Petőfi-Muzeum, 1893 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1893-03-01 / 2. szám
48 VEGYESEK. Vegyesek. — Petőfi háziasszonya. Dömsödön jan. 15-én hunyt el özv. Kovács Jánosuk, 91 éves korában, kinek egyszerű házában írta Petőfi 1846-ban Salgó cz. költői elbeszélését s ki mindig melegen emlékezett vissza a költőre. Legidősebb lakosa volt a községnek. Halála meghaló. A nyitott kemencze padkájára ült, hogy kipihenje a reggeli kenyérsütést; ott elszunnyadt s ruhája tüzet fogván, teljesen összeégett. Utolsó éveit csöndes egyhangúságban élte át; ha látogatója akadt, felvezette abba az egyszerű padlásszobába, melyben Petőfi és Pálffy laktak együtt 1846-ban s elmondogatta a két ifjú életmódját. E szerint 1846 elején mentek ki Dömsödre, hol egészen visszavonultan éltek, noha „fényes nagy urak, előkelő szépséges kisasszonyok“ (?) akarták meglátogatni őket. Csak egy nőnek, a költő anyjának volt szabad szobájukba bemenni, aki kitisztogatta és elrendezte a szobácskát. Ők ritkán mentek ki, folyton dolgoztak, ott írta a költő Salgó-t. Ha elfáradt, a gyöpös udvar ösvényén sétált gondolkozva a kapuig és vissza; ilyenkor a gyerekek a magas kerítésre felkapaszkodva kíváncsiskodtak. Olykor néha azt látták, hogy Petőfi magában lapdázik, ez volt egyedüli szórakozása; de ha észrevette, hogy nézik, bevonult megint szobájába. (Magyar Hírlap, 1893. 16. sz. január 16.) — Petőfi-adoma. Egy „kolozsvári tárcza-levél“-ben olvassuk Esztergályos Ágostontól a következő adomát a költőről, melyet ő egy 48-as honvédtől hallott: „. . . Petőfi, akárhogyan tagadjuk is, egy kissé hiú volt. Egyszer bálba készült s maga fényesítette csizmáját. Lassan ment, mert akkor ekközben is elgondolkozott s ha valami érdekes eszméje támadt, rögtön papírra jegyezte, így múlt az idő s a csizma csak nem akart tiszta lenni. Egyszerre gondolataiból zörgetés zavarja fel , egy hang beszól: — Sándor, gyere mán! Petőfi feleszmél s egy barátja hangjára ismer, kit ő 7 órára kapujához rendelt, hogy vele együtt menjen a bálba. — Mit csináljak most? — tűnődött Petőfi magában, — megmondjam, hogy magam tisztítom csizmámat, elkéstem vele ? Nem teszem. Egy jó gondolata támadt s kikiáltott: — Rögtön jövök, a János még tisztítja a csizmámat! Ezeket mondva, azt kiáltotta: — János, siessen már. S elváltoztatott hangon ugyan ő felelt rá: — Igenis, kérem ásssan. Végre azután készen lett a csizma, 2 darab szinlapot kötött rá elővigyázatból, hogy az utczán be ne sározódjék és sietett várakozó barátjához.“ (Magyarság, 1893. jan.) — Jókai Mór f. é. jan. 22-én a belvárosi polgári körben d. e. 11 órakor „A vén emberek nyara“ cz. elbeszélését olvasta föl, mely után hosszasan társalgott a jelenlevőkkel. Ekközben a társaság egyik tagja megemlékezett Jókai legelső regényéről, a „Hétköznapok''-ról, mire elbeszélte a költő, hogy Petőfi mennyire örvendett e regénynek, főleg, mivel magának tulajdonította azt az érdemet, hogy Jókait fölfedezte. (Pester Lloyd, Abendblatt, 1893. Nr. 18. Jan. 23.) — Dr. Csernátoni Gy. „Petőfi és az 50-es évek költői“ cz. czikkének folytatása technikai akadályok miatt a jövő számra marad. — A „Nemzeti dal“ mellékelt facsimiléjét Ruszkó István úr, az „1848—49. Történelmi Lapok“ szerk., szívességéből adjuk. Nyomatott Gámán J. örököse könyvnyomdájában Kolozsvárt.