Katolikus polgári leányiskola, Pestújhely, 1938

I. „A Magyarok tündöklő csillaga", István király most, halálának kilencszáz éves fordulóján tündökölt valóban gyémántnak vakító fényével kelettől nyugatig. Vitték is az éter hullámai a zsolozsmákat ég felé a Hősök­­t­er­éről éppúgy, mint a távoli falvak csöndes áhítattal terhes temp­lomából. Hozzád, Rólad szólt az ének, csodák csodája, királyok leg­nagyobbja, apostolok apostola, pogány törzsbe oltott legnemesebb gally, férfierények legszebbje, kettős keresztnek legáldottabb hordo­zója: Szent István király! Akkor még itt élt a negyedik nemzedékben párducos Árpád vitézeinek hősi emléke. A pogányság köntöséből ki nem vetkőzött ősmagyarok lelki szeme előtt még magasan szárnyalt a turul madár és száguldott előttük emlékükben a fehér szarvas, amely vezette, mind tovább vezette a puszták népét úttalan utakon, erdőn, mezőn keresztül, sziklak ormán át a Kárpátok aljáig, Etelétől rájuk szállott örökségükig, mert éltetőbb volt a föld, zöldebb a fű, szebben ragyo­gott a nap, édesebb volt a víz, kékebb a levegő. Ennek a népnek a táltosai tehát még fehér paripát hurcolnak Hadúr tiszteletére erdők, források mellett lobogó lángokba, de a Te tekinteted ugyanakkor a kereszt ragyogásába mélyed. A hősök párolgó vérének helyén lomb és nyíló virág szök­ken elő. A pogány erkölcsök erénnyé szelídülnek. Kiirtod a vándorlás ösztönét harciaskodó országodból és a béke munkásaivá avatod fiait. Lovagiassá nemesíted a nyers férfiúi vitézséget, hogy igazán a keresztény haladás testőreivé váljék az a nemzet, melynek négy nemzedéke Európa keleti és nyugati, északi és déli csatamezőin vérzett. És amit vándorlásukban hallottak a Duna—Tisza völgyéről, Kárpátok medencéjéről, a hún királyról rájuk szállt örökségükről, annak emléke lassan-lassan szürkülni kezd ebben a csodálatos töké­letességgel megépített országban, mert valóban jobb ízű a víz, kékebb a levegő­ ég, fényesebb a nap, áldottabb a föld, amióta a szent király megszentelte a keresztény hit apostolának kemény járásával... Jézus keresztjével jártad göröngyös uradat, István király, azt teszed kilenc évszázad óta. Kereszted akkor Hadúr táltosainak föl­kutatására és a sötétség eloszlatására indult, ma a nemzet külön imádatot kívánó divatos bálványainak lerombolását végzi szakadat­lanul. A hármas halmot ékesítő kettős keresztet mint összefogó erőt a hazaszeretet jelvényévé avattad, méltóvá lettél az apostoli kettős kereszt hordozására s lettél legnagyobb Európa keresztény királyai között.

Next