Petőfi-Muzeum, 1895 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1895-01-01 / 1. szám

KÖLTEMÉNYEK PETŐFIHEZ. Költemények Petőfihez. XXXI. Bártfai Levél Petőfi Sándorhoz. * Ismeretlen, ámde mégis jó barát! Vedd egy víg, most kór­ fiunak pár sorát; Kit bár a’ bor lángszerelme úgy hevít: Mégis a’ sors baklövése vízre vitt. Vig szeszélyü bordalaid hogy olvasám: Jól beszél ez a­ poéta! gondolám; ’S életemben bár egyszer sem láttalak; Megenged­j, de czimborámnak szántalak! A’ pohárhoz én is értek egy kicsint, Vigadozván, szent Dávid zsóltárakint; A’ zengő lant, hölgy szerelme, ’s tölt kehely közt, van éltem, szivem, lelkem osztva fel! Homlokomra barna felleg gyakran ül, — ’S isten látja, mennyi kín a szív körül — Bor tüzétől a’ fojtó bű­lég kigyűl, ’S a’ borúlat, villámozva elvonul. — Ajkimnál ha elhalványul a’ pohár, — ’S piros lelke a’ sötét pokolra száll, — Bús gyönyörrel földre sújtom, ... ’s szét­szakad, Hogy hajnalra nyolcz ivónak egy marad. És beszélek: mi az ember? Egy pohár, Melly száz szomju szenvedés közt sorra jár, Benn az élet, bor,... de ürmös... mit nevetsz..? A’ bor elfogy, ’s a’ pohárnak vége ez ... Csillogó edényből rész cserép leve, Eltűnt vígan pezsgő, szikrázó leve, Ámde a’ szesz, a’ szesz él! ki kétkedik Ebben, vélem, ugysegéljen, nem iszik! Asztalnál ül egy nagy korhely: a’ halál, ’S a’ pohár-törésbe nagy kedvet talál, Bort, fiúk, bort! mert maholnap, úgy lehet, Búsan álltok e’ törött pohár felett! És barátim ebbe már nem gátlanak, Csak mosolygva nagy bolondnak mondanak; ’S kérdve szólnak: hogy mikor lesz már eszem? Nem sokára! — biztatom, bár nem hiszem — ’S kötődnek, hogy becsüljem meg már magam, Mert biz egyszer mind kiázik a fogam, Adjatok bort! bizton ázhatik fele: Úgyis szűkén van, mit rágni kell vele — Hozzon egyszer, jó fiú, az isten él! Szívesen lát e’ szív és a’ tölt kehely; Jere hozzám „sárga pitykés közlegény!“ Ugysegéljen, fővezérré teszlek én ! Ott fog állni a’ kulacs, mint barna vár, És körűle annyi ágyú a’ pohár. 'S az erősség megvivatván általunk ; Dőlt falánál bátor szívvel meghalunk. ’S Tokaj bérczén ütjük egyszer fel tanyánk, Hol olly jól kitesz magáért ős anyánk; Ott iszunk még, ott! ’s csinálunk annyi jót: A’ bor ellen tartunk prédikácziót. — Majd kettecskén felpipázva, életünk Tarka-barka percziről beszélgetünk; Hejh, illyenkor nekem már a’ bor se kell! A’ pipám is egyre tízszer alszik el. — Messze mentem; — észre még csak most veszem, Viz felett is csak boron jár az eszem. * Életképek. 1844. II. 311. 1. 10. sz. szept. 4. Petőfi válasza rá Felelet Tompa Miskának ez. a. a köv. 11. számban, 344. 1. szept. 11. Megjegyzendő, hogy Tompa utóbb­i költeményét is teljesen átdolgozta. L. Összes költeményei, 1872. I. 215. és 342. l. L. továbbá az 1847-diki és 1858-diki kiadásokat.

Next