Állami Kossuth Lajos gimnázium, Pestszenterzsébet, 1937
SZENT ISTVÁN KIRÁLYRÓL. A középkori legendákból és nagy történetíróink munkáiból úgy áll előttünk első nagy királyunk, mint a keresztény hit szent embere, az államot alapító és szervező legnagyobb magyar. Híve a békének, de hős hadvezér, ha hazáját és népét veszély fenyegeti. A X. és XI. század fordulójában élő magyar államférfiúnak választani kellett a kereszténység és a pogányság, Nyugat és Kelet, a függetlenség és a meghódolás között. Választani kellett a széttagoltság, a törzsi szervezet, másrészt pedig a nemzeti egység és erős középponti hatalom rendszere között. Ezeknek a sorsdöntő kérdéseknek helyes felismerésétől függött a nemzet pusztulása, vagy fennmaradása. A szomorú kimenetelű lechmezei csata után Géza fejedelem volt az első, aki felismerte a helyzetet. Kibékült a német-római császárral, befogadta a keresztény papokat és megkezdette a magyarság megtérítését. Megnyirbálta a törzsfőnökök hatalmát és megvetette az egyeduralom alapját. De teljes sikert nem érhetett el, mivel őt csak a politikai megfontoltság vezette. Nagyon is keleti magyar volt. Elég hatalmasnak érezte magát, hogy két Istennek is áldozzon. Szent István apja kezdeményezését folytatta, de már igaz meggyőződésből. Ő a kereszténység terjesztésében valóságos apostoli munkát végzett. Püspökségek és apátságok alapításával szervezte a magyar keresztény egyházat. Intézkedéseinek jóváhagyását a legfőbb lelki hatalomtól, a római pápától kérte és nem a politikai hatalomtól, a német-római császártól. Ezzel a tettével függetlenítette a magyar egyházat a politikai befolyások alól. A királyságot frank mintára szervezte. „Isten kegyelméből“ valónak nevezte magát. Hatalma korlátlan volt, akarata törvényerővel bírt. Úgy kormányozta népét, mint a családatya családját. És mégis ő vetette meg alapját a magyar alkotmánynak a királyi tanáccsal, a székesfehérvári törvénylátó napokkal és a vármegyei intézménnyel. De nem rombolta le a régi magyar intézményeket és szokásokat. Ezekből csak azokat pusztította el, amelyek már korhadtak voltak és amelyek veszélyt jelentettek a magyarságra: a pogány hitet és a politikai szervezetet. Ellenben a társadalmi, gazdasági szervezetet és a jogszokásokat megkímélte. Az új intézményekbe pedig magyar szellemet vitt, hogy annál könnyebben meghonosodjanak és magyarrá váljanak. Az ősi és átvett intézmények harmonikus egybeolvasztásával annyira megerősítette a magyarságot, hogy az elkerülve a rokon hún és avar népsor