Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
Kedd PESTI NAPLÓ 1938 március 1 „Szovjet-Oroszországban megkezdődött a vég" Trockij újabb könyve Sztálin ellen „A tehetségtelenség, a bürokrácia, a kíméletlenség és egy ember lelkiismeretlensége rövidesen megsemmisítik az első munkás- és parasztállamot" (Saját tudósítónktól.) A második ötéves terv utolsó évéban olyan kivégzéssorozat indul meg, illetőleg folytatódik Oroszországban, amelyre példa még Oroszország történetében sem volt sohasem. A nagy és »látványos« perek egész sokasága igyekszik elszédíteni a világsajtót és azon van, hogy perrendtartásszerű módon bizonyítsa a vádakat. Miről is van szó ezekben a perekben? Elsősorban arról, hogy a régi lenini gárda egész egyszerűen elszabotálja a szocializmust, japánokkal, németekkel, olaszokkal szövetkezik, az országot elárulja, a kommunista párt vezetőinek életére tör. A külföld értetlenül áll e látványosan megrendezett perek előtt, amelyekben a vádlottak,tökéletesen egyet értve a váddal, sorra beismerték a bűnöket. Lion Feuchtwanger írja »Moskau 1937. című könyvében, hogy jelen volt a híres Radec— Pjatakov tárgyaláson és az volt a benyomása hogy nem is vádlottakról van szó, hanem okos és tehetséges úriemberekről, akik valami igazságot kutatnak, valamit meg akarnak egymásnak magyarázni. Nyugodtság, majdnem derű közepette hangzottak el az önvádak, amelyek azonnali halálbüntetéssel jártak. Ugyanilyen hatalmas és jelentős tömegper indul szerdán Moszkvában. Egy sereg népbiztos, tanár, mérnök ül ismét a vádlottak padján, hogy olyan bűnökért feleljen, amelyeket csak a legsötétebb fehér gárdista gondolhatna ki. A vádlottak között van Grinko, az első ötéves terv pénzügypolitikai népbiztosa és az egész pénzügyi tervezet megalkotója, Sztálin világhírű ellensége, Trockij. 1930 óta, amióta a Szovjetunió területét el kellett hagynia, a publicisztika minden eszközével küzd a sztálini rezsim ellen. Mivel ezek a perek szinte kivétel nélkül úgy épültek fel, hogy a vádlottak Trockij megbízásából követik el a hazaárulásnak e mérhetetlen sorozatát. Trockij, aki nem lehetett jelen a tárgyalásokon, két hatalmas könyvvel válaszol Sztálinnak. A két könyvnek clme La Revolution trahie (Az elárult forradalom) és Les crimes deSlaine (Sztálin bűnei) Az utóbbi, amely most jelent meg, felgöngyölíti a »trockijista« perek egész anyagát. Dokumentumokkal bizonyítja, hogy Sztálin vádjai egytől-egyig koholmányok. Ellenzék és diktatúra Trockij új könyvének gondolatmenetét a következőkben ismertetjük: 1923 óta új társadalmi osztály fejlődik ki a Szovjetunióban. Ez az osztály kezdetben kisszámú bürokrata klikk volt, amely Sztálin körül csoportosult. Lassanként kezébe kerítette az egész államhatalmat, elsősorban a GPU-t, többséget szerzett a kommunista pártban és 1927-ben már elég erős volt ahhoz, hogy minden ellenzéki mozgalmat elnyomjon. Az ország aránylagosan stabil helyzete és az októberi forradalomnak még élő tradíciói azonban egyelőre feleslegessé, sőt lehetetlenné tették az ellenzék teljes megsemmisítését. Utóbb azonban az ötéves terv — melynek megvalósításáért érettebb s nagyobb sikerrel kecsegtető formában éppen az ellenzék harcolt — nem váltottabe a hozzá fűzött reményeket. Ezzel szemben a Szovjetúnióban egy hatalmas élősdi bürokrata réteg fejlődött ki, amelynek életszínvonala megközelíti a nyugati államok vezető állásban levő urainak életstandardját. Ugyanekkor a parasztság 160 milliós tömege nagy nyomorba jutott. A sztálini bürokratikus diktatúra mind a pártszervezetekben, mind az egész birodalomban hazaárulásnak, kémkedésnek, lázadásnak minősített minden kritikát, a növekvő feszültséget és elégedetlenséget azonban nem tudta levezetni. Hogy Sztálin a saját és a bürokrácia helyzetét megmentse, az ötéves terv és az erőszakos kollektivizálás sikertelenségének ódiumát másokra hárította. Hogy ellenségeit ugyanekkor megsemmisítse, Visinski, Vorosilov és a többiek segítségével kieszelte a trockijizmus meséjét. Az ellenzék két csoportra oszlott. A jobboldalira: Bucharin, Rykov, Tomski és a baloldalira: Trockij Zinoviev, Kamenev, Radek. 1927-ben az ellenzék javarészt kapitulált Sztálin előtt. Az ellenszegülőket Szibériába vitték s nagy részüket az évek folyamán kivégezték. Trockijt Törökországba száműzték, az ellenzék többi vezére 1927—28-ban meghódolt, de ennek ellenére a hatalmon kívülmaradtak, mely velük szemben bizalmatlan volt. A tömegek megvetették és elfelejtették őket. Politikailag valamennyi halott volt — a régi gárda felőrlődött pítva a IV e tikai harcot . Jia joggal félhetett, hogy Trockij erőteljes cikkei lángra robbanthatják a szenvedő orosz tömegek parázsló elégedetlenségét. Sztari haditerve készen állt és ennek első lépése a Kyorv-ügy volt. . A Kyrov-ügy Egy Nikolajev nevű fiatal kommunista 1934 decemberében lelőtte Sztálin egyik tehetségtelen kreatúráját, Kyrovot. Az ügy magva: a GPU, hogy legyen valami ürügye a készülő tömegkivégzésekre, egy terrorcsoportot szervezett naiv és hiszékeny fiatalemberekből. Hogy valóban meg akarták-e Kurovot gyilkolni, vagy pedig Nikolajev félreértve a GPU intencióit, túl korán lőtt, azt nem tudjuk, — írja Trockij. — De a GPU bűnrészessége nyilvánvaló. Bizonyítja ezt a Medvedyféle per is, amelyben egy tucat GPS7-ügynököt ítéltek hosszabb-rövidebb szabadságvesztésre, mivel »bár tudtak a készülő merényletről, azt mégsem akadályozunk meg«. Kyrov meggyilkolása után Leningrádban 200 embert végeztek ki , kezdetét vette a világtörténelem legrettenetesebb terrorja. Ezt követte az első Zinovjev—Kamenev per (1935 január). A két vádlott ekkor már elismeri, hogy a Kyrov-féle gyilkosságban »morális felelőssége« van Elismerik továbbá, hogy a kapitalizmust akarták visszaállítani. Ez utóbbi vád világszerte derültséget keltett, hiszen nyilvánvaló, hogy Lenin munkatársai nem kapitalisták és nem is barátai a fasizmusnak. A Zioovjev—Kamenev-per A második Zinovjev—Kamenev per már vérre ment. .Nemcsak a külpolitikai ellenzékieskedés volt a vád, hanem már a fent említett hazaárulások egész sorozata: terrorizmus, trockijizmus, fasizmus. Maga a vádirat általánosságok között mozog, pozitívumok nélkül való, ezeket a pozitív »adatokat« Trockij — írja — megcáfolta egy nemzetközi ankét előtt. Rendkívül egyszerűen: az egyik vádlott például arról beszélt, hogy Trockij fiával találkozott Kopenhágában egy olyan nevű szállodában, amilyen nincs is Kopenhágában. Vagy hasonlóan nevetséges volt — írja Trockij — Pjatakov önvádja, aki beismerte, hogy Oslóba repült Trockijhoz, de Trockij adatokkal bizonyítja, hogy ugyanakkor egyáltalán nem tartózkodott Oslóban. De nem ez a fontos, hanem az a cél, hogy Sztálin Trockijt véglegesen kompromittálja az orosz tömegek előtt. Az ok pedig nem volt más, mint hogy az ország szörnyű gazdasági helyzetének felelősségét idegenekre kellett hárítani. A második ötéves terv ugyanis azt jósolta, hogy ezzel megszűnik a nyomor, a termelés ki fog terjedni a használati iparcikkekre és minden ember hozzájuthat majd életszükségletének legegyszerűbb eszközeihez. A terv távolról sem sikerült úgy, ahogy elgondolták, különösen vonatkozik ez — írja Trockij — a mezőgazdasági termelésre, amelynek rentabilitása ugyanolyan, mint 1913-ban volt. A nehézipar ugyan nagyon fejlődött, a hadsereget felszerelték, de a húszéves szakadatlan nyomor megőrölte még ennek a népnek az idegeit is. A Radek— Pjatakov-per 'A Radek—Pjatakov per (1937 január) körülbelül hasonló vádakkal illette a volt nehézipari népbiztost és a szovjet hajdan legnagyobb hírű publicistáját. A fentiekhez még a szabotázs is járult. A vád itt is összeomlik a tények világánál. Védekezése közben Radek kerülő úton bemártja Bucharint és Putnát és már így kirajzolódnak a jövendő körvonalai. Radek viszont életben maradt. " haits- (Ww ít«51*1 m\ Miért vállalták a vádat a vádlottak? Amit Európa nem értett, az a vádlottak önbeismerése volt. Fel sem foghatták, hogy ezek az öreg bolseviki harcosok, akik sokszorosan megjárták a dán börtönöket és Szibériát, az Ochrana kínzókamráit, hogyan vallottak ilyen nyíltan saját bűnösségükről. Trockij megírja a GPU módszerét: ez a pszichikai tortúra. Nem igaz szerinte az, hogy a vádlottakat mindennap félholtra verték, nem igaz, hogy szérumokat fecskendeztek beléjük. Egyszerűen az történt, hogy mindennap olyankor vitték őket az udvarra sétálni, amikor tömegkivégzések folytak. A legkeményebb ember is felőrlődik az ilyen látványtól. Idegeik felmorzsolódtak és így mit remélhettek? Vagy azonnali halált, vagy az életbenmaradást, amit megígértek nekik abban az esetben, ha vallani fognak. De akaraterejüket és önbecsülésüket is elvesztették, emberi roncsok voltak, eszközök Sztálin és Visinski kezében. Hogyan is híhet elképzelni, hogy valaki bátran kiáll a bíróság elé egy olyan országban, amelynek megteremtéséért egy életen keresztül szenvedett és amely őt most megtagadja? — kérdi Trockij. Tuhacsevszkij A legnagyobb szenzációt azonban a híres Tuchacsevszkij-per mutatta. A hadsereg növekvő elégületlensége, az ország belső helyzete s a sztálini diktatúra olyan feszültséget okozott, amely bizonytalanná tette az ország létét. Ezenkívül személyi okok is közrejátszottak a per kipattanásánál: a tehetséges Tuhhacsevszkij és a tehetségtelen Vorosilov versengtek a hatalomért. Sztalin félt egy katonai diktatúrától, ezért preventív mészárlást rendezett, hogy a hadsereget megfélemlítse. Magának a pernek kiindulópontja az volt, hogy Tuhhacsevszkij tiltakozott Putna oktalan perbefogása ellen. Sztálin — Vorosilov tanácsára — felmenti Tuhhacsevszkijt állásából. Erre egy sereg tábornok tiltakozik. Valamennyit kivégzik. Ki következik? Trockij valószínűnek tartja, hogy a legközelebbi katonai áldozatok egyike vagy Rudjonkij, vagy Vorosilov lesz, akik halálos ellenségeik. Sztálin egymás ellen játssza ki a két marsallt és így próbálja a helyzetet egyensúlyozni. De a hadsereg demoralizálása feltartóztathatatlanul megindult. A kivégzett tábornokok az ország legtehetségesebb katonái voltak. Ma már csak az egy Rudjonnij jelenti a tehetséget. Mégis azt írja Trockij, hogy az orosz hadsereg elsőrendű és minden valószínűség szerint győzni fog egy intervenciós háborúban, ha csak az összes kapitalista hatalmak egyidőben össze nem fognak ellene. Sztálin beskatulyázott, értelmetlen külpolitikája, a népfrontpolitika azonban nemsokára el fogja érni célját A Szovjetunió forradalmi lendülete elvész, a nemzetközi proletariátus nem törődik majd egy olyan országgal, amely adott pillanatban nem tud megvédeni egy olyan országot, mint Spanyolország, hanem a szövetségeseivel, Blummal, Jouhauxval és Chautempssel be nem avatkozási kongresszusokon szaval. Angliának kegyeit keresi, ugyanakkor, amikor — Trockij állítása szerint — Anglia nyíltan szovjetellenes politikát folytat. Nem butaság, nem őrültség az, ami Sztálint vezeti — állítja Trockij. — Egész egyszerűen diktátora annak az új osztálynak, amely családtagjaival együtt mintegy 15 millióra tehető. Éppen úgy egy osztály érdekeit képviseli, mint a fasizmusok, de Hitler és Mussolini invenciója és politikai érzéke nélkül. A legnagyobb sértés, amit Trockij Sztálin fejéhez vág, talán az, hogy a diktátor nem tud egy ép mondatot leírni oroszul. A tehetségtelenség, bürokrácia és kíméletlenség rövidesen megtermil gyümölcsüket és meg fogják semmisíteni egy ember lelkiismeretlensége miatt az első munkás- és parasztállamot. A most folyó flucharin—Rykov perre vonatkozólag közli Trockij, hogy ő már 1937 júniusában megmondta, hogy ez be fog következni. A vádak szinte szóról szóra egyeznek Trockij jóslatával. Jelenleg az a helyzet, — fejezte be Trockij —, hogy Sztalin és klikkbe mindenkitől fél, még az öreg »meddőn átkozódó« Trockijtól is s áldozatait mind szélesebb körből szedi: ez a vég kezdete. A jc "tcMlOUA: a&hrtJjbL ki&ArtXJbifo a anmAL^ JjUflkJtuVM IV. PROHASZKA 0.U.8. VI.TEREZ-KRT.8. UJ BOLT D.MARGIT-KRT 50 A. B. c. tag Eredeti amerikai patent gumi fogyasztófűző újdonság Azonnal látható eredmény! Felvilágosítás és bemutatás díjtalan. +KELETI J.ig? IV., Petőfi Sándor ucca 17. (Főposta mellett.) Teletóns 188-013.