Pesti Napló, 1936. november (87. évfolyam, 251–274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1936 november 8 • (lem szabad dohányozni csak NIKOPALL szipkában NIKOPALL Óvfa az egészsé&éti betéttel Tvafi&ban fiérie t Megjelent az áruházi rendelet , A kereskedelem- .és közlekedésügyi miniszter ••kiadta rendeletét az :áruházak üzletkörének és üzletvitelük módjának szabályozásáról. A rendelet meghatározza, hogy áruház az a kereskedelmi vállalat, amelyben több^ kereske­delmi szakmának üzletkörébe tartozó ós rend­szerint külön üzletekben árusított árucikkek ke­rülnek közvetlen fogyasztók részére eladásra és amely vállalat a helyisége nagyságánál, az alkal­mazottak "számánál ós a befektetett tőke nagysá­gánái fogva a fogyasztóközönséget kiszolgáló helybeli üzletek átlagos mértékét lényegesen meghaladj-a. A vállalat áruházjettegéi nem érinti az a körümény. hogy üzlethelyisége nem egy, ha­nem egymással szomszédos több házban van, valamint az sem, hogy az áruházhoz tartozóként mutatkozó egyes üzletágaknak (osztályoknak) más-más tulajdonosa vagy bérlője van­TJj áruházat felállítani és meglévő áruházat kibővíteni >(pl. új üzletág bevezetése, fióküzlet nyitása, alapterület megnagyobbítása stb.) csak a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter en­gedélyével szabad. Áruházban nem szabad semmiféle nyers húst, vadat, elő és vágott baromfit, élő és nyers halat, zsírt, hájat, zsírszalonnát, vajat (kimérve), szárí­'tott tésztaneműt, (kimérve), tejet, tojást, friss főzeléket,- burgonyát, hüvelyeseket, gyümölcsízt . (kimérve), cukrászsüteményt (kivéve a száraz sü­teményt), fagylaltot, palackozott szikvizet, ásvány­vizet és gyógyvizet árusítani. Ezeknek árusítását a már fennálló áruházak a rendelet hatálybalépé­sétől számított hat hónap alatt megszüntetni köte­lesek. Az áruház csak olyan helyiségből árusíthat, amelyből a vevőnek az áru kiválasztása és átvé­tele céljából be.kell lépnie. Ennek meg nem felelő .árusítást a rendelet hatálybalépése után egy hó­napon belül meß kell szüntetni. A záróra, valamint a vasárnapi és a Szent István-napi munkaszünet tekinteteben az áruiház egész üzeméPe azokat a rendelkezéseket kell al­kalmazni. amelyek az áruházbsn forgalomba ho­zott különféle árucikkek árusítása tekintetében szigorúbbak. ; V .. A Az áruháznak az élelmiszer- és fűszerszakma körébe tartozó árucikkek árát csupán tíz deka­arammos, valamint negyed, fél és égy kilogram­mos egységekben szabad hirdetnie. Az így hirde­tett árut az árusítás alkalmával a vevő kívánsá­gára meg kell mérni. Ha azonban az áruház az ilyen árucikkeket eredeti külföldi csomagolásban hoz forgalomba, amelyen az árucikk súlyát kül­földön tüntették fel, az ilyen árucikkek árát a csomagoláson feltüntetett súlyegységben is sza­bad hirdetni. A rendelet végül a rendelet megszegésének büntetéséről intézkedik. Átterjedt az Atlanti óceán partjára !s az amerikai kikötőmunkások sztrájkja San Francisco, november . 2. (A Pesti Napló tudósítójának kábeljelentése ) (United Press.) A Csendes óceán partján fekvő amerikai kikötőkben három nap óta tartó sztrájk át­terjedt az Atlanti óceáni kikötőkre is. A rokoniparok is sztrájkmozgalmakat indítottak, így sztrájkolnak már a szállítómunkások * is. Attól tartanak, hogy keddre, az elnökválasztás napjára 110.000 munkás log sztrájkolni. Ebben a pillanatban 45.000 munkás sztráj­kol, ebből 37.000 a csendesóceánparti kikötőkben, 5000 az Atlanti óceán partján és 3000 a mexikói öböl partján fekvő amerikai kikötőkben. A békéltető kor­mánybiztos eddigi fáradozása hiábavaló volt. 230.000 pengőt fizet rá a főváros a lóhúsiizemre (Saját tudósítónktól.) Érdekes jelentést terjeszt Rosta János közélelmezési tanácsnok a lóliúsüzem pénz­ügyi helyzetéről a közélelmezési bizottság keddi ülése elé. Tavaly óta 120 százalékkal emelkedett az élőló ára, főleg az export miatt. A polgármester nem akarta megdrágítani a lóhúst, mert az ép a legszegényebb nép­osztály élelmezési cikke, de oly sokat fizettek rá az üzemre, hogy pár héttel ezelőtt mégis kénytelen volt a főváros a lóhús kilóját S0 fillérről egy pengőre fel­emelni. így is kilónként 2-3 fillért fizet rá az üzem a ióhúseladásra. '•••ÍA A jelentés rámutat arra, hogy a lóhúst.nemcsak a budapestiek, hanem a környékiek, sőt a távolabbi vidék lakosaága is a Községi Lóhúsüzemtőí vásárolja. Arra számítottak, hogy az év végéig 360—370.000 pengőre emelkedik az üzem vesztesége, az utóbbi időbénfazon­ban fokozatosan olcsóbbodik az élő ló ára .8 ejniekfoly­tán az üzem előrelátható deficitje- csak 2íü.0tí0 pengő lesz. ' V . A jelentés egyébként beszámol arról ~isr högy a "kö­zéposztálybeliek közül is sokan vásárolnak lóhúst, te­kintettel a leromlott gazdasági helyzetre. Az ideál Irta: Pakots György — 1. ' Évek multak ©1 azóta, hogy utoljára simult •oeste a száju/k. Amikor elbúcsúztak egymástól, íiein hangzottak cl nagy szavalj kerülték a múlt felidézését'és megígérték, hogy nem fogják egy­mást elkerülni. — Jó barátok maradunk, — mondotta Éva — mi nem válhatunk ol úgy, mint más köznapi em­bereik .,. „.,• Hegyi Bálint megértően bólintott és erőtel­jesen szorított kezet Évával. De amikor kilépett Éva lakásának ajtaján, már tudta, hogy sohse fogr ezerelme közelébe kerülni. Túlságos önuralom kellett volna ahhoz, hogy Évát lássa más asz­szonyaként, nem, ezt nem bírta volna elviselni. Sajgó fájdalma a szakítás miatt csak lassan enyhült. Hosszú ideig szinte remeteéletet élt. Asszonytársáságban rosszul érezte magát. Nő­ismerőseit gondolatban összehasonlította Évával s ilyenkor az összehasonlításból mindig Éva ke­rült ki győztesen. Senkinek sem volt olyan me­leg, simogató szeme, mint Évának, olyan köny­nyed járása, lelkes hangja. Évának nem akadt párja, Éva: Éva volt és Hegyi Bálint öessotépte nagy szerelme egyetlen fényképét is, mert hiszen jobban beleedződött agyába az imádott lény képe, hogysem szüksége leit volna élettelen emlék­tárgyra. Egy nagyon azrctán megismerkedett egy fia­tal lánnyal, Veronikával. Veronikának is köny­nyed volt a járása, simogató a szeme és Hegyi Bálint valami furcsa izgalommal állapította meg: — Évára hasonlít, nagyon hasonlít rá!..'. Más talán ezt a hasonlatosságot nem vette volna észre. 2. "' v Hegyi Bálint megnősült. Veronikát vette el feleségül. Veronikát, aki annyira hasonlított Évá­hoz. A régi szerelmét szerette feleségében és egy­szer így szólította meg: — Éva! Ebből e. megszólításból csaknem komoly baj Keletkezett. Veronika természetesen tudni akarta, hogy ki az az Évá. Bálint eleinte, tréfáJkozott, igyekezett elterelni az asszony figyelmét, de,.az­ntan kénytelen volt mindént ämo adani- V^rottika nem akart hinni férjének és kételkedve, kérdezte: — Csak nem akarja azt állítani, hogy egy sok év előtti szerelmére gondolva nevezett engem Évának? Mondja még, ki az az Éva? — Édesem, nem akarja elhinni? — Ezt nem lehet elhinni. A párbeszéd a hálószobában fólyt. Feküdtek az ágyban, azaz hogy csak a férfi feküdt, mert az asszony felhúzott térdeire könyökölve ült és ma­kacsul ismételgette: — Tudni akarom, ki az az Éva. Ha megcsal, remélem, nem tesz nevetségessé s nem valami szörnyű trampli a barátnője«.. Hegyi Bálintnak zúgott a feje, önmagában át­kozódott, szeretett volna már aludni, de azért — már vagy ötvenedszer — újra megpróbálta meg­magyarázni a feleségének, hogy Eva nem egyéb egy sok év előtti szerelménél, akit azóta sem lá­tott. Egyszerre valami eszébe jutott és sietve meg is mondotta: — Tudja, szívem, ezt be is tudom bizonyítani. A padláson egy ládában megtalálhatja a legény­kori irataimat, köztük vannak Éva levelei... Másnap, amikor Bálint hazajött az irodájából, Veronika szelíden bújt a karjai közé. — Ne l>aragudjon, — mondotta — hogy kétel­kedtem igazmondásában... Pár perc múlva azonban így folytatta: — De hogy ón se haragudjam magára, most •> mindent el kell mondania Éváról. Hogy milyen volt, milyen színű a haja, a szeme... mindent, . mindent... 3. Ettől kezdve Éváról sok szó esett. Megtörtént, hogy Veronika új ruháját vizsgálgatta a tükör előtt s egyszerre a következő kérdéssel lepte meg Bálintot: — Mondja, Éva karcsúbb nálam"? Egy más alkalommal valamin összekülönböz­tek és az asszony gúnyosan jegyezte meg: — Persze, a maga nagy szerelme nem lenne olyan, mint én ... Hegyi Bálint zavartan tiltakozott. Valóban arra gondolt, hogy Éva nem tudna minden kicsi­ség miatt indulatosan vitatkozni. Veronika osak csöppet, • egésa. kevéssé volt féltékeny, Évára. Inkább hasonlítani igyekezett Hasműtétek ntáni időszakokban reggelenként egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz igen kedvelt, nagyértékű hashajtó, amely a belek tartalmát biztosan felhígítja és azt minden fájda­lom okozása nélkül néhány óra alatt könnyen le­vezeti. Az orvosok ajánlják. ­40.000 = 274.000? Egy fiatalasszony kölcsöneinek 2 rejtélyes története; (Saját tudósítónktól.) Néhány nap óta egy előkelő fiatalasszony tönkrejutásának furcsa körülményeiről beszélgetned, a fővárosi társaságokban. D. L.- köztiszt­viselő fiatal "feleségé másfél évvel ezelőtt hárememeletes, •hét -ueéSrá nyiló, 230:000 pengőt érü bérházat 'örökölt.' 'NéháByez-erpengős-'adóssága volt, örökösödési illetéket is kellett fizetni, ezért kölcsönt keresett. A kölesönt. egyik ismerőse útján megkapta: 11.000 Pengőt vett ,fel azzal, hogy 2Í.Ö0Ö pengőt kebeteztetett be a házra. Két hónapra kapta a kölcsönt, két hónap múlva a kölcsönadó fel is mondta a megállapodást, amikor jelentkezett egy másik ember, hivatkozott összeköttetéseire, azt móüdotta, hogy megtudtar a fiatalasszony kölcsönt keres, szívesen ad további. 40.001) Petrgöt. Az as*zony boldogan vett« fel ezt az összeget, kifizette a 21.000 pengőt, most már a 10.000 Pengőt- kebelezte be a házra. Férjének az ügyletekről nem szólt, mert a kölcsönnyujtók azt mondották neki, hogy D. L.-nek neim szabad az ügyről tudni,, miután köz­tisztviselő.. Így mént ez hónapokig, egyre nagyobb összeget kapott, hogy a régi adósságot kifizesse, végül az egyik kölcsönnyujtó árra is rávette az asszonyt, hogy bérházának (őbérleti jogát harminc évre egy szövetkezet . nevére Írassa át. Az ügyeletek befejezése az volt,'hogy .amikor már áz örökölt bérház agyon Volt terhelve, jelentkezett az I. számú kölcsönnyujtő azzal, högy szívesen elcseréli a bérházat egy tehermentes ingatlannal. Mutatott az asszonynak több bérházat, az Örömvölgy, ucca 13. 6zá;mü ház megtetszett neki. A kölcsön nyújtó ekkor a saját nevére Íratta az eredeti és Agyonterheltnek nyil­. vánított bérházat, 'míg> az örömvölgyuccai háznak két­-"harmadrészét az asszony nevére akarta iratni. Ekkor t), L.-né mar elmondotta férjének az eseményeket: ügyvédek léptek közbe, kiderült, hogy ai örömvöígy­•uccai házhoz a kölcsön nyújtónak semmi köze nincs. Most már persze késő volt, mert az asszony bérháza xnáf mú«. nsyéjj .. '•• A jfeltuné ügy kutatása során-aas -ágyv»édek" ateg* «Haititot'ták, feo«y anifg különböző" kamatok ée apa­názs nyújtása segítségével az asszony 15 hónap alatt körülbelül iOMO pengőt kapott, addig a kölcsönnyuj­tók — állítólag egy társaságnak' a tagjai — hozzá­jutottak á 230.000 pengőt érő bérházhoz és lakbér címén 44.000 pengőt vettek fel a lakóktól. A feltűnő ügyét áz_ ügyészség, és A polgárt törvényszék «lót« fejezik majd be « felek. férje régi ideáljához külsőleg és modorban és Bálint is égyre inkább azt érezte, iogy Veronika csaknem olyan, mint Éva. > —^ Szerencsés ember vagy, --- állapította meg — kevés házasság sikerül ilyen jol, mint a mienk!. •i'. ' - .. . • - ' Aznap, is erre gondolt, amikor együtt mentek egy társasvaesorára, Veronika szép volt, : finom .jelenség és á,férfit büszke érzéssel töltötte'el a nők .ízeméből félesége felé áramló elismerést és irigység» A férfiak Kódolása pedig mulatatta. Arcán azonban egyszerre, elhalt a mosoly. _Az étterembe, egy nő lépett be alacsony, kopasz férfi kíséretében. A jelentéktelen ember nyilvánvalóan a nő férje volt. Hegyi Bálint azonban nem a férfit nézte, hanem a, nőt, nézte szívdobogva, meg­: rettenve, Éva volt] i De jaj. mi lett belőle?!. A drága arevonások elmélyültek,. hajszíne megkopott. Más vóít a szeme is, már nem az a simogató nézésű,., s mintha.;., igen, egészen bizonyos... bandzsított. Éva arca erősen ki volt festve, kissé túlerősen. Bullája is feltűnően élénkszínű. Tueatnő volt, kissé közönséges jelenség. Hegyi Bálint megrendülten nézte, volt szerelmét, pró­bálta visszaidézni emlékezetébe a'régi Évát, Meg­változott, állapította meg, de a következő pilla­natban szinte riadtan döbbent rá a valóságra: —- Én láttam másként Évát Mert valóban: Éva ugyanaz volt, mint régen. . Az a néhány év, amióta nem látta, alig hagyott nyomot rajta. Csak Hegyi Bálint formálta át ön­magában az idők során az asszony képét, az ere­deti mindjobban elhalványodott és átalakult úgy, ahogy Bálintban, a meglett férfiban is megválto­zott a női ideál képe. Bálint még mindig elgondolkozva nézte Évát. amikor egyszerre Veronika halk, szemrehányó hangja riasztotta fel: — Mit bámulja olyan feltűnően azt a nőt? [ — Miféle nőt! — Ne tetesse magát! Azt a festettnajú szőke asszonyt, aki most ült le az asztalhoz. A. férfi nevetve fordult Veronika felé,- lopva, esititóan „megsimogatta a felesége kezét és derű­sei!' válaszolta: — Valamin elgondolkoztam. Csak nejn képzeli, ' édésem-.; hogy egy ilyen tucatnői érdemesnök íÉar­'tanék' -fixirozni t

Next

/
Thumbnails
Contents