Állami gimnázium, Pestszentlőrinc, 1941
Vonédsétyülik — viszkeségüsik ! Ezeréves történelmünk a bizonysága, hogy a magyar kard nem sokat pihenhetett hüvelyében, s amikor egyik markunkban az eke szarvát szorítottuk, másik kezünket akkor is mindig ott kellett tartanunk a kard markolatán. Ezeréves történelmünk hangosan bizonyítja, hogy rokontalan nemzetünk itt, Európa e kritikus pontján minden kultúrája, kereszténysége és civilizációja mellett is csak addig tarthatja fenn magát, amíg a fegyvert kezéből ki nem ütik s lelkéből a katonai gondolkodást, a katonaierények tisztaságát ki nem pusztítják. Ezért kellett a múltban s ezért kell a jövőben is mindig kemény marokkal szorítanunk azt a kardot, amellyel nemzetünk szabadságát, függetlenségét, területi épségét és európai pozícióját megvédelmezhetjük. A magyar nemzet csaknem egy évezreden keresztül viaskodott az életét fenyegető keleti veszedelemmel , s ennek egyik legbrutálisabb, legbarbárabb és legkegyetlenebb ázsiai formájával áll ma is élet-halál küzdelemben. Ezért kell teljes épségében és tisztaságában fenntartani, sőt még magasabbra fejleszteni a magyar katonai lelküldet, különösen a fiatalságban, amelyet egyenesen arra kell nevelni, hogy a legnagyobb nélkülözésekkel és megpróbáltatásokkal szemben is kemény katonai elszántsággal dacoljon. Ez a katonai lélek, erkölcsi lélek, mert lényege az önzetlenség, a szolgálni tudás és az önfeláldozás. Csak egészen természetes, hogy a most dúló világháborúban idehaza, a háború vérviharától területileg megkímélt országban, amikor legjobbjaink életüket és vérüket áldozzák értünk, iskolai életünk egyetlen rezdülése sem felejthette el az év folyamán, hogy a történelmi próbán, a kereszténységért és civilizációért küzdő keresztes seregek sorában ott állnak a mi fiaink és testvéreink is. Országgyarapodásunkért, magyar hitünknek visszatértéért, nemzeti vágyainknak újraébredéséért Istennek imádságos hálával, hadseregünknek pedig azzal tartozunk, hogy fényes tetteiket, dicsőséges helytállásukat mindenkor szívünkbe zárjuk, rajongással és szeretettel övezve az őrtálló magyar vigyázás büszkeségét és biztosságát, a nemzeti lélek testet öltött erejét, minden nemzeti cél és minden nemzeti akarat fényben és tiszteletben ragyogó, dicsőséges megtestesítőjét, a magijai honvédséget. Diákjaink lelkének minden tisztelete, büszkesége és rajongása honvédeink iránt valóban izzó lánggal csapott fel az önképzőköri és szavalóköri üléseken, iskolai és házi dolgozatokban. Szilárd a meggyőződésünk, hogy ha lett volna VIII. osztályunk, a mi érettségizett tanulóink is, mint oly sok más gimnázium végzett diákjai.