Senkinek sem volt olyan me­leg, simogató szeme, mint Évának, olyan köny­nyed járása, lelkes hangja. Évának nem akadt párja, Éva, Éva volt és Hegyi Bálint öessetépte nagy szerelme egyetlen fényképét is, mert hiszen jobban beleedződött agyába az imádott lény­képe, hogysem szüksége lett volna élettelen emlék­tárgyra. Egy nagyon azu­tán megismerkedett egy fia­tal lánnyal, Veronikával. Veronikának is köny­nyed volt a járása, simogató a szeme és Hegyi Bálint valami furcsa izgalommal állapította meg: — Évára hasonlít, nagyon hasonlít rá!..'. Más talán ezt a hasonlatosságot nem vette volna észre. 2. "' . Hegyi Bálint megnősült. Veronikát vette el feleségül, Veronikát, aki annyira hasonlított Évá­hoz. A régi szerelmét szerette feleségében és egy­szer így szólította meg: — Éva! Ebből e­ megszólításból csaknem komoly baj keletkezett. Veronika természetesen tudni akarta, hogy ki az az Éva. Bálint eleinte, tréfálkozott, igyekezett elterelni az asszony figyelmét, de,­az­után kénytelen volt mindent amo­ndani- Verottika nem akart hinni férjének és kételkedve, kérdezte: — Csak nem akarja azt állítani, hogy egy sok év előtti szerelmére gondolva nevezett engem Évának? Mondja meg, ki az az Éva? — Édesem, nem akarja elhinni? — Ezt nem lehet elhinni. A párbeszéd a hálószobában folyt. Feküdtek az ágyban, azaz hogy csak a férfi feküdt, mert az asszony felhúzott térdeire könyökölve ült és ma­kacsul ismételgette: — Tudni akarom, ki az az Éva. Ha megcsal, remélem, nem tesz nevetségessé s nem valami szörnyű trampli a barátnője... Hegyi Bálintnak zúgott a feje, önmagában át­kozódott, szeretett volna már aludni, de azért — már vagy ötvenedszer — újra megpróbálta meg­magyarázni a feleségének, hogy Eva nem egyéb egy sok év előtti szerelménél, akit azóta sem lá­tott. Egyszerre valami eszébe jutott és sietve meg is mondotta: — Tudja, szívem, ezt be is tudom bizonyítani. A padláson egy ládában megtalálhatja a legény­kori irataimat, köztük vannak Éva levelei... Másnap, amikor Bálint hazajött az irodájából, Veronika szelíden bújt a karjai közé. — Ne h haragudjon, — mondotta — hogy kétel­kedtem igazmondásában... Pár perc múlva azonban így folytatta: — De hogy én se haragudjam magára, most ms mindent el kell mondania Éváról. Hogy milyen volt, milyen színű a haja, a szeme... mindent,­­ mindent... 3. Ettől kezdve Éváról sok szó esett. Megtörtént, hogy Veronika új ruháját vizsgálgatta a tükör előtt s egyszerre a következő kérdéssel lepte meg Bálintot: — Mondja, Éva karcsúbb nálam"? Egy más alkalommal valamin összekülönböz­tek és az asszony gúnyosan jegyezte meg: — Persze, a maga nagy szerelme nem lenne olyan, mint én ... Hegyi Bálint zavartan tiltakozott. Valóban arra gondolt, hogy Éva nem tudna minden kicsi­ség miatt indulatosan vitatkozni. Veronika csak csöppet, m­egcsak kevéssé volt féltékeny, Évára. Inkább hasonlítani igyekezett férje régi ideáljához külsőleg és modorban és Bálint is egyre inkább azt érezte, hogy Veronika csaknem olyan, mint Éva.­­ —^ Szerencsés ember vagy, --- állapította meg — kevés házasság sikerül ilyen jól, mint a mienk!. •i'. ' - .. . • - ' Aznap, is erre gondolt, amikor együtt mentek egy társasvacsorára, Veronika szép volt,­­ finom­­jelenség és á,férfit büszke érzéssel töltötte­ el a nők .szeméből felesége felé áramló elismerést és irigység. A férfiak kódolása pedig mulatatta. Arcán azonban egyszerre, elhalt a mosoly. _Az étterembe, egy nő lépett be alacsony, kopasz férfi kíséretében. A jelentéktelen ember nyilvánvalóan a nő férje volt. Hegyi Bálint azonban nem a férfit nézte, hanem a­ nőt, nézte szívdobogva, meg­­­rettenve, Éva volt] ! De jaj, mi lett belőle?!. A drága arcvonások elmélyültek,­ hajszíne megkopott. Más volt a szeme is, már nem az a simogató nézésű... s mintha..., igen, egészen bizonyos... bandzsított. Éva arca erősen ki volt festve, kissé túl erősen. Bullája is feltűnően élénkszínű. Tucatnő volt, kissé közönséges jelenség. Hegyi Bálint megrendülten nézte, volt szerelmét, pró­bálta visszaidézni emlékezetébe a­ régi Évát. Meg­változott, állapította meg, de a következő pilla­natban szinte riadtan döbbent rá a valóságra: —­ Én láttam másként Évát Mert valóban: Éva ugyanaz volt, mint régen. . Az a néhány év, amióta nem látta, alig hagyott nyomot rajta. Csak Hegyi Bálint formálta át ön­magában az idők során az asszony képét, az ere­deti mindjobban elhalványodott és átalakult úgy, ahogy Bálintban, a meglett férfiban is megválto­zott a női ideál képe. Bálint még mindig elgondolkozva nézte Évát, amikor egyszerre Veronika halk, szemrehányó hangja riasztotta fel: — Mit bámulja olyan feltűnően azt a nőt?­­ — Miféle nőt! — Ne tetesse magát! Azt a festett hajú szőke asszonyt, aki most ült le az asztalhoz. A­ férfi nevetve fordult Veronika felé,­ lopva, esitltóan „megsimogatta a felesége kezét és derű­sei!" válaszolta: — Valamin elgondolkoztam. Csak nem­ képzeli, ' édesem­.­ hogy egy ilyen tucatnőt érdemesnek t­ar­­tanék'­­fixírozni ! Átterjedt az Atlanti óceán partjára is az amerikai kikötőmunkások sztrájkja San Francisco, november­­ 2. (A Pesti Napló tudósítójának kábeljelentése ) (United Press.) A Csendes óceán partján fekvő amerikai kikötőkben három nap óta tartó sztrájk át­terjedt az Atlanti óceáni kikötőkre is. A rokoniparok is sztrájkmozgalmakat indítottak, így sztrájkolnak már a szállítómunkások­­ is. Attól tartanak, hogy keddre, az elnökválasztás napjára 110.000 munkás fog sztrájkolni. Ebben a pillanatban 45.000 munkás sztráj­kol, ebből 37.000 a csendesóceánparti kikötőkben, 5000 az Atlanti óceán partján és 3000 a mexikói öböl partján fekvő amerikai kikötőkben. A békéltető kor­mánybiztos eddigi fáradozása hiábavaló volt. 230.000 pengőt fizet rá a főváros a lóhúsü­zemre (Saját tudósítónktól.) Érdekes jelentést terjeszt Rosta János közélelmezési tanácsnok a lóh­úsüzem pénz­ügyi helyzetéről a közélelmezési bizottság keddi ülése elé. Tavaly óta 120 százalékkal emelkedett az élőló ára, főleg az export miatt. A polgármester nem akarta megdrágítani a lóhúst, mert az ép a legszegényebb nép­osztály élelmezési cikke, de oly sokat fizettek rá az üzemre, hogy pár héttel ezelőtt mégis kénytelen volt a főváros a lóhús kilóját 10 fillérről egy pengőre fel­emelni, így is kilónként 2-3 fillért fizet rá az üzem a lóhúseladásra.­­•••1A A jelentés rámutat arra, hogy a lóhúst­ nemcsak a budapestiek, hanem a környékiek, sőt a távolabbi vidék lakossága is a Községi Lóhúsüzemtől vásárolja. Arra számítottak, hogy az év végéig 360—370.000 pengőre emelkedik az üzem vesztesége, az utóbbi időben­ azon­ban fokozatosan olcsóbbodik az élő ló ára .A em­nek foly­tán az üzem előrelátható deficitje­ csak 210.0110 pengő lesz. " V . A jelentés egyébként beszámol arról­­is, hogy a "kö­zéposztálybeliek közül is sokan vásárolnak lóhúst, te­kintettel a leromlott gazdasági helyzetre. Hasműtétek utáni időszakokban reggelenként egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz igen kedvelt, nagyértékű hashajtó, amely a belek tartalmát biztosan felhígítja és azt minden fájda­lom okozása nélkül néhány óra alatt könnyen le­vezeti. Az orvosok ajánlják,­­ 40.000 - 274.000? Egy fiatalasszony kölcsöneinek 2 rejtélyes története. (Saját tudósítónktól.) Néhány nap óta egy előkelő fiatalasszony tönkrejutásának furcsa körülményeiről beszélgetned, a fővárosi társaságokban. D. L.- köztiszt­viselő fiatal "felesége másfél évvel ezelőtt háromemeletes,­­hét -negvrá nyiló, 230.000 pengőt ért bérházat 'örökölt.' 'Néhányez­erpengős­'adóssága volt, örökösödési illetéket is kellett fizetni, ezért kölcsönt keresett. A kölcsönt­ egyik ismerőse útján megkapta: 11.000 Pengőt vett ,fel azzal, hogy 21.000 pengőt kebeteztetett be a házra. Két hónapra kapta a kölcsönt, két hónap múlva a kölcsönadó fel is mondta a megállapodást, amikor jelentkezett egy másik ember, hivatkozott összeköttetéseire, azt mondotta, hogy megtudta, a fiatalasszony kölcsönt keres, szívesen ad további. 40.001) Petrgöt. Az asszony boldogan vette fel ezt az összeget, kifizette a 21.000 pengőt, most már a 10.000 Pengőt­ kebelezte be a házra. Férjének az ügyletekről nem szólt, mert a kölcsönnyújtók azt mondották neki, hogy D. L.-nek ne­m szabad az ügyről tudnia, miután köz­tisztviselő­. Így ment ez hónapokig, egyre nagyobb összeget kapott, hogy a régi adósságot kifizesse, végül az egyik kölcsönnyújtó arra is rávette az asszonyt, hogy bérházának főbérleti jogát harminc évre egy szövetkezet­­ nevére írassa át. Az ügyeletek befejezése az volt,­hogy­­amikor már az örökölt bérház agyon volt terhelve, jelentkezett az I. számú kölcsönnyújtó azzal, hogy szívesen elcseréli a bérházat egy tehermentes ingatlannal. Mutatott az asszonynak több bérházat, az Örömvölgy, ucca 13. szá­mú ház megtetszett neki. A kölcsön­nyújtó ekkor a saját nevére íratta az eredeti és agyonterheltnek nyil­­­vánított bérházat,­­míg" az örömvölgyuccai háznak két­-"harmadrészét az asszony nevére akarta iratni. Ekkor J­. L.-né már elmondotta férjének az eseményeket: ügyvédek léptek közbe, kiderült, hogy az örömvölgy­­uccai házhoz a kölcsön nyújtónak semmi köze nincs. Most már persze késő volt, mert az asszony bérháza­knál mú«. nsyéjj .. '•• A sfeltuné ügy kutatása során-aas -ügyv­édek" ateg* «Hallitot­ták, feogy am­íg különböző" kamatok és apa­názs nyújtása segítségével az asszony 15 hónap alatt körülbelül iOMO pengőt kapott, addig a kölcsönnyúj­tók — állítólag egy társaságnak­ a tagjai — hozzá­jutottak a 230.000 pengőt érő bérházhoz és lakbér címén 44.000 pengőt vettek fel a lakóktól. A feltűnő ügyet az­ ügyészség, és A polgári törvényszék előtt fejezik majd be a felek.

Next