Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1889-05-01 / 3. szám
187 hant fel szivében a szerelem legtisztább lángja egy olly derék hölgy iránt, kiben a külső szépséggel ritka honleányi lelkesedés párosul, ki a közügyek, különösen irodalmunk iránt, épen úgy, mint kegyed, a legnagyobb részvéttel viseltetik. És ezen hölgy megismerése szolgált a felingerlett kedélyű költőnek legjobb alkalmul, nagyszerűen bebizonyítani azt, hogy olly magasan repülő költői geniussal bir, melly előtt a sárga irigység elpirul, s a szőrszálhasogató kitárálat rágalomszava elnémulni kénytelen. Azon, az Irodalmi őrben megjelent alaptalan vádat, melly Petőfi sülyedését, alábbszállását említi, költőnk mivel sem czáfolhatta volna meg jobban, mint ezen legújabb művével, melly felül áll minden gáncsoló bírálaton, s az ifjú költő iránt mindenkit, barátot és ellenséget egyformán, a legnagyobb csodálatra ragad. A Szerelem ezen gyöngyei, egytül egyig a legérezőbb kebel tengerének mélyéből felhozott nagybecsű gyöngyök. — Mintha maga a szerelem istene sírta volna azokat ki legszebb öröm- és fájdalomkönyviben; M Olly gyönyörű, tarka játszi színezetű, drága gyöngyfüzér ez, melly csak az első tündér, vagy csak a legszebb és legjobb hölgy XIII. „Összes költő Hiányék“ cz. rovathoz: Hazánk (1847. I. 80. 1. 20. sz. febr. 16.) így ír róla: „ Petőfi Sándor, derék dolgozótársunk, összes verseit egy pompás kötetben, jól talált arczképével együtt kiadni fogja. Leende egy igaz magyar hölgy, ki e kedvencz költőjének becses mükebelére illenék. — Ezen gyöngyökben a legragyogóbb phantazia, a legkülönbözőbb eszmék és érzelmek dúsgazdag csapongása, a legfinomabb gyöngédség, mondhatlan kedves naivság, kellem, báj, erő és lágyság, minden legkisebb beteges érzelgés nélkül, kedélyes öröm és sötét fájdalom, szóval a lángoló phantazia és érzés tömérdek sokoldalúsága csodálatos módon összpontosul. E gyűjteményben minden vers új és eredeti, s majd a legmagasabb lyrai szökellés, majd ismét játszi éles epigramma tűnik fel bennük sajátosan meglepőleg. A legmelegebb szív habzó és forrongó véréből merültek föl e gyöngyök, s épen azért olly szívhezszólók. — Gyöngyei lehetnének azok nem csak a magyar, de a műveltség bármilly magas fokán álló irodalomnak. — Legyen áldott azon lelkes honleány, ki költőnk szíve fenekéről a Szerelem ezen dicső Gyöngyeit — napfényre hozá. Ismerve kegyed gondolkodásmódját, érzelmeit, egy pillanatig sem kétkedem, hogy nézeteim kegyednél viszhangra fognak találni; s mások ítéletével mit sem gondolok. — Szeverin. Közli: Ferenczi Zoltán. vét sajátjává tenni ne akarná? Még a német viszhang is azt mondja rá: ,na!‘ (nem.)“ Ugyanott (131. 1. 33. szám, mart. 18.) „— Petőfi barátunk e lapok szerkesztőjét, s humorban még eddig úgy sem igen dús lapját, egy humoristikus czikkel tette szegényebbé. Ő t. i. a szerkesztő, Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez, 188