Petőfi-Muzeum, 1890 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1890-09-01 / 5. szám

Czélzások és vonatkozásod Petőfire az 50-es évek lapjaib­an. 298 297 kék tündérországába varázsolt. Haltam én e művet, nem csupán magától Willmerstől, de haltam azt negyedfél évvel ezelőtt Szat­­már-Németiben, egy kis vendég­­szives magyar házban, egy lelkes magyar hölgytől, a­ki ezenkivül hasonlíthatlanul adja vissza zon­gorán nemzeti népdalainkat. Bol­dog idők voltak azok! Petőfi Sándor is ama tájon járt akko­ron, ő élt és énekelt! Énekelt és szeretett, és viszontszerettetett... Igen, és ő is hallgatá velem a „norvégiai nyárért“ és egy köl­teményben megéneklé a ház ked­ves szőke gyermekét . . . íme a sors szétszórt bennünket! várjon a költő jóslata teljesült-e a szőke gyermeknél? . . .“ (P. N. mart. 11. 302. szám. Pa­taki M. „Párisi fecsegések.“ I-ből.) A Pesti Napló 1852-iki fo­lyamából : . . . „Nálunk jelenleg a fönebb említett okból a lyrai költészet műveltetik, vagy inkább betű ér­telemben f­űzetik. Ebben ön­állóságra vergődni legkönnyebb és legnehezebb is. Legkönnyebb azért, mivel a költészeti mezők közül egy sem oly térés, mint a lyrai; legnehezebb azért, mivel a lelkes és lelketlen troubadourok valamennyien e mezőre csődül­­vén, mindnyájan egy csárdában dúdolnak. De azért a valódi láng­elme a mondott körülmények da­czára is felüti fejét és meggyőzi a szemlélőket önálló, teremtő ere­jéről. Megmutatta ezt a mi nagy népköltőnk, Petőfi, ki mind a mel­lett, hogy rendkívüli természeti lángelme volt, mégis belátta, hogy a műiskola a lángelmének sem árt, és kivált a forradalom előtti utolsó években ugyancsak tanult.“ (P. N. jul. 14. 703. szám. „Nem­zeti költészetünk jelen állapotai­ról“ (L. A.) cz. czikk 11-ből.) . . . „Ott voltam a szilvási vi­galmon, hol Duzsi hegedűje meg­kérdezte a szíveket, hogy isme­rik-e azt a dalt, melyben egy ten­ger fájdalom egy tenger örömmel van csatában — mely így hang­zik: — „Nem jó csillag lett volna én be­lőlem. Nem maradnék én odafent az égen. Minek nekem az a fényes menny­ország ? Leszállnék én kedves rózsám te­­hozzád.“ (P. I mart. 19. 609. szám. Vi­déki élet. Somogy, mart. 5. ez. levélből.) (Moore Tamás „Irish Melodies“ (Kr-dallamok) cz. költeményeiről.) „Újabb időben magyar költőink is kezdek azokat olvasgatni, ta­nulmányozni, s bizonyosan nem minden süker nélkül. Költői alap

Next