Petőfi-Muzeum, 1893 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1893-03-01 / 2. szám

48 VEGYESEK. Vegyesek. — Petőfi háziasszonya. Dömsödön jan. 15-én hunyt el özv. Kovács Jánosuk, 91 éves korában, kinek egyszerű házában írta Petőfi 1846-ban Salgó cz. költői elbeszé­lését s ki mindig melegen emlékezett vissza a költőre. Legidősebb lakosa volt a köz­ségnek. Halála meghaló. A nyitott kemen­­cze padkájára ült, hogy kipihenje a reggeli kenyérsütést; ott elszunnyadt s ruhája tü­zet fogván, teljesen összeégett. Utolsó éveit csöndes egyhangúságban élte át; ha látogatója akadt, felvezette abba az egy­szerű padlásszobába, melyben Petőfi és Pálffy laktak együtt 1846-ban s elmondo­gatta a két ifjú életmódját. E szerint 1846 elején mentek ki Dömsödre, hol egészen visszavonultan éltek, noha „fényes nagy urak, előkelő szépséges kisasszonyok“ (?) akarták meglátogatni őket. Csak egy nő­nek, a költő anyjának volt szabad szobá­­jukba bemenni, a­ki kitisztogatta és el­rendezte a szobácskát. Ők ritkán mentek ki, folyton dolgoztak, ott írta a költő Salgó-t. Ha elfáradt, a gyöpös udvar ös­vényén sétált gondolkozva a kapuig és vissza; ilyenkor a gyerekek a magas kerítés­re felkapaszkodva kíváncsiskodtak. Olykor néha azt látták, hogy Petőfi magában lap­­dázik, ez volt egyedüli szórakozása; de ha észrevette, hogy nézik, bevonult megint szobájába. (Magyar Hírlap, 1893. 16. sz. január 16.) — Petőfi-adoma. Egy „kolozsvári tárcza-levél“-ben olvassuk Esztergályos Ágostontól a következő adomát a költőről, melyet ő egy 48-as honvédtől hallott: „. . . Petőfi, akárhogyan tagadjuk is, egy kissé hiú volt. Egyszer bálba készült s maga fényesítette csizmáját. Lassan ment, mert akkor ekközben is elgondolkozott s ha valami érdekes eszméje támadt, rögtön papírra jegyezte, így múlt az idő s a csiz­ma csak nem akart tiszta lenni. Egyszerre gondolataiból zörgetés zavarja fel , egy hang beszól: — Sándor, gyere mán! Petőfi feleszmél s egy barátja hangjára ismer, kit ő 7 órára kapujához rendelt, hogy vele együtt menjen a bálba. — Mit csináljak most? — tűnődött Pe­tőfi magában, — megmondjam, hogy ma­gam tisztítom csizmámat, elkéstem vele ? Nem teszem. Egy jó gondolata támadt s kikiáltott: — Rögtön jövök, a János még tisztítja a csizmámat! Ezeket mondva, azt kiáltotta: — János, siessen már. S elváltoztatott hangon ugyan ő fe­lelt rá: — Igenis, kérem ásssan. Végre azután készen lett a csizma, 2 darab szinlapot kötött rá elővigyázatból, hogy az utczán be ne sározódjék és sie­tett várakozó barátjához.“ (Magyarság, 1893. jan.) — Jókai Mór f. é. jan. 22-én a bel­városi polgári körben d. e. 11 órakor „A vén emberek nyara“ cz. elbeszélését olvasta föl, mely után hosszasan társal­gott a jelenlevőkkel. Ekközben a társaság egyik tagja megemlékezett Jókai legelső regényéről, a „Hétköznapok''-ról, mire el­beszélte a költő, hogy Petőfi mennyire örvendett e regénynek, főleg, mivel ma­gának tulajdonította azt az érdemet, hogy Jókait fölfedezte. (Pester Lloyd, Abend­blatt, 1893. Nr. 18. Jan. 23.) — Dr. Csernátoni Gy. „Petőfi és az 50-es évek költői“ cz. czikkének folyta­tása technikai akadályok miatt a jövő számra marad. — A „Nemzeti dal“ mellékelt facsi­miléjét Ruszkó István úr, az „1848—49. Történelmi Lapok“ szerk., szívességéből adjuk. Nyomatott Gámán J. örököse könyvnyomdájában Kolozsvárt.

Next