Állami polgári leányiskola, Pestszentlőrinc, 1934
beköszöntő. A vezetésemre bízott pestszentlőrinci áll. polg. leányiskola első Értesítője indul el útjára. Meghatódott szívvel, benső örömmel telik el a lelkem — vájjon miről számol majd be a harmadik, az ötödik, a tizedik ? Valóra váltja-e az idő a sok szép tervet, elgondolást, a nemes törekvést, a lelkes buzgalmat, amellyel az első irányító, jótakaró lépéseket, iskolám területén megtettem. Megértésre, támogatásra talál-e az áldozatos, verejtékes munka ? Szomorú, nehéz időket élünk. Most, amikor az elrablott területeken annyi szenvedés, fájdalom sír föl a magyar lelkekből — az asszonyok, a nők, a tanítónők, a világító apró mécsesei, segítőtársai a Golgotha-fellegek tövében zátonyra futott szegény hazánk apró csolnakosainak. Bátor kézzel, égő reménységgel vezetik ők az apró „árva“ magyarok hajóját, hogy a jövőnek megtartsák s hogy embert és magyart neveljenek belőlük. Erre való az iskola. A mi iskolánk a szeretet útját akarja járni — s együtt akar dolgozni mindazokkal, akik a szeretet igéit hirdetik. Együtt akar dolgozni testvériesen, nem vrsengésből, de lelkes idealizmusból , nem kicsinyes földhöz tapadó, de magasabb, nemesebb, eszményi érdekekből. És az ilyen munka fölött bizonnyal ott virraszt — a jó Isten!