Pesti Napló, 1938. november (89. évfolyam, 225–250. szám)

1938-11-01 / 225. szám

6 Kedd PESTI NAPLÓ 1938 novemb­er 1 — MINDENKI ISMERI, MINDENKI AJÁNLJAZ ZEPHIR kályha fa-tüzelésre Ara SO P-től Eladási mintaraktár: Vilmos császár út 39 Címre ügyelni ! Árlap Ingyen I HM ufca és ifcMym­éf REKORD 2-aknás, 1-aknás szénre, kokszra 40-50 P-től Hajós u­t­c­a sarkán Telefon 124-610 és 124-747 Hi* tulajdonosok szállítója l LONDONI London, október végén. Nem jó a ködöt a falra festeni. Múltkori cik­kemben megírtam, hogy az elmúlt két hónap alatt nyoma sem volt a ködnek. Már másnap jelentke­zett. Irtózatos. Szerencsére, nem lehet elhinni,­­hogy olyan vastag, kemény, sűrű, fojtogató, va­kító, mint amilyen. És fájdalmas. Ezt nem tud­tam pedig erről a híres londoni ködről már ren­geteg pletykát halottam. Azt nem tudtam, hogy fáj is. Eleinte csak csodálkoztam, hogy könnyezik és fáj a szemem, ejnye mondom, öregszem talán ilyen váratlanul, vagy valami bajom kezdődik? A ködre nem gyanakodtam. Később derült csak ki, hogy mindenkinek fáj a szeme, feje, mindene a ködben, a ködtől. Az újságok első oldalán nagy KÖDHIRDETÉS. Használjon ilyen és ilyen ezem­fürdőt, ha a ködtől könnyezik, megdagad, megfáj­dul a szeme. Iszonyú. De van azért benne valami rejtelmes, valami érdekes, valami valószínűtlen: mintha Londonban lenne az ember, valami ame­rikai mozidarab főszerepében és a háta mögött a ködből már közeleg a gyilkos. Borotválkozás a Simpsonnál A Simpson: szerény, négyezermillió fontos áruház a Piccadillyn. Férfiak áruháza, férfi ki­szolgálás, férfivevőknek, férfikultusz van egész Londonországban. Ahogy Amerikában imádják a nőket, úgy szeretik, kiszolgálják, leborulnak itt a férfiak előtt. Férfiak országa. A Simpson áru­házban borotválkozni nem olyan egyszerű dolog. Itt, a rossz kiszolgálás hazájában mámor a Simpson-féle borotválkozás. Az ajtóban megjele­nik egy középiskolai tanárkülsejű ÚT, civilben és megkérdezi, mit óhajt az idegen. Az ember leg­jobb, ha megmondja mingyárt nyíltan, hogy bo­rotválkozni szeretne. A szigorú tanár úr erre seregszemlét tart húsz borbélya és ezer villany­gépe felett és kijelöl egy egyetem­ tanár külsejű, fehérkabátos urat, int és a vendég bevonulhat magába a nyers borbélyműhelybe, ami csillog, villog, szikrázik a tisztaságtól és a sok ezüstösen ragyogó géptől, amiknek persze sok értelmük nincs, de istenien drágítják az üzemet. A borbély udvariasan lefekteti az embert és megindítja feje felett az egyik hatalmas »rádium­lámpát«, ami »felszínre hozza a szakállt«. Ami­kor a szakáll már »felszínen« van, akkor jön a habozás, a meleg törülköző, újabb habozás éve­kig, aztán megkezdődik maga az úgynevezett bo­rotválás. Ez nem tart sokáig, de ezután újabb forró törülköző, ezerféle kellemes kenőcs, hogy megáldja az ember a­­pillanatot, amikor szakálla kezdett serkedni. Kenőcsök után gyalugép, dörzs­gép, villanykefe, villanymasszázs, újabb kenőcs, melegvíz, hidegvíz, jég. Mámorító. Persze a szakáll megmarad, amit meg is láthat az ember egy nagyító tükörben, de akkor már késő, mert a tükör már a kasszánál van és csak fizetés után ér el az ember odáig. Ingyen gyufát is adnak. Ha valami szellemes hajvizet is vesz az ember, köny­nyen meg lehet úszni az egészet, tizenöt, húsz pengővel. Angol nők Gyönyörűek, kisportoltak, magasak, karcsúak, szőkék, elegánsak és angolok. Fantasztikus, mi van itt lábakban, harisnyákban, ruhákban, éksze­rekben, gazdagságban! A »civil« nők, akik csak úgy gyanútlanul járnak-kelnek az utcán, mozi­ban, színházban, észbontóan szépek. A színésznők­ csúnyásak és közepesek, néha egészen rosszak. Vannak színészek is, de Pesten alig kapnának szerződést. Van egy Will Hays nevű színészük, aki az itteni Kabos. Olyan kellemetlen és tehet­ségtelen, hogy szitává kéne lőni minden fellépése előtt. A benszülöttek imádják. Megáll az ember esze. Nem véletlen, hogy a font a világ legdrágább pénze. Itt minden fontra megy. Ha az angol nő szép, fontban szép, ha csúnya, fontban csúnya. Mert iszonyúan csúnya is tud lenni. Angol estély A kandalló körül állnak és whiskyt isznak, rengeteget. Közben részletesen megbeszélik az időjárást, lelkiismeretesen megvilágítják minden oldalról. Amikor ez kész, az időjárásról kezdenek beszélni. Aztán nagyokat, tömöreket hallgatnak. Aki veszettséget kap az idegességtől, hazamehet. De ők szeretik és nagyszerűen mulatnak. Sokáig tart, amíg rájön az ember a hallgatás ízére. Biz­tos, hogy a csendben, a nyugalomban van valami vad báj. Csak rá kell jönni. Mozi •Emberfelettit«] drága és hosszú sorban áll­nak és várnak jegyre az emberek.. Olyan » kész DOLGOK mint a zsír- vagy kenyérsor a háború alatt. Szín­házak előtt sorban ülnek, kis székeken, amiket részben magukkal hoznak, részben bérelnek a jegyszedőtől. Órákig állnak, amíg rájuk kerül a sor. Biztosan innen ered a közhit a lures angol hidegvérről. A sorbanállás után viszont a konok mozilátogató megtalálja a jutalmát, mert minden moziban reggel tizenegykor kezdődik az előadás, este tizenegyig tart és két teljes képet mutatnak be. Közben van híradó, még valami kis kép és szól az orgona, ami kötelező és ami halálosan unalmas. Hat moziban csak híradót mutatnak be. Itt nem kell sorbaállni és olcsóbb is. A szín­ház hihetetlenül drága. Páholyért öt fontot ie elkérnek. De tizenöt shillingen alul nem lehet épeszű jegyet kapni. Londoni magyarok Nagy általánosságban boldogok és biztos, hogy idővel meg lehet szokni és meg lehet sze­retni ezt a furcsa, lassú, gazdag országot. Sok gazdag, magyar »sztár« él Londonban. A nem nagyon ismertek közül, egészen beér­kezett Korda Tibor, aki nem rokona Kordának, de szintén Pesten volt újságírói és most két an­gol magazin szerkesztője. Fiatal, kellemes ember. Lóránt, aki valamikor a Münchener Illustrierte Zeitungnak volt a szerkesztője, majd a Pesti Naplónál dolgozott, egyike a leggazdagabb lon­doni magyaroknak. Két évvel ezelőtt fillérekért megalapította a Lilliput című kis magazinját, aminek olyan sikere volt, hogy a magazint ön­magával együtt eladta a Hulton Publishing Com­panynak 30.000 fontért. Ma is ő szerkeszti a lapot, ami 200 000 példányban jelenik meg. Zárójelben megcsinálta a Picture Post című képes hetilapot, aminek az első száma 1.000.000 példányban jelent meg, azóta csak a megjelenés napján lehet kapni, mert elkapkodják. Ma is magyar állampolgár és nem is akar áttérni angolra. Biró Lajos csendesen dolgozik a London Film­nél és még két évig szeretne mozival foglalkozni, aztán áttér újra a regényírásra. De ezt nem kell komolyan venni, mert már tíz éve ígéri. Marton Endre egyike a legjobban fizetett lon­doni mozirendezőknek. Amerikai feleségével most indult Amerikába és első fimjét Joe Pasternák­nak rendezi. Londoni tündéri lakását, ami a Themze-partra néz, megtartotta, mert hamarosan vissza akar jönni Londonba. Dr. Forbáth Sándor orvos volt Budapesten, most egy hatalmas angol kiadóvállalat, a Pallas Publishing Company vezérigazgatója. A jövő hó­nap eső hetében egyszerre húsz könyvet adnak ki. . Dr. Tábori Pál, Tábori Kornél fia, World Literary Agency néven irodalmi ügynökséget nyitott, magyar írókat ad el angolul és angolo­kat magyarul. Közben darabot, novelát, cikkeket ír és arról híres, hogy ő az egyetlen magyar, aki húsz órát dolgozik naponta. Földes Jolán, az egyik világregény-pályázat győztese, végleg letelepedett Londonban. Csen­des társa Tábori doktornak és közben szorgalma­san írja regényeit. Most rendezte be gyönyörűen új lakását. Egyébként arról híres, hogy majdnem minden épeszű nyelven beszél. Megérkezett Brodszky Miklós is, aki azonban csak rövid idig marad itt, mert Amerikába ké­szül, ha vízuma megengedi. Általában­ a komolyabb, rendesebb elem, ma­gyar eredetű és rengeteg angolhangzású név mö­gül kimosolyog a találkozás utáni percben a régi, igazi magyar név, amit itt meg kellett vál­toztatni, mert az angolok zöme még ma is csak töri a magyar nyelvet. Királyhegyi Pál A reformáció Hétfőn volt a reformáció emlékünnepe. Luther Márton fellépésének négyszázhuszonegyedik év­fordulóján országszerte istentiszteletek és emlék­ünnepek voltak. A Kálvin téri templomban dr. Ravasz László püspök prédikált. Ha a kicsiny lélekben Isten akarata győz, a nagyot is megsegíti — mondotta többek közt. — Nem lehet eléggé hangoztatni a világosság jogait és kötelességeit. Ahol egy jótett megszületik, egy lélek szolgál, ott Isten halk teremtő szava szól: legyen világosság. Ha a széttépett szíven örök magyar tragikum uralkodik, ez azért is van, mert nem fogjuk fel eléggé a fényt Isten üdvösségé­ből. Legyen világossági — a fáklya vigye a lán­got, mint az olimpiai atléta, végig az orszá­gokon ... Dr. Raffay Sándor püspök volt a Deák téri evangélikus templom igehirdetője. Pál apostol szolgálatáról beszélt, aki ugyanazt mondja, amit a reformáció hirdet önmagáról: a reformáció is csupán az Isten szolgálatának művét végzi. A re­formáció büszke a maga szolgálatára és minden­kit arra hív fel ez ünnepi alkalommal is, hogy Istennek alázatosan, férfias hűséggel szolgáljon, mert a keresztyénség csak úgy állhat meg min­den kísértés és a mai ostromok közepette, ha ezt az isteni küldetését teljesíti. Dr. Kapi Béla püspök, a bécsi kaputéri evan­gélikus templomban tartott szószéki beszédet. Vizsgálja meg magát a magyar nemzet, mon­dotta, hogy él-e benne az igazi Krisztus! Tartson bűnbánatot! A mai bűnbánati napon vigyük mág­lyára bűneinket, férfiak és asszonyok, szegények és gazdagok bűneit, az ablak mögé rejtőzködő titkolt bűnöket, a piacon, utcán és sajtóban, a po­litikában és a közéletben dúló bűnöket, a gyűlöl­ködő felekezeti­esség bűneit és aranyszoborként lépjen elő az új, a megújhodott magyar!... Dr. Kovács Sándor püspök mondotta a szent­beszédet a Bocskay uccai evangélikus templom­ban. Dr. Soltész Elemér tábori püspök a protes­táns katonák istentiszteletén, mindenütt igen nagy gyülekezet előtt. Este a Pesti Vigadó termében zajlott le a főváros protestánsainak együttes ünnepe. Az Or­szágos Bethlen Gábor Szövetség rendezte a Ma­gyar Kálvin Szövetség, az Országos Luther Szö­vetség, a Dávid Ferenc Egylet és az Országos Ma­gyar Protestáns Diákszövetség közreműködésével az ünnepet Ott volt a kormány és a miniszterelnök kép­viseletében Sztranyavszky Sándor földművelés­ügyi miniszter, a felsőház és a közigazgatási bíró­ság megbízásából Puki­ Endre elnök, a képviselő­ház részéről Lányi Márton alelnök, dr. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter és dr. Mikecz Ödön igazságügyminiszter, Onni Talas finn követ, a kúria képviselője, Dávid István kúriai bíró. Balogh Jenő vott. főgondnok képviselte a refor­mátus egyetemes konventet, báró Radványszky Albert titkos tanácsos, egyetemes felügyelő az evangélikus egyházegyetemet, vitéz Kiss Kálmán altábornagy a honvédfőparancsnokságot, Némethy Károly tanácsnok a székesfővárost, Topscher Kál­mán főszolgabíró Pest vármegyét. Ott voltak Ravasz László református, Raffay Sándor és Ko­vács Sándor evangélikus püspökök, Józan Miklós unitárius püspöki helynök és sokan mások. Dr. Tasnádi Nagy András, a Bethlen Gábor Szövetség országos elnöke, ny. államtitkár mon­dott megnyitót. — Az utolsó hetek nagy eseményei szintén reformációról beszélnek. Hatalmasak a gőg, gyű­lölet, zsarnoki hatalom helyett a megértés, a be­látás, az önmérséklet és az emberiesség lelkét mu­tatták fel. A magyar históriában is új fejezet nyí­lik: leomlóban a börtönfalak, magunkhoz ölel­hetünk ismét testvéreket, akiket gyűlölet szakí­tott el tőlünk. Ezek a változások figyelmeztetnek bennünket is, hogy kettőzött erővel, nagy ön­fegyelemmel, önzetlenséggel és áldozatkészséggel szolgáljuk a megnagyobodott országot — mon­dotta. Szabó Imre budapesti református esperes, kormányfőtanácsos tartotta meg az ünnepi be­szédét. — Az egyházra nemcsak egyes lelkek üd­vös­ségre vezetése van reábízva, — szólt többek közt — hanem fajoknak, népeknek, nemzeti közössé­geknek titokzatos isteni rendeltetésben és külde­téstudatban való felébresztése és megerősítése is! Egy nép 16 akkor lép be a nagykorúságba, ami­kor történelmi küldetése felől nemcsak álmai, mítoszai vannak, hanem önismerete, vallásos hit­tel felismert és elfogadott megbízatása, amelyet a­ népeket és a világtörténelmet kormányzó Isten kezéből vett el. Minden keresztyén népet a Szent­írás ébresztett fel igazán. — A magyar nép is akkor kezdte igazán meg­ismerni önmagát, amikor a Szentírás tükrébe belenézett: e nemzeti önismeret legmélyebb és leg­egyetemesebb kifejezését két nemzeti himnuszunk­ban, a katolikus Vörösmarty­ Szózatában és a református Kölcsey Himnuszában találta meg. Esztelenség lett volna a magyarságot vállalni Szent István királyunknak — keresztyénség nél­kül s könnyelmű és léha árulás lett volna itt keresztyénséget vállalni — beolvadás árán. Most erőlködünk már egy félszázad óta és nem tudunk megszülni egy belső magyar társadalmi élet­programot. Pedig ha Nagymajtény után olyan irtózatosan le nem gázolják a magyar lelket s vele a magyar protestantizmust, talán már át­mentünk volna a modern nemzeti élet berendez­kedéseire... Semmivel sem dicsekszünk, mert semmi sem a miénk: ködön, századokon, ellentéte­ken keresztül újra kiragyog a kiengesztelődött magyar előtt Isten! Gyökössy Endre új kuruc énekeiből olvasott fel, Bardócz Vilmos az ifjúság hangját szólal­tatta meg és Tróczy Zoltán győri evangélikus lelkész, a MELE főtitkára mondott záróbeszédet. PAPLAN TEHEL JENŐ VÁROSHÁZ U. 2. iSAt^ ii in» iip i— ii— m*m mm mm n

Next