Pesti Napló, 1937. június (88. évfolyam, 121–145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

Kedd Kaland az operában Egy kedves és idős hölgy, nyilván feketében, S Kopenhága városában elsétált este az operába, és beült a páholyba. A színpadon énekeltek, a zene­ipar játszott, valószínűleg tapsoltak is s a nénike szépen, rendesen bóbiskolt. Mert a természet nem enged beleszólni a dolgába, akármilyen helyről, vagy hölgyről van szó, bizony az öregecskék el­ei bóbiskolnak, akár páholyban ülnek, akár csu­pán nyitogatói a páholynak. (A természet ugyan­is, bármilyen szomorú dolog ez, rendkívül demo­krata.) A színházból már mindenki elment, ho­gyan is szokták mondani­­a felejthetetlen este emlékével és az öreg hölgyet ott felejtették. Iga­zak álmát aludta szegényke az üres nézőtéren és éjfél után felébredt. Nagyon meglepődött, hiszen nem volt az ágyában és arra is emlékezett, hogy­­az operába indult este s ahhoz képest, hogy pá­holyban ült, túl sötét volt a nézőtéren és színpadon egyaránt. Öregek szokásaként szerfelett méltatlan­kodott és öregek szokásaként hivatkozott arra, hogy így úgy, az ő idejében ez nem történhetett volna meg. Később, amikor a járókelők kiszaba­dították a bezárt színházból, arról panaszkodott, hogy olyan nagy sötétség vette körül. Lám, ez történt a nénikével... És ezzel kap­csolatban mi (noha nem vagyunk még öregecskék, de már fiatalocskák sem) elmondhatnánk a mi kalandunkat is. Beszélhetnénk arról, hogy mi is elindultunk, hogy jót és szépet lássunk és hall­junk a nagy, emberi színpadon, de egyre tragiku­sabbat, egyre disszonánsabbat játszottak és mi, ahogy ültünk és odafigyeltünk, egyre jobban el­fáradtunk- Elbóbisk­oltunk-e, vagy a látvány tom­pított el teljesen, nem lehet tudni ... biztos, hogy a színpadon még játszanak, egyre tragikusabbat, lüsszonánsat... csak mi már nagyon fáradtak va­gyunk. Lehet, hogy »valamikor nem így volt«, de most nagy sötétség vesz körül bennünket, sokkal n­agyobb, mint amennyi ebből a baljóslatúból egy színházba belefér. Ülünk a sötétben, talán nem is páholyban, nem ébredünk fel és nincs, aki kisza­badítson. Ez is említésre méltó kaland, nemcsak a nénikéé! De miért beszéljünk róla­... Ma van az első könyvnap (Saját tudósítónktól.) Ma reggel új színnel gazdagodnak a budapesti uccák. Megjelennek a tarka könyvsátrak, megkezdődik a magyar könyv nagy tavaszi seregszemléje. A sátrakban értékes könyvek egész sora várja a látogatókat és mint az elmúlt esztendőkben, ez idén is felvonulnak a társadalom és művészvilág előkelőségei, hogy jelenlétükkel fejtsenek ki nagyszabású propagan­dát a jó és szép könyv vásárlása mellett. Az Est könyvkereskedésének sátra a hagyo­mányos helyén, a Nemzeti Színház színészbejárója előtt várja a közönséget. Ebben a sátorban már a m­ai első könyvnapon is a legkiválóbb magyar írók jelennek meg és látják el aláírásukkal a meg­vásárolt könyveket. 10 órakor Ignácz Rózsa, 11 órakor Körmendi Ferenc, Földes Jolán, Révay József, Zsolt Béla, ésl2-kor Karinthy Frigyes, 12 órakor Laczkó Géza, Szabó Lőrinc, Szirmai Rezső, Csat­hó Kálmán, Schöpflin Aladár, Illyés Gyula, Rónai M.Mály András, 1 órakor Bálint György, IPassuth László, Vaszary Gábor, Királyhegyi Pál ad autogramot. A sátorban lesz­­ 12-től 1 óráig Bethlen Margit grófnő, 1-től 2-ig Heltai Jenő, Móricz Zsigmond, Hunyady Sándor. 3 órakor Gulácsy Irén, Kodolányi János, 4 órától Féja Géza, Földes Jolán, Falk Géza, Passuth Lász­ló, 5 órától Berend Miklósné, Harsányi Zsolt, Stella Adorján, 6 órától 7-ig pedig ismét Körmendi Ferenc ad autogramot. * Az erdélyi, szlovenszkói és vajdasági írók közül — máiként a múltban —­ az idén is többen vesznek részt a »Láthatár« és a »Studium« Kecskeméti u. 8. szám előtti k­önyvsátrában a könyvnapokon eredeti kisebbségi ma­gyar könyvekkel és folyóiratokkal. Az erdélyiek Remé­nyik Sándorral, a szlovenszkóiak Mécs Lászlóval, a vaj­daságiak pedig dr. Farkas Geizával az élükön jelennek meg. Kovács Alajos h. államtitkár felesége megmérgezte magát (Saját tudósítónktól.) A Káplár utca 3. számú ház­ban levő házmesterlakásban megmérgezte magát d­­. Kovács Alajos helyettes államtitkár, a Statisztikai Hivatal elnökének különvtultan élő felesége. A detek­tívek betegágyánál kihallgatták, aki azt a feltűnő val­lomást tette, hogy öngyilkos kísérlete előtt férjével talál­kozott az utcán. Férje — a vallomás szerint — inzul­tálta őt és ez keserítette el annyira, hogy berohant a kápláruccai házba, ahol egyedül maradván, a lakásban talált összes orvosságokat összekeverte és bevette. Ko­vácsné néhány nap múlva elhagyhatja a szanatóriumot, ekkor állapítja majd meg a rendőrség, hogy a mérle­z­és előtt történt események valóban úgy történ­tek-e, ahogy az életünt hölgy előadta. PESTI NAPLÓ 1937 június 1­5 ­ Ebre éljen BBAN holnap reggel A BŐRSEJTEK ÚJ TÁPANYAGA TÁPLÁLJA A BŐRT ÉNNEK IDEJÉN Egy orvos meglepő felfedezése 60 éves korban bársonyos, ráncmentes bőr!... 50 éves asszonyok, akik majdnem oly fiatalnak lát­szanak, mint tulajdon lányaik! A női szépség cso­dálatos befolyásolása ma már lehetséges Steiskal doktornak, a bécsi egyetem professzorának csodá­latos felfedezése folytán. Az öregedés csúf jelei, a ráncok úgy keletkeznek, hogy a bőrsejtekben csök­ken bizonyos éltető és tápláló elemek mennyisége. Ma már megvan annak a lehetősége, hogy vissza­adjuk ezeket az elemeket a bőrnek, mert Stejskal professzor előállította őket gondosan kiválasztott fiatal állatokból. Készítményének a »Biocel« nevet adta és most a fő hatóanyaga a rózsaszínű bőrtáp­láló Tokalon-krémnek. Ez a krém fiatalítja az arc­bőrt, hamaros­an eltünteti a vonalakat és ráncokat. 50 éves asszonyok már párheti használat után 10 évvel fiatalabbaknak látszhatnak. Visszaadjuk pén­­zét, ha a Biocel-tartalmú rózsaszínű bőrtápláló Tokalon-krém előírás szerinti alkalmazása nem hoz sikert Bethlen nagy beszéde kanizsai választói előtt A keresztény és nemzeti alapon álló polgári pártok azonnali összefogását sürgette Nagykanizsa, május 31. Gróf Bethlen István vasárnap délután 4 órakor mondotta el országos érdeklődéssel várt beszámoló be­szédét a Nagykanizsai Ipartestület székházának díszter­mében. A gyűlést P. Cirfusz Viktoria ferencrendi szer­zetes, plébános nyitotta meg. Bethlen beszéde a következőképpen hangzott: — Kanizsai polgárok! Mélyen tisztelt választó­közönség! Mikor két évvel ezelőtt erről a helyről önök előtt képviselői programbeszédet mondtam, kemény és éles szavakkal fordultam az akkori kormány ellen. Kemény és éles szavakkal, ame­lyekkel úgyszólván kettévágtam az abroszt kö­zötte és magam között. De ezt tudatosan és nem könnyelműen tettem, hanem vezetve mélységes aggodalmaktól, eltelve mélységes aggodalmakkal azzal az irányzattal szemben, amelyet az akkori kormány újonnan inaugurált, amely aggodalma­kat abban foglaltam össze, hogy komoly okot látok arra a gyanúra, hogy a nagy hűhóval hir­detett reformpolitika mögött tulajdonképpen a parancsuralom megvalósításáról, a parancsuralom módszereinek, a parancsuralom egyes intézmé­nyeinek a hazai, talajba való átültetéséről van szó és ez szerveztetik. Sajnos, az azóta bekövetkezett események nem cáfolták meg az akkori aggodal­mat. — Ma, hála Istennek, ez a kor elmúlt. Azért mint elmúlt korszakra tekintünk vissza és ha be­számolóim folyamán vele mégis foglalkozni kívá­nok, úgy ennek két oka van. Nem kedvtelésből teszem, hanem akkor, amikor két év politikai eseményéről számolok be önök előtt, majdnem le­hetetlen, hogy másfél év eseményeit hallgatólag mellőzzem. Másfelől pedig csak a multak tapasz­talatai, a multak tanulságai adják kezünkbe azo­kat az eszközöket, amelyeknek segítségével a mai korszak egyes tüneteinek megítélése és a jövő szempontjából egy jobb útnak kijelölése lehetővé válik.­­ Mielőtt beszámolómhoz hozzáfogok, legyen szabad indokolását adnom annak, hogy ez miért nem történt meg korábban. Amint méltóztatnak tudni, a választások után az akkori kormány más­fél évig volt még hivatalban. Azonban ebből az időből csak egy évig volt az akkori miniszter­elnök szellemi és testi épségének teljes birtoká­ban, félévig súlyos betegen feküdt. Mikor a válasz­tások után az első év eltelt és a beszámolómra sor került volna, akkor ő már súlyos betegen feküdt. Az ellenzék lábhoz tett fegyverrel kísérte figye­lemmel az eseményeket, tartózkodott az élesebb támadásoktól és a súlyosabb kritikáktól, nehogy evvel is a beteg miniszterelnök állapotát súlyos­bíthassa. Ezért maradt el akkor az én beszámolóm is, mert nem akartam hozzájárulni ahhoz, hogy evvel az ő egészségi állapotát nehezítsem. A múlt korszak bírálata — Röviden foglalkoznom kell az akkori kor­mány törvényhozási működésével és a kormányzat terén kifejtett működésével is, mert­­hiszen különö­sen az utóbbi időben bontakozott ki az a szellem, az a politikai irány, amelyet kritika tárgyává tenni kötelességemnek tartok. A választások után a Ház összeülven először a költségvetést tárgyalta le, azután a nyári szünet előtt már csak két tör­vényjavaslattal foglalkozott, nevezetesen a keres­kedelmi és iparügyi minisztérium kettéválasztá­sára vonatkozó javaslattal és a légvédelmi javas­lattal. Hogy milyen felesleges munkát végeztünk ezzel a két javaslattal, annak bizonyítéka az, hogy azóta a kereskedelmi és iparügyi minisztérium Habzó­s a fogak ápolására Fordítson több gondot fogaira s ápolja őket a jól bevált CHLOBQDQ.NT fogkrémmel.

Next