Állami Kossuth Lajos gimnázium, Pestszenterzsébet, 1943
Hősi halottaink. Kiss Ernő m. kir. utász-főhadnagy, a Magyar Érdemrend hadiékítményes és kardokkal díszített lovagkeresztjének tulajdonosa, meghalt életének 30. évében 1939. március 11-én két hónapnál is hosszabb kínos szenvedés után azon súlyos sebesülése folytán, amelyet 1939. január 6-án, a cseh orvtámadás alkalmával, Munkács hősi védelmében szerzett. Hősi halálának bőséges méltatása található 1910/11. évi évkönyvünkben. Szűcs Menyhért karp. szakaszvezető, meghalt 1911. december 18-án, életének 29-ik évében a keleti harctéren ; bajtársai idegen, de magyar vérrel áztatott földben temették el. A szatmármegyei Olcsváról került városunkba, Pestszenterzsébeten középiskolai tanulmányait rokoni körben folytatta, Olcsváról magával hozta azt az igazi magyar egyszerű lelkületet, amely a legjellemzőbb vonása volt egyéniségének. Osztálytársainak jóakaratú, csendes barátja volt ; meleg, érző szíve sok igaz barátot szerzett neki. Abban az időben fejezte be középiskolai tanulmányait, amikor a legnagyobb gond volt az elhelyezkedés, így került átképzéssel magántisztviselőnek a Budapesti Húsnagyvágó R. T.-hoz, ahol háromévi működéssel megbecsülést és közszeretetet érdemelt ki. A háborúban már háromszor vett részt megszakításokkal, míg negyedszer az orosz harctérre került. Ott, felderítés közben, felderítő katonái viszszavonulását fedezve halt hősi halált. Megérdemelten jutott a nagyezüst vitézségi éremhez. Baracskay László m. kir. repülőhadnagy, meghalt 1942. július 3-án, életének 25-ik évében. Baracskay László iskolánknak az 1928—1936. években volt növendéke. Az alsó osztályokban együtt járt. Szentgyörgyvári Ernővel, aki később katonaiskolába lépett át, s aki nem sokkal utána halt hősi halált. Már gimnazista korában is a testedzés töltötte ki minden szabad idejét, erőssé és edzetté akarta tenni szervezetét. Érettségi után beiratkozott ugyan a jogi karra, de egy év múlva követte szíve régi vágyát és repülőnek jelentkezett. Repülővé Olaszországban képezték ki, s nagyszerű tudásával negyediknek szerezte meg az olasz aranysast. 1941-ben az oroszok ellen több légiharcban vett részt. Bátor magatartásáért kétszer részesült a legfelsőbb kormányzói elismerésben, megkapta a Signum Laudist és a Tűzkeresztet. Hazatérése után 1942. júliusában újra parancsot kapott, hogy induljon a keleti harctérre. Útközben azonban gépe lezuhant, és Baracskay László társaival együtt hősi halált halt. Feljebbvalói, bajtársai nagyon szerették mély vallásosságáért, feltétlen becsületességéért, megbízhatóságáért, bátorságáért, kötelességének még éles.