Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1889-01-01 / 1. szám
25 Két kortárs Petőfiről, kel társalgóit; nyilatkozott-e az egykorú politikai, társadalmi vagy irodalmi viszonyokról és szereplőkről? stb. stb. Ilyen szellemben irta le tudomását Raácz Gyula, budai birtokos és 1848—49-iki honvédhuszár nem rég egy hozzám intézett levélben, a melyből a Petőfire vonatkozó részt a következőkben adom : „Petőfivel legelőször Marosvásárhelyen találkoztam a Te-esi Sándor gróf jelenlétében. A dolog így történt: Petőfi mikor Erdélybe jött, meglátogatta néhai édesanyámat Szamosújvárt (Stácz Péterné, az akkori szamosújvári várnagy felesége, Cs. Gy.) s megtudván, hogy én önkéntes huszár vagyok, ígérte, hogy a táborban fölkeres. Ezalatt megtörtént a híres gálfalvi csata 1849 január 17-ikén, a melyben lovamat kilőtték alólam s a nagy hó miatt nem tudok menekülni. Herberger főhadnagy svalizserei, kik Bem elfogatásán működtek, rám akadván, össze-vissza vagdaltak, úgyannyira, hogy életemet kemény, régi módi csákómnak köszönhetem. Mikor az épen odaérkező Teleki Sándor kimentett, csak a fejemen 14 seb volt és így szállítottak Marosvásárhelyre a kórházba. Felgyógyulásom után Forró ezredes térparancsnokhoz mentem 8 napi szabadságot kérni, hogy hazulról ismét lovat hozhassak. Itt találkoztam Teleki Sándorral és Petőfivel, kik közül Teleki Nagy- Bányára, Petőfi pedig Kolozsvárra volt utazandó valami megbízatásban Bemtől. Teleki elbeszélte Petőfinek esetemet, aki nagyon szíves volt hozzám és így közösen megigérték, hogy elvisznek Deésig. Ez meg is történt. Útközben Tekében ebédeltünk s mivel a hó rendkívül nagy volt, nem koczkáztattuk az éjjeli utazást, hanem Sajó-Magyaróson az öreg Fejérváry Károlynál meghaltunk. Deésen ki-ki a maga útját folytatta. Én előbb haza — innen pedig ismét a táborba mentem és a muszkák bejöveteléig Petőfivel nem találkoztam többé. A segesvári csata előtt valami 5 — 6 nappal azonban újból összehozott a sors Marosvásárhelyt. Petőfi sietve jött velem szembe az utczán, s midőn észre vett, megállóit. Kérdezte, hogy: mi járatban vagyok és haza megyek-e ? Én elbeszéltem neki, hogy a lovakkal nincs szerencsém, mert a perzsám erdőben a muszkák megtámadtak és kis csapatunkból csak másod magammal tudtam megmenekülni, — persze ló nélkül. S nagyon örvendett megmenekülésemen és bámult, mikor elmondám, hogy a komédia után még 6000 frtnyi hivatalos pénzt is hozok magammal Vízaknáról, a melyet a főpénztárnál át kell szolgáltatnom. Mikor elváltunk, nyájasan kezet szorított velem s azt mondá: „Ha Torda felé jársz, keresd fel Miklósnál nőmet és gyermekemet. Üdvözlöm őket.“ Egész biztosan emlékszem, hogy első találkozásunk alkalmával katonaruhát viselt Petőfi, most azonban, midőn közvetlenül a segesvári csata előtt láttam, polgári ruhában volt. Én másnap vagy harmadnap, mivel a főpénztárnok ott nem léte 26