Állami Kossuth Lajos gimnázium, Pestszenterzsébet, 1934
A KÉTEZERÉVES HORATIUS, (Kr. e. 65—Kr. u. 1935.) Szabados származású és törekvő atyja csak pénzbeszedő volt, de az ifjú Horatius már arisztokrata sarjak pajtása. Athéni „egyetemi hallgató“ korában Philippi síkján a triumvirekkel szemben az ifjúság kritikátlan rajongásával még védi a szabad köztársaságot, egy évtized múltán azonban, bölcs élettapasztalatok eredményeképen — mint az általa fogalommá lett Maecenas pártfogoltja — lantjával Augustus politikai céljait szolgálja. Hódolt békecsászárrá vált egykori ellenfele előtt, de udvari poétává nem alacsonyodott le. Ötvenhét éves korában a legműveltebbektől méltán magasztalva, előkelő és bölcs baráti kör szeretetében mint a legünnepeltebb latin lírikus húnyt el. Róma a meghódított világ minden értékét a fővárosban halmozta össze s e buzgó gyűjtésben — szellemi téren ■— Horatius kétségtelenül nagy ügyességet mutatott. A páratlanul fejlett görög irodalom tartalmi és formai kincseit jóízlésű válogatása alapján úgy olvasztotta fel a római szellem kohójában, s az örökszép minden finomsága iránt fogékony lelkén úgy szűrte át, hogy a latin faj sajátjainak megfelelőt, tehát újat alkotott. Csipkedő hangú s emberi gyarlóságokat csúfoló első költeményeinek megjelenése után a barátság, szerelem, hazaszeretet, életbölcseség érzelmeit s gondolatait a már kissé lehiggadt, de azért ízig-vérig való poéta rátermettségével zengi, költői leveleiben pedig az irodalom és a filozófia legérdekesebb kérdéseit tálalja kortársai elé. Lelkesedése legmagasabb szárnyalást az ú. n. római ódákban vesz; ezekben az aggódó szeretet őszinte tüze, az erőteljes és képekben gazdag nyelv, a biztos technikájú verselés igazi vatesnek mutatják a költőt, de örök szépséget lehelnek a kedves szerelmi enyelgéseket s igaz barátságot magasztaló kisebb dalai is, melyekből szinte kicsillog az életet kedvelő okos poétának megelégedett tekintete. Művészetének vonzó tartalma és a tartalommal összhangban álló forma mindig tetszett az egészséges gondolkozásos embernek, s a nagy római költő verseiben a lelki egyensúlyát megtalált férfi saját érzésvilágának megszólaltatására ismert. A magyarság Horatiust különösen közel érezte magához. Irodalmunkban az úgynevezett deákos iskolának ő az eszménye. A kezdeményezők után a fantázia dolgában mesterét is felülmúló Berzsenyink az ő hangján és formáiban énekelte meg az arany