Állami Kossuth Lajos gimnázium, Pestszenterzsébet, 1938
3 mégis meg lett az eredménye. A kisentente vasgyűrűje töredezni, gyengülni kezdett — míg végül a körülmények kényszerítő hatása alatt összeroppant. Vágyunk, az álmunk, minden magyar vágya és álma beteljesedett. Trianon béklyója összetört, mi pedig visszakaptuk a régi, büszke, tiszta magyar felvidéki városokat, az ezer éves Magyarország vérrel áztatott történelmi földjét. Húsz év mélységes szomorúsága után Rákóczi elporladt szíve megdobbant a kassai Dóm kriptájában. Véget ért a második száműzetés a nagyságos fejedelem számára, hazatértek az elrabolt városok, a zöld hegyek, a rétek, hazatért Rákóczi is másodszor, s hazatért Rákóczi népe, a gens fidelissima is, hogy soha többé, semmiféle hatalom el ne szakíthassa tőlünk. Honvédeink méltók lettek a szabadságharc dicső honvédeihez, és oly bátran, hősies elszántsággal kapaszkodtak fel az ezeréves határok bérceire, mint elődeik Budavár falaira. Azokba a felemelő érzésekbe, melyek ezen eseményekkel kapcsolatban minden magyar szívét eltöltötték , iskolánk méltón kapcsolódott bele. A lépcsőházban összegyűlt ifjúságunk rádió mellett örülhetett együtt a bevonuló csapatokkal és a felszabadult lakossággal. Kipirult arccal, örömtől könynyes szemekkel hallgatták fiaink Kormányzó Urunk komáromi, majd kassai ünnepélyes bevonulását. Az a leírhatatlan lelkesedés, mely növendékeinken erőt vett, biztos záloga a teljes magyar feltámadásba vetett hitnek. De lelkünk túlcsorduló örömében sem feledkeztünk meg a felszabadult területeken kívül maradt testvéreinkről, akik hősies küzdelemmel tovább folytatják emésztő, kínzó, de bizakodó harcukat. Vaselszántsággal, kemény akarattal üzenjük nekik, hogy a történelmi időket élő magyar nemzet visszavár mindent és mindenkit, a még távol maradt falvakat, városokat, a hegyeket, folyókat s a szívéhez annyira közel álló magyar testvéreket. Hála a jóságos Istennek a Kárpátok bércein ismét ott leng a magyar zászló. A teljes magyar feltámadáshoz vezető út megnyílt s arról letérnünk, legyenek az akadályok bárminő nagyok, soha sem szabad. Kiáltsuk bele a nagy világba, hogy mi ki nem irtható érzéssel ragaszkodunk ezeréves hazánk minden kis porszeméhez és nem nyugszunk addig, míg mindent vissza nem szereztünk. Ez a mi életcélunk s azért, ha kell életünket is feláldozzuk. Isten bennünket úgy segéljen! Rákóczy János.