Polgári fiúiskola, Pestszenterzsébet, 1931

Munkára nevelés. Módszeres értekezés, írta : Balassa Sándor igazgató. Napjaink társadalmi élete külön tanulságokat nyújt, de külön munkát is követel az iskolától, a gyermek lelki egyensúlyának tervszerű fegyelmezése, fejlesztése, nevelése érdekében. A mai gyermek látja, érzi is a nyomort és az ezzel kapcsolatos egészségi romlást, a ruházat rongyolódását és a szegény­ konyhára járók ezreit. Hallja a feljajduló panaszokat és elégedetlenségeket. Olvassa a statáriális bűntények napi eseményeit, a fiatalkornak politikai és társadalom­romboló csele­kedeteit, vallás- és erkölcsellenes viselkedéseit. Érzi az emberek egymás iránt gyűlölködő aknamunkáját. A gyárak kihűlt kéményei, pihenő gépkolosszusai a munkanélküliség eredői lettek és ezeken a jelenségeken épül fel szemeink előtt a testi és lelki szenvedés naponta növekedő piramisa. A gyermek nem látja még a szebb jövő közeledtét. Az iskola hiába tekint ma a családra. A gyermekszereteten kívül ott, a legtöbb esetben, csak elégedetlenlenség hangzik fel. A gyermek jövőjének megmentését ma a család és a hazaszeretet társadalma az iskolától várja. Reánk bízza a fiút egészen, hogy mi faragjunk abból embert. Most érzi a társadalom, hogy a 14 éves gyermeket még nem tanácsos kibocsátani az életbe, az ifjú­ munkások létszámának gyara­pítására. Ezért volna kívánatos, hogy a polgári iskola négy osztálya fölé még legalább két év jutna, a fiú iskolai nevelésének és tanítá­sának folytatására. Csengery hat osztályos polgári iskoláját vissza­emlegeti most sok család és intézmény. A posta, a vasút, villamos­művek, katonaság, pénzügyőrség, tűzoltóság, a klinikák, a kórházi-és mentők segédszemélyzetének szaktanfolyamai, altisztképzői csatlakoz­hatnának ma egy-egy polgári iskola folytatásául szaktanfolyam jellessel, legalább két évi tanításra és tervszerű továbbképzők iskolai nevelé­sére. Közgazdasági nehézségekkel küzdve, a takarékosság jegyében, polgári iskoláink ily módon lehetnének segítségére egyes intézmények szervezeteinek. Polgári iskolai négy osztályú bizonyítvány felmutatását kívánja a legtöbb fővárosi és környékbeli mesterműhely is. Iskolánk tehát a dolgozó tömegek létfeltételeinek érdekkörébe kapcsolódik. Évenként növekedő tanulói létszámunk és a szülők bizonyítvány-hajszája már kiérlelte azt a szállóigét : „Négy középiskolai bizonyítvány nélkül még valamire való iparos sem lehet a fiamból“ !... A mi főváros­környéki iskolánknak a nyolc osztályos elemi iskola sem csökkentette a létszámát, sőt most már megállapíthatjuk, hogy az elemi iskola VII. és VIII. osztályaiba főként a mi intézetünk hajótöröttjei mennek át nem ritkán azzal a mellékgondolattal, hogy onnan még majd meg­szerezhetik a polgári iskolai magánvizsgaengedély elnyerését is. Ezek az irányelvek szabják meg iskolai belső tevékenységeinkben a munkára nevelés és szoktatás kérdését az állandó foglalkoztatás módszereihez. A nagy munkanélküliségben a gyermek azt látja, hogy az apja nem dolgozik; nekünk tehát a munkát kell a fiúval megked­veltetni és a munka megbecsülését a fiú lelkében kiérlelni. Ezekre legtermészetesebb módszerül a tanulmányi versenyek szolgálnak. Csa­lád és iskola ! Fel, a közös munkára , a tanulók erkölcsi lelkületének kialakítására és magaviseletük irányítására ! A gyermeksors és a kor­szellem sürget minket az együttes munkára, hogy őseink méltó sarja maradjon a jövendő kor magyarja is !

Next