Állami polgári leányiskola, Pestszentlőrinc, 1941
Fanatizmusra nevelés. Részletek Mihók Béla igazgatónak 1942. március 24-én az Országos Polgári Iskolai Tanár Egyesület Budapestvidéki Tankerületi Körében tartott felolvasásából. Háború van. Olyan, amilyen még nem volt. Az első igazi világháború. Százezrek halnak meg és milliók válnak hontalanná. Soha nem látott hatalmas erők rontanak ma egymásra. Irtózatos erőfeszítések, szenvedések, hősi önfeláldozások teremtik a babért. Két eszme: az ember és az ördög eszméje birkózik egymással, az ember fanatizmusa az ördög fanatizmusával. Nincsen középút, földi mennyország vagy földi pokol, Isten boldog képmásai leszünk, vagy szenvedő állatemberek. Egész Közép-Európa s így a magyarság is ilyen megsemmisülő veszedelemben még sohasem forgott ,mint most a bolsevista háború elején. Tatári járásunk, törökdúlásunk, trianoni tragédiánk borzalmas pusztulásai kis epizódok lettek volna, ha a bolsevisták bekebeleznek bennünket. Rettenetes még rá is gondolni. Mindennap térdenállva könyörögjünk Istenhez, hogy segítse győzelemre honvédőinket és szövetségeseinket. Győznünk kell, mert velünk van az Isten és az igazság. Győznünk kell, mert ez nekünk életet, a legyőzetés pedig halált jelent. Győzni fogunk, mert a mi fanatizmusunk Isten legalázatosabb imádásából, hazánk és fajtánk végtelen szeretetéből és nemes önfeláldozásából áll. Mert létezésünkről van szó, természetes, hogy lázas érdeklődéssel figyeljük a világ nagy harcát. Jóleső melegség tölt el bennünket, mikor a tengely emberfeletti küzdelmeinek, dicsőséges helytállásainak nagyszerű eseteit és eredményeit olvassuk. Mennyi okos hőstett, mennyi értékes önfeláldozás, a fanatikus hazaszeretetnek mennyi nagyszerű, csodás hőstette ismétlődik nap mint nap. Mesébe illő, emberfeletti hőstettek olvasásakor szinte önkéntelenül kérdezzük, hogy is volt ez lehetséges? A felelet egyszerű: végtelenül, fanatikus megátalkodottsággal szerették hazájukat. Önkéntesen, okosan, merészen, szívesen adták életüket hazájukért. Vannak, kik ezt nem értik meg, de mi, akik éveket töltöttünk a halál tengerében, mi tudjuk az ilyen nagy, istenes lelket tisztelni, becsülni. Az a nemzet örök, melynek fiai szívesen és okosan tudnak meghalni érte. Ehhez a legmagasztosabb életáldozáshoz fanatikus hazaszeretet szükséges, az a hazaszeretet, mely határtalan, éppen ezért eredményes. A világ mostani harcában ez a fanatikus honszerelem szerzi a babérokat, a harctér nagyszerű eredményeit, népeknek szabad, boldog évszázadokat. A zuhanó bombázó és a tűzokádó tank csak úgy tud győzelmet aratni, ha benne okos, ügyes, de fanatikus katona ül, ki nem fegyelmezett báb, hanem Istent, Hazát imádó szív. A japán pilótát 6 évig képezték ki nehéz, felelőségteljes, hősi munkájára. A 6 évből négy évig csak lelkével törődtek, jellemét képezték, fanatikussá nevelték, pedig előtte az iskolák is ezzel foglalkoztak. Csak az utolsó két évben mutatták meg neki a repülőgépet és ültették rá. Az eredmény sokszor olyan csodálatos, hogy érthetetlenül állunk előtte. A tengelyhatalmak világraszóló minőségi győzelmeit is hazájukat fanatikusan szolgáló vezéreik és fanatizált katonáik aratják. De fanatizálva van a front mögötti polgárságuk, nemzettestvéreik is. Utolsó meleg ruhájukat, síléceiket, prémjeiket, minden kényszer nélkül katonáiknak küldik és zokszó nélkül, fegyelmezetten tűrik az élelmiszeradagok csökkenését, éheznek valamennyien, szegények gazdagok egyaránt, csakhogy értük küzdő katonáiknak legyen és érzik, hogyy ők is hősök, mert ezáltal nemzetük győzelmét segítették elő. Ez az igazi cselekvő, hangtalan fanatizmus. A fanatizmus nem faji tulajdonság, hanem irányított nevelés legmagasabb szintje. A szív egyik legszebb piros virága. A léleknek égig növése. Krisztusi utánzás: életemet feláldozom, a közért. Ettől a szótól, hogy »fanatizmus«, mi magyarok idegenkedünk. Arisztok-