Pesti Napló, 1938. július (89. évfolyam, 123–149. szám)
1938-07-01 / 123. szám
Péntek PESTI NAPLÓ Bűn és bűnhődés Szerelmi dráma: lelőtték a »csábító« férfit, ki nagyon jóban volt egy másik ember feleségével. Nem tudhatom bizonyosan, hogy ki volt a csábító: a férfi-e vagy a nő, de tudom, hogy a gyilkost egyévi börtönre ítélték. Ugyanaz a törvényszék egy másik esetben, mikor az elcsábított asszony a csábítót lelőtte, a gyilkos nőt hatévi fegyházra ítélte. Az ilyen dolog nekem nem megy a fejembe, — talánezért nem, mert nem vagyok jogász, — hiszen íme »gyilkosokról« beszélek, pedig ezeket a cselekményeket a jogászok nyelvén nem gyilkosságnak, hanem emberölésnek hívják. Azután talán figyelmen kívül hagyom az »erő« felindulást«, mely nagyon enyhíti a büntetést... Tisztelettel le is mondok arról, hogy jogászilag fejtegessem a dolgot: én csak mint gondolkodó, béklyók közé nem szorított elméjű ember nézem ezeket az ítéleteket. A társadalmi erkölcsöket mindig annak a társadalomnak szempontjából bírálom el, amely társadalom azokat az erkölcsöket termelte és magára nézve kötelezőnek tartja. Például az istálló társadalmában egy csúnya szó hangos kimondásának egészen más az erkölcsi megítélése, mint egy apácazárdában. Ha egy olyan társadalmi csoportról van melyben a házasodó férfi nem tulajdonít nagy jelentőséget annak az előtte jól ismert ténynek, hogy választottja korántsem szende leányzó, sőt az egész környék és ő maga is jól tudja, hogy hölgye menyecske korában sem vette nagyon komolyan az erkölcsöket, akkor a harmadik, az ötödik vagy hatodik «csábító« férfinak a lelövése szerintem nem minősíthető az értelmet megzavaró, erős felindulásban elkövetett bűncselekménynek. A férj jogos érdekében volt sértve, az igaz, de ha a csábítást megbocsátotta Péternek, Pálnak, Józsefnek és Istvánnak, miért lőtte agyon a csábítás miatt Jánost. Én, mint bíró, éppen a bűnügy szereplőinek társadalmi erkölcseit mérlegelve, ezt a lövöldöző férjet nyugodt lelkiismerettel ítéltem volna nyolc esztendőre. A másik esetben a fiatal gavallér egy asszonyt — házasság ígéretével! — elcsábított a férjétől és serdülő leányától. Évekig tartó huzavona után, a válóper után a gavallér egyre cinikusabb magatartást tanúsított. Nyilvánvaló, hogy már semmi vonzalmat nem érzett a nő iránt, ez pedig még mindig szerelmes volt belé. A családjától elszakított, a jövőjét illetőleg kétségbeesett asszony látva azt, hogy az, aki, őt mindebbe belevitte, még cinikus modort is tanúsított vele símben, lelőtte a gavallért, ki szerintem, jól megérdemelte sorsát. A nőt nem »kísérték«, hanem valósággal vonszolták a bíróság elé, ahol láthatta a tárgyalás közönsége, hogy ez már csak egy emberi roncs... »Nyolcévi fegyház?« Én legfeljebb egyévi börtönre ítéltem volna,arra gondolva, hogy tettéért, melyet az ő helyében én is elkövettem volna, már eddig is irtózatosan megszenvedett. Ilyeneket látva, az ember gondolkoztatik, hogy tulajdonképpen mi az értelme és célja a büntetésnek? Valamikor azt mondták, hogy a megtorlás a cél. Aki gyilkolt, azt fel kell akasztani. Azonban ezzel én szerintem nincsen elintézve az ügy, mert ettől még nem támad fel az, akit a gonosztevő meggyilkolt, és ha a meggyilkoltnak családja volt, özvegye és árvái abból a tényből, hogy a gyilkost felakasztották, nem laknak jól és ruhát vagy tüzelőt nem vásárolhatnak, nekik tehát semmi kárpótlást nem nyújt a gyilkos felakasztása. A megtorlás elméletét követte az elrettentés elmélete. Háromszáz évvel ezelőtt lovat lopott egy angol és halálra ítélték érte. (Régente nálunk is ilyen volt a »jog«.) Az akasztófa alatt a lókötő nyöszörgött: — Mégis borzasztó, hogy meg kell halnom, mert egy hitvány gebét loptam! A bíró azonban felvilágosította: — Fiam, nem azért kell meghalnod, mert egy gebét elloptál, hanem azért, hogy mások ne lopjanak lovat... Azután jött a »legújabb kor« és meghozta nekünk ál-humanizmust, mely azt kezdte hirdetni, hogy a büntetésnek nem a megtorlás és nem is az elrettentés a célja, hanem a bűntettes megjavítása. Nem hiszem, hogy börtönnel vagy fegyházzal a rossz embert jó emberré lehet változtatni; a fegyházi »környezet« hatása nem javító, hanem többnyire rontó. A büntetések hatását illetőleg legyünk szerényebbek és érjük be azzal, ha a gonosztevő a fegyházbüntetés elszenvedése után újból alkalmat találva a bűncselekmény elkövetésére, már nagyobb ellenállást tanúsít a kísértéssel szemben. A bűntettes személyiségében benne rejlenek azok a tényezők, melyek őt a bűntett elkövetésére ösztönzik. Ezek a tényezők lehetnek öröklöttek, de lehetnek szerzettek is. A büntetésnek, szerintem, annyiban van értelme, amennyiben a bűncselekményre ösztönző tényezőket felismerve, ezeket kiirtja vagy legalább is gyengíti. Ennek azonban nem az a helyes módja, hogy a bűntettest becsukjuk vagy áamokára osatjuk be, ki kell ismerni a bűntettesnek egész egyéniségét, meg kell találni bűncselekményének valódi rugóit és ezen a nyomon haladva kell az értelmére hatni, mert csak így lehet őt, arra a belátásra bírni, hogy az emberi társadalom nem fogja tűrni, hanem még szigorúbban fogja bűncselekményét büntetni. Ne törekedjünk arra, hogy a gonosztevőből jó ember legyen, kérjük be azzal, hogy felébresztjük benne az emberi társadalomhoz való alkalmazkodás szükségességének belátását. Ha én csak prédikálom a felebarátomnak, hogy »a bűn rossz«, ő pedig azt érzi, hogy »a bűn jó«, akkor én hiába beszélek neki, sokkal többre megyek, ha arról győzöm meg, hogy a bűncselekmény elkövetéséért bizonyosan bűnhődni fog, nagyon rövid időn belül, tehát a tervezett bűncselekményt elkövetni nem érdemes, nem is okos dolog. De még ezzel a módszerrel sem megyek semmire, ha a felebarátom azt gondolja, vagy úgy érzi, hogy az, amit én bűncselekménynek mondok, valójában nem az. Minden bűncselekmény annyira egyéni, hogy talán nincsen két eset sem, melyet egyenlően kellene elbírálni. A bűnös ember a legtöbb esetben nem akarja, talán nem is tudja cselekményének rugóit feltárni; a bíróság is, atársadalom is a legnagyobb sötétségben tapogatózik, mikor az enyhítő és súlyosító körülményeket érvényesíti. Én azt szoktam gondolni:— Szegény bűnös embertársam, mit tudja a világ, hogy mi vitt téged erre a cselekedetre! És gondolatiban mindig kérem számára az örök Bíró megbocsátó izgalmát. Érdekes politikai nyilatkozatok az ünnepi gyűléseken A Ház megkezdte szünetét (Saját tudósítónktól.) Minden jel arra mutat, hogy a kormánypárt és az ellenzéki pártok a nyári hónapokat is felhasználják agitációra és szervezkedésre. A Nép-képviselők az ország minden részében beszámológyűléseket tartanak, s a gyűlések folytatódni fognak. Az ellenzék is szervezkedik. A kisgazdapárt szervező munkáját nem akasztja meg Eckhardt Tibor júlus 15-én kezdődő rövid nyári szabadsága sem. A kormány és a kisgazdapárt szembenállása eléggé kidomborodik Tasnádi Nagy Andrásnak, a Nép elnökének Barcson, Mayer János volt földművelésügyi miniszter beszámológyűlésén elmondott beszédéből. A szerdai barcsi gyűlésen Mayer János a jelszavaktól óvta választóit, hangoztatta, hogy minden kísérletezés a falu népének bőrére menne. Utána beszélt Tasnádi Nagy András, Eckhardt kaposvári kijelentéseire válaszolt. A hitbizományokról azt mondotta, hogyha ezeket azonnal megszüntetnék, egyszerre 400.000 hold föld szabadulna fel s ez a föld árának katasztrofális esését idézné elő. A két évvel ezelőtt meghozott hitbizományi törvényre utalt, amelynek végrehajtása nyomán pár évtized múlva Magyarországon már nem lesznek hitbizományok. A kormány is arra törekszik, hogy a köz-és célvagyon s a bankok földje kishaszonbérletek, illetve egyéb úton kisemberek kezébe kerüljön." Folytatják a házhelyakciót is. Cáfolta Eckhardt Tibornak azt az állítását, hogy gazdasági életünk a gutaütöttség állapotát mutatja. A külföldi adósságok rendezésére, a pénzügyi ellenőrzés megszüntetésére, a költségvetési egyensúly helyreállítására és a beruházási munka megindulására hivatkozott. Szerdán Battonyán is népgyűlés volt, Vásárhelyi Sándor számolt be képviselői működéséről. A gyűlésen Szinyei Merse Jenő, a Nep alelnöke örömét fejezte ki, hogy a kerület polgársága a mai súlyos időkhöz méltó józansággal nem ad hitelt modern sütetű apostoloknak és zavaros tanaiknak. Tiltakozott a személyeskedés, a tekintélyrombolás politikája ellen, hangoztatta, hogy az ország tekintélyeit nem szabad könnyelműen és felelőtlenül sárba rántani. ténypárt vezére, Ernszt Sándor Esztergomban számolt be képviselői működéséről. Kifejtette, hogy a kereszténypárt a kormányelnök személyében garanciát lát arra, hogy a vezetése alatt álló kormány csak jót cselekszik az ország érdekében. A kereszténypárt mégis szükségét érzi annak, hogy megőrizze függetlenségét és elveit. Az emberek változhatnak, az elveknek és a kereszténypárt programjának változatlanul fenn kell maradnia. Kifejezte aggályát a túlzott adóterhek miatt, azután hangoztatta, hogy a népi politika érdekében minden áldozatot vállalni kell, végül kijelentette, hogy Sztranyavszky földművelési miniszter sokat és jót akar és munkájában támogatja őt az egész ország. A honvédelmi miniszter az abádszalóki kerületben Az abádszalóki kerületben vitéz Rátz Jenő honvédelmi miniszter megkezdte agitációs körútját. A honvédelmi miniszter, aki Gömbös Gyulának lesz közvetett utóda az abádszalóki mandátum birtokában, parlamenti bemutatkozó beszédének szelleméhez híven, programbeszédében hangoztatja, hogy pártpolitikával nem kíván foglalkozni. Szerdán Fegyverneken, Tiszaburán, Tiszabőn és Tiszaroffon beszélt. Kifejtette, hogy a hadsereg megerősödése és korszerű felszerelése nem egy párt programja, nem egy párt óhaja, hanem az egész országé. Életbevágóan fontos a hadsereg korszerűsítése és kell, hogy e korszerűsítés a faluról induljon ki. Éppen ezért a vidék lakosságát olyan helyzetbe kell hozni, hogy gyermekeit, a hadsereg és a magyar élet új generációját megfelelően táplálni tudja. Nem kétséges, hogy a honvédelmi minisztert nagy többséggel fogják megválasztani az abádszalóki kerületben. Antal államtitkár a zsidótörvény végrehajtásáról A battonyai gyűlésen Antal István igazságügyi államtitkár érdekes kijelentéseket tett a zsidótörvény végrehajtásáról, illetve a végrehajtási utasítás nyomán keletkezett visszhangról. Most az érdekeltek és politikai táboruk második nagy rohama indult meg a zsidótörvény ellen. Ez a roham — mondotta — ép úgy meg fog hiúsulni a kormány elvi álláspontjának jogi megtámadhatatlanságán és szilárd politikai elhatározásán, mint ahogyan meghiúsult az első nagy parlamenti offenzíva. Nem igaz az, hogy a kormány a végrehajtás során túllépte a törvény kereteit. A kormánynak a törvény első szakasza értelmében joga volt meghozni mindazokat a részletrendelkezéseket, amelyeket a végrehajtási rendeletben meghozott. Kifejtette, hogy komoly ok merült fel annak feltételezésére, hogy igyekezetek történnek a gyakorlatban meghiúsítani a törvény által szem előtt tartott közérdekű célok elérését. Rettentő csalódás lett volna az ország keresztény közvéleménye számára, ha azt tapasztalták volna, hogy e korszakalkotó törvény a valóságban semmivé válik. Ez a csalódás — mondotta Antal államtitkár — az ország mai viszonyai között károsan befolyásolta volna a társadalmi konszolidáció örvendetesen megindult folyamatát. Azt a tanácsot adta mindazoknak, akiknek a törvény végrehajtása dolgában valami tennivalójuk van, hogy teljes készséggel és lojalitással járuljanak hozzá a törvény intencióinak maradéktalan érvényesüléséhez. Széli József beszámolója Széll József volt belügyminiszter Salgótarjánban számolt be választóinak. — A nemzet hajója — mondotta — az új rezsim alatt is minden irányváltozás nélkül törhetetlenül halad azon az úton, amelyet minden hazaszerető és józan embernek követnie kell. Kifejtette a volt miniszter, hogy a Darányi-kormánynak eredményes munka után történt lemondásával csupán a politikai váltógazdaság követelménye teljesült. A második nagy ellenzéki párt, az egyesült keresz 1938 július 14 Ha influenzája van, gondoskodjék arról is, hogy gyomra és belei a természetes »Ferenc József« keserűvíz használata által gyakran és alaposan kitisztíttassanak. Kérdezze meg orvosát. A Ház ülése Csütörtök délben a képviselőház rövid ülést tartott, amelynek befejezésével tulajdonképpen megkezdődött a nyári szünet. Július 7-re vagy 8-ra már csak formális ülésre hívják össze a képviselőket; akkor veszik át a felsőház üzenetét az ott is letárgyalt törvényjavaslatokról. A csütörtöki ülést tizenkét órakor nyitotta meg Kornis Gyula elnök. Pintér László előadó tett jelentést a székesfehérvári ülés előkészítésére kiküldött bizottság határozatairól. Eszerint a fehérvári országgyűlés egyetlen tárgya a Szent István emlékét megörökítő törvényjavaslat lesz. Az együttes ülésen mindkét Ház elnöke, akadályoztatásuk esetén alelnöke együttesen, felváltva elnököl. A miniszterelnök által előterjesztendő javaslatot az együttes ülés bizottsági előkészítés nélkül nyomban tárgyalja. A felszólalások a felsőház és képviselőház tagjai részéről váltakozva történnek. Mindkét Ház részéről legfeljebb két-két szónok beszélhet. Az együttes ülés egyszeri szavazással dönt. A tárgyalás módjára nézve a képviselőházi házszabályok lesznek irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a javaslat harmadszori olvasása elmarad. A letárgyalt és elfogadott törvényavaslatot a miniszterelnökhöz juttatják. Kimondja a jelentés, hogy ez a tárgyalási mód csak ebben az egy esetben alkalmazható, a jövőre nézve nem lehet precedens. A Ház elfogadta az országos küldöttség határozatait, majd Kornis elnök javaslatára kimondották, hogy a képviselőház üléseit elnapolják. Az ülés mindössze negyedóra hosszat tartott. MEGJELENT m. évi L orousse közismert francia lexihon 1938. évi 1770 Orda, 6400 képpel és 140 térképpe Ara egész vászonkötésben 13. sor^BSHHHESHEHHHHI Kapható Az Est Könyvkereskedésében, Erzsébet Körút 18