Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1889-05-01 / 3. szám

187 hant fel szivében a szerelem legtisz­tább lángja egy olly derék hölgy iránt, kiben a külső szépséggel ritka hon­­leányi lelkesedés párosul, ki a köz­ügyek, különösen irodalmunk iránt,­­ épen úgy, mint kegyed, a legna­gyobb részvéttel viseltetik. És ezen hölgy megismerése szolgált a felin­­gerlett kedélyű költőnek legjobb al­­kalmul, nagyszerűen bebizonyítani azt, hogy olly magasan repülő költői ge­­niussal bir, melly előtt a sárga irigy­ség elpirul, s a szőrszálhasogató kitá­­rálat rágalomszava elnémulni kényte­len. Azon, az Irodalmi őrben megje­lent alaptalan vádat, melly Petőfi sü­­lyedését, alábbszállását említi, költőnk mivel sem czáfolhatta volna meg job­ban, mint ezen legújabb művével, melly felül áll minden gáncsoló bírá­laton, s az ifjú költő iránt mindenkit, barátot és ellenséget egyformán, a legnagyobb csodálatra ragad. A Sze­relem ezen gyöngyei, egytül egyig a legérezőbb kebel tengerének mélyéből felhozott nagybecsű gyöngyök. — Mintha maga a szerelem istene sírta volna azokat ki legszebb öröm- és fáj­­dalomkönyviben; M Olly gyönyörű, tarka játszi színezetű, drága gyöngy­füzér ez, melly csak az első tündér, vagy csak a legszebb és legjobb hölgy XIII. „Összes költő Hiá­nyé­k“ cz. rovathoz: Hazánk (1847. I. 80. 1. 20. sz. febr. 16.) így ír róla: „­­ Petőfi Sándor, derék dol­gozótársunk, összes verseit egy pompás kötetben, jól talált arcz­­képével együtt kiadni fogja. Le­­end­e egy igaz magyar hölgy, ki e kedvencz költőjének becses mü­kebelére illenék. — Ezen gyöngyök­ben a legragyogóbb phantazia, a leg­különbözőbb eszmék és érzelmek dús­gazdag csapongása, a legfinomabb gyöngédség, mondhatlan kedves naiv­­ság, kellem, báj, erő és lágyság, min­den legkisebb beteges érzelgés nélkül, kedélyes öröm és sötét fájdalom, szó­val a lángoló phantazia és érzés tö­mérdek sokoldalúsága csodálatos mó­don összpontosul. E gyűjteményben minden vers új és eredeti, s majd a legmagasabb lyrai szökellés, majd is­mét játszi éles epigramma tűnik fel ben­nük sajátosan meglepőleg. A legme­legebb szív habzó és forrongó véréből merültek föl e gyöngyök, s épen azért olly szívhezszólók. — Gyöngyei lehet­nének azok nem csak a magyar, de a műveltség bármilly magas fokán álló irodalomnak. — Legyen áldott azon lelkes honleány, ki költőnk szíve fene­kéről a Szerelem ezen dicső Gyöngyeit — napfényre hozá. Ismerve kegyed gondolkodásmód­ját, érzelmeit, egy pillanatig sem két­kedem, hogy nézeteim kegyednél visz­­hangra fognak találni; s mások ítéle­tével mit sem gondolok. — Sze­verin. Közli: Ferenczi Zoltán. vét sajátjává tenni ne akarná? Még a német viszhang is azt mondja rá: ,na!‘ (nem.)“ Ugyanott (131. 1. 33. szám, mart. 18.) „— Petőfi barátunk e lapok szerkesztőjét, s humorban még eddig úgy sem igen dús lapját, egy humoristikus czikkel tette szegényebbé. Ő t. i. a szerkesztő, Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez, 188

Next