Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1938 március 1 „Szovjet-Oroszországban megkezdődött a vég" Trockij újabb könyve Sztálin ellen „A tehetségtelenség, a bürokrácia, a kíméletlenség és egy ember lelkiismeretlensége rövidesen megsemmisítik az első munkás- és parasztállamot" (Saját tudósítónktól.) A második ötéves terv utolsó évéban olyan kivégzéssorozat indul meg, illetőleg folytatódik Oroszországban, amelyre példa még Oroszország történetében sem volt sohasem. A nagy és »látványos« perek egész sokasága igyekszik elszédíteni a világsajtót és azon van, hogy perrendtartásszerű módon bizo­nyítsa a vádakat. Miről is van szó ezekben a pe­rekben? Elsősorban arról, hogy a régi lenini gárda egész egyszerűen elszabotálja a szocializ­must, japánokkal, németekkel, olaszokkal szövet­kezik, az országot elárulja, a kommunista párt vezetőinek életére tör. A külföld értetlenül áll e látványosan meg­rendezett perek előtt, amelyekben a vádlottak,­­tökéletesen egyet értve a váddal, sorra beismerték a bűnöket. Lion Feuchtwang­er írja »Moskau 1937.­ című könyvében, hogy jelen volt a híres Rade­c— Pjatakov tárgyaláson és az volt a benyomása hogy nem is vádlottakról van szó, hanem okos és tehetséges úriemberekről, akik valami igazságot kutatnak, valamit meg akarnak egymásnak ma­gyarázni. Nyugodtság, majdnem derű közepette hangzottak el az önvádak, amelyek azonnali halálbüntetéssel jártak. Ugyanilyen hatalmas és jelentős tömegper in­dul szerdán Moszkvában. Egy sereg népbiztos, ta­nár, mérnök ül ismét a vádlottak padján, hogy olyan bűnökért feleljen, amelyeket csak a legsöté­tebb fehér gárdista gondolhatna ki. A vádlottak között van Grinko, az első ötéves terv pénzügy­politikai népbiztosa és az egész pénzügyi tervezet megalkotója, Sztálin­ világhírű ellensége, Trockij. 1930 óta, amióta a Szovjetunió területét el kellett hagynia, a publicisztika minden eszközével küzd a sztálini rezsim ellen. Mivel ezek a perek szinte kivétel nélkül úgy épültek fel, hogy a vádlottak Trockij megbízásából követik el a hazaárulásnak e mér­hetetlen sorozatát. Trockij, aki nem lehetett jelen a tárgyalásokon, két hatalmas könyvvel válaszol Sztálinnak. A két könyvnek clme La Revolution trahie (Az elárult forradalom) és Les crimes de­­Slaine (Sztálin bűnei) Az utóbbi, amely most jelent meg, felgöngyölíti a »trockijista« perek egész anyagát. Dokumentumokkal bizonyítja, hogy Sztálin vádjai egytől-egyig koholmányok. Ellenzék és diktatúra Trockij új könyvének gondolatmenetét a következőkben ismertetjük: 1923 óta új társadalmi osztály fejlődik ki a Szovjetunióban. Ez az osztály kezdetben kisszámú bürokrata klikk volt, amely Sztálin körül csopor­tosult. Lassanként kezébe kerítette az egész állam­hatalmat, elsősorban a GPU-t, többséget szerzett a kommunista pártban és 1927-ben már elég erős volt ahhoz, hogy minden ellenzéki mozgalmat el­nyomjon. Az ország aránylagosan stabil helyzete és az októberi forradalomnak még élő tradíciói azonban egyelőre feleslegessé, sőt lehetetlenné tették az ellenzék teljes megsemmisítését. U­tóbb azonban az ötéves terv — melynek megvalósítá­sáért érettebb s nagyobb sikerrel kecsegtető for­mában éppen az ellenzék harcolt — ne­m váltotta­­be a hozzá fűzött reményeket. Ezzel szemben a Szovjetúnióban egy hatalmas élősdi bürokrata réteg fejlődött ki, amelynek élet­színvonala megközelíti a nyugati államok vezető állásban levő urainak életstandardját. Ugyanek­kor a parasztság 160 milliós tömege nagy nyo­morba jutott. A sztálini bürokratikus diktatúra mind a pártszervezetekben, mind az egész biroda­lomban hazaárulásnak, kémkedésnek, lázadásnak minősített minden kritikát, a növekvő feszültsé­get és elégedetlenséget azonban nem tudta leve­zetni. Hogy Sztálin a saját és a bürokrácia hely­zetét megmentse, az ötéves terv és az erőszakos kollektivizálás sikertelenségének ódiumát másokra hárította. Hogy ellenségeit ugyanekkor megsem­misítse, Visinski, Vorosilov és a többiek segítsé­gével kieszelte a trockijizmus meséjét. Az ellenzék két csoportra oszlott. A jobbol­dalira: Bucharin, Rykov, Tomski és a baloldalira: Trocki­j Zinov­iev, Kamenev, Radek. 1927-ben az ellenzék javarészt kapitulált Sztálin előtt. Az el­lenszegülőket Szibériába vitték s nagy részüket az évek folyamán kivégezték. Trockijt Törökországba száműzték, az ellenzék többi vezére 1927—28-ban meghódolt, de ennek ellenére a hatalmon kívül­maradtak, mely velük szemben bizalmatlan volt. A tömegek megvetették és elfelejtették őket. Poli­tikailag valamennyi halott volt — a régi gárda felőrlődött pítva a IV e tikai harcot . Jia joggal félhetett, hogy Trockij erőteljes cikkei lángra robbanthatják a szenvedő orosz tömegek parázsló elégedetlenségét. Sztari haditerve készen állt és ennek első lépése a Kyorv-ügy volt. . A Kyrov-ügy Egy Nikolajev nevű fiatal kommunista 1934 decemberében lelőtte Sztálin egyik tehetségtelen kreatúráját, Kyrovot. Az ügy magva: a GPU, hogy legyen valami ürügye a készülő tömegki­végzésekre, egy terrorcsoportot szervezett naiv és hiszékeny fiatalemberekből. Hogy valóban meg akarták-e Kurovot gyilkolni, vagy pedig Niko­lajev félreértve a GPU intencióit, túl korán lőtt, azt nem tudjuk, — írja Trockij. — De a GPU bűn­részessége nyilvánvaló. Bizonyítja ezt a Medvedy­féle per is, amelyben egy tucat GPS7-ü­gynököt ítéltek hosszabb-rövidebb szabadságvesztésre, mi­vel »bár tudtak a készülő merényletről, azt még­sem akadályozunk meg«. Kyrov meggyilkolása után Leningrádban 200 embert végeztek ki , kez­detét vette a világtörténelem legrettenetesebb terrorja. Ezt követte az első Zinovjev—Kamenev per (1935 január). A két vádlott ekkor már elis­meri, hogy a Kyrov-féle gyilkosságban »morális felelőssége« van Elismerik továbbá, hogy a kapi­talizmust akarták visszaállítani. Ez utóbbi vád világszerte derültséget keltett, hiszen nyilván­való, hogy Lenin munkatársai nem kapitalisták és nem is barátai a fasizmusnak. A Zioovjev—Kamenev-per A második Zinovjev—Kamenev per már vérre ment. .Nemcsak a külpolitikai ellenzékieskedés volt a vád, hanem már a fent említett hazaárulá­sok egész sorozata: terrorizmus, trockijizmus, fasizmus. Maga a vádirat általánosságok között mozog, pozitívumok nélkül való, ezeket a pozitív »adatokat« Trockij — írja — megcáfolta egy nem­zetközi ankét előtt. Rendkívül egyszerűen: az egyik vádlott például arról beszélt, hogy Trockij fiával találkozott Kopenhágában egy olyan nevű szállodában, amilyen nincs is Kopenhágában. Vagy hasonlóan nevetséges volt — írja Trockij — Pjatakov önvádja, aki beismerte, hogy Oslóba repült Trockijhoz, de Trockij adatokkal bizo­nyítja, hogy ugyanakkor egyáltalán nem tartóz­kodott Oslóban. De nem ez a fontos, hanem az a cél, hogy Sztálin Trockijt véglegesen kompro­mittálja az orosz tömegek előtt. Az ok pedig nem volt más, mint hogy az or­szág szörnyű gazdasági helyzetének felelősségét idegenekre kellett hárítani. A második ötéves terv ugyanis azt jósolta, hogy ezzel megszűnik a nyo­mor, a termelés ki fog terjedni a használati ipar­cikkekre és minden ember hozzájuthat majd élet­szükségletének legegyszerűbb eszközeihez. A terv távolról sem sikerült úgy, ahogy elgondolták, kü­lönösen vonatkozik ez — írja Trockij — a mező­gazdasági termelésre, amelynek rentabilitása ugyanolyan, mint 1913-ban volt. A nehézipar ugyan nagyon fejlő­dött, a hadsereget felszerelték, de a húszéves szakadatlan nyomor megőrölte még ennek a népnek az idegeit is. A Radek— Pjatakov-per 'A Radek—Pjatakov per (1937 január) körül­­belül hasonló vádakkal illette a volt nehézipari népbiztost és a szovjet hajdan legnagyobb hírű publicistáját. A fentiekhez még a szabotázs is járult. A vád itt is összeomlik a tények világánál. Védekezése közben Radek kerülő úton bemártja Bucharint és Putnát és már így kirajzolódnak a jövendő körvonalai. Radek viszont életben maradt. " ha­­its- (Ww ít«51*1 m\ ­ Miért vállalták a vádat a vádlottak? Amit Európa nem értett, az a vádlottak önbeismerése volt. Fel sem foghatták, hogy ezek az öreg bolseviki harcosok, akik sokszorosan meg­járták a dán börtönöket és Szibériát, az Ochrana kínzókamráit, hogyan vallottak ilyen nyíltan saját bűnösségükről. Trockij megírja a GPU mód­szerét: ez a pszichikai tortúra. Nem igaz szerinte az, hogy a vádlottakat mindennap félholtra ver­ték, nem igaz, hogy szérumokat fecskendeztek beléjük. Egyszerűen az történt, hogy mindennap olyankor vitték őket az udvarra sétálni, amikor tömegkivégzések folytak. A legkeményebb ember is felőrlődik az ilyen látványtól. Idegeik felmorzsolódtak és így mit remélhettek­? Vagy azonnali halált, vagy az élet­benmaradást, amit megígértek nekik abban az esetben, ha vallani fognak. De akaraterejüket és önbecsülésüket is elvesztették, emberi roncsok voltak, eszközök Sztálin és Visinski kezében. Ho­gyan is h­íhet elképzelni, hogy valaki bátran ki­áll a bíróság elé egy olyan országban, amelynek megteremtéséért egy életen keresztül szenvedett és amely őt most megtagadja? — kérdi Trockij. Tuh­acsevszkij A legnagyobb szenzációt azonban a híres Tu­­chacsevszkij-per mutatta. A hadsereg növekvő elé­gületlensége, az ország belső helyzete s a sztálini diktatúra olyan feszültséget okozott, amely bi­zonytalanná­­ tette az ország létét. Ezenkívül sze­mélyi okok is közrejátszottak a per kipattanásá­nál: a tehetséges Tuhhacsevszkij és a tehetségte­len Vorosilov versengtek a hatalomért. Szt­alin félt egy katonai diktatúrától, ezért preventív mé­szárlást rendezett, hogy a hadsereget megfélem­lítse. Magának a pernek kiindulópontja az volt, hogy Tuhhacsevszkij tiltakozott Putna oktalan perbefogása ellen. Sztálin — Vorosilov tanácsára — felmenti Tuhhacsevszkijt állásából. Erre egy sereg tábornok tiltakozik. Valamennyit kivégzik. Ki következik? Trockij valószínűnek tartja, hogy a legköze­lebbi katonai áldozatok egyike vagy Rudjonkij, vagy Vorosilov lesz, akik halálos ellenségeik. Sztálin egymás ellen játssza ki a két marsallt és így próbálja a helyzetet egyensúlyozni. De a had­sereg demoralizálása feltartóztathat­atlanul meg­indult. A kivégzett tábornokok az ország leg­tehetségesebb katonái voltak. Ma már csak az egy Rudjonnij jelenti a tehetséget. Mégis azt írja Trockij, hogy az orosz hadsereg elsőrendű és min­den valószínűség szerint győzni fog egy inter­venciós háborúban, ha csak az összes kapitalista hatalmak egyidőben össze nem fognak ellene. Sztálin beskatulyázott, értelmetlen külpolitikája, a népfrontpolitika azonban nemsokára el fogja érni célját A Szovjetunió forradalmi lendülete elvész, a nemzetközi proletariátus nem törődik majd egy olyan országgal, amely adott pillanatban nem tud megvédeni egy olyan országot, mint Spanyolor­szág, hanem a szövetségeseivel, Blummal, Jouhaux­val és Chautempssel be nem avatkozási kongresszu­sokon szaval. Angliának kegyeit keresi, ugyanak­kor, amikor — Trockij állítása szerint — Anglia nyíltan szovjetellenes politikát folytat. Nem butaság, nem őrültség az, ami Sztálint vezeti — állítja Trockij. — Egész egyszerűen diktátora annak az új osztálynak, amely család­tagjaival együtt mintegy 15 millióra tehető. Ép­pen úgy egy osztály érdekeit képviseli, mint a fasizmusok, de Hitler és Mussolini invenciója és politikai érzéke nélkül. A legnagyobb sértés, amit Trockij Sztálin fejéhez vág, talán az, hogy a diktátor nem tud egy ép mondatot leírni oroszul. A tehetségtelenség, bürokrácia és kíméletlenség rövidesen megtermil gyümölcsüket és meg fog­ják semmisíteni egy ember lelkiismeretlensége miatt az első munkás- és parasztállamot. A most folyó flucharin—Rykov perre vonatkozólag közli Trockij, hogy ő már 1937 júniusában megmondta, hogy ez be fog következni. A vádak szinte szóról szóra egyeznek Trockij jóslatával. Jelenleg az a helyzet, — fejezte be Trockij —, hogy Sztalin és klikkbe mindenkitől fél, még az öreg »meddőn átkozódó« Trockijtól is s áldoza­tait mind szélesebb körből szedi: ez a vég kezdete. A jc "tcMlOUA: a&hrtJjbL ki&ArtXJbifo a anmAL^ JjUflkJtuVM IV. PROHASZKA 0.­U.8. VI.TEREZ-KRT.8. UJ BOLT D.MARGIT-KRT 50 A. B. c. tag Eredeti amerikai patent gumi fogyasztófűző újdonság Azonnal látható eredmény! Felvilágosítás és bemutatás díjtalan. +KELETI J.­ig? IV., Petőfi Sándor ucca 17. (Főposta mellett.) Teletóns 188-013.

Next