Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

Szerda fPESTI NAPLÓ 1939 feüruär $ Meghalt Tamásy Árpád táborszernagy, Przemysl legendás hírű védője Fogarasi Tamásy Árpád ny. á. táborszernagy, valóságos belső titkos tanácsos a keddre virradó éjszaka egy órakor Budapes­ten meghalt. Az elhunyt erdélyi régi ne­mesi család sarja, 1861-ben született. Édesapja nagytekin­télyű táblabíró volt. Katonai kiképzését a bécsi műszaki­ akadémiában kapta, ahol 1881-ben avatták had­naggyá. Mint fiatal tiszt részt­vett a boszniai okkupáció utó­hatásaként jelentkező felkelő harcokban és megsebesült. A cs. és kir. hadiiskola elvégzése után a vezérkarban teljesített szolgálatot, de magyar szíve a honvédséghez vonzotta s ké­sőbb oda kérte beosztását. Mint törzstiszt négy évig a Ferenc József császár és király katonai irodájában kapott beosztást, ami csak kivételeseknek jutott osztályrészül. A honvédségnél a háború előtt több éven át mint a honvédelmi minisztérium anyagi csoport­főnöke teljesített szolgálatot, amely egyike volt a legnehezebb és legnagyobb felelősséggel járó megbízásnak. Az ő vezetése alatt álltak az összes béke- és hadianyagellátási ügyek, az élelmezés­ügy és a költségvetési osztály, továbbá a had­biztosi és gazdászat közigazgatási tisztikar irá­nyítása. Ebből a beosztásból indult 1914 szeptem­ber havában a háborúba s a leghevesebb harcok idejében vette át a 23. honvédgyaloghadosztály parancsnokságát. Rendkívül erős egyénisége, aka­dályt nem ismerő akaratereje és kitűnő vezetése révén rövidesen ismert lett neve az egész 3. had­seregben. Midőn a második lembergi csata után a gali­ciai harctér nagy részét ki kellett üríteni, Tamásy hadosztályára hárult az a nehéz feladat, hogy a 3. hadseregnek a San-hidakon és Przemyslen át biztosítsa utóvédállásban a visszavonulást, így került Tamásy a 23. honvédgyaloghadosztállyal ennek a visszavonulásnak befejezése után Prze­mysl várába. Tamásy rendkívül erős egyénisége azonnal rá­ütötte bélyegét az egész várra, amely benne látta a vár támadó szellemét. Rajongó magyar lelke rögtön felismerte azt a nagy felelősséget, amely reá hárult abból, hogy a vár harcoló csapatainak 60%-a magyar volt. Rögtön úgy érezte mindenki, hogy ő a magyar védőrség vezére. Csapatai 28 nagyobb kitörést hajtottak végre, melyekből nyolcat maga vezetett. Az októberi erőszakos támadás visszaverése mellett — amelyben szintén jelentékeny része volt a T­iwrísy-hadosztály csapatainak — ezeknek a ki­töréseknek köszönheti Przemysl vára legendás hírnevét. Tamásy mindenütt ott volt a csapatai­val, akár északon, akár délen, keleten vagy nyu­gaton volt reá szükség. ..... A legnagyobb kitörése, amely a várak törté­netében példanélküli, 1914 december közepén volt, amikor a Kárpáti-hadsereggel kellett volna egye­sülni. A várostromló sereget áttörve a várúsvo­naltól 40 kilométerre jutottak Tamásy vitéz csa­patai, de a kárpáti hadsereg előrejutását a nagy hó megakadályozta s így a várva várt egyesülés kivihetetlen volt. A március 19-i utolsó kitörésnél egyedül Ta­másy hadosztálya tudta az ellenséget áttörni s már annak negyedik vonalát rohamozta, amikor a szomszéd idegen csapatok lemaradása miatt a várparancsnokság a kitörést kénytelen volt be­szüntetni. Amidőn az utolsó kitörés meghiúsult, Kusma­nek várparancsnok összehívta a tábornokokat és feltette a kérdést,­­hogy mi történjék? Van-e még lehetőség a kitörés megismétlésére, vagy elérke­zett a vár feladásának szomorú órája?« Egyedül Tamásy volt, aki nem tudott beletörődni a re­ménytelenségbe s mindenkivel ellentétben kije­lentette, hogy az ő honvédhadosztálya továbbra is harcképes és kész a kitörés megismétlésére. Az övé volt az utolsó magyar szó, a magyar fölény történelmi bizonyítéka. Amikor mindennek vége volt s az oroszok be­vonultak a várba, azoknak parancsnoka­­Artama­nov tábornok, hadtestparancsnok, úgy üdvözölte Tamásyt, mint Przemysl hősét. »Az ön csapatai — mondta — úgy harcoltak, mint az oroszlánok és Excellenciák, az oroszlánok oroszlánja«. Amidőn 1917 végén Tamásy a hadifogságból hazakerült, azonnal jelentkezett a harctérre s a 20. honvéd hadosztály átmeneti vezetése után a IV. hadtest parancsnokává nevezték ki s ebben a minőségében érte őt a háború befejezése. A háború után teljes­­visszavonultságban élt, minden idejét családjának és a bajtársaknak szentelte. Midőn 1936-ban 75. születése napját ülte, przemysli bajtársai ezüst babérkoszorúval adtak kifejezést ragaszkodásuknak; a babérkoszorú leveleibe a bajtársak nevét vésték bele. Tamásy a legfelsőbb helyről bőven halmozták el az elisme­rés külső jeleivel is. Már békében megkapta a­ Lipót Rend lovagkeresztjét, a III. osztályú Vas­korona Rendet, amelyhez a háborúban még több­ magas kitüntetés járult. 1918-ban megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. * Tamásy Árpád temetése február 3-án, pénteken dél­­után 3 óra 30 perckor lesz a farkasréti temető halottas­házából. A przemysli emlékbizottság kéri a przemysli baj­társakat, hogy a temetésen minél számosabban jelen­jenek meg. Társasutazás a IND.: FEBRUÁR 19. & E5&S1 ' 2 hét—194 P-től ivzzx: i i hét~130P-től 'f fenti árakban vasúti költség, tel­jes ellátás, összes adók és borravalók 1 a. eng bennfo­laltatnak Jelentkezési határidő : február 16. •smlagvesiit­és Jelentkezés: AZ EST UTAZÁSI ÉS MENETJEGY IRODÁJÁBAN, Budapest, VII., Erzsébet-körút 18—20 és IBUSZ­HV HIV MENETJEGY IRODA, Budapest, V., Vigadó­ tér 2. szám A honvédelmi javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadták a felsőház bizottságai Szerdán ülést tart a felsőház (Saját tudósítónktól.) A felsőház véderő, közjogi, közigazgatási, igazságügyi és iparügyi bizottsága ked­den együttes ülést tartott, amelyen a honvédelemről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A kormány részé­ről vitéz Bar­th­a Károly honvédelmi miniszter és Pruzsinszky János honvédelmi államtitkár voltak jelen. Vitéz József királyi herceg elnök megnyitója után gróf Apponyi Károly előadó ismertette a javaslatot. A felszólalók közül Szilágyi Lajos rámutatott a pol­gári közigazgatásnak a katonai célok előmozdítása érdekében szerzett érdemeire. Sürgette a légvédelem megfelelő megszervezését. Szüllő Géza elismeréssel emlékezett meg a felvidéki katonai közigazgatással kapcsolatban a honvédség munkásságáról és szelle­méről. Juhász Andor a két Háznak az országos bizottság­ban való paritásos részvétele érdekében deklarációt tett. Vitéz Meskó Zoltán egyes közegészségügyi kérdések honvédelmi fontosságáról beszélt. Báró Pr­ónay György alkotmányjogi aggályai ellenére is, — tekintettel a nem­zetvédelmi szempontokra, — elfogadta a javaslatot. Vi­téz Kozma Miklós a katonai és polgári hatóságok leg­­szorosabb összeműködésének fontosságára mutatott rá. Végül vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter szólalt fel. — A múltban — mondotta — a honvédelem kizáró­lag katonai feladatokra szorítkozott, ma viszont a had­viselés módjának megváltoztatása folytán az ország egész területére kiterjed. Biztosítani kell ezért, hogy az orszá­­ minden személyi és dologi erőforrása a honvédelem szol­gálatába legyen állítható. Ebből a szempontból bírá­landó el a törvényjavaslat minden egyes rendelkezése. A honvédelmi miniszter ezután részletesen válaszolt az elhangzott felszólalásokra, majd a bizottság általános­ságban és részleteiben elfogadta a javaslatot. * A felsőház pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart. Az ülés az igazoló bizottság jelentése után, a honvé­delmi javaslatot, továbbá a 33-as bizottság létszámának felemeléséről szóló javaslatot tárgyalja. • A Voce d’ Italia feltűnő cikke a kárpátaljai magyarság súlyos sérelmeiről Véres összeütközések Huszt mellett az őslakosság és a Szics-terrorszervezet között Róma, január 31. A Voce d'Italia részletes jelentésben számol be a ruszin kérdés újabb alakulásáról és a ruszin­földi magyar kisebbség helyzetéről s ezzel kapcso­latban a következőket írja: Amikor Csehország kérdését megoldották, úgy látszott, hogy minden igazságtalanságot és visszaélést megszüntettek. Ez azonban nem így történt. Új ellentét merült fel, amelyet úgy szok­tak nevezni, hogy ukrán kérdés. A lap ezután részletesen ismerteti a ruszin kormány eljárását a magyar kisebbséggel szem­ben és hangoztatja, hogy a magyar közvélemény n­em tűrheti, hogy egy kis tartományi miniszter nagyzási hóbortja miatt fajtestvéreit ilyen súlyos sérelmek érjék. Az ukrán propaganda komikus híresztelései Munkács, január 31. Az ukrán propaganda széltében-hosszában azt­­ híreszteli, hogy Hitler vezér és kancellár rang­rejtve bejárta a ruszin falvakat s többi között Őrhegyalján is járt, mert meg akart győződni a helyzetről (!) Véres összetűzések Ungvár, január 31. Ideérkezett hírek szerint a Huszt melletti Iza községben szombaton este véres összetűzés volt az őslakosság és a Szics-terrorszervezet tagjai között. A lakosság kapával, kaszával támadta meg a huszti terrorkülönítmény tagjait és kiverte őket a faluból. Az összetűzésnek hat súlyos sebesültje van. A turjabisztra—poroskői útvonal egyik szaka­szán felhalmozott nagymennyiségű tűzifát isme­retlen tettesek felgyújtották. Hivatalos jelentés szerint 3500 köbméter fa égett el. A hatósági vizs­gálat állítólag olyan megállapításra jutott, hogy a Turjavölgyben »ruszin szabotázs« folyik s en­nek letörésére 500 Szics-terroristát vezényeltek ki. (MTI.) Politikai párhuzamok Nagy Emil előadása Nagy Emil volt igazságügyminiszter kedden este »Politikai párhuzamok« címen politikai vonatkozású előadást tartott, amelyet nagyszámú és előkelő közön­ség hallgatott végig. Egy angol közmondás azt tartja, — mondotta — hogy mindenkinek kellene tartania egy szellemi papírkosarat, amelybe a szellemi lim­lomok kerülnének. Vannak azonban maradandó értékű könyvek, amelyeket nem lehet eléggé forgatni. Egen érték Plubarchos életrajza. Az ő bölcs megállapításait állítom párhuzamba egyes politikai jelenségekkel. Lykurgos, amikor száműzte magát Krétába, sok jó törvényt írt, de azt vallotta, hogy sohasem szabad szolgalelkűen lemásolni a külföldi törvényeket, hanem be kell azokat illeszteni a hazai viszonyok közé. Ebből sokat tanulhatunk. Most is izgatja a társadalmat egy javaslat, amelyet Lykurgos nem nyújtott volna be. (Nagy derültség.) 1867-ben, amikor az osztrák abszolu­tizmus megszűnt, modernizálni kellett a magyar jogot, kényelemszeretetből nem a régi magyar jogot vették elő, hanem szolgalelkűen lemásolták az akkori liberális német kereskedelmi törvényt. Jól tudjuk, micsoda pusztítást vitt ez végbe a magyar népben, amikor át­vettük ezt a törvényt, amely jó volt Hamburgban, Brémában, de ugyanezt ráhúzták a szegény magyar parasztra, aki az ügynökkel szemben természetesen alulmaradt. Állítom, hogy nagyon sok keserűség gyü­lemlett fel emiatt, ami ma nyilatkozik meg. Ugyanez a hiba, amikor szolgalelkűen akarják fa­másolni a nemzeti szocialista kultúrát, holott óriási a különbség a magyar és a német helyzet között. Német­országban a faji áthasonítás nincs meg. Ha egyszer valaki zsidó, abból porosz sohse lesz, mert a német faj­nak nincs asszimiláló ereje, ami megvan a mi kedves magyar fajtánkban. A magyar levegő, a magyar föld, a magyar atmoszféra át tud alakítani mindenkit, bár­mely fajhoz tartozzék. Tagadom, hogy lenne az Úristen­nek olyan fajtája, amelyet ne tudnánk magyarrá át­alakítani. Németországban ma a Blut und Seele an alaptétel, nem is fogadnak el mást németnek, csak a vérközösség alapján. Nálunk viszont állandóan telepí­tettek idegeneket, a török-tatár pusztítások után kíván­tuk is, ha nem lenne meg a magyar fajnak a különös áthasonító képessége, hol lenne ma Magyarország. Ha nálunk görög, szerb, macedón, tót egyszer nemes em­ber lett, az beolvadt a magyarság testébe. Német­országban a kereszténységhez tartozás nem olyan fel­fogás, amelyet az állam vezetői szívesen látnak. A »gleichschaltolás« azt kívánja, hogy az államon kívül ne tartozzanak sehová. Ott érthető, hogy a kike­resztelkedést nem tartják fontosnak. Nálunk a keresz­tény egyház nagy szerepet játszik, tehát nálunk más­ként kell kezelni a keresztség szentségének kérdését. Németországban valami új pogány vallás van keletkező­, ben, nálunk a pogány vallást senki sem akarja. Nálunk­ — a saját becslésem után mondom — a tőkének talált 80 százaléka is zsidókézen van, ha most brutálisan neki megyünk a tőkének, hibát követünk el. Az előadó ezután számos idézetet olvasott még Plutarchosból és szellemes párhuzamot vont — sokszor viharos derültség közben — a mai politikai élettel.

Next