Pesti Napló, 1939. szeptember (90. évfolyam, 199-223. szám)
1939-09-01 / 199. szám
4 PM* PESTI NAPLÓ 1959 szeptember 1 lomban eddig nincsen változás. A benzin és nehézolajokkal hajtott motorosivonatokat gőzmozdonyokkal hajtott szerelvényes vonatokat gőzmozdonyokkal hajtott szerelvényekkel cserélik fel. A hajózási forgalmat szintén 50 százalékkal csökkentik. Az olasz délamerikai, északamerikai és távolkeleti hajójáratokat beszüntették. Moszkva: 71 szovjetek legfőbb tanácsa ratifikálta a német-orosz egyezményt Moszkva, augusztus 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A szovjetek legfőbb tanácsa csütörtök este ratifikálta az orosz-német megnemtámadási szerződést. A szovjetek legfőbb tanácsa 16 órakor ült össze a Kremlben. A szovjet kormány teljes számban megjelent, élén Sztálinnál. A diplomatapáholyokban a Moszkvában akkreditált követek teljes számban megjelentek, kivéve Franciaország és Anglia nagykövetét. Molotov az ülés elején szót kért s élesen bírálta az angol és francia módszereket, amelyekkel a Szovjettel folytatott tárgyalások során éltek. Kijelentette, hogy az angolok és franciák nem akartak valójában mindkét felel kötelező szerződést kötni, hanem amolyan álegyezményt, amelynek csak Oroszország látta volna kárát. Kijelentette Molotov, hogy a német-orosz egyezmény megkötése világpolitikai szempontból a legnagyobb jelentőségű. Ha Oroszország és Németország háborúba keveredett volna egymással, ez mindkét ország kárára vált volna, ezért a békés kapcsolatok helyreállítását választották. Az egyezmény megkötésével a két ország között megszűnt az ellenségeskedés. Ha mégis európai háború törne ki, az orosz-német egyezmény ennek a háborúnak a kereteit mindenesetre korlátozni fogja. " . Molotov beszéde után a szovjetek legfőbb tanácsa egyhangúan ratifikálta az egyezményt. Ezzel egyidejűleg Berlinben is megtörtént az egyezmény ratifikálása. Berlin, augusztus 31. A német birodalmi kormány és a szovjetorosz főtanács csütörtökön este ugyanabban az időpontban Berlinben, illetőleg Moszkvában ratifikálta a támadást kizáró és tanácskozási németszovjetorosz szerződést. Párizsi Tíz államtanács döntése: Franciaország fenntartja vállalt kötelezettségeit Párizs, augusztus 31. (Havas.) Este hat órakor Lebrun elnöklésével államtanács kezdődött az Elysée-palotában. Daladier miniszterelnök és Bonnet külügyminiszter beszámolt az államtanácsnak a nemzetközi helyzetről. A miniszterek egyhangúan úgy határoztak, hogy szilárdan fenntartják Franciaország vállalt kötelezettségeit. (MTI.) Washington: A Amerika azon fáradozik, hogy megmentse a békét Washington, augusztus 31. (Havas.) Hull külügyminiszter kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy az Egyesült Államok magatartása a mostani válságban a várakozás magatartása és teljesen az európai helyzet fejlődése határozza meg. Amerika azon fáradozik, hogy megmentse a békét és ha alkalom kínálkozik, meg fogja ragadni. Jelenleg az újabb kezdeményezésnek még sem a formája, sem a lehetősége nem alakult ki. (MTI.) Newyork, augusztus 31 (Havas.) Az amerikai biztosító társaságok bejelentették, hogy szeptember 6-ától kezdve nem biztosítják az atlantióceáni, a földközitengeri vagy a feketetengeri kikötőkbe irányított vagy onnan jövő szállítmányokat angol vagy francia hatóságok részéről történő elfogatás, lefoglalás, visszatartás, igénybevétel vagy kisajátítás kockázatai ellen. (MTI.) Özvegy Putifárné Írta: Németh Károly Nem akarok zsákban macskát árulni, ezért már most közlöm, hogy jelen történet özvegy Putifárnéját a valóságban özvegy Gráf Árpádnénak hívták. Aligha sorozható az anyai szív rejtelmei közé az a különösség, hogy özvegy Gráfné meglehetősen elhanyagolta tulajdon nyolcéves Gyuri fiacskáját, viszont annál több gondot, érdeklődést tanúsított az én anyám fiacskája iránt, nevezetesen irántam, aki ebben az időben húszesztendős voltam, a Műegyetemre jártam, elmúlt századok technikai csodáit, iskolai példákká nemesedett gőzgépeket konstruáltam és rajzoltam, végül pedig már számos nyomát adtam ma is fennforgó alapvető és vonzó sajátságomnak, hogy tudniillik követem a szív törvényeit. Ez a fiú a szív törvényeinek hódol: ezt özvegy Gráfné fogalmazta rólam, özvegy Gráf Árpádné tulajdonképpen özvegy Putifárné, ezt én állítottam róla. Ezek az izgatott kifejezések szemmel láthatóan kisvárosi jellegűek, de mi ezidőben valóban kisvárosban éltünk. Mérges és mozgalmas kisváros volt az az ötemeletes józsefvárosi bérház, ahol húsz éven át mutogattak egymásnak, a diszkréció leghalványabb jelzése nélkül, életünk csekély és nem csekély intimitásait — és klopfoltunk egymás fejére. Szóval özvegy Gráfné mellettünk lakott és belopta magát anyám szívébe. Hosszadalmasan tudott fecsegni rövidéletü férjéről, így az erényesség látszatát keltette s anyámmal máris nyert ügye volt. Nyolcéves Gyurikájáról szeretettel és szórványosan szokott megemlékezni, ezt a gyereket egyébként odaajándékozta anyósának, akiőt is tartotta, pénzzel, zsírral, kockacukorral, időnként házivarrónővel. A ravasz özvegyasszony észrevette, hogy rám szeret engem és csodálkozik rajtam. Ezért, meg Isten tudja miért, ő is elkezdett szeretni és csodálni. Bár egyedül tudtam és örültem csak dolgozni, az Özvegy fiatalasszony idővel rendszeresen becsalogatta anyámat is diákszobámba, ahol rettenetes nagy, íves rajztáblám mellett ácsorogva rajzolgattam a feladatként meghatározott gőzmozdonyokat, amelyek a példa kedvéért még egyszerűbbek voltak, mint az, amelyiken a jó öreg Stephenson egyáltalán feltalálta a lokomotívot. Anyám mindazáltal bámulta tudományos produkciómat, úgyszintén özvegy Gráfné is. Ez a bámulat anyám részéről a szemében tündöklő édes, néma lelkesedés volt csupán, a fiatalasszony azonban szinte nap-nap után feltette ezt a kísértő kérdést: — Vallja be, én igazán nem áraid* á, (ARP* maga most egy nagy találmányon dolgozik! — Nagyságos asszony, — válaszoltam ilyenkor változatosság nélkül való humorral — igaza van: én én most találom fel a spanyol viaszkot. Untig ismételt fanyar feleletem nem kedvetlenítette el ezt a makacs teremtést, ő tovább szeretett és csodált, mert friss özvegységében nem volt különb ismerőse. Én viszont nem szerettem. Haragudtam rá elsősorban szappana szagáért, amely Zsófi nevű cselédünkre emlékeztetett, arra a Zsófira, aki gyermekkoromban öt éven át verdesett. De haragudtam rá azért is, amit akkor még nem tudtam. Ez az özvegy Gráfné sovány, cinegederekú fiatalasszony volt, idegenkedtem jelenlététől, holott még nem is sejtettem, hogy a kövér nőket fogom szeretni, amikor szeretni fogok. Ilyen érzelmi és értelmi körülmények közt jelentette be, hogy kedvére lenne, ha hetenként kétszer elkísérném a szomszédos moziba, ahol semmit sem kell fizetni, mert a sógornője a ruhatáros. — Ez becsületbeli kötelességed a szegény özveggyel szemben — magyarázta anyám. — Miért nem inkább te megy vele! — ellenkeztem. — Aztán ki adna vacsorát szegény jó apádnak, aki, jól tudhatod, milyen szigorú ember. Ezt, valóban, jól tudtam, így hát nem tehettem mást, elkezdtem járogatni az özveggyel a raozipáholyba._ És bármennyire igyekeztem is titkolni előtte később vonzónak felismert gyengeségemet, képtelen voltam erre. Minden darabnál bőgtem. Sa humorosat játszottak a színészek, meghatódtam tehetségüktől, és elöntötte szememet a könny, ha meg bajbajutott valaki a vásznon,akkor pláne elzokogtam magamat. Húszesztendős kamaszságomat, főleg özvegy Gráfné jelenlétében, halálra keserítette ez az érzelmi rendellenességem, amelyen sem akkor nem tudtam, de még ma sem tudok segíteni. Most már boldog vagyok, hogy minden mozidarabon, kivétel nélkül, elsírom magam, mert ebből, ki-ki a tetszése szerint, néha egész csodálatos konzekvenciákat von le érzelmi világom finomságáról. Azt mondhatnám, ez a sírhatnékom a legvonzóbb tulajdonságom. De húsz esztendőm ostobaságában egyáltalán nem láttam át ezt a minden más halandóval szemben való előnyömet, így hát a meglepetés, a szégyenkezés és a düh viharai szántottak át elmémen, amikor az özvegy Gráfnéval negyedszer együtt töltött mozielőadás után, a fiatalasszony, jelenlétemben, előadta velem való tapasztalatait anyámnak és kijelentette örökemlékezetű megállapítását: — Ez a fiú a szív törvényeinek hódol. Lángbaborult képpel tiltakoztam, azt állítottam, Jókai-regények nyomán, hogy valószínűleg porszem szállt a szemembe, amikor tetten érni vélt, de a sovány fiatalasszony megmaradt állítása mellett. Mit tehettem! A legközelebbi közösen élvezett mozielőadáson igyekeztem titkolni hódolatomat a szív törvényei előtt. Hiábavaló igyekezet volt ez. Ahogy Zigomár és Nick Carter lelőtte egymást, hódoltam a szív törvényeinek: bőgtem, mint a bolond. Sandán és elkeseredetten néztem özvegy Gráfnét: látja-e megszégyenülésemet? Persze, hogy látta. És jónak mutatkozott. Anyám helyett anyám próbált lenni, odahajolt hozzám. — Ne sírjon, édes kisfiam, — szólt, azzal lecsókolta szememről a zuhogó sós áradatot. Ez a csók túl hosszúra nyúlt és túlment az anyai gyöngédség határán. — De, nagyságos asszony — kiáltottam fel a néma és sötét mozipáholyban, mert a szégyenkezésen túl, felbőszített szappana szaga, amely Zsófira emlékeztetett, arra a Zsófira, aki stb.... Az özvegy felugrott és rámsziszegett: _ — Megbolondult! Mit gondol, ki vagyok én! — szólt, azzal elrohant. Dermedten az érthetetlen események sorozatától, utánakullogtam. Egy ideig a mozi előtt sétáltam, vártam rá, hogy hazakísérjem, mert, mint anyám mondta volt: »ez becsületbeli kötelességem a szegény özveggyel szemben.« Aztán, hogy nem mutatkozott, hazaballagtam. Ép amikor beléptem a lakásba, jött ki onnan felindultan özvegy Gráfné. Anyám szomorúan hallgatott, szigorú apám pedig így szól hozzám: — Te megveszekedett taknyos! Mit csináljak most veled? Leghelyesebb volna, ha összetörném a csontjaidat! Szégyen, gyalázat, hogy egy ilyen vén szamár nem tud rendesen, úri módon viselkedni, ha egy hölgy meghívja a páholyába! Rémülten hallgattam ezeket a kemény szavakat, de atyám rám rivallt: — Hallgass! Szót sem! Igyekeztem rekonstruálni a történteket és, mert nem volt logika nélkül való az elmém, másodpercek alatt tisztában voltam özvegy Gráfné kegyetlen sakkhúzásával, összegeztem gondolataimat és a konzekvenciát egyetlen szóba sűrítve sikoltottam a vacsorázóasztal fölé: — Putifárné!!! De az apám mérgesen förmedt felém. — Csönd! Még csak az ilyen biblikus hasonlatosságok hiányoznak nekem! Csönd, ha mondom! Anyámra néztem, az ő szelíd tekintetében kerestem megértést. — Özvegy Gráfné, Putifárné — sóhajtottam. Anyám rámpillantott és, ma már úgy érzem, valami kis eltussolt büszkeséggel, lemondóan így szólt: — De te nem vagy a jámbor József. Sajnos, az voltam. il béke fenntartása Lord Lethian, Anglia új washingtoni nagykövete, megbízólevelének átnyújtása alkalmával Roosevelt elnököt a következő szavakkal üdvözölte: Az angol kormánynak az a legfőbb törekvése, hogy fenntartsa a békét és előmozdítson minden olyan politikát, amely a nézeteltéréseket békés úton kívánja elintézni, amint azt a józan ész és az igazságosság követeli, hogy ilyan módon viszszavezethesse a nemzeteket az állandó jóléthez és békéhez. Kormányom bízik abban, hogy a békének ez a keresése ugyanazokat a célokat szolgálja, amelyeket ön, Elnök Úr, és az amerikai nép is szívén visel. Roosevelt elnök a következőkben válaszolt: A nemzetközi államférfiúi bölcsesség első feladata a nemzetek közötti viták békés és építő jellegű megoldása és a háborúnak, ennek az őrültségnek, amely most beárnyékolja a világot, elkerülése. Az amerikai kormány és nép, amely éveken át következetesen és állandóan a béke keresésének és a háborús félelem megszüntetésének szentelte magát, örömmel állapítjameg, hogy az angol kormány erőfeszítései mindig hasonló célokat szolgáltak. Különösen örvendetes, hogy a jelen válságos pillanatban kormányaink szilárd és eltökélt szándéka a béke fenntartása. 7z olasz uralkodó meleghangú válasza Rooseveltnek III. Victor Emmanuel olasz király és császár Roosevelt elnök békeszózatára a következő táviratban válaszolt: Hálás vagyok önnek elnök úr szíves érdeklődéséért. Üzenetét haladéktalanul átadtam kormányomnak. Mint eddig, ezentúl is mindent elkövetünk az igazságos béke megvalósítása érdekében. Belgrád: Francia, angol és olasz üdvözlés Macsek helyettes miniszterelnöknek Belgrád, augusztus 31. A francia és angol konzul együttesen megjelentek Macsek helyettes miniszterelnöknél és kormányaik nevében szerencsekívánataikat fejezték ki a horvát kérdés megoldásában elért sikerei fölött. Ugyancsak szerencsekívánatait fejezte ki Macsek helyettes miniszterelnöknek az olasz konzul is. A csütörtök délután négy órára kitűzött minisztertanácsot este hét órára halasztották el. Minthogy Cvetkovics miniszterelnök könnyebben