Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)

1938-05-01 / 98. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ Okvetlenül tekintse meg divat újdonságaimat M^^I^P^féSS csodálatos színP°mRa. Goldbergerg^nU) maradék- és divatháza Andrássy út 6 _ hihetetlenül kiváló m­in­őség és OlCSÓ árak gySSok nagy választékban lett ma a belgrádi francia követtel, Bruyére-rel is tanácskozott. Erőteljes diplomáciai kampány fog indulni, hogy Franciaország és egykori dél­európai szövetségesei között a kapcsolatokat újból szorosabbra fűzzék. Franciaország úgy látja, hogy az angol-francia megegyezés által európai hely­zetét jelentősen megszilárdította és most régi szö­vetségét Lengyelországgal és a kisantant államai­val eredeti formában és terjedelemben akarja fel­újítani. A francia kormány reméli, hogy az az erő, melyet az Angliával való szövetség képvisel, nem fog hatás nélkül maradni az Ausztriával megnagyobodott Németország egyetlen szomszéd­jára sem. Rövidesen várják azt is, hogy Franciaország a Prága és Varsó között a tescheni népszavazás kérdésében felmerült ellentéteket is kiküszöböli. Róma, áp­rilis 30. Az angol-francia tárgyalásokról szóló első hírek, amelyek szerint a katonai megbeszélések lényegében francia—angol védelmi szövetséghez vezettek volna, római körökben az első percben kedvezőtlen benyomást keltettek. Ennek a ked­vezőtlen benyomásnak adott kifejezést a Tevere mai vezércikke, amely szerint a londoni tanács­kozások katonai része a legnagyobb aggodalomra kell, hogy okot adjon. Minden védelem ugyanis támadást tételez fel. Joggal kérdezhetjük, hogy ki az, akinek a támadásától a nyugati nagyhatal­mak tartanak. Vezérkari megegyezésekkel aligha lehet előmozdítani a béke ügyét. A Tribuna mai számában azután illetékes an­gol körök kijelentéseit közli, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt a kedvezőtlen benyomást eloszlat­hassák. E kijelentések szerint a francia-angol katonai együttműködés tulajdonképpen nem je­lent újat és nem egyéb, mint az 1936-ban tartott vezérkari tanácskozás folytatása. Mindössze arról van szó, hogy a légi haderőt is beleillesztik az együttműködés rendszerébe, amelyben eddig csak a szárazföldi és tengeri haderő vett részt. Anglia a maga részéről semmiféle újabb nem vállalt­ kötelezettséget Az első kedvezőtlen benyomás után séma nyugalommal fogadta az angol-francia egyezményt Ami a cseh kérdést illeti, a Giornale d'Italiei tudósítója szerint, semmi jel sem mutat arra, hogy Chamberlain a legcsekélyebb mértékben is engedett volna március 21-i beszédében elfoglalt álláspontjából. Ezzel szemben a Tribuna külön­­tudósítója azt írja, hogy bár az angol kormány nem volt hajlandó további kötelezettségeket vál­lalni Csehország érdekében, amikor Daladier a tegnapi tanácskozás során kijelentette, hogyha Csehországot nemzetközi okokból vagy belső za­varok következtében külső támadás érné, Fran­ciaország segítségére sietne. Chamberlain és lord Halifax elismerték, hogy egy ilyen általános vi­szályba Anglia is elkerülhetetlenül belekevered­nék. Tartózkodás Berlinben Berlin, április 30. A Deutschte Diplomatisch-Politische Korres­pondenz kielégítőnek mondja a Londonban elért eredményt. Más kérdés, — írja a cikk — vájjon valóban szükséges-e a katonai kérdéseket előtér­be helyezni akkor, amikor az új angol-olasz megállapodások oly nagyszerű kilátásokat nyúj­tanak arra, hogy eréllyel és jóindulattal lássanak hozzá a még függő kérdések megoldásához. Lé­nyegében az mutatja majd meg, va­jon tényleg hasznosak voltak-e a londoni megbeszélések, hogy milyen hatású lesz a prágai kormánykö­rökre. Kérdés, hogy a szövetségesek katonai hatalmi eszközeinek hangsúlyozása megerősíti-e majd a cseh vezető államférfiaknak azt az eddigi felfogá­sát, hogy — ilyen védelmet tudva maguk mögött — tovább folytathatják a régi bel- és külpolitikát, annál is inkább, mert a »meg­felelő« gazdasági rendszabályok bejelentése hasonló következte­tésre indíthatja őket, vagy pedig végül is komo­lyan méltányolják azt az angol részről történt félreérthetetlen felhívást, hogy végre a józan ész és a jog alapján lássanak hozzá a szudétanémet kérdés gyakorlati megoldásához. E kérdésre adott válaszból tűnik majd ki, hogy a londoni megbeszélések valóban hozzájárulást jelentenek-e az európai helyzet enyhítéséhez. A házbéremelések nagy részét visszavonták — elmarad a májusra várt költözködési rekord (Saját tudósítónktól.) A budapesti polgár népván­dorlása, lakáscseréje mindig a derült tavaszi májusban a legnagyobb, összes, télen csak az változtat lakást, ki­nek feje felett repedezik a mennyezet. De nemcsak a májusi szezon miatt készültek fel óriási forgalomra a pesti bútorszállító vállilitok és fuvarosok, hanem azért is, mert a háziurak egy része május elsejére 5—10 szá­zalékos lakbéremeléssel lepte, m­eg lakóit. Az idén a má­jus elsejei költözködés tehát indokolatlan rekordméretű­nek ígérkezett. Ez a rekord népvándorlás azonban a bú­torszállító vállalatok nagy meglepetésére elmaradt. Be­széltünk több nagy pesti szállítócéggel, ah­ol egybehang­zóan a következőket mondották: — Annak ellenére, hogy rekordforgalomra számí­tottunk az idén, sokkal kevesebben költözködnek, mint például az elmúlt esztendő májusában. A májusi köl­tözködések nagy része azért maradt el, mert a pesti háziurak nem tudták kiadni felemelt bérű lakásaikat és így kénytelenek voltak a régi bérlőt házukban marasz­talni. Az úgynevezett luxuslakásokban, az Újlipótváros és környékén ugyancsak meglepően kevesen cserélnek lakást. A háziárak nagy része itt is inkább visszavonta a felemelt béreket, csakhogy régi és jól fizető lakója el ne menjen. A költözködés inkább a külterületek utcáin látszzik meg. A kisembereknek sokszor a szoba­konyhás lakás jelenlegi bére is drága és még távolabbi részekre, Zugló, Kispest, Csepel, Óbuda környékére köl­töznek. A forgalom kilencven százalékát ezek a kis szobakonyhás, legfeljebb kétszobás költözködések je­lentik. Pontos számadatok szerint az elmúlt esztendő má­jusában Budapest területén 19.100 család változtatta meg lakását. Az idén 25.000 költözködésre számítottak, főleg a lakbéremelések miatt. Miután azonban a buda­pesti háztulajdonosoknak csaknem kilencven százaléka visszavonta a tervbe vett és bejelentett lakbéremelést, előreláthatólag csak 15.000 család cserél lakást az idén. Azonban még ez a szám sem biztos, mert az Elktromos Műveknél szombat délutánig csak 13.800 árammérőát­írást jelentettek be. •I 9 láid !b­i ig n­oboszlid­ mm U­g­yfürdő ! ma már európai hírű. Fedett gyógymedencék, ivócsarnok,­­ inhalatórium, strandfürdők. Páratlanul eredményes fürdő -, ivó - és belélegző kúrák. A fürdőt Hajdúszoboszló 73 és 78°-os 1 sós — jódos — brómos — hidrokarbonátos hévvizei táplálják. 3000 liter forróvíz percenként. Magyar és német nyelvű ismer­­­tetővel készséggel szolgál a fürdő igazgatósága ,­­ ma már európai hírű. Fedett gyógymedencék, ivócsarnok,­­ inhalatórium, strandfürdők. Páratlanul eredményes fürdő­­, ivó - és belélegző kúrák. A fürdőt Hajdúszoboszló 73 cs 78°-os­­ sós — jódos — brómos — hidrokarbonátos hévvizei táplálják. 3000 liter forróvíz percenként. Magyar és német nyelvű ismer­­­tetővel készséggel szolgál a fürdő Igazgatósága 1938 május 1 Aki túl sokat evett vagy ivott és ezért rosszul érzi magát, annak egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz igen gyorsan és alaposan ki­tisztítja a gyomrát és a beleit és felfrissíti egész szervezetét. Kérdezze meg orvosát. 111 i i i i iri ­ A TÉVEDÉS Körmendi Ferenc új regénye Van Körmendinek egy érdekes írói tulajdon­sága, amellyel úgyszólván lépreviszi az olvasót. Tárgyilagosan hűvös hangon, kerülve a színes, éles jelzőket, a mondatszerkesztés fordulatossá­gát, a dialógusok csattanóit, ellentétes pengevil­logását, úgyszólván közönyösséget színlelve, mint­ha polgári társaságban mondana el egy egészen mindennapi történetet, beszélni kezd valakiről, valakinek, valakiknek a hétköznapi tevékenysé­géről, kapcsolatairól, gondolatairól. A szin­ke mondatok azonban konok következetességgel hal­mozódnak egymásra, a látszólag érdektelen dol­gok egybeállanak, szakadékok nyílnak közöttük, a szakadékok egyre mélyülnek, tágulnak s mire léprementünk, ráébredtünk, hogy valahol, a lé­lek mélyén lappangó konfliktusok bontakoztak ki, a tragédia megakadályozh­atatlan, az emberi sorsok könyörtelenül bezáródnak. Ezt a jellegzetesen »Körmendis« írói módszert sohasem láttuk olyan következetesen, mint most megjelent regényében, A tévedésben. Egy gazdag gyáros családjában játszódik le a tragédia. Két leánya van a gyárosnak, a gyönyörű Agnes, meg a csúnya Anna. Egy szegény fiú jár a házhoz, leányok öccsének, Andrásnak barátja, Fülöp Já­nos. János egyszer, gyermekes játszadozás közb­en megcsókolja Ágnest, de ezt a csókot el is felejtik mind a ketten­ Később, évek múlva, amikor a szegény diákból szegény ügyvéd lesz, a csúnya Anna, mélyen, őszintén, egy életre szólóan bele­szeret, szerelmét , megvallja s odakínálja mag­át neki. János feleségül veszi Annát. Mert becsüle­tesen, mélyen s őszintén hiszi ő is, hogy a dús­gazdag csúnya leányt szereti. Házasságuk boldog és harmonikus. Az első repedés ott kezdődik ezen a kényes vázán, hogy János, mint ügyvéd, szíve sugallatára hallgatva, segít egy szegény proletár­leányon. Családi ügyeibe beleavatkozik, támogatja. Teszi ezt azért, mert ő is ismerte a szegénységet. A jelentéktelen kapcsolatból pletyka kerekedik, Anna féltékeny lesz, a féltékenység ráébreszti csúnyaságára. Napról napra, mint homokszemek pergő­*­ halmozódnak közöttük az apró hazugságok. A fo­lyamat tragikus és meggá­tolhatatlan. A hazug­ság lassanként minden percüket megmérgezi. Amikor azután Anna orvosi tanácsra a Riviérára utazik s János egyedül marad Budapesten, lát­szólag váratlanul, de a lélektan törvényei szerint, kirobban a válság. A szép Ágnes — aki érthetet­lenül nem ment férjhez — meglátogatja Jánost. Olyan elemi erővel, olyan magától értetődően, olyan ösztönös izzással lesznek egymáséi, ahogyan az elemi csapások — tűzvész, földrengés, villám­csapás — szokott kitörni, rombolva, égetve, de isteni ragyogást és izzást teremtve maga körül. János és Ágnes... Egy hétig lángolnak ebben a tűzvészben, mely életük minden hazugságát, min­den polgári kicsinyességet fölégeti. """•.*"* Hogy teljesedik be a pusztulás? Anna haza­érkezik. János és Agnes még egy utolsó dél­utánt akar együtt tölteni, hogy azután kimé­rje­nek az állomásra s a megérkező Annának nyiltán­ megmondják, állj félre, befejezted, neked nin­cs jogod többé a szerelemhez, boldogsághoz; mi újra kezdjük. Az ösztönök titkos törvényei azonban már más medret vájtak az eseményeknek, anélkül, hogy akár János, akár Ágnes tudnának róla. Ág­nes, miközben Jánoshoz megy, villamos kerekei alá kerül s meghal. Szörnyű halálát csak akkor tudják meg, ami­kor az egész csa­lád együtt van ismét s Ágnest keresni kezdik. János a mentőkhöz telefonál, ki­rohan a kórházba és szerelmesének kihűlt holt­testével találkozik. A halott nem válaszol közlé­seire. Miért halt meg? Miért szökött meg? Tal­án nem tudott leszámolni Anna érzéseivel, a testvéri szeretettel? Vagy félt e nagy szerelem kihűlésé­től? A mindennapok mindent elsorvasztó egy­hangúságától? Igen szép a regénynek az a része, amikor a h­ázastársak, — Anna és János — megkísérlik a hazugság atmoszférájának fönntartását, a tess'k­lássék kompromisszumot. Da ez nem sikerül. Anna ösztönösen ráébred, hogy János Ágnest szereti-e. Hogy őneki, Annának, csak eladta mását, eladta becsületesen­, őszintén, anélkül, hogy erről tudott volna. Elválnak, Anna a vallásban találja meg nyugalmát. Van ebben a regényben valami a görög sors­tragédiák komor könyörtelen k­eréből, nyílogte­n is következetességéből, megmisithatatlann'fiszából. " ezek a vonások csak annál jobban érvényesülte-' k, mert, mint jeleztük, Körmendi kerül minden »írói« eszközt. Magára a történetre bízza, hogy beszéljen önmagáért, megfogja s megrázza az ol­vasót és a sors eleve elrendeltségének érzékét kényszerítse reá. A naarv mil elsősorban azokhoz szól, akik az életet belülről, a sfc('TibrnH), t-mi l-'v- KH or­rá­ról nézik. Ezt azzal is hartgs'''vo­za az író­­­ry a könnyedségnek, vidámságnak még a látszatát is messze elkerüli. Regényének hangja olyan, mint a komor ütésekkel kongó harangé. . . -f-i­­s)

Next