Pesti Napló, 1937. augusztus (88. évfolyam, 173–197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1937 augusztus 12 HÁLÓING m. a. krepdesin, szaténdíszítéssel — Mintás m. a. lavable-ból —, KOMBINE m. s. krepdesin, csipkével vigy hímzéssel — Mintás m. s. lavable-ból ZSEBKENDŐ PONGYOLA m. s. BLÚZ, trikó anyagból — — Patent kötésű nadrág STRAND- ÉS NYÁRI VISELET. Short Majális, a dirndli magyar változata Napozó és fejkendő Strandkabát — Strandruha Leánykaruha, m. s. laviable Blúz m. s. krepdesin CSIPKE ÉS KÉZIMUNKA. Klöplincsipke, eca 4—5 cm széles ! Transparent Jégkendő, filc széllel P —.25 P 7.20 Csipke szekrénycsik, készlet 5 drb P 3.80 P 8.90 Filé vitrinkendő — P —35 FÜGGÖNY, TERÍTŐ. Csipkeszövet sxiór 150X260 P 5.50 Csipkeszövet ágyterítő, 200 X 300 — P 10.50 Filé terítő, 100X 100 P 3.90 Csipkeszövet vitrázs— P —.80 Hímzett terítő, csipke széllel P 2.50 Horgoltszélű és horgolt légkendők P —.58 Agypárna, színes himléssel P 11.90 P 3.95 P 4.80 P —.28 P 8.50 P 1.50 I —.98 P 2.80 P 6.20 P.55 P 5.20 P 6.50 P 3.95 P 6.80 P —.12 FŐDOÁNYANYAGOK. 300 cm széles csipkeszövet, mtr. — P 3.50 120 cm széles csipkeszövet, mtr. — P 1.50 150 cm széles gitter, fehér és ékíit színekben, mtr. P 1.90 150 cm kockás Indanthren gitter, mtr. P 2.50 70 cm széles színtartó függönyanyag, mtr. P —H SZŐNYEGALAPOK. 60X100 festett szőnyegalap P 80X125 festett szőnyegalap P 163X150 festett szőnyegalap P Perzsa kanava méterszámra, 100 cm széles I 2.—, 60 cm P 1.20 KÉZIMUNKA. Előhúzott párnaalap anyaggal P Előrajzolt szekrénycsík, mtr. P Előrajzolt falvédd P Előrajzolt rojtos párnalap P Előrajzolt konyhakészlet, 5 drb-bél P Előrajzolt miliő P Előrajzolt párnalap, Salmophonnal kezdve P Színes konyhakészlet, 5 drb. rajz. P Színes zsúrterítő, 4 asztalkendővel P Színes előrajzolt miliő P 1.eo 2.60 3.90 4.20 -.IS -.5a —.68 4.5« 1.10 2.— 6.80 1.60 1.10 A vásár tartama alatt kiválasztott cikkeket csekély előleg ellenében szept. 5-ig félretesszük. Visszamaradt függönyanyag maradékok. Vidékre mintát most nem küldünk, árut nem cserélünk. A vásár tartama DCTDQ II cég mosásidőalatt a világhírű rielt mutatót rendez. ERMA TERÉZA KÖRÚTI TELEFON 11-46-12 • • HACKEL SZERINT TANULJ NYELVEKET! Az angol és a német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere mindenki számára. Tanuljunk is, kiadásai könnyen gyorsan németül! Írta: dr. Erna Hiickel, a Pázmány Péter Tud. Egyetem előadója, a báró Eötvös kollégium tanára. A kiváló szerző sokéves tanítási gyakorlat gazdag tapasztalatai alapján írta meg fenti valóban újszerű művét, melyből mindenki — öreg, fiatal — egyformán könnyedén, játszva és a legrövidebb idő alatt sajátíthatja el legtökéletesebben a német nyelve 350 oldal,ára fűzve 6.—, kötve 7.— pengő Tanuljunk n. kiadás!» könnyen gyorsan angolul! Írtas dr. Szenczi Miklós, az Aberdeen-i egyetem (Nagybritannia) Magisztere, a báró Eötvös József Collegium tanára. A helyes kiejtés pontos megjelölésével, szójegyzék és • feladványok megfejtésével, dr. Ernst Häckel tanár már ismert és közkedvelt módnora szerint feldolgozva és összeállítva. Ára fűzve B.—, kötve 7.— pengő Kapható: Novák Rudolf és Társa könyvkereskedése VIII, Baross ucca 21 es Az Est könyvkereskedésben VII. Erzsébet körút 18-20 és minden könyvkereskedésben. államférfit keresek, aki messzehangzó szóval odakiáltja a világ népeinek: — Gyertek, üljünk össze és tanuljuk meg az egyetlen tökéletes lénytől, Jézustól, hogyan kell élni. Megjegyeztem, hogy a múltat természetesen nem lehet meg nem történtté tenni és szembe kell nézni azokkal a problémákkal, amelyeket a múlt teremtett. Nem volt harag a Duce hangjában, de csak előző szavaimra utalt ismét. Kis szünet borult azután kettőnkre, majd elbúcsúztunk egymástól. (Copyright by Pesti Napló & Opera Mundi.) Külföldi hitelezők kutatják a Reichsbank rejtélyesen eltűnt aranymilliárdját Legendák a feltevések és számszerű becslések a német aranykincsről, amelyről csak a Reichsbank hallgat (Saját tudósítónktól.) Németország külföldi hitelezőit érthetően foglalkoztatja a kérdés, hová lett a Reichsbank aranykincse, amely négy esztendővel ezelőtt, a Harmadik Birodalom első évében még meghaladta az egymilliárd márkát és kerek 30% erejéig nyújtott fejezetet a forgalomban volt márkabankjegyekre. Azóta a német arany évről évre rohamosan apadt, a Reichsbank júliusi kimutatásai szerint már csupán 68 millió márka értékű, amiből kerek 20 millió a külföldön van letéve biztosítékképpen, így tehát a Reichsbank birtokában lévő aranyállomány mindössze 1'/1 százalékos bankjegyfedezetet jelent. A külföldi hitelezők, ismerve a Harmadik Birodalom sajátságos gazdasági és devizapolitikai elveit, még megértenék, hogy a milliárdos német aranykincsnek kereken 94 százaléka nyomtalanul eltűnt, de azt már nem hajlandók megérteni, hogy a megmaradt 6 százalék, amelyről a Reichsbank hétről hétre s híven beszámol a mágia kimutatásaiban és amelynek összege az utóbbi évben, nem is mutatott már lényeges változást, hogyan tudta megőrizni ezt a szinte példátlan stabilitását. A kiváncsi hitelezők így került sor arra, hogy a külföldi hitelezők, akik az aranyállományból Németország mindenkori fizetőképességére és fizetőkészségére vélnek következtetéseket levonhatni, tájékozódást próbáltak szerezni a milliárdos aranykincs sorsáról. Erre a célra a legutóbbi hitelrögzítő tárgyalások alkalmát használták fel, amikor hivatalos formában intéztek kérdést a velük szemben állt német tárgyalófelekhez, hogy mi történt a most négy éve kimutatott milliárdos Reichsbankarannyal, s hogyan olvadt le ez a készlet 68 millióig. A válasz néhány napig késett, majd úgy hangzott, hogy Németország más eszközök híján ehhez az aranykészlethez volt, kénytelen nyúlni külföldi élelmiszerszükségletének beszerzése céljából. A hitelezőket ez a felvilágosítás nem elégítette ki, de mivel a német illetékesek további felvilágosításokra nem voltak kaphatók, más úton próbálták kifürkészni a német aranykincs titkát, így elsősorban a külkereskedelmi forgalomról szóló statisztikai összeállításokat vették alapos vizsgálat alá, s ennek során csakhamar megállapították, hogy az ebben foglalt aranyforgalmi adatok 1934 óta nem egyeznek a Reichsbank kimutatásaival-A Reicrdsbank ekkor, vagyis a Harmadik Birodalom második évében 298 millió összegű aranyveszteséget mutatott ki, viszont Németország külkereskedelmi forgalmában az aranykivitel csupán 217 millióval volt nagyobb az arany behozatalánál. Ebben az évben tehát a különbség kerek öszszegben 8,1 millió márka értékű arany volt, amelyet a Reichsbank — a hitelezők feltevése szerint — tartalékolt. Megerősíteni látszik ezt a feltevést az a tény, hogy a külkereskedelmi forgalomban szereplő aranymennyiségekből más célra, így ipari célokra sem fordítanak semmit. Ali ez kivált 1934 óta, mióta a német aranyművesipar a magánfelektől hozzájutó készletekből szerzi be a maga szükségleteit, így például, ha valaki jegygyűrűt csináltat, kénytelen lemondani egy másik aranytárgyról, amely erre a célra elegendő anyagot szolgáltat. De így van ez a fogorvosoknál is, akik aranyhidat sem készítenek más módon, mint hogyha a páciens előre beszolgáltatja a szükséges aranymennyiséget. Meglepetések a külkereskedelmi aranyforgalomban A további években folytatódtak a meglepetések. Így 1935-ben a külkereskedelmi statisztika tanúsága szerint 101 millió márka összegű arany behozatali többlet állt elő, holott ugyanebben az évben a Reichsbank kimutatások 72 millió aranyveszteségről adtak számot. A titkos tartalék növekedése tehát — a hitelezők megállapítása szerint — ebben az évben elérte a 170 millió márkát. A rákövetkező évben a Reichsbank már csupán 19 millió márka értékű aranyveszteséget mutatott ki, amivel szemben az aranyforgalomban 9 millió márka volt a behozatali többlet, így tehát a titkos tartalék — ha ugyan van ilyen — tavaly 28 millió márkával gyarapodott volna. Végül 1937 első felében 123 millió márka értékű aranybehozatali többletet tüntettek fel a külkereskedelmi forgalomról szóló számadatok, míg a Reichsbank kimutatásaiban ugyanekkor szerepelt aranymennyiség csak keveset változott. Ha még ehhez hozzászámítjuk — aminthogy a hitelezők nem mulasztották el hozzászámítani LUKÁCS BÚTOR Dohány u. 30 Óriási választék: Fizetési kedvzmény — a Németországban tavaly feloszlatott magánjegybankok együttesen 70 millió márka értékű aranytartalékát, amelyet ugyancsak beleolvasztottak a Reichsbank készletébe, anélkül, hogy erről a műveletről a Reichsbank a nyilvánosságnak számot adott volna, megállapítható, hogy a Harmadik Birodalom évei alatt összesen 475 millió márkára rúg az az arany mennyiség, amelynek elvesztését a külkereskedelmi adatok nem igazolják. Ha ehhez hozzászámítjuk azt az aranykészletet, amelyet a Reichsbank is elismer, úgy a külföldön deponált 20 milliós aranykészlet figyelembevétele nélkül is 525 millió márkára tehető annak az aranykincsnek az értéke, amelynek a hitelezők feltevése szerint valahol meg kell lennie. A rejtély megfejtése: újabb rejtély Maguk a hitelezők is tisztában vannak azzal, hogy hiteles, ellenőrizhető adatok híján nehéz választ keresni arra a másik kérdésre: hogyan állt elő évről évre a jelzett különbözet, amely végeredményben erre az 525 milliós aranytöbbletre vezetett. Az áttekintés lehetőségét megnehezíti az a körülmény is, hogy Németország ezekben az években külkereskedelmi forgalmának mintegy 80 százalékát klíringek útján bonyolította le és az úgynevezett szabad devizapiacokra a forgalomnak csupán 20 százaléka maradt, de ennek jelentős hányadát is a régi német árutartozások törlesztésére kellett fordítani. Így tehát eleve megdőlt az a feltevés, minthogyha Németország, illetőleg a Reichsbank erre a félmilliárdos aranytöbbletre a külkereskedelmi forgalom aktív egyenlegéből tehetett volna szert. Sokkal inkább kézenfekvő — a hitelezők szerint — az a feltevés, hogy külföldi követelések mobilizálásáról van szó. A birodalmi kormány tudvalevően halálbüntetés terhe mellett tette kötelezővé állampolgárainak mindennemű külföldi követeléseik bejelentését és beszolgáltatását. Bár a bejelentések eredményéről semmiféle kimutatás nem látott napvilágot, feltehető, hogy a halálbüntetés legalább félmilliárdos, más verzió szerint azonban ennél is sokkal nagyobb összegű külföldön elhelyezett német követelést és vagyontárgyat mozgatott meg. A szóban levő részvényeknek, fix kamatozású papíroknak, üzleti és vállalati részesedéseknek, ingatlanoknak és más érdekeltségeknek az értékesítéséről a német kormány gondoskodott a maga külföldi szervei útján, mégpedig úgy, hogy a német állampolgárok tulajdonjogi igényeit márkában egyenlítette ki, így módjában lehetett — hangoztatják a hitelezők — az értékesítés során szerzett devizákat aranyra váltani, anélkül, hogy ezekkel a műveletekkel bekapcsolódott volna a nemzetközi piacok aranyforgalmába. S így szerezhette vissza a Harmadik Birodalom felerészét annak az aranykincsnek, amelyet az előző liberális rezsimtől örökségül átvett. Mindez persze csak feltevés, amivel maguk a hitelezők sem érik be, hanem lankadatlanul firtatják tovább a német aranykincs rejtelmeit. Kötöttáru üzlet szakképzett bevásárlót keres. Ajánlatok fizetési igények feltüntetésével »Bizalmi állás 1937« jeligére a lap kiadóhivatalába kéretnek