Pesti Napló, 1938. július (89. évfolyam, 123–149. szám)

1938-07-01 / 123. szám

Péntek­ PESTI NAPLÓ Bűn és bűnhődés Szerelmi dráma: lelőtték a »csábító« férfit, ki na­gyon jóban volt egy másik ember feleségével. Nem tud­hatom bizonyosan, hogy ki volt a csábító: a férfi-e vagy a nő, de tudom, hogy a gyilkost egyévi börtönre ítélték. Ugyanaz a törvényszék egy másik esetben, mikor az elcsábított asszony a csábítót lelőtte, a gyilkos nőt hat­évi fegyházra ítélte. Az ilyen dolog nekem nem megy a fejem­be, — talán­­ezért nem, mert nem vagyok jogász, — hiszen íme »gyilkosokról« beszélek, pedig ezeket a cselekményeket a jogászok nyelvén nem gyilkosságnak, hanem ember­ölésnek hívják. Azután talán figyelmen kívü­l hagyom az »erő« felindulást«, mely nagyon enyhíti a bünte­tést... Tisztelettel le is mondok arról, hogy jogászilag fejtegessem a dolgot: én csak mint gondolkodó, béklyók közé nem szorított elméjű ember nézem ezeket az ítéle­teket. A társadalmi erkölcsöket mindig annak a társada­lomnak szempontjából bírálom el, amely társadalom azokat az erkölcsöket termelte és magára nézve kötele­zőnek tartja. Például az istálló társadalmában egy csúnya szó hangos kimondásának egészen más az er­kölcsi megítélése, mint egy apácazárdában. Ha egy olyan társadalmi csoportról van mely­ben a házasodó férfi nem tulajdonít nagy jelentőséget annak az előtte jól ismert ténynek, hogy választottja ko­rántsem szende leányzó, sőt az egész környék és ő maga is jól tudja, hogy hölgye menyecske korában sem vette nagyon komolyan az erkölcsöket, akkor a harmadik, az ötödik vagy hatodik «csábító« férfinak a lelövése szerintem nem minősíthető az értelmet meg­zavaró, erős felindulásban elkövetett bűncselekmény­nek. A férj jogos érdekében volt sértve, az igaz, de ha a csábítást megbocsátotta Péternek, Pálnak, Józsefnek és Istvánnak, miért lőtte agyon a csábítás miatt Já­nost. Én, mint bíró, éppen a bűnügy szereplőinek tár­sadalmi erkölcseit mérlegelve, ezt a lövöldöző férjet nyugodt lelkiismerettel ítéltem volna nyolc esztendőre. A másik esetben a fiatal gavallér egy asszonyt — házasság ígéretével! — elcsábított a férjétől és serdülő leányától. Évekig tartó huzavona után, a válóper után a gavallér egyre cinikusabb magatartást tanúsított. Nyilvánvaló, hogy már semmi vonzalmat nem érzett a nő iránt, ez pedig még mindig szerelmes volt belé. A családjától elszakított, a jövőjét illetőleg kétségbeesett asszony látva azt, hogy az, aki, őt mindebbe belevitte, még cinikus modort is tanúsított vele símben,­­­ le­lőtte a gavallért, ki szerintem, jól megérdemelte sorsát. A nőt nem »kísérték«, hanem valósággal vonszolták a bíróság elé, ahol láthatta a tárgyalás közönsége, hogy ez már csak egy emberi roncs... »Nyolcévi fegyház?« Én legfeljebb egyévi bört­ön­re ítéltem volna,arra gon­dolva, hogy tettéért, melyet az ő helyében én is elkö­vettem volna, már eddig is irtózatosan megszenvedett. Ilyeneket látva, az ember gondolkozt­atik, hogy tu­lajdonképpen mi az értelme és célja a büntetésnek? Valamikor azt mondták, hogy a megtorlás a cél. Aki gyilkolt, azt fel kell akasztani. Azonban ezzel én szerintem nincsen elintézve az ügy, mert ettől még nem támad fel az, akit a gonosztevő meggyilkolt, és ha a meggyilkoltnak családja volt, özvegye és árvái abból a tényből, hogy a gyilkost felakasztották, nem laknak jól és ruhát vagy tüzelőt nem vásárolhatnak, nekik tehát semmi kárpótlást nem nyújt a gyilkos felakasztása. A megtorlás elméletét követte az elrettentés el­mélete. Háromszáz évvel ezelőtt lovat lopott egy angol és halálra ítélték érte. (Régente nálunk is ilyen volt a »jog«.) Az akasztófa alatt a lókötő nyöszörgött: — Mégis borzasztó, hogy meg kell halnom, mert egy hitvány gebét loptam! A bíró azonban felvilágosította: — Fiam, nem azért kell meghalnod, mert egy gebét elloptál, hanem azért, hogy mások ne lopjanak lovat... Azután jött a »legújabb kor« és meghozta nekünk­­ ál-humanizmust, mely azt kezdte hirdetni, hogy a büntetésnek nem a megtorlás és nem is az elrettentés a célja, hanem a bűntettes megjavítása. Nem hiszem, hogy börtönnel vagy fegyházzal a rossz embert jó emberré lehet változtatni; a fegyházi »környezet« hatása nem javító, hanem többnyire rontó. A büntetések hatását illetőleg legyünk szerényeb­bek és érjük be azzal, ha a gonosztevő a fegyházbünte­tés elszenvedése után újból alkalmat találva a bűncse­lekmény elkövetésére, már nagyobb ellenállást tanúsít a kísértéssel szemben. A bűntettes személyiségében benne rejlenek azok a tényezők, melyek őt a bűntett elkövetésére ösztönzik. Ezek a tényezők lehetnek öröklöttek, de lehetnek szer­zettek is. A büntetésnek, szerintem, annyiban van értelme, amennyiben a bűncselekményre ösztönző tényezőket felismerve, ezeket kiirtja vagy legalább is gyengíti. Ennek azonban nem az a helyes módja, hogy a bűn­tettest becsukjuk vagy á­amokára osatjuk be, ki kell is­merni a bűntettesnek egész egyéniségét, meg kell találni bűncselekményének valódi rugóit és ezen a nyo­mon haladva kell az értelmére hatni, mert csak így lehet őt, arra a belátásra bírni, hogy az emberi társa­dalom nem fogja tűrni, hanem még szigorúbban fogja bűncselekményét büntetni. Ne törekedjünk arra, hogy a gonosztevőből jó ember legyen, k­érjük be azzal, hogy felébresztjük benne az emberi társadalomhoz való alkalmazkodás szükségessé­gének belátását. Ha én csak prédikálom a felebarátomnak, hogy »a bűn rossz«, ő pedig azt érzi, hogy »a bűn jó«, akkor én hiába beszélek neki, sokkal többre megyek, ha arról győzöm meg, hogy a bűncselekmény elkövetéséért bizo­nyosan bűnhődni fog, nagyon rövid időn belül, tehát a tervezett bűncselekményt elkövetni nem érdemes,­­ nem is okos dolog. De még ezzel a módszerrel sem megyek semmire, ha a felebarátom azt gondolja­, vagy úgy érzi, hogy az, amit én bűncselekménynek mondok, valójában nem az. Minden bűncselekmény annyira egyéni, hogy talán nin­csen két eset sem, melyet egyenlően kellene elbírálni. A bűnös ember a legtöbb esetben nem akarja, talán nem is tudja cselekményének rugóit feltárni; a bíróság is, a­­társadalom is a legnagyobb sötétségben tapogató­zik, mikor az enyhítő és súlyosító körülményeket érvé­nyesíti. Én azt szoktam gondolni:­­— Szegény bűnös embertársam, mit tudja a világ, hogy mi vitt téged erre a cselekedetre­! És gondolatiban mindig kérem számára az örök Bíró megbocsátó izgalmát. Érdekes politikai nyilatkozatok az ünnepi gyűléseken A Ház megkezdte szünetét (Saját tudósítónktól.) Minden jel arra mutat, hogy a kormánypárt és az ellenzéki pártok a nyári hónapo­kat is felhasználják agitációra és szervezkedésre. A Nép-képviselők az ország minden részében beszá­mológyűléseket tartanak, s a gyűlések folytatódni fog­nak. Az ellenzék is szervezkedik. A kisgazdapárt szer­vező munkáját nem akasztja meg Eckhardt Tibor jú­l­us 15-én kezdődő rövid nyári szabadsága sem. A kormány és a kisgazdapárt szembenállása eléggé kidomborodik Tasnádi Nagy Andrásnak, a Nép elnöké­nek Barcson, Mayer János volt földművelésügyi mi­niszter beszámológyűlésén elmondott beszédéből. A szerdai barcsi gyűlésen Mayer János a jelszavaktól óvta választóit, hangoztatta, hogy minden kísérletezés a falu népének bőrére menne. Utána beszélt Tasnádi Nagy András, Eckhardt kaposvári kijelentéseire vála­szolt. A hitbizományokról azt mondotta, hogyha ezeket azonnal megszüntetnék, egyszerre 400.000 hold föld sza­badulna fel s ez a föld árának katasztrofális esését idézné elő. A két évvel ezelőtt meghozott hitbizományi törvényre utalt, amelynek végrehajtása nyomán pár évtized múlva Magyarországon már nem lesznek hit­bizományok. A kormány is arra törekszik, hogy a köz-és célvagyon s a bankok földje kishaszonbérletek, illetve egyéb úton kisemberek kezébe kerüljön." Foly­tatják a házhelyakciót is. Cáfolta Eckhardt Tibornak azt az állítását, hogy gazdasági életünk a gutaütött­­ség állapotát mutatja. A külföldi adósságok rendezésére, a pénzügyi ellenőrzés megszüntetésére, a költségvetési egyensúly helyreállítására és a beruházási munka meg­indulására hivatkozott. Szerdán Battonyán is népgyűlés volt, Vásárhelyi Sándor számolt be képviselői működéséről. A gyűlésen Szinyei Mer­se Jenő, a Nep alelnöke örömét fejezte ki, hogy a kerület polgársága a mai súlyos időkhöz méltó józansággal nem ad hitelt modern sütetű apostoloknak és zavaros tanaiknak. Tiltakozott a személyeskedés, a tekintélyrombolás politikája ellen, hangoztatta, hogy az ország tekintélyeit nem szabad könnyelműen és fele­lőtlenül sárba rántani. ténypárt vezére, Ernszt Sándor Esztergomban számolt be képviselői működéséről. Kifejtette, hogy a keresz­ténypárt a kormányelnök személyében garanciát lát arra, hogy a vezetése alatt álló kormány csak jót cse­lekszik az ország érdekében. A kereszténypárt mégis szükségét érzi annak, hogy megőrizze függetlenségét és elveit. Az emberek változhatnak, az elveknek és a ke­reszténypárt programjának változatlanul fenn kell ma­radnia. Kifejezte aggályát a túlzott adóterhek miatt, azután hangoztatta, hogy a népi politika érdekében minden áldozatot vállalni kell, végül kijelentette, hogy Sztranyavszky földművelési miniszter sokat és jót akar és munkájában támogatja őt az egész ország. A honvédelmi miniszter az abádszalóki kerületben Az abádszalóki kerületben vitéz Rátz Jenő honvé­delmi miniszter megkezdte agitációs körútját. A honvédelmi miniszter, aki Gömbös Gyulának lesz közvetett utóda az abádszalóki mandátum birtokában, parlamenti bemutatkozó beszédének szelleméhez híven, programbeszédében hangoztatja, hogy pártpolitikával nem kíván foglalkozni. Szerdán Fegyverneken, Tisza­burán, Tiszabőn­ és Tisz­aroffon beszélt. Kifejtette, hogy a hadsereg megerősödése és korszerű felszerelése nem egy párt programja, nem egy párt óhaja, hanem az egész országé. Életbevágóan fontos a hadsereg kor­szerűsítése és kell, hogy e korszerűsítés a faluról indul­jon ki. Éppen ezért a vidék lakosságát olyan helyzetbe kell hozni, hogy gyermekeit, a hadsereg és a magyar élet új generációját megfelelően táplálni tudja. Nem kétséges, hogy a honvédelmi minisztert nagy többséggel fogják megválasztani az abádszalóki kerü­letben. Antal államtitkár a zsidótörvény végrehajtásáról A battonyai gyűlésen Antal István igazságügyi államtitkár érdekes kijelentéseket tett a zsidótörvény végrehajtásáról, illetve a végrehajtási utasítás nyomán keletkezett visszhangról. Most az érdekeltek és politi­kai táboruk második nagy rohama indult meg a zsidó­törvény ellen. Ez a roham — mondotta — ép úgy meg fog hiúsulni a kormány elvi álláspontjának jogi meg­támadhatatlanságán és szilárd politikai elhatározásán, mint ahogyan meghiúsult az első nagy parlamenti offenzíva. Nem igaz az, hogy a kormány a végrehajtás során túllépte a törvény kereteit. A kormánynak a törvény első szakasza értelmében joga volt meghozni mindazokat a részletrendelkezéseket, amelyeket a végre­hajtási rendeletben meghozott. Kifejtette, hogy komoly ok merült fel annak feltéte­lezésére, hogy igyekezetek történnek a gyakorlatban meghiúsítani a törvény által szem előtt tartott köz­érdekű célok elérését. Rettentő csalódás lett volna az ország keresztény közvéleménye számára, ha azt tapasz­talták volna, hogy e korszakalkotó törvény a valóság­ban semmivé válik. Ez a csalódás — mondotta Antal államtitkár — az ország mai viszonyai között károsan befolyásolta volna a társadalmi konszolidáció örvende­tesen megindult folyamatát. Azt a tanácsot adta mind­azoknak, akiknek a törvény végrehajtása dolgában valami tennivalójuk van, hogy teljes készséggel és loja­litással járuljanak hozzá a törvény intencióinak mara­déktalan érvényesüléséhez. Széli József beszámolója Széll József volt belügyminiszter Salgótarjánban számolt be választóinak. — A nemzet hajója — mondotta — az új rezsim alatt is minden irányváltozás nélkül törhetetlenül ha­lad azon az úton, amelyet minden hazaszerető és józan embernek követnie kell. Kifejtette a volt miniszter, hogy a Darányi-kor­mánynak eredményes munka után történt lemondásával csupán a politikai váltógazdaság követelménye tel­jesült. A második nagy ellenzéki párt, az egyesült keresz­ 1938 július 1­4 Ha influenzája van, gondoskodjék arról is, hogy gyomra és belei a természetes »Ferenc József« keserűvíz használata által gyakran és alaposan kitisztíttassanak. Kérdezze meg or­vosát. A Ház ülése Csütörtök délben a képviselőház rövid ülést tartott, amelynek befejezésével tulajdonképpen megkezdődött a nyári szünet. Július 7-re vagy 8-ra már csak formális ülésre hívják össze a képviselőket; akkor veszik át a felsőház üzenetét az ott is letárgyalt törvényjavasla­tokról. A csütörtöki ülést tizenkét órakor nyitotta meg Kornis Gyula elnök. Pintér László előadó tett jelentést a székesfehérvári ülés előkészítésére kiküldött bizottság határozatairól. Eszerint a fehérvári országgyűlés egyet­len tárgya a Szent István emlékét megörökítő törvény­javaslat lesz. Az együttes ülésen mindkét Ház elnöke, akadályoztatásuk esetén alelnöke együttesen, felváltva elnököl. A miniszterelnök által előterjesztendő javasla­tot az együttes ülés bizottsági előkészítés nélkül nyom­ban tárgyalja. A felszólalások a felsőház és képviselő­ház tagjai részéről váltakozva történnek. Mindkét Ház részéről legfeljebb két-két szónok beszélhet. Az együttes ülés egyszeri szavazással dönt. A tárgyalás módjára nézve a képviselőházi házszabályok lesznek irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a javaslat harmadszori olva­sása elmarad. A letárgyalt és elfogadott törvényavas­latot a miniszterelnökhöz juttatják. Kimondja a jelen­tés, hogy ez a tárgyalási mód csak ebben az egy eset­ben alkalmazható, a jövőre nézve nem lehet precedens. A Ház elfogadta az országos küldöttség határozatait, majd Kornis elnök javaslatára kimondották, hogy a képviselőház üléseit elnapolják. Az ülés mindössze negyedóra hosszat tartott. MEGJELENT m. évi L orousse közismert francia lexihon 1938. évi 17­7­0 Orda, 6400 képpel és 140 térképp­e Ara egész vászon­kötésben 13. so­r^BSHHHESHEHHHHI Kapható Az Est Könyvkereskedésében, Erzsébet Körút 18

Next