Pesti Napló, 1938. augusztus (89. évfolyam, 150–173. szám)

1938-08-02 / 150. szám

6 Kedd PESTI NAPLÓ 1938 augusfd­usi. megszünteti Európa közepén az állandó nyugtalan­ságok fészkét. Erre a kérdésre a kormány nem­zetiségi javaslataiban hiába keresünk választ. Ezért ez a nemzetiségi statutum­ e célkitűzés meg­valósításának újabb akadálya és további ragasz­kodás a cseh nemzeti állam káros eszméjéhez. A békétlenség okai Mi zavarta, meg eddig a nemzetiségek béké­jét?­­ A cseh nép kizárólag cseh hatalmi célokra kímélet nélkül kihasználta a törvényhozásban­­ többségi elvet. 2. A cseh nemzetiségi állam helyre­állítása érdekében a kormány karhatalmának al­kalmazása. 3. Valamennyi állami hatalmi pozíció megszállása cseh elemekkel. 4. Visszaélés minden formában az állam hatalmával a cseh nép jólété­nek emelése és a többi nép és népcsoport háttérbe szorítása érdekében az élet valamennyi területén. 5. A cseh nép és a cseh nyelv hegemóniája az ál­lamban és az expanziós törekvés közvetlen és köz­vetett előmozdítása az elnemzetietlenítés eszközei­vel. 6. Az állam politikájának irányítása a nép­­csoportok és azok anyaországa közötti nemzeti kapcsolatok semmibevételével. Ha tehát az állam teljesíteni akarja nemzetek fölött álló feladatát, akkor szerveit és berendezéseit­­ e célkitűzésnek megfelelően kell berendeznie és átalakítania. A megegyezés feltételei Az egyenlőségi alapelvnek csak akkor lenne gyakorlati jelentősége, ha a) az ezzel ellenkező törvényeket és rendele­teket azonnal felfüggesztik, b) a hatóságokban adott rendeleteket és utasí­tásokat visszavonják, c) gondoskodnak arról, hogy az állami szervek a jogegyenlőség elvének megfelelően kezeljék az állam hatalmát. Az olyan sok nép által lakott államban, m­int Csehország az igazi jogi és politikai egyenjogúsá­got csak úgy lehet helyreállítani, ha nemcsak az egyes állampolgárok jogegyenlőségét, hanem a népek és népcsoportok jogegyenlőségét is alkot­mányszerűen biztosítják. A füzetben végül megállapítja a szudétanémet párt, hogy mindebből csak azt a szándékot lehet kiolvasni, hogy az eddigi kormányjavaslatokkal a világ közvéleményében azt, a hatást akarják kel­teni, mintha jelentékeny lépést tettek voln­a a nemzetiségek megbékítése felé. A szegedi ötöstanács első ítéletei Szeged, augusztus 1. A törvényszék ötöstanácsa hétfőn tartotta első tár­gyalását. Az ötöstanács először Jakobsberg Artúr német emigráns hentesmester ügyét tá­rgyalta, aki egy kocsmában nagy mutatást rendezett. Amikor rendreuta­sították, rendreutasítóit gyalázkodó szavakkal illette és szidalmazta a magyar nemzetet és a magyarságot. A tárgyaláson Jakobsberg tagadta a vádat, a bíróság azonban a tanúvallomások alapján bűnösnek mondotta ki a magyar nemzet megbecsülése elleni vétségben és ezért háromhónapi fogházra, egyévi hivatali és jogvesz­tésre ítélte. Egyben elrendelte, hogy a büntetés kitöl­tése után az ország területéről kiutasítsák és a vissza­téréstől örök időre eltiltotta. Az ítélet jogerős. Az ötöstanács ezután Bornstein Zoltán ötvennégyéves izraelita ószerek és Bornstein Berta huszonkétéves esze­resnek a magyar nemzet megbecsülése elleni ügyét tár­gyalta. A vádirat szerint a vádlottak május 1-én egy összetűzés során piszkos magyaroknak nevezték a körü­löttük lévőket és ugyanakkor egyikük köpött is. A bíróság nemzetgyalázás vétségéért 100—100 pengő pénz­büntetésre és egyévi hivatali és politikai jogvesztésre ítélte őket. Hontems DIRECTEURr GEORGES OTTUK RÉDACTEUR EN CHEF. JOSEPH BALOGH AOÜT 1938 Saktt Etienne, roi de Hengrie 1038-J938 | _ Hongrla at Chrétianté Maurice Per not La royauté chrétlanna da taint (Manna Joseph Deér Saint Illanna A la tonMra da la tclanca hongrotsa Michel Ferdinandy La« ExhortaHom da taint Manna Edouard Jordan La canvartian du paupla hongrolt at lat bénédlctlnt Volenti * Hinan la franca at la canvartian dat Hongroit Pranfois Galla La« trésort d'art da talnt Etlanna Disiré Dercsinyi La« rallqua« du chrlttlanltma hongroit O'« Edina Zichy Palltvicini Un fayaa Mra* da raman Zsolt Hariinyi Chronlqu« du moit La Carrafaur du Monda (Andri Thirive) — Chroniqua «ciantifiqua (Alexandre Eck­hardt) — Litzt A Ganéva (L. de Veliee) La pr*»a «t lot r«vu«t « Évi eUfisutín ärt 30 P. VI, V'lmot ct.-tit 3. Észak asszonyainál Irta: Dr. BALOGHY MÁRIA Stockholm, augusztus. Jó dolguk van itt az öreg apáknak, anyák­nak, kis lakásaikban, szobáikban. A lakók nemcsak a szegényebb sorból kerülnek ki, sok a középosztálybeli is a magatehetetlen öre­gek között a »Blomster forden« lakói közt. Vala­mennyiüket ápolónők gondozzák, háztartásukat takarítónők látják el. Az intézet megünnepel minden születésnapot, megrendezi az aranylako­dalmakat, családi évfordulókat szép különtermé­ben. Egy kékszemű Fru Ebba boldogan mutatja kincseit, főző-hálófülkéjét, kis fürdőszobáját. S a régi családi bútorokat a kis lakásban, amikért folyton zaklatják műkereskedők, zsibárusok. Az intézet valóságos vagyonmentője a középosztály régi lakáskultúrájának. A gondnoknő megveszi a bútort a zsibárus elől a lakótól — a lakó szá­mára. Ha már az öregekről van szó, nem szabad megfeledkeznem Fröken Ingridről sem, ismeret­len vendéglátómról. Itt nem messze a szállodám­tól tértem be véletlenül étkezőjébe. Minden nap terüljasztalkával fogad, a svéd smörgas lord inyencfalataival. Engem s a többi kosztosait, munkásokat, diákokat, tisztviselőket. Valamikor ott sürgött-forgott maga is az étkezőben, öreg már, fáradt, cselédet tartani nem tud s betegen fekszik lakásán. Takarítónője elkészíti a dúsan megrakott asztalt s aztán távozik. A vendégek jönnek-mennek, maguk szolgálják ki magukat. Jóllaknak, leteszik az ebéd árát az asztalra. Még soha nem fordult elő, hogy valaki »bliccelt« volna a láthatatlan tulajdonosnő kárára. De hogy többet fizettek a menü áránál, azt többször lát­tam. Az öregség kultusza mellett a kor eszméje, a juvenilitás, az ifjúság magas értékelése a társa­dalomban itt is érezhető. »Helyet az ifjuságnak« magyar darab a szomszédos Finnországban nagy sikert aratott. Itt még nem játszották. Az ifjúság mohó és követelő. A »flapper« tipus itt is erősen terjed. S az »öreg urak mázerlije« 50—60 év között, amikor szívesen válnak s egyre-másra veszik el ezeket a szabad fiatalokat. De megvan már a reakció is. Mint mesélik, az utóbbi évek­ben valósággal veszélyeztetve van a Vöröskereszt ápolói munkájának folytonossága. Annyian megkérik a fiatal ápolónőket. Nemcsak orvosok, páciensek, s ismeretlenek is, levélben. Igaz, leír­hatatlanul bájosak ezek a kis északi _ Florence Nightingale«, fekete, egyszerű ruhájukban, szőke tisztaságukban. , , ,, ... A házasság válsága erősen foglalkoztatja a társadalmat. Sok a válás. Az ékszerészek kiraka­tában színarany bőségszaruk ontják a karika­gyűrűket. Az asszonyok kettőt is viselnek, egy el­jegyzési és egy esküvői gyűrűt. Mégis­­ az asz­szony az, aki hamarább bontja fel a közösséget. A válások 90%-ának az asszony a kezdeménye­zője, önérzetes, független, nem tűri el férje hűt­lenségét, iszákosságát. Branting leánya Budapestre jön A bontóper megindítása előtt családbírósági közvetítő Sonja Branting-Wahlström asszony elé kerül. Ügyvédnő, a nagy munkáspárti miniszter­elnök, Hjalmar Branting leánya. Csak az ő bé­kítési kísérlete eredménytelensége után indulhat meg a bontóper. Mennyi férfisírást, asszonyköny­nyet lát ez a szelid, törékeny szépségű bátor asz­szony. Életének kedves és romantikus vonatko­zása is van Magyarországgal. Az ő közbenjárá­sára szabadult ki Orbók Loránd, egykori pá­risi diákpajtása, a francia internálótáborból. Most a spanyol börtönök rabjain segített bátor fellépésével Barcelona bombázása közben. A svédországi munkásnő-mozgalom vezetője. A munkások május 1-ei ünnepén ő az egyetlen szó­nok a miniszterelnökön kívül. Húszéves fia nem­zetközi joggal foglalkozik. Rendkívüli értelmű és kritikájú fiatal jogász és szociológus. Valamikor nagyapja nyomdokait fogja követni. Nagyon ér­dekli Középeurópa sorsa, meghívásomra az ősszel Magyarországra jön. A női jogászok között már egynéhány bíró is akad. Egyikét a Nemzetközi Asszonyhét elnöké­nek, Fry Gardenek a vacsoráján ismertem meg. A háziasszony lánya, vászonruhás, szőke fiatal nő segített az inasnak a vendégek kiszolgálásá­ban. Az itt szokásos kedves, udvarias knix-xel kí­nálja a kenyeret. 26 éves, büntető törvényszéki szavazóbíró. Az ország egyik legélesebb jogász­feje, félelmetes debatter, aki sokszor édesapját, aki curiai bíró és a törvényelőkészítő bizottság tagja is sarokba szorítja. A többi szabad pályán is előretörnek a nők és közéleti befolyásuk egyre erősödik.* A parla­mentben kevés nő ül ugyan, de a városigazgatás­ban már sokkal nagyobb szerepet játszanak. Svéd­ország egyik legtehetségesebb riportere — nő. Leg­elterjedtebb képes hetilapjának szerkesztője — nő. Nem is szólva a sok heti- és szaklapról, női regényíróról, utazóról. Nanna Lundh-Ericsson városanya, egy évet töltött Izland szigetén. Könyve egyik best­sellere a piacnak. Fia Ohman »Egyedül a világ körül« szintén nagy siker-Magda Myrbach Bernquist grófnő új verseit: »Nyugalom és nyugtalanság« a finn, dán, norvég, holland rádió műsorára vette. Legendáit Lagerlöf­f Selmáéi mellett emlegetik, sőt egyes kritikusok még fölébe is helyezik. Misztérium-játékait most adják elő Dél-Svédország jubileumi népi színpa­dán. A neves írónő — különben meghívásomra az ősszel szintén Budapestre készül — egy előadó­estét kíván rendezni. Lagerlöf Zelma beteg Lagerlöf Zelma beteg. Talán utolsó írása egyik női hetilapban megjelent visszaemlékezése a király ifjúkoráról, a »värm­landi meseprinc« ről. Marbacka, a régi udvarház zsalui lezárva, úrnője egy öreg barátnője otthonában keresett menedé­ket — a látogatók elől. A nagyasszony ezü­stfeje többé nem jelenik meg a magas balkon tetején az amerika­i turisták előtt. (A fá­ma ugyan azt meséli, hogy eddig is öreg gazdasszonya helyette­sítette — úrnője maszkjában.) Egy ennél megren­dítőbb hírt is suttognak egymás között a svéd asszonyok. A halálba készülő nagy írónő vallo­mását kedves barátnőjének, őt férfi soha szere­lemmel nem szerette. Neki, az emberi érzelmek és szenvedélyek egyik legmélyebb kifejezőjének, nem jutott ki az életből annyi, mint minden kacagó, szőke kis víkendező diáklánynak. S az asszonyok riadt-fájdalmas tekintettel néznek nagy írónőjük betegágya felé, amint elindul az alkotás magá­nyosságából — a halál magártyosságába. Szűkebb hazája, Värmland poézise, melyet művészetével legendává aranyozott, tovább él mondában, dalban. A nagy népkert, Skansen, szabadtéri színpadán Dahlgreen värmlandi tör­ténetét adják, a svéd »Farsangi lakodalmat«. Az örök nappali nyári este ezü­stkék fényt borít a zöld lombú színpadra. Az állatkertből idehallat­szik a rénszarvasok bőgése. Szelíd mókus szökik le a fáról és felkúszik az énekesnő ruháján. Szí­nészek és közönség felállva, együtt énekelik a dalt: a szép Värmlandról és a közös hazáról, Sverigéről. , , A dal a svéd néplélek igazi kifejezője. Fel­építették Európa egyik legszebb koncertházát, s annak előcsarnokát meztelen nőalak díszíti, ölé­ben a csecsemővel. Bölcsödül. Asszonymű­vész munkája. Vasárnap, hétköznap esténként tódul ki a nép, munkások, diákok, egyetemi tanárok, fő­tisztviselők a szabadtéri múzeumba, hogy a fe­hérkabátos karmester, »Skansen fehér lilioma«, vezényletével együtt énekeljenek. S a szünetek­ben ott állanak áhítatos csendben. Isten szabad ege alatt, egybeforrva hitben és népi egységben. Ott ülök a kis szigeten, a kékpáros tenger­parton. Fejünk felett vadludak húznak el, Nils Holgersson vadludai. A szél öreg halász dü­ny­nyögő énekét hozza a tenger felől. Öregasszony gázolt a vízbe, s kiment egy lehullott, csapkodva vergődő madárfiókát. Egy nép, amelyet egy nagy íróasszony szíve tanított meg az élet, a kreatúra tiszteletére. Boldogan hozza hozzám, és együtt me­lengetjük a pihegő életet. S a kis madárszív dobogását lesve, egyszerre belémcsap a távoli kis ország nehéz, vergődő lihegése. A szelid, csillagos svéd estében a ma­gyar éjszaka sötétje. Az örökzöld fenyők alatt, a magyar életfa levele hullása. S akkor megértem, nincsen Sziget, nincsen menekülés. Vállalni kell mindent, munkát, harcot, felelősséget, itt, otthon, mindenütt a világorkán közepette, minden népek asszonyának, akik csendes vizek partján kis, pi­hegő szívek ütemét lesik s az élet­ halk dalát dúdolják. Szerencsétlenségek vasárnapja Harkány­fürdőn: 3 halott, 1 súlyos sebesült Pécs, augusztus 1. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Fekete vasárnapja volt tegnap Harkányfürdő­nek, ahol délután egy súlyos szerencsétlenség és egy haláleset történt, m­íg a faluban két haláleset volt A fürdő ezrekre menő közönsége nagyban készü­lődött az esti Anna-bálra, amikor délután négy óra körül a sétálók segélykiáltásokra lettek figyelmesek. Horváth Zoltán 19 éves pécsi fiatalember állva akart lecsúszni a fü­rdő csuzdáján, közben elesett, beütötte fejét a csurda fájába és koponyaalapi törést, valamint egyrázkódást szenvedett. A pécsi klinikára szállították. Állapota életveszélyes. Ugyancsak a fürdő területén rosszul lett és pár perc alatt meghalt Berkes István 21 éves pécsi városi szellemi ínségmunkás, aki hosszú kerékpártúra után érkezett Harkányba. Megállapítot­ták, hogy Berkest szívbaja ölte meg. Vasárnap reggel egy miskei származású asszony a faluban rosszul lett és meghalt. A falu szállodájá­ba­n történt a harmadik haláleset: egy OTI-beutalt el­hallgatta betegségét és reggel, amikor a szálloda alkal­mazottai fel akarták kelteni, már olyan rossz­ul volt, hogy nem tudta kinyitni az ajtót. A szállodaalkalmazot­tak behatoltak a szobába, de későn érkezett a segítség, a beteg pár perc múlva meghalt. Az ügyben csendőri nyomozás indult. Az esti Anna-bál ilyen körülmények között meglehetősen nyomott hangulatban folyt le.

Next