Polgári leányiskola, Pestszenterzsébet, 1938
SJ ló 1 11 11 i1 i SPR I. I i SPS ii isi ii 11 (S fm A lefolyt tanév története. A tanév általános jellemzése. Intézetünk fennállásának 30. évét zártuk. Tanévünk a Felvidék és a Ruténföld felszabadulását kétségbeesve, majd kimondhatatlan örömökkel kísért lelki hangulatban, az áldozatkészségnek ragyogó megnyilatkozásában telt el. Húsz évi küzdelem, szenvedés, kétség és remény után végre teljesedett reményeink, vágyaink egy része: testvéri szeretettel öleltük keblünkre a visszatérő egy millió magyart s „Rákóczi népét“ a félmilliót számláló ruténeket. Visszakaptuk a Kárpátok vadregényes koszorújának jó nagy karéját, a zöldkoszorús Erdős-Kárpátokat, a förgeteges kedvű Vihorlátot, a Tissza forrásvidékét örök hó borította hegyormaival. Nem felejtjük el soha 1938. november 2-át, a várakozást: e mindeneket egybefoglaló csodálatos nagy magyar Adventet. Mert ki hitte volna azt, hogy éppen az az ország, amelynek vezérpolitikusai legjobban fújták ellenünk a gyűlöletet, a kegyetlen bosszút, legjobban uszították ellenünk Európa, sőt a világ népeit , éppen az az ország lesz az első, amely kiemel bennünket a trianoni sírból, s maga fekszik bele helyettünk. Mennyire ujjongtak, mennyire jósolgatták, hogy Mohács és Trianon után a harmadik állomás Csonka-Magyarország teljes pusztulása lesz. Sajtóban, szószékről, tudományos iratokban hangoztatták, hogy Magyarország eljátszotta már történelmi hivatását, a magyarnak nincs jövője, jelenlegi léte csak tengődés, lassú halál. S mit csináltunk mi ! Húsz év alatt kétség és remény között ökölbe szorított kézzel, de fohászra nyitott szájjal, a nemzeti feltámadás fanatikus hitével, lelkünkben annak soha ki nem alvó, lobogó lángjával hittünk Istenben, kértük és könyörögtük az ő segítségét. öregek és fiatalok, férfiak és asszonyok, a múló és feltörő nemzedék ajkán egyaránt hangzott halhatatlan asszonyköltőnk imája: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Igen, feltámadunk, mert bár elestünk és a vérzivataros napokban ellenségeink özöne halálra gázolt, de aki minket figyelt, aki idejött és látott, az tapasztalhatta , hogyha volt is, s van is közöttünk rendbontó, akár balga lélekkel, akár gonosz akarattal uralomra törő .... de a nemzet nagy többsége lélekben és akaratban egy volt, acélos elszántsággal és szorgalommal dolgozott. Lélek lakozott a magyarban, amely épp úgy megújult, mint téli pusztulás után a tavaszi fű. Aki idejött, láthatta, tapasztalhatta, hogy megcsonkult törzsünkből ki fognak nőni a Kárpátok bércei, Bácska, Bánát aranykalászos rónaságai, Erdély rengetegei, s a Dunántúl virányai. 1 !SJ is tgyel