Petőfi-Muzeum, 1890 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1890-01-01 / 1. szám

39 40 Petőfi őrnagygyá Kinevező­ oklevele. — Költeményese Petőfi Sándorhoz. Petőfi őrnagygyá kinevező oklevele.­­ Az Erdélyi Magyar Hadsereg fő Vezérsége, Petőfi Sándor százados segédtisztem­nek ! Táborhely Freydorf Temesvár mellett Május hó 3-án 1849. Százados urat jó szolgálatjáért, ’s az ellenség előtt kitüntetett bátor­ságáért kinevezem ezennel őrnagggyá, ’s ezen kineveztetését egyszersmint a’ kormányhoz megerősítés végett fel­jelentem. — Rangja Május 1-től kez­dődik ’s továbbra is segédtisztem leend. — Bem. Költemények Petőfi Sándorhoz. I. Petőfi. Hölgyfutár 1852. 162. sz. 653. 1. Szegény Sándor! úgy forgatják Most aztat a te könyvedet, Mint a gyermek apja kardját, Mellyet ellenségtől elvett. Vér helyett a porba mártják, S azt az egy két piros rozsdát, Mellyet könnyeiddel mostál, Piszok lúgos vízzel mossák. Játék náluk — markolatját A hiúság keze fogja Ez pedig hogy gyenge legény, Onnan látszik, alig bírja. Még azt is megteszik vele, Mit a jó aczéllal tesznek : Hozzá fenik bicskájokat És az élén csorbát nyesnek. Odébb léhütő fajankók! Tudjátok, mi kell e kardhoz ? Biztos kéz, melly meg nem reszket, Álljon közel a halálhoz! Ollyan lélek, mint a napfény És becsület, mint a gyémánt, Kedély, mint a tiszta kék ég, Átható ész, mint a villám. S még valami, mi vezesse Diadalról diadalra: Szív , melly hogy ne szeretve is Lehessen, azt soh’se tudja! Székely József, sirján. II. P. Sándor (Pesti Röpívek. Szerk. Sziágyi Sándor. Január Pest 1850. 118. lap.) Hol nyugszol, melyik föld takarja tetemed, Kinek keze tett telt megfagyott szivednek ? Barátid sem tudjuk, mégis felkeresünk Láb­atlan szálain az emlékezetnek. Felkeresünk síró, bánatos kebellel, Költői egünknek lehullott csillaga, Felkeresünk igaz, nemes önérzettel, Mert bár korán vesztél, — büszke rád a haza.­­ A nemz. muz. kézirattárában levő eredeti okmányról. (Pető­fi-íratok.)

Next