Petőfi-Muzeum, 1890 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1890-05-01 / 3. szám
171 Levelek Petőfihez, i. Kemény Zsigmond levele Petőfihez. (Eredetije a Nemz. Muz. kézirattárában a Petőf-íratok közt.) Édes Petőfi! Az nap estve, hogy czikkét átvettem, jött meg a bécsi forradalom hire. Nekünk minden erőt oda kell concentrálni, hogy a király kezinkbe jöjjön. Erre most kettős kilátásunk van. Nincs módja mást választani mint Budát, vagy Prágát. Az utóbbikat lehetetlen akarnia, anélkül, hogy ne kockáztassék a dynastia sorsa. Ha Budapest számára akarjuk mi őt úgyszólván a többi tartományok elől elfoglalni, akkor nem volna eszélyes olly lapba, melly leginkább agitál a trónnak idetétele iránt, s azon doctrina mellett közlöni nyilatkozatot, melly őt természetesen visszarettentené. Sőt átalában hasznosnak látnám, ha illy határozó perezben, minden nézet az állomány körüli doctrinák valamellyikének elsősége fölött most egyelőre fölfüggesztetnék. Győzzen később a mi jó. Én azt hiszem, hogy a jelen perezben jobb semmi sem lehet, mint ha a csehek törekvése meghiúsulna az által, hogy uralkodónk általunk vétetnék körül. Ez okból, kérem ne vegye rész névén, ha czikkét a bécsi eseményekkel egyszerre közzé nem tehetem. Mert oly tett szintúgy viszszaijesztés volna, mint a bécsi barricade, s utoljára is a tiroliak vagy csehek nyernének általa. Én érzem, mivel tartozom a barátságnak, de azt is érzem, mivel tartozom e határozó pillanatoknak. Az elsőért nem merek ártani a másodiknak. Még egyszer ismétlem, ne vegye rész névén, hogy czikkét a legújabb körülmények közt nem adhatja barátja Kemény. Czim: Petőfi Sándornak, Szállásán. Kemény Zsigmondnak e dátum nélküli levele 1848 máj. 15 — 19-ig való időközből való s a «bécsi forradalom», melyről benne szó van, a máj. 13 — idiki bécsi mozgalmakra vonatkozik. E mozgalmak következtében ugyanis az uralkodó kénytelen volt Bécsből Insbruckba menni. Kemény Zsigmondnak s tehát a Pesti Hírlapnak is vezéreszméje akkor az volt, hogy Ausztriának és Magyarországnak egy közös veszélye van, «azon szláv forradalmi irány, mely az európai civilisatió romjain akar magának jövendőt teremteni.» (1. P. H. 1848. 57. sz. máj. 15-diki progr.) Ez okból óhajtotta, hogy Ausztria kapcsolata a német szövetséggel minél erősebb legyen s Magyarország az örökös tartományokkal testvéri egyetértésben alkotmányos kormányzat alatt minél jobban felviruljon. Ezért rosszalta ő az 1848-diki májusi bécsi forradalmi mozgalmakat, melyek miatt V. Ferdinánd kénytelen volt Insbruckba menni. Ekkor világos volt, hogy V. Ferdinánd csak vagy Prágát, vagy Budapestet választhatja székhelyül. Ámde a prágai lakás világosan a slavismus érdekeit szolgálta volna s ez egyaránt ártalmas lett volna Ausztriának és nekünk; nekünk azért, mert a felvidékbe onnan könnyű lett volna elvetni az örökös izgalom kanóczát. Ehhez járult, hogy Prága épen ez időben a máj. 31-dikére odahirdetett szláv convent-gyűlés által tűzfészke lett a szláv törekvéseknek. (P. H. 59. sz. máj. 18.) Ekkor a P. Hírlap azt hirdette, hogy Magyarország nyugodt, benne a forradalomnak «európai értelemben véve» vége van s a dynastiának Magyarországnál biztosabb trónja nincs. Ebben az értelemben s a bécsi mozgalmak helytelenségéről, mint melyek a szlávok törekvéseit szolgálják, 172