Pilóta, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992-06-01 / 1. szám
lességem. Ezért vállaltam el. — Lát-e valami reményt arra, hogy a magyar sportrepülés eléggé kilátástalan helyzetéből ráverekszi magát? Mit kéne tenni, hogy sikerüljön?Az egész országra vonatkozik az, ami a sportrepülésre. Sem az országon belül, sem azon kívül nincsenek olyan erők, és elsősorban anyagi természetű erők, amik az országot, vagy a magyar sportrepülést egy idillikus állapotba át tudnák segíteni a mi közreműködésünk nélkül. Azt hiszem, ezen a tévhiten kellene az egész országnak túllépni, és ezt nem rosszallásként mondom, hanem hogy rádöbbenjünk: nekünk, repülőknek is le kell szánnunk a földre. Be kell látnunk, hogy csak nagyon kemény munkával, harccal lehet előrejutni. Példaként hozom fel a mi szegedi repülőterünket, ahol úgy érzem, megvan a túlélés lehetősége, ami az egész országban meglenne; meggyőződésem azonban, hogy mi egyedül nem vívhatjuk meg ezt a küzdelmet. Egymásra vagyunk utalva. Az MRSZ- ben azt tartom talán a legígéretesebbnek, hogy a sárkányrepülőktől kezdve, a ballonosokon át a többi repülőkig a legkülönbözőbb szakágakat egyesíti, fel kell vállalnunk az egész magyar repülés ügyét. Ezt a legnagyobb odaadással, a legtisztességesebb és legdemokratikusabb módon végig kell csinálnunk úgy, hogy mindenki megtalálja a helyét, a katonák, az üzletemberek és a sportolók is. Ilyen repülést kell csinálni, ebben látom a kiutat. Belátható időn belül, félek, hogy senkit és semmit nem fognak eltartani a repülésből befolyó anyagiak, ehhez a különböző koncepciós lehetőségeket is fel kell használni. A szabad piacgazdaságnak és a lehetőségeknek minden szféráját ki kell aknázni ahhoz, hogy megéljen a repülés és a repülőterek, s lehetséges legyen a repülés minden ágának művelése. Sajnos, az úgynevezett magyar betegséget látom a legnagyobb problémának: amikor végre valami megmozdulna, akkor jön mondjuk egy cserkész, és keresztbe tesz. A kettősség szükségessége a következő: egyik az iszonyatos optimizmus, ami bizonyos Petőfi-versekből cseng ki, és a magyarok magyarságában rejlik, a másik egy roppant kétségbeesés, hogy igenis a padlón vagyunk. Csakhogy hamarabb kerülünk teoretikusan padlóra, mint gyakorlatilag, mert az anyagiak még kitartanak, fogjunk tehát össze és álljunk fel, legyen meg a hitünk abban, hogy fel tudunk állni. Félek, hogy ez a kettő, ez az ellentmondásos hit hiánycikk a klubokban. "Odafent, mennyire ítélik fontosnak a sportrepülés megmentését? - Hogy is fejezzem ki magam? Igen is, meg nem is. Gyakorlatilag ebben a szerencsétlen, kizsákmányolt, tönkretett, akármilyen állapotban lévő országban nagyon nehezen tud az ember bármilyen szférát megnevezni, ahol nincs szükség segítségre, amit nem ítélnek fontosnak. Fontos az egészségügy, az oktatásügy, a vasút ügye, a közbiztonságé, hadd ne soroljam, a dunai hajózástól a légiközlekedésig minden fontos. Ilyen szempontból mindenki fontosnak ítéli meg a sportrepülést is. A dolog másik oldala viszont az, hogy sajnos, azt hiszem, a magyar repülés népszerűsítése messze elmaradt sok másé mögött. A repülés helyzetét, jelentőségét, jövőbe vetített lehetőségeit nem tudja megfelelően megítélni sem az átlagember az utcán, sem az országgyűlési képviselő a Parlamentben. Azért tartom nagy jelentőségűnek azt, hogy most egy körlevéllel szóltunk azokhoz a képviselőkhöz, akik közvetlen körzetében repülőterek vannak, és azokhoz is, akik távolabb élnek ettől, mert a visszajelzésekből úgy ítélem, hogy nagyon nagy a fogadókészség. Azt hiszem, ha sikerül megláttatni, hogy a repülésnek milyen jelentősége van és sikerül megértetni, hogy az egész magyar kisgépes repülés a repülőterekkel, a repülés kihasználásával nem egy álom, az nagy lépést jelentene. Példa: Szegeden a fejlesztésre és üzemeltetésre 12 millió forint van előirányányozva. Ha húsz repülőtér van az országban, amit mi most a jelen tárgykörben tárgyalni fogunk, az összességében maximum 3 milliárd forintot jelent. Ez a 3 milliárd forint egy kilométer autópálya megépítési díja. Plasztikusan ez nagyon sokat jelent! Tíz évre fejlesztéssel együtt, üzemeltetési szinten biztosítva van a magyar repülés jövője tíz kilométer autópályával kevesebbért. Ilyesmit kell népszerűsíteni. Aki nem repül, nem él a reptér közelében, keveset tud erről. Hát tudjanak, és bízom benne, hogy segíteni fognak. REPÜLŐK NAPJA BUDAÖRS, 1992. június 20. szombat. Legalább százezer érdeklődőt várunk szeretettel ezen a rendhagyó repülőnapon. A szokástól eltérően az igazi show csak délután 4-kor kezdődik, viszont már reggel 9-től motoros repülőgépek és sárkányok várják a sétarepülésre vágyókat, vagy a bátrabbakat, akik tandemernyővel 3000 méterről kiugranának egy oktatóhoz kötözve, vagy azokat, akik csak napoznának egyet egy jó sör mellett, és szemüket legeltetnék a megtekintésre kiállított repülő szerkezeteken, amíg megkezdődnek a mutatványok. Eközben a repülő szövetség ejtőernyősei célbaugró versenyt rendeznek, és lehet, hogy egy-két ballont is felfújnak a látvány kedvéért. A programban a következők szerepelnek: motoros és vitorlázó műrepülés, ejtőernyős tömeges ugrás, majd ejtőernyős show, sárkányrepülő bemutató, tandemugrás, siklóernyőzés, vadászrepülők és harci helikopterek, repülő modellek bemutatója, hőlégballonozás, végül estefelé folklór műsor, és fél kilenctől végkimerülésig. BÁLI A zenét nem disc-jockey, hanem zenekar szolgáltatja. SZÁMPLAST-AirCom Ipari Kisszövetkezet 1114 Budapest, Szabolcska M. u. 9. Levélcím: 1519 Bp. Pf. 214 Telefon: 166-5305 Telefax: 161-3604 Telephely: 186-9718 HELIPORT, REPÜLŐTÉR ÜZEMELTETŐK FIGYELEM! Tervezünk, telepítünk, kivitelezünk: - helikopter leszállóhelyeket ICAO ajánlás vagy egyedi megrendelés szerint, - repülőtereket ICAO ajánlás szerint, - távvezérlő rendszereket repüléstechnikai berendezésekhez földföld, föld-fedélzet ill. fedélzet-föld irányra, energiaellátó rendszereket. Telepítünk: - startrádiókat, irányadó pontokat, ezek antenna rendszereit. Vállaljuk az általunk telepített, illetve már meglévő berendezéseik javítását, fenntartását megegyezés szerint. AirCom 5