Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1889-03-01 / 2. szám
105 Allatok Petőfi műveinek megjelenéséhez. 106 hanem a magába szállt keserűn eszmélkedő természeti bölcsészt. Epigrammjai csípősek, sok igazságot s még több költői szépséget rejtenek, s illy szinben tiszteljük a költőt. Emlitett versfüzér 30 kr. pp. Ugyanez Írónk alig végző olly szaporán egymásra következő munkáit, kevés időn „ Csillagtalan éjek“-et bocsátand közre ; bár barátunk! hisz a magyarnak úgy is annyi borongós éje van, csillagait mindig keresnie kell.“ X. „A hóhér kötele“ ez. rovathoz :') Petőfi e művéről még a következő adat olvasható a Budapesti Hiradó 2-ban. (1846.1951.358. sz. márt. 24.) „Kemény Zsigmond nagy történeti regénye már kész, s rövid idő múlva Hartleben költségén sajtó alá menend, kinek jeles vállalkozó szelleme legközelebb Petőfi „Hóhér kötele“ és Jókai „Hétköznapok“ czimü regényét is az olvasó közönség kezeibe fogja juttatni.“ A Pesti Hírlap irja (1846. I. 376. 1. 685. sz. jun. 4.): „ Petőfitől megjelent a már korábban hirdetett regény, mellynek czime: „A hóhér kötete.“ Hirdettetik is Ugyanott a 384. és 394. 1. ugyane számban: „(627) (1., 2.) Épen most jelent meg és Hartleben és Altenburger könyvárusoknál, Pesten váczi utcza 437. sz. alatt kapható : A hóhér kötete. Irta Petőfi Sándor. Csinos borítékba fűzve árat írt 20 kr. p. p.( XII. „Tigris és hiéna“ cz. rovathoz 11) Arra az okra, mely miatt Petőfi e darabját a színháztól viszszavette, majd mindenik lap tett megjegyzést s azt az eljárást, hogy bérfolyamban akarták adni, egy lap sem helyeselte, kivéve a Honderűt. Erre nézve érdekesek a következő nyilatkozatok: Budapesti Híradó (1846. 227.1. 365. sz. ápr. 5.) „A Petőfi „Tigris és hiéna“ czímű drámáját visszavette, mivel csak bérletfolyamban akarják előadni, hogy szerzője valamikép meg ne gazdagodjék! Minden idegen zongorarontó és hegedűkoptató bérszünetet kap nemzeti színházunktól, a hazai író ellenben az ajtó mögött is meghúzhatja magát, ámbár csupán néhány hazai írónak köszönheti a színház, hogy némelly tagjai most már csak lóhátról beszélnek le a szegény ember fiához! “ Jelenkor (1847. 167.1. 28. sz. apr. 9-én): „Némellyék méltatlankodásnak állítják, hogy Petőfy (!) ,Tig i) Petőfi-Muz. 1888. 86. és 301. 1. 3) E lap teljes czime : Budapesti Híradó, Pesten. Nyomatott Landerer és Heckenast könyvnyomtató intézetében.) L. Petőfi-Múz. 1888. 217—218. és 302. 1.