Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
Szerda fPESTI NAPLÓ 1939 feüruär $ Meghalt Tamásy Árpád táborszernagy, Przemysl legendás hírű védője Fogarasi Tamásy Árpád ny. á. táborszernagy, valóságos belső titkos tanácsos a keddre virradó éjszaka egy órakor Budapesten meghalt. Az elhunyt erdélyi régi nemesi család sarja, 1861-ben született. Édesapja nagytekintélyű táblabíró volt. Katonai kiképzését a bécsi műszaki akadémiában kapta, ahol 1881-ben avatták hadnaggyá. Mint fiatal tiszt résztvett a boszniai okkupáció utóhatásaként jelentkező felkelő harcokban és megsebesült. A cs. és kir. hadiiskola elvégzése után a vezérkarban teljesített szolgálatot, de magyar szíve a honvédséghez vonzotta s később oda kérte beosztását. Mint törzstiszt négy évig a Ferenc József császár és király katonai irodájában kapott beosztást, ami csak kivételeseknek jutott osztályrészül. A honvédségnél a háború előtt több éven át mint a honvédelmi minisztérium anyagi csoportfőnöke teljesített szolgálatot, amely egyike volt a legnehezebb és legnagyobb felelősséggel járó megbízásnak. Az ő vezetése alatt álltak az összes béke- és hadianyagellátási ügyek, az élelmezésügy és a költségvetési osztály, továbbá a hadbiztosi és gazdászat közigazgatási tisztikar irányítása. Ebből a beosztásból indult 1914 szeptember havában a háborúba s a leghevesebb harcok idejében vette át a 23. honvédgyaloghadosztály parancsnokságát. Rendkívül erős egyénisége, akadályt nem ismerő akaratereje és kitűnő vezetése révén rövidesen ismert lett neve az egész 3. hadseregben. Midőn a második lembergi csata után a galiciai harctér nagy részét ki kellett üríteni, Tamásy hadosztályára hárult az a nehéz feladat, hogy a 3. hadseregnek a San-hidakon és Przemyslen át biztosítsa utóvédállásban a visszavonulást, így került Tamásy a 23. honvédgyaloghadosztállyal ennek a visszavonulásnak befejezése után Przemysl várába. Tamásy rendkívül erős egyénisége azonnal ráütötte bélyegét az egész várra, amely benne látta a vár támadó szellemét. Rajongó magyar lelke rögtön felismerte azt a nagy felelősséget, amely reá hárult abból, hogy a vár harcoló csapatainak 60%-a magyar volt. Rögtön úgy érezte mindenki, hogy ő a magyar védőrség vezére. Csapatai 28 nagyobb kitörést hajtottak végre, melyekből nyolcat maga vezetett. Az októberi erőszakos támadás visszaverése mellett — amelyben szintén jelentékeny része volt a Tiwrísy-hadosztály csapatainak — ezeknek a kitöréseknek köszönheti Przemysl vára legendás hírnevét. Tamásy mindenütt ott volt a csapataival, akár északon, akár délen, keleten vagy nyugaton volt reá szükség. ..... A legnagyobb kitörése, amely a várak történetében példanélküli, 1914 december közepén volt, amikor a Kárpáti-hadsereggel kellett volna egyesülni. A várostromló sereget áttörve a várúsvonaltól 40 kilométerre jutottak Tamásy vitéz csapatai, de a kárpáti hadsereg előrejutását a nagy hó megakadályozta s így a várva várt egyesülés kivihetetlen volt. A március 19-i utolsó kitörésnél egyedül Tamásy hadosztálya tudta az ellenséget áttörni s már annak negyedik vonalát rohamozta, amikor a szomszéd idegen csapatok lemaradása miatt a várparancsnokság a kitörést kénytelen volt beszüntetni. Amidőn az utolsó kitörés meghiúsult, Kusmanek várparancsnok összehívta a tábornokokat és feltette a kérdést,hogy mi történjék? Van-e még lehetőség a kitörés megismétlésére, vagy elérkezett a vár feladásának szomorú órája?« Egyedül Tamásy volt, aki nem tudott beletörődni a reménytelenségbe s mindenkivel ellentétben kijelentette, hogy az ő honvédhadosztálya továbbra is harcképes és kész a kitörés megismétlésére. Az övé volt az utolsó magyar szó, a magyar fölény történelmi bizonyítéka. Amikor mindennek vége volt s az oroszok bevonultak a várba, azoknak parancsnokaArtamanov tábornok, hadtestparancsnok, úgy üdvözölte Tamásyt, mint Przemysl hősét. »Az ön csapatai — mondta — úgy harcoltak, mint az oroszlánok és Excellenciák, az oroszlánok oroszlánja«. Amidőn 1917 végén Tamásy a hadifogságból hazakerült, azonnal jelentkezett a harctérre s a 20. honvéd hadosztály átmeneti vezetése után a IV. hadtest parancsnokává nevezték ki s ebben a minőségében érte őt a háború befejezése. A háború után teljesvisszavonultságban élt, minden idejét családjának és a bajtársaknak szentelte. Midőn 1936-ban 75. születése napját ülte, przemysli bajtársai ezüst babérkoszorúval adtak kifejezést ragaszkodásuknak; a babérkoszorú leveleibe a bajtársak nevét vésték bele. Tamásy a legfelsőbb helyről bőven halmozták el az elismerés külső jeleivel is. Már békében megkapta a Lipót Rend lovagkeresztjét, a III. osztályú Vaskorona Rendet, amelyhez a háborúban még több magas kitüntetés járult. 1918-ban megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. * Tamásy Árpád temetése február 3-án, pénteken délután 3 óra 30 perckor lesz a farkasréti temető halottasházából. A przemysli emlékbizottság kéri a przemysli bajtársakat, hogy a temetésen minél számosabban jelenjenek meg. Társasutazás a IND.: FEBRUÁR 19. & E5&S1 ' 2 hét—194 P-től ivzzx: i i hét~130P-től 'f fenti árakban vasúti költség, teljes ellátás, összes adók és borravalók 1 a. eng bennfolaltatnak Jelentkezési határidő : február 16. •smlagvesiités Jelentkezés: AZ EST UTAZÁSI ÉS MENETJEGY IRODÁJÁBAN, Budapest, VII., Erzsébet-körút 18—20 és IBUSZHV HIV MENETJEGY IRODA, Budapest, V., Vigadó tér 2. szám A honvédelmi javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadták a felsőház bizottságai Szerdán ülést tart a felsőház (Saját tudósítónktól.) A felsőház véderő, közjogi, közigazgatási, igazságügyi és iparügyi bizottsága kedden együttes ülést tartott, amelyen a honvédelemről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A kormány részéről vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter és Pruzsinszky János honvédelmi államtitkár voltak jelen. Vitéz József királyi herceg elnök megnyitója után gróf Apponyi Károly előadó ismertette a javaslatot. A felszólalók közül Szilágyi Lajos rámutatott a polgári közigazgatásnak a katonai célok előmozdítása érdekében szerzett érdemeire. Sürgette a légvédelem megfelelő megszervezését. Szüllő Géza elismeréssel emlékezett meg a felvidéki katonai közigazgatással kapcsolatban a honvédség munkásságáról és szelleméről. Juhász Andor a két Háznak az országos bizottságban való paritásos részvétele érdekében deklarációt tett. Vitéz Meskó Zoltán egyes közegészségügyi kérdések honvédelmi fontosságáról beszélt. Báró Prónay György alkotmányjogi aggályai ellenére is, — tekintettel a nemzetvédelmi szempontokra, — elfogadta a javaslatot. Vitéz Kozma Miklós a katonai és polgári hatóságok legszorosabb összeműködésének fontosságára mutatott rá. Végül vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter szólalt fel. — A múltban — mondotta — a honvédelem kizárólag katonai feladatokra szorítkozott, ma viszont a hadviselés módjának megváltoztatása folytán az ország egész területére kiterjed. Biztosítani kell ezért, hogy az orszá minden személyi és dologi erőforrása a honvédelem szolgálatába legyen állítható. Ebből a szempontból bírálandó el a törvényjavaslat minden egyes rendelkezése. A honvédelmi miniszter ezután részletesen válaszolt az elhangzott felszólalásokra, majd a bizottság általánosságban és részleteiben elfogadta a javaslatot. * A felsőház pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart. Az ülés az igazoló bizottság jelentése után, a honvédelmi javaslatot, továbbá a 33-as bizottság létszámának felemeléséről szóló javaslatot tárgyalja. • A Voce d’ Italia feltűnő cikke a kárpátaljai magyarság súlyos sérelmeiről Véres összeütközések Huszt mellett az őslakosság és a Szics-terrorszervezet között Róma, január 31. A Voce d'Italia részletes jelentésben számol be a ruszin kérdés újabb alakulásáról és a ruszinföldi magyar kisebbség helyzetéről s ezzel kapcsolatban a következőket írja: Amikor Csehország kérdését megoldották, úgy látszott, hogy minden igazságtalanságot és visszaélést megszüntettek. Ez azonban nem így történt. Új ellentét merült fel, amelyet úgy szoktak nevezni, hogy ukrán kérdés. A lap ezután részletesen ismerteti a ruszin kormány eljárását a magyar kisebbséggel szemben és hangoztatja, hogy a magyar közvélemény nem tűrheti, hogy egy kis tartományi miniszter nagyzási hóbortja miatt fajtestvéreit ilyen súlyos sérelmek érjék. Az ukrán propaganda komikus híresztelései Munkács, január 31. Az ukrán propaganda széltében-hosszában azt híreszteli, hogy Hitler vezér és kancellár rangrejtve bejárta a ruszin falvakat s többi között Őrhegyalján is járt, mert meg akart győződni a helyzetről (!) Véres összetűzések Ungvár, január 31. Ideérkezett hírek szerint a Huszt melletti Iza községben szombaton este véres összetűzés volt az őslakosság és a Szics-terrorszervezet tagjai között. A lakosság kapával, kaszával támadta meg a huszti terrorkülönítmény tagjait és kiverte őket a faluból. Az összetűzésnek hat súlyos sebesültje van. A turjabisztra—poroskői útvonal egyik szakaszán felhalmozott nagymennyiségű tűzifát ismeretlen tettesek felgyújtották. Hivatalos jelentés szerint 3500 köbméter fa égett el. A hatósági vizsgálat állítólag olyan megállapításra jutott, hogy a Turjavölgyben »ruszin szabotázs« folyik s ennek letörésére 500 Szics-terroristát vezényeltek ki. (MTI.) Politikai párhuzamok Nagy Emil előadása Nagy Emil volt igazságügyminiszter kedden este »Politikai párhuzamok« címen politikai vonatkozású előadást tartott, amelyet nagyszámú és előkelő közönség hallgatott végig. Egy angol közmondás azt tartja, — mondotta — hogy mindenkinek kellene tartania egy szellemi papírkosarat, amelybe a szellemi limlomok kerülnének. Vannak azonban maradandó értékű könyvek, amelyeket nem lehet eléggé forgatni. Egen érték Plubarchos életrajza. Az ő bölcs megállapításait állítom párhuzamba egyes politikai jelenségekkel. Lykurgos, amikor száműzte magát Krétába, sok jó törvényt írt, de azt vallotta, hogy sohasem szabad szolgalelkűen lemásolni a külföldi törvényeket, hanem be kell azokat illeszteni a hazai viszonyok közé. Ebből sokat tanulhatunk. Most is izgatja a társadalmat egy javaslat, amelyet Lykurgos nem nyújtott volna be. (Nagy derültség.) 1867-ben, amikor az osztrák abszolutizmus megszűnt, modernizálni kellett a magyar jogot, kényelemszeretetből nem a régi magyar jogot vették elő, hanem szolgalelkűen lemásolták az akkori liberális német kereskedelmi törvényt. Jól tudjuk, micsoda pusztítást vitt ez végbe a magyar népben, amikor átvettük ezt a törvényt, amely jó volt Hamburgban, Brémában, de ugyanezt ráhúzták a szegény magyar parasztra, aki az ügynökkel szemben természetesen alulmaradt. Állítom, hogy nagyon sok keserűség gyülemlett fel emiatt, ami ma nyilatkozik meg. Ugyanez a hiba, amikor szolgalelkűen akarják famásolni a nemzeti szocialista kultúrát, holott óriási a különbség a magyar és a német helyzet között. Németországban a faji áthasonítás nincs meg. Ha egyszer valaki zsidó, abból porosz sohse lesz, mert a német fajnak nincs asszimiláló ereje, ami megvan a mi kedves magyar fajtánkban. A magyar levegő, a magyar föld, a magyar atmoszféra át tud alakítani mindenkit, bármely fajhoz tartozzék. Tagadom, hogy lenne az Úristennek olyan fajtája, amelyet ne tudnánk magyarrá átalakítani. Németországban ma a Blut und Seele an alaptétel, nem is fogadnak el mást németnek, csak a vérközösség alapján. Nálunk viszont állandóan telepítettek idegeneket, a török-tatár pusztítások után kívántuk is, ha nem lenne meg a magyar fajnak a különös áthasonító képessége, hol lenne ma Magyarország. Ha nálunk görög, szerb, macedón, tót egyszer nemes ember lett, az beolvadt a magyarság testébe. Németországban a kereszténységhez tartozás nem olyan felfogás, amelyet az állam vezetői szívesen látnak. A »gleichschaltolás« azt kívánja, hogy az államon kívül ne tartozzanak sehová. Ott érthető, hogy a kikeresztelkedést nem tartják fontosnak. Nálunk a keresztény egyház nagy szerepet játszik, tehát nálunk másként kell kezelni a keresztség szentségének kérdését. Németországban valami új pogány vallás van keletkező, ben, nálunk a pogány vallást senki sem akarja. Nálunk — a saját becslésem után mondom — a tőkének talált 80 százaléka is zsidókézen van, ha most brutálisan neki megyünk a tőkének, hibát követünk el. Az előadó ezután számos idézetet olvasott még Plutarchosból és szellemes párhuzamot vont — sokszor viharos derültség közben — a mai politikai élettel.