Állami gimnázium, Pestszentlőrinc, 1941

Vonédsétyülik — viszkeségüsik ! Ezeréves történelmünk a bizonysága, hogy a magyar kard nem sokat pihenhetett hüvelyében, s amikor egyik markunkban az eke szarvát szorítottuk, másik kezünket akkor is mindig ott kellett tartanunk a kard markolatán. Ezeréves történelmünk­ hangosan bizonyítja, hogy rokontalan nemzetünk itt, Európa e kritikus pontján minden kultúrája, kereszténysége és civilizációja mellett is csak addig tarthatja fenn magát, amíg a fegyvert kezéből ki nem ütik s lelkéből a katonai gondolkodást, a katonai­­erények tisztaságát ki nem pusztítják. Ezért kellett a múltban s ezért kell a jövőben is mindig kemény marokkal szorítanunk azt a kardot, amellyel nemzetünk szabadságát, függetlenségét, területi épségét és európai pozícióját megvédelmezhetjük. A magyar nemzet csaknem egy évezreden keresztül viaskodott az életét fenyegető keleti veszedelemmel , s ennek egyik leg­­brutálisabb, legbarbárabb és legkegyetlenebb ázsiai formájával áll ma is élet-halál küzdelemben. Ezért kell teljes épségében és tiszta­ságában fenntartani, sőt még magasabbra fejleszteni a magyar katonai lelküldet, különösen a fiatalságban, amelyet egyenesen arra kell nevelni, hogy a legnagyobb nélkülözésekkel és megpróbáltatá­sokkal szemben is kemény katonai elszántsággal dacoljon. Ez a katonai lélek, erkölcsi lélek, mert lényege az önzetlenség, a szolgálni tudás és az önfeláldozás. Csak egészen természetes, hogy a most dúló világháborúban idehaza, a háború vérviharától területileg megkímélt országban, amikor legjobbjaink életüket és vérüket áldozzák értünk, iskolai életünk egyetlen rezdülése sem felejthette el az év folyamán, hogy a történelmi próbán, a kereszténységért és civilizációért küzdő keresztes seregek sorában ott állnak a mi fiaink és testvéreink is. Országgyarapodásunkért, magyar hitünknek visszatértéért, nemzeti vágyainknak újraébredéséért Istennek imádságos hálával, hadsere­günknek pedig azzal tartozunk, hogy fényes tetteiket, dicsőséges helytállásukat mindenkor szívünkbe zárjuk, rajongással és szeretettel övezve az őrtálló magyar vigyázás büszkeségét és biztosságát, a nemzeti lélek testet öltött erejét, minden nemzeti cél és minden nemzeti akarat fényben és tiszteletben ragyogó, dicsőséges megteste­sítőjét, a magijai­ honvédséget. Diákjaink lelkének minden tisztelete, büszkesége és rajongása honvédeink iránt valóban izzó lánggal csapott fel az önképzőköri és szavalóköri üléseken, iskolai és házi dolgozatokban. Szilárd a meggyőződésünk, hogy ha lett volna VIII. osztályunk, a mi érett­ségizett tanulóink is, mint oly sok más gimnázium végzett diákjai.

Next